Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)

1986-06-19 / 142. szám, csütörtök

Mihail Gorbacsov előadói beszéde az SZKP KB ülésén .(Folytatás az 5. oldalról) kormány tisztességtelen játékot játszik az emberiség jövőjét meghatározó rendkívül komoly kérdésben. Mára rendkívül kiéleződött az atomkí­sérletek megszüntetésének problémája. Ez bizonyos mértékben a csernobili atom­erőmű balesetének következménye. Ez a baleset megmutatta, hogy a kis mennyi­ségű radioaktív anyagok is szerencsétlen­séget és aggodalmat okoznak az emberek ezreinek. Minden becsületes ember, aki őszinte részvétét fejezte ki nekünk és felajánlotta segítségét, ebben a szerencsétlenségben sokkal komolyabb veszélyt látott, önma- guktól és másoktól is azt kérdezik:- És mi történik, ha a nukleáris fegyve­rek ellenőrizhetetlenné válnak, legyen az véletlenből vagy rossz meggondolásból? Egyetlen atombomba felrobbanása jóval szörnyűbb tragédia lenne számos ország népei számára. Ezen földgolyónk lakosai közül egyre többen gondolkodnak el. Az Egyesült Államok rendkívül nagy felelősséget vállal magára, amikor nem hajlandó megszüntetni az atomrobbantá­sokat és csatlakozni a szovjet moratórium­hoz. A földet aggasztja az amerikai eljárás, ám a helyzet komolysága arra is felszólít bennünket, hogy megkétszerezzük és megháromszorozzuk a valamennyi nukleá­ris kísérlet megszüntetésére és az atom­fegyverek felszámolására irányuló törekvé­seinket. A csernobili szerencsétlenség a mi szerencsétlenségünk. Elég erőnk van ah­hoz, hogy ennek következményeit leküzd- jük. Mindenkinek köszönjük a részvétet és a segítséget, őszintén köszönjük, teljes szívből. Legyen azonban Csernobil - akár­csak más olyan esetek, amikor az atom megszűnt hallgatni az emberre - szörnyű figyelmeztetés mindazok számára, akik még nem tudatosítják a világot fenyegető nukleáris veszély összes következményeit, akik továbbra is politikai eszköznek tartják a nukleáris fegyvereket. Külön szeretnék szólni az újabb legfel­sőbb szintű szovjet-amerikai találkozóról. A Washingtonnal folytatott párbeszéd mel­lett vagyunk. Nem csukjuk be az ajtót: az újabb találkozó az USA elnökével lehetsé­ges. Ehhez azonban érthetően olyan légkörre van szükség, amely a reális megállapodások elérése előtt nyitná meg a távlatokat. Ezt így megmondtuk Reagan elnöknek, s az egész világnak. Barátaink ezt az álláspontot megértéssel fogadják. De hogyan jár el az USA kormánya? Szabotálja a leszerelési tárgyalásokat, közölte, hogy nem kívánja megtartani a SALT-2 szerződést, kijelentette: ez a szerződés „halott“! Az egész világon olyan akciókat hajt végre, amelyek még jobban kiélezik a nemzetközi helyzetet. Törvényszerűen merül fel a kérdés, vajon Washington óhajtja-e az újabb talál­kozót. Vagy az erről folyó tárgyalások csak a nemzetközi közvélemény megtéveszté­sét célzó kísérletként foghatók föl? A Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testülete ülésének jelentősé­gét, mint ismeretes, sok tekintetben az ott előterjesztett új kezdeményezések hatá­rozzák meg. A budapesti találkozó magvá- vá vált az a közösen kidolgozott és előterjesztett javaslat, amely a hagyomá­nyos fegyverzet és fegyveres erők csök­kentését célozza egész Európában - az Atlanti-óceántól az Uraiig. E javaslat tartal­mát ismerik, arról van benne szó, hogy a két fél a közeli években 25 százalékkal csökkentse fegyveres erőinek létszámát. Ez rácáfol arra a spekulatív érvre, hogy Európában a nukleáris leszerelés a hagyo­mányos fegyverzet jelenlegi szintjének megőrzése mellett állítólag a nyugat­európai államokat előnytelen helyzetbe juttatná. Jellemző, hogy a Nyugat nem tartotta lehetségesnek ezt a javaslatot gondolkodás nélkül visszautasítani. Budapesten néhány más jelentős kez­deményezés is született. Az ülésen jóvá­hagyták azt a gondolatot, amelyet egy nappal azelőtt Csepelen mondott beszé­demben fejtettem ki, hogy minden ország egyesítse erőfeszítéseit a világűr békés kihasználása során, s hogy e célból hozzanak létre speciális nemzetközi szer­vezetet. Ezt a gondolatot már részleteztük abban a javaslatban, amelyet az ENSZ- fótitkárnak megküldtünk. A budapesti ülé­sen áttekintettük a nemzetközi biztonság átfogó rendszerének létrehozására vonat­kozó koncepció további fejlesztésével kap­csolatos kérdéseket. Külön ki kell hangsúlyoznunk a buda­pesti tanácskozás aktív és konstruktív légkörét. Minden elvtárs, s ez a kor jele, a szövet­séges szocialista államok külpolitikai stra­tégiájának szempontjából értékelte a konk­rét kérdéseket. Egyszóval, Budapesten az egység és az alkotó együttműködés nyilvá­nult meg, amely gazdagítja a szocializmus nemzetközi politikáját, még nagyobb súlyt kölcsönöz a szocialista országok nemzet­közi akcióinak. Az ülés valamennyi résztvevője megelé­gedéssel állapította meg, hogy a Varsói Szerződés legfelsőbb szervének munkájá­ban az utóbbi időben több a dinamizmus és az operatív vonás. A Budapesten jóváha­gyott határozatok jelentős mértékben hoz­zájárulnak a szocialista országok által a nemzetközi helyzet javítása érdekében kifejtett erőfeszítésekhez. Egészében vé­ve, elvtársak, mindent megtettünk és minden intézkedést meghozunk a béke megőrzéséért és megszilárdításáért. E ne­mes cél megvalósítása során érezzük barátaink és az összes békeerő aktív támogatását. Elvtársak! Ezek a kongresszus utáni fejlődésünk legfőbb tanulságai, amelyeket teljes mértékben el kell sajátítanunk, hogy eredményesen haladjunk előre. Ilyenek a belső és nemzetközi feltételek, amelyek közepette megkezdtük a XXVII. kongresz- szus határozatainak teljesítését. Az ötéves tervidőszak politikai feladata gazdaságunk átalakítása, olyan korszerű anyagi-műszaki bázis létrehozása, amely biztosítja a szovjet társadalom fejlődésé­nek meggyorsítását, a nagy szociális feladatok megoldását és az ország meg­bízható védelmét. Az idó szalad. Mindazt, amit elhatároztunk, időben kell megten­nünk, mert országunk erejéről és felvirá­goztatásáról, a szocializmus nemzetközi pozícióiról és a világbéke megszilárdításá­ról van szó. Közeledik a kiemelkedő dátum, a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfor­dulója. Közös hazafias és internacionalista kötelességünk, hogy ezt a jelentős ünnepet gyors gazdasági és társadalmi-pollitikai fejlődéssel, olyan eredményekkel és sike­rekkel köszöntsük, amelyek méltóak Októ­ber hazájához. Úgy vélem, az SZKP KB nevében minden dolgozót fel kell szólítani arra, hogy széleskörűen bontakoztassák ki az össz­népi szocialista versenymozgalmat a 12. ötéves tervidőszak feladatainak sikeres teljesítésére, azért, hogy bátor terveink a gyakorlati tettek energiájává változzanak. A központi bizottság felszólítja az összes szovjet dolgozót, hogy csatlakozzon a ver­senymozgalom résztvevőihez, hogy váljon az ötéves tervidőszak munkafrontjának aktív harcosává, hogy munkahelyén jelen­tősen járuljon hozzá személyesen is a kö­zös műhöz. A pártbizottságok és valamennyi párt- szervezet figyelmét arra kell összpontosí­tani, hogyan lehet megoldani a kongresz- szuson kitűzött feladatokat, hogyan kell a politikai, gazdasági és szervező-nevelő munkát úgy végezni, hogy az ötéves tervben meghatározott célokat elérjük és túlteljesítjük. Ez a mostani pillanat lényege. Ezért van szükség több elemzésre, több tettre és gyakorlati lépésre és kevesebb általános elmélkedésre és az objektív törvényekre való hivatkozásra. A párt minden egyes vezetőtől, minden kommunistától nem esküt és szóbeli ígére­tet, hanem olyan reális tetteket vár, ame­lyek előre vinnének bennünket a kijelölt úton. A központi bizottság támogatni fogja a pártszervezetek, a dolgozó kollektívák, a minisztériumok és központi hivatalok olyan kezdeményezését és újító hozzáállá­sát, amelyek célja a jobb eredmények elérése lesz. Az élet ma mindenkitől kezdeményező, következetes, és energi­kus, nagy felelősségérzettel végzett mun­kát követel. Meggyőződésem, hogy az SZKP KB felhívása megértésre és vissz­hangra talál a munkásosztálynál, a pa­rasztságnál és az értelmiségnél, s hogy ez milliók mindennapi munkájának hősiessé­gében fog tükröződni. Elvtársak, ez dönt mindenről! Az USA és Nagy-Britannia ismét vétóval fenyegetőzik Pretoriai törekvések az országban kialakult helyzet leplezésére (ČSTK) - Ot el nem kötelezett ország, amelyek tagjai az ENSZ Biztonsági Tanácsának is, gazdasági és egyéb jellegű szankciók elrendelését szorgalmazta a dél-afrikai rezsimmel szemben. Az erre vonatkozó javaslatot a Biztonsági Tanács elé terjesztették, amely angolai kérésre ült össze az ország ellen folytatódó pretoriai terrorista akciók megvitatása céljából. A szankciók többek között felölelnék bárminemű új beruházások leállítását, aranyérmék eladásának tilalmát, a sport és kulturális kapcsolatok befagyasztását, a nukleáris területet érintő új szerződések és számítástechnikai berendezések eladásának Tanácskozik a szovjet parlament a tilalmát. Hasonló javaslatot a Biztonsági Tanács egy hónappal ezelőtti vitá­jában a washingtoni ós a brit küldött már megvétózott. Mindkét ország most is jelezte, hogy ismét ilyen álláspontra helyezkedik majd a szavazásnál. A Dél-Afrikában kialakult hely­zetről egyébként meglehetősen szórványos információk érkeznek, mivel a fajüldöző rezsim a rendkí­vüli állapot múlt héten történt meghirdetése óta megszigorította a cenzúrát és az újságírókat minden eszközzel igyekszik távol tartani a faji zavargások helyszí­neitől. A sajtószabadság példátlan korlátozása ellen tiltakozott az újságírók nevében Peter Galliner, a londoni Nemzetközi Sajtóintézet képviselője. Rámutatott: az újság­írók munkájának a korlátozásá­val a dél-afrikai hatóságok azt akarják elérni, hogy a közvéle­ményt ne tudják tájékoztatni a tényleges dél-afrikai helyzet­ről. Az információk egyedüli hiva­talos forrása a szükségállapot életbe lépése óta a pretoriai kor­mány tájékoztatási hivatala, amely kénye-kedve szerint hamisítja meg az adatokat. Ennek a hivatal­nak a képviselője újságírók előtt azt állította, hogy a Johannesburg néger elővárosában, Sowetóban tíz éve rendezett vérfürdő évfordu­lóján a gettóban nyugalom volt. Azt elhallgatta, hogy kiszivárgott értesülések szerint már 42-re emelkedett a szükségállapot óta a halálos áldozatok száma. Szem­tanúk beszámoltak arról, hogy Sowetóban a hétfői évfordulón a rendőrök a lakosságba lőttek és többek között egy kisgyermek is életét vesztette. A rendőrség be­hatolt a Fokföidön levő Belleville anglikán templomába, s ott min­den magyarázat nélkül mintegy 300 hívőt, köztük gyermekeket is letartóztatott. A dél-afrikai fajüldöző rezsim az agressziókon és megtorlásokon alapuló politikáját a napokban nyílt antikommunizmussal „gazdagította“. Botha külügymi­niszter tévébeszédében azt állítot­ta: „a rendkívüli állapotot azért rendelték el, hogy elejét vegyék a kommunista forradalomnak, amelynek a sowetói események évfordulóján, június 16-án kellett volna kirobbannia.“ A dél-afrikai rendszer további támogatására szólította fel az Egyesült Államo­kat és Reagan elnökhöz szólva kijelentette: „részt veszünk önök­nek a marxizmus elleni küzdelmé­ben“. Thomas O’Neill, a wa­shingtoni képviselőház elnöke fel­A Pretoria elleni szankciókról tanácskozó párizsi konferencián tegnap felszólalt Stanislav Svo­boda külügyminiszter-helyettes, a csehszlovák küldöttség veze­tője. Rámutatott arra, hogy a dél­afrikai fajüldöző rezsim ugyan egyre inkább elszigetelődik, vi­szont mind ez idáig nem sikerült a gyakorlatban érvényre juttatni a szintén Párizsban öt évvel eze­lőtt tartott hasonló tanácskozás határozatát, hogy az ENSZ Alap­okmányának 7. cikkelye értelmé­ben foganatosítsanak szankciókat a fajüldöző rezsim ellen. Az erre irányuló kísérletek azért hiúsultak szólította Reagan elnököt, hogy támogassa a Kongresszus arra irányuló törekvéseit, hogy gazda­sági szankciókat léptessenek élet­be a Dél-afrikai Köztársaság ellen.. A Kongresszusnak a tervek sze­rint tegnap este - lapzártánk után - kellett szavaznia arról a törvény­ről, amely elutasítja a további amerikai beruházásokat a Dél­afrikai Köztársaságban és olyan Pretoria-ellenes lépéseket helyez kilátásba, amelyeket a Fehér Ház ellenez. XXX Világszerte bírálják a pretoriai rendszer bűnös apartheid-politiká- ját. Rómában a Dél-afrikai Köz­társaság nagykövetsége előtt nagy tüntetésre került sor. Kezde­ményezői aláírásokat gyűjtöttek annak a petíciónak a támogatásá­ra, amely az olasz bankokat a pre­toriai rendszerrel fenntartott hitel­ügyletek befagyasztására szólítot­ta fel. Hasonló apartheidellenes tüntetésre került sor Bonnban, továbbá Londonban a brit parla­ment épülete előtt, továbbá az egyesült államokbeli Los Ange­lesben. Párizsban folytatódott a Dél­afrikai Köztársaság elleni szankci­ókról tanácskozó nemzetközi kon­ferencia. meg, mert a Biztonsági Tanács­ban az Egyesült Államok és szö­vetségesei vétót emeltek. „Határozottan felszólítunk min­den olyan országot, amelyek ed­dig támogatták a fajüldöző rezsi­met, értékeljék át magatartásukat és csatlakozzanak a világszerve­zet többi országához“ - hangsú­lyozta Stanislav Svoboda. Rámu­tatott: a Dél-afrikai Köztársaság és Namíbia elnyomott népe joggal számít arra, hogy az ENSZ teljesíti velük szembeni erkölcsi köteles­ségét és hatékony szankciók élet- beléptetésével teljesen elszigeteli a fajüldöző rezsimet. (Folytatás az 1. oldalról) tagjává válasszák meg Borisz Jelcin, képviselőt, az SZKP KB PB póttagját, a moszkvai városi pártbizottság első titkárát és Jurij Szolovjov képviselőt, az SZKP KB PB póttagját, a leningrádi területi pártbizottság első titkárát. A szovjet parlament képviselői jóváhagyták ezeket a javaslatokat. A tanácskozás második napi­rendi pontjaként Nyikolaj Rizs­kov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke terjesztette elő a 12. ötéves terv javaslatát. El­mondta, hogy a most megkezdő­dött ötéves tervidőszak megkülön­böztetett fontosságú lesz az or­szág gazdasági és társadalmi fejlesztése meggyorsítására irá­nyuló stratégia megvalósítása szempontjából. Jellemezte az 1986-1990-re szóló terv főbb mu­tatóit és közölte, hogy a tervidő­szak alatt 124 milliárd rubellel kell emelkednie a nemzeti jövedelem­nek az előző ötéves időszak 79 milliárdos növekedésével szem­ben. 50-100 százalékkal növeke­dik a haladó technológiák alkal­mazása az iparban. Számolnak a gazdasági ágazatok kiterjedt rekonstrukciójával: a meglevő ka­pacitások műszaki korszerűsíté­sére fordított kiadások aránya az 1985. évi 38 százalékról 1990-re 51 százalékra emelkedik. A mezőgazdasági termelés nö­vekedésének üteme az elkövetke­ző öt évben 2,6-szeresére növek­szik. 1990-ben 250 millió tonna gabonát kell betakarítani, az átla­gos évi hústermelés 2,8 millió tonnával, a tejtermelés 9 millió tonnával kell, hogy emelkedjék. Az agráripari komplexumba irányuló beruházások elérik az összes be­ruházás 33 százalékát. Nyikolaj Rizskov rámutatott a szociális szféra megerősítésére az ötéves tervben. A döntések értelmében a következő években új bértarifákat vezetnek be az anyagi termelésben dolgozók szá­mára, amelyek 25-30 százalékkal lesznek magasabbak. Növekedni fog a munkabér a nem termelő ágazatokban is. 25 százalékkal növekednek a lakosságnak szánt juttatások a társadalmi-fogyasztá­si alapokból. A terv számol a lakásépítés jelentős bővítésével - összesen 595 millió négyzetméter alapterü­letű lakás épül. 1990-re teljes mértékben ki akarják elégíteni az igényeket a gyerekek bölcsődei és óvodai elhelyezésében. A beszámolónak a külgazdasá­gi kapcsolatok fejlesztésével fog­lalkozó része hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió külkereskedelmi kapcsolatainak gerince továbbra is a KGST-országokkal való együttműködés. A terv intézkedésekkel számol abból a célból, hogy megvalósul­jon az SZKP irányvonala a fejlődő országokkal való együttműködés bővítésére, a haladó gazdasági és szociális változások elérésére irá­nyuló erőfeszítéseik támogatására. Elveink változatlanok - hangsú­lyozta Nyikolaj Rizskov. Ezek az egyenjogúság és a hatékony se­gítségnyújtás a gazdasági függet­lenségük eléréséért küzdő nem­zeteknek. A Szovjetunió szorgal­mazza a nemzetközi gazdasági rend igazságos és demokratikus alapokon történő átépítését, amely minden államnak, kicsinek és nagynak, egyaránt garantálná a gazdasági biztonságot. Készen állunk a sokoldalú és széles körű gazdasági kapcsola­tok fejlesztésére a fejlett kapitalis­ta országokkal, mégpedig az egyenjogúság és a kölcsönös elő­nyösség alapján. Ehhez azonban arra van szükség, hogy megszűn­jék minden próbálkozás a diszkri­mináció, a tilalmak és a korlátozá­sok alkalmazására - jelentette ki a szovjet kormány elnöke. Üdvözlő távirat (ČSTK) - Bohuslav Chňoupek külügyminiszter táviratban fejezte ki jókívánságait Petar Mladenov- nak a Bolgár Népköztársaság külügyminiszterévé történt kineve­zése alkalmából. Csehszlovák felszólalás Párizsban új szú 6 1986. VI. 19.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom