Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)

1986-06-18 / 141. szám, szerda

Mihail Gorbacsov előadói beszéde az SZKP KB ülésén ÚJ szú 1986. VI. 18. (Folytatás a 4. oldalról) alapok alapvető felújítása és az új építkezések mértékének csökkentése alapján a beruházások jelentős részét szabadíthatjuk fel a szociális szféra fejlesztésének, elsősorban a lakásépítésnek a meggyorsítására. Elvtársak, óriási, népgazdasági jelentőségű lehetőségekről van szó, melyeket magukban foglalnak a párt jelenlegi gazdasági politikájának fő irányelvei. Ez nem az élettől elszakadt elmélkedés eredménye, hanem reális gyakorlat, melyet többek között igazol a leningrádi pártszervezet kezdeményezése is. A leningrádi területi pártbizottság az ipari termelés további intezifikálása előkészítésénél elemezte az ipari üzemek gazdasági terveinek javaslatait a 12. ötéves tervidőszakra. Kitűnt, hogy a minisztériumok döntő része a terület alárendelt üzemeiben továbbra is az extenzív fejlesztésre orientálódik. A beruházások kb. 40 százaiékát új építkezésekre és az eddigi kapacitások bővítésére szánják. A műszaki korszerűsítés mértéke azonban még nem kielégítő. Az SZKP területi bizottsága a helyzet sokoldalú elemzése után arra a helyes megállapításra jutott, hogy a termelőalapok új és korszerű részét kéthárom műszakban kell kihasználni és ezen az alapon teljesíteni a 12. ötéves tervidőszak feladatait, míg az elavult berendezéseket ki kell selejtezni és a felszabadult helyet a korszerű termelés fejlesztésére kell kihasználni. Hiszen a leningrádi elvtársak számításai szerint ez megközelítőleg 3 millió négyzetméternyi területet tesz ki. A gépek és berendezések felújítása alapján a tervidőszak végére a város és a terület gépparkjában a progresszív technika aránya megkétszereződik. Javulni fognak az ipar minőségi mutatói is. Az új építkezések lényeges korlátozása a leningrádiak számára lehetővé teszi az ilyen célú beruházások csökkentését. A megtakarított eszközök egy részét az üzemek műszaki rekonstrukciójára fordítják, de főleg a lakásépítés bővítésére, a városok és a falvak további szépítésére, így oldják meg tehát komplex módon a jelentós műszaki-gazdasági és szociális problémákat. Mint bizonyára tudják, a központi bizottság politikai bizottsága megvitatta és jóváhagyta a leningrádi területi pártbizottság javaslatait, és úgy véli, hogy ezek a társadalmi termelés gyorsított fejlesztésének nagyon perspektivikus irányvonalát nyitják meg. A tanúsított kezdeményezés országos jelentőségű és olyan hatékony út, amelyen más területek iparának is haladnia kell. A kétműszakos munkára való áttérést ma jelentős kezdeményezésnek tartjuk. El kell mondani, hogy számos országban a hasonló munkarend már régen szabály. A tudományos-műszaki haladás csúcsán álló üzemek ott két és három műszakban dolgoznak. Ebben nyilvánul meg az a törekvés, hogy maximálisan kihasználják a progresszív berendezéseket és azokat gyorsabban cseréljék fel még hatékonyabbakkal. A délutáni és éjszakai műszakokban dolgozó emberek kiegészítő ösztönzésben részesülnek. Központi hivatalainknak haladéktalanul foglalkozniuk kell ezzel a kérdéssel és elő kell terjeszteniük javaslataikat a délutáni és éjszakai műszakban dolgozók erkölcsi és anyagi ösztönzésére. Számolunk a Szakszervezetek Ossz-szövetségi Központi Tanácsának aktiv és konstruktív részvételével ebben a jelentős országos ügyben. A leningrádiak kezdeményezése megvitatásának már a kezdetén egyes emberek kifejtették azt a nézetüket, hogy nem lesz olyan egyszerű két- ós háromműszakos termelésre átállítani a gépipari üzemeket. Ez valóban nem egyszerű feladat. Azonban joggal tehetjük fel a kérdést: miért dolgozhatnak az emberek hárommúszakos, folyamatos munkarendben a kohászatban, a vegyiparban, sót az élelmiszerés textiiparban is, ahol valójában a női munka az uralkodó. Miért dolgoznak tehát rendszerint egy műszakban a gépipari és fémmegmunkáló gyárakban, ahol a munkafeltételek semmivel sem rosszabbak. A politikai bizottság úgy véli, hogy a minisztériumoknak ós a hatóságoknak a helyi pártszervezetek, tanácsok, szakszervezeti és Komszomol szervek részvételével azonnal foglalkozniuk kell a termelés intenzifikálására irányuló gyakorlati tevékenységgel a leningrádiak kezdeményezése alapján. Emellett fontos a közlekedés, az iskolák, az óvodák és az egész szociális szféra munkarendjének olyan megváltoztatása, hogy kialakuljanak a hatékony munkához szükséges feltételek. Nyilván van értelme annak, hogy a többműszakos üzemelésre való átállásnál a területeknek, határterületeknek és köztársaságoknak biztosítani kell az ötéves tervidőszakban esedékes beruházási összegek megőrzését azzal, hogy az új termelési kapacitások építésének korlátozása által megtakarított összegeket joguk legyen felhasználni az üzemek rekonstrukciójára és a szociális és kulturális szféra fejlesztésére. Ezeknek pedig biztosítaniuk kell az ötéves tervidőszak feladatainak teljesítését. Egyébként ilyen javaslatokkal már előálltak a pártszervezetek és tanácsok egyes vezetői. Úgy hiszem, támogatni kell őket. Az új ötéves terv egyik legsürgetőbb kérdése az eddigi termelés műszaki korszerűsítésének meggyorsítása. Az ilyen célú beruházások arányának lényeges növelésével számol a terv. Ezen a téren is még számos további eszköz és lehetőség áll rendelkezésünkre. Az SZKP KB nagyra értékeli az AVTOVAZ és a Szumszki Tudományos-termelési Egyesülés kezdeményezését. Ók azt a célt tűzték ki, hogy a gazdálkodás szervezésének és módszereinek tökéletesítése belső forrásainak mozgósítása alapján elérjék a műszaki haladás első vonalát, emeljék a termékek minőségét és egyben biztosítsák a munkában a magas gazdasági mutatókat. Sokan átveszik tapasztalataikat. A jövő évtől több mint 200 további nagy ipari üzem áll át a saját forrásokból és rentabilitásból való finanszírozás elveire. A hatékonyság növelésének tartalékait a dolgozókollektívák sikeresen használják ki a ZIL termelési egyesüléseinek minden munkahelyén, s úgyszintén a leningrádi fémmegmunkáló üzemben, a voronyezsi szintetikus kaucsukgyárban, a Rosa Luxemburgról elnevezett kijevi textilipari társulásban, a litvániai panyevezsi Ekranasz üzemben és több száz más kollektívában. A szerszámgépeket gyártó számos üzemet állítják át az olyan legprogresszívebb gépek és berendezések gyártására, melyek a sokszorosára emelhetik a termelékenységet és biztosíthatják a termékek magas minőségét. Ezek közé tartoznak Leningrád, Ivanovo, Gomel, Ogyessza és Uljanovszk gépipari társulásai és üzemei. A számítógépek és a mikroprocesszoros technika gyorsított fejlesztése feladatainak teljesítésébe aktívan bekapcsolódtak a műszereket gyártó ágazatok és az elektronikai ipar kollektívái. Itt már kialakultak a reális előfeltételei annak, hogy rövid időn belül megoldódjék a nagyteljesítményű számítógépek alkalmazásának problémája, hogy biztosított legyen a gépipar és a népgazdaság további ágazatai elektronizálását szolgáló eszközök kiterjedt termelése. A 12. ötéves tervidőszakban az . előzőhöz viszonyítva 140 százalékkal kell emelni a számítógépek gyártását, ezen belül 1,1 millióval a személyi számítógépek gyártását. Egyre szélesebb körben alkalmazzak a belorusz vasutak tapasztalatait. A szovjet vasutasok már tíz éve áttértek a munkaszervezés és ösztönzés új módszereire. Ennek az országos jelentőségű kezdeményezésnek a megvalósítása lehetővé teszi a közlekedés kiegyensúlyozottabb működését és ugyanakkor a munkatermelékenység növekedését is, s mintegy százezer főnyi munkaerő megtakarítását. Ez az újszerű hozzáállás a dolgozókollektívákban megérdemli a nagyfokú méltatást és az aktív támogatást. A népgazdaság valamennyi ágazatában tulajdonképpen folytatódik az alkotó útkeresés. A termelés korszerűsítése és rekonstrukciója azonban, elvtársak, új hozzáállást követel meg. önök jól tudják, hogy a múltban a nagy üzemekben mennyi korszerűsítésre került sor. Az elavult berendezések kicserélésére több milliárd rubelt ruháztunk be. Ennek ellenére gyakran nem mutatkozik meg a kellő hatékonyság. Ennek egyik legfőbb oka a műszaki tervek alacsony színvonala. Gyakran kevésbé hatékony technológiával és elavult munkaszervezéssel számoltak és az innovált technika a korábbitól meglehetősen gyakran csak a gyártás évében tért el. Az átépítés szakaszában vajon a minisztériumok hogyan állnak hozzá a műszaki koszerúsltés kérdéseihez? Milyen terveket kell megvalósítaniuk az új ötéves tervidőszakban? A központi bizottság megbízásából megtörtént a kiválasztott vállalatok és a legtöbb ipari minisztérium korszerűsítési tervének az értékelése. Mit mutatott ez? Távolról sem minden terv felel meg a korszerű színvonalnak. Sokat közülük át kell dolgozni. Egyesek ezek közül olyannyira elavultak, hogy ajánlottuk a már megkezdett kivitelezési munkák leállítását. Megemlítek néhány példát. A Szerszámgépipari Minisztériumhoz tartozó harkovi Ukrigpromazs intézet készítette el a hidraulikus sajtókat gyártó voznyeszenszki üzem rekonstrukciós tervét. Nézzék csak milyen mutatókat tartalmaz: meg kell ötszörözni a dolgozók létszámát, még a munkatermelékenység előirányzott növekedése csupán 70 százalékos. S mindezek felett, ennek a növekménynek mindössze az egyharmada származik műszaki megoldásokból, viszont kétharmada a termékek árának emeléséből. Másutt is hasonlóan járnak el. A textilipari üzemek számára terveket készítő állami intézet kidolgozta a Szovjetunió Könnyűipari Minisztériumához tartozó pamutszöveteket festő moszkvai üzem korszerűsítési tervét: a berendezések felét olyan gépek alkotnák, amelyeket minden korszerűsítési tervét: a berendezések felét olyan gépek alkotnák, amelyeket minden korszerűsítés nélkül már több mint tizenöt éve gyártanak. Ezekkel nem lehet jó minőségű árut gyártani a megfelelő választékban és lehetetlen magas munkatermelékenység elérése is. Felmerül a kérdés, hogy hova akarják visszavetni az országot ezek a kétbalkezes tervezők és minisztériumi dolgozók, akik a terveket jóváhagyták. Világos, hogy az efféle tervek a tudományos-műszaki haladás felgyorsításának gondolatát kompromitálhatják, és a gazdaságra megterhelő kiadásokat kényszeríteni ük. Mindebből elvtársak le kell vonnunk a szükségszerű következtetéseket. Haladéktalanul a legrövidebb időn belül szakértői vizsgálatnak kell alávetni valamennyi műszaki, korszerűsítési és rekonstrukciós tervet, amelyeket a 12. ötéves tervidőszakban kellene kiviteleznünk. Azokat, amelyek nem felelnek meg a tudományos-műszaki haladás meggyorsításával összefüggő feladatoknak határozottan el kell utasítani, be kell tiltani megvalósításukat és a felszabaduló forrásokat a korszerű technikai berendezéseket előállító üzemek fejlesztésére kell fordítani. Elsősorban a minisztériumok felelősek a műszaki korszerűsítés és rekonstrukció terveinek színvonaláért, s az a feladatuk, hogy az egyes ágazatokban valóságos műszaki stábot képvjseljenek. Ezekkel szemben a legmagasabb igényeket támasztjuk. A minisztereket már a tavalyi júniusi értekezleten figyelmeztettük ezekre a kérdésekre, ahol közvetlenül feladatul kapták, hogy vizsgálják felül a műszaki korszerűsítés és a rekonstrukció terveit. Elvtársak, feltétlenül változtatni kell az említett dolgokhoz való hozzáálláson. Nem engedhetjük meg, hogy milliárdos tételeket fordítsanak erkölcsileg elavult létesítményekre, amelyek nem megfelelő műszaki megoldásokra épülnek. így nem érnénk el a termelés világszínvonalát. Ezzel a helyzettel nem békélhetünk meg, sőt nincs is erre jogunk. Mindenki tudja, milyen sürgető a lakosság ellátását szolgáló könnyűipari termékek biztosításának kérdése. Egyes szakemberek új üzemek létesítését indítványozzák. Ezt az utat senki sem zárja ki, főleg ami a korszerű anyagok és termékek gyártását illeti. Elvszerűen az árutermelés növelésének feladatát kizárólag a könnyűipari üzemek műszaki korszerűsítése és rekonstrukciója alapján lehet megoldani. A legfontosabb az, hogy e tekintetben megtaláljuk a helyes megoldást. A számítások azt igazolják, hogy ha a könnyűipari objektumok műszaki korszerűsítésének tervei a jelenleg gyártott berendezésekre épülnek, akkor az említett üzemek gazdálkodását tükröző mutatók csak öt, maximálisan tíz százalékos javulást mutatnak. Ha viszont a korszerűsítésnél a legprogresszívebb technikát és technológiát használjuk ki, akkor elérhető a hatékonyság 30—40 százalékos növekedése is. Oly módon kell eljárni, hogy a korszerűsítéssel két vagy három évet várni kell, ekkor sor kerül a hatékonyabb berendezés gyártására, s ezt a késést az új termelőalapokkal be lehet hozni. A minisztériumoknak és a hatóságoknak a legnagyobb felelősséggel kell ezekhez a kérdésekhez hozzáállniuk, és nem szabad kitartaniuk a régi módszerek mellett csak azért, hogy az emberek szemében ne mondjanak csődöt. Elvtársak! önök jól értik, hogy a népgazdaság rekonstrukciós tervei a tudomány és a technika legújabb vívmányai alapján, végső soron a gépiparra irányulnak. Jelenleg éppen ez minden időszerű gazdasági probléma fókusza. Ha rövid időn belül nem hajtjuk végre a gépipar korszerűsítését és ha ezt az ágazatot nem állítjuk át a népgazdaság valamennyi ágazata számára új géprendszerek és progresszív berendezések gyártására, akkor nem leszünk képesek a kongresszuson kitűzött feladatok teljesítésére. Erről a kérdésről tartottak értekezletet az SZKP Közpnti Bizottságának székházában a gépipari ágazatok vezető dolgozói. Komoly beszélgetést folytattunk a miniszterekkel, s ezeken megerősítést nyert, hogy figyelmünk nem korlátozódhat csupán a gépipar fejlesztésével kapcsolatos ismert határozatban kitűzött intézkedésekre. További semmivel sem kisebb erőfeszítéseket kell tennünk a gépipari komplexum alapvető korszerűsítésére. A központi bizottság megbízásából javaslatok készültek a gépipar gyorsított fejlesztését célzó kiegészítő intézkedésekre. Mindenekelőtt kitűzték a gépek, berendezések és műszerek műszaki színvonalának emelését, az automatikus vezérlőrendszerekkel ellátott termékek gyártásának növelését, a saját szükségleteket kielégítő speciális technológiai berendezések gyártásának gyors növekedését, és a termeléselőkészítő üzemrészlegek kapacitásainak jelentős bővítését célzó fő irányokat. Kidolgozták azokat az intézkedéseket, amelyek célja a tudomány és a termelés integrációjának a további erősítése, a tudományos kutatóintézetek és konstrukciós irodák kísérleti bázisának a megszilárdítása. A tervezett intézkedések megvalósítása lehetővé teszi, hogy a világszínvonalnak megfelelő alapvető terméknomenklatúra részarányát 1990-ig 80-90 százalékra, és az újonnan kifejlesztett termékekét pedig gyakorlatilag 100 százalékra növeljük. Az 1991-93-as években teljes mértékben át kell térni a legmagasabb követelményeknek megfelelő gyártmányok előállítására. Jelentősen megnövekedik a mikroprocesszoros technikát alkalmazó berendezések részaránya és javul a tervező és konstrukciós munkák automatizálásának szintje is. Teljes mértékben kielégítik a műszerek gyártása iránti igényeket a korszerű elektronikai termékeket illetően. Fokozódik a gépipari vállalatok korszerűsítésének üteme is. Ezekre a célokra fordítják a Szovjetunióban gyártott összes berendezés 38-40 százalékát. A saját szükségleteket kielégítő speciális műszaki berendezések gyártása 1990-ben eléri a 4-4,2 milliárd rubelt az eredetileg tervezett 2,5 milliárd rubellel szemben. A gépipari komplexum fejlesztésére szánt beruházásokat teljes egészében a gazdasági szerződésekben biztosított limitek szavatolják, egyenletesen elosztva az ötéves tervidőszak egyes éveire. Annak érdekében, hogy a beruházásokat a tudományos-műszaki fejlesztés legfontosabb területeire összpontosítsák, ós megtartsák a létesítmények építésének határidőit, több mint száz gépipari beruházás ideiglenes leállításával számolnak, amelyek tervi megoldása nem felel meg a korszerű követelményeknek. Fontos intézkedések megvalósításával számolunk, amelyek célja" a gazdasági mechanizmus tökéletesítése a gépiparban. A jövő évtől jelentősen csökken a jóváhagyott feladatok száma és ugyanakkor fokozódik olyan általános mutatók és normatívák szerepe mint a nyereség, a munkatermelékenység növekedése, valamint az alapvető anyagok és források fajlagos fogyasztásának a csökkentése. Megszűnik az a gyakorlat, hogy a gépek és berendezések gyártását tonnákban fejezik ki a tervek. Sikerült megoldást találni a kérdések többségére, amelyektől a gépipari komplexum egyes ágazatai közötti együttműködés függ, és feltárták a termelés műszaki színvonala emelésének további tartalékait is. A gépipari minisztériumoknak ajánlották, hogy 1986ban fejezzék be minden vállalat és az egész ágazat műszaki korszerűsítési terveinek kidolgozását, a tudomány és a technika legújabb ismereteinek széleskörű hasznosítása alapján. Ha meg kell oldani a gépipari dolgozók jó minőségű és progresszív anyagokkal való ellátását, akkor tovább kell bővíteni a rokonágazatok •kapacitását. Ehhez is hozzá kell látnunk. A politikai bizottság megvitatta mindezeket a javaslatokat, támogatta ezeket, melyeket most jóváhagyásra a központi bizottság ülése elé terjesztett. Elvtársak, önök értik, hogy ilyen rendkívül fontos és bonyolult program megvalósítása különleges erőfeszítéseket, szívós és minőségi munkát követel. Igy kell cselekednünk, más lehetőségünk nincs. Bármilyen más út visszalépést és lemaradást jelentene. Már pedig az SZKP Központi Bizottsága ezt nem engedheti meg. Reméljük, hogy a gépipari minisztériumok vezetői ós a dolgozókollektívák teljesítik ezt a rendkívül fontos állami feladatot, méghozzá teljes megértéssel és kellő felelősségtudattal. Tekintettel a múltban szerzett tapasztalatokra,' előre fel kell hívnunk mindazoknak a figyelmét, akik kötelesek teljesíteni a gépipari korszerűsítés programját, hogy nem engedhető meg semminemű eltérés a kitűzött feladatoktól, sem a különböző objektiv és szubjektív okokra való hivatkozás. Elvtársak, ha a népgazdaság műszaki korszerűsítéséről és rekonstrukciójáról, az ezzel összefüggő munkánkról beszélek, meg kell említenem a beruházások problémáját. Az új ötéves tervidőszakban ezek volumene hatalmas. Ilyen célokra csaknem 1 billió rubelt fordítunk. Csak az épitési és szerelőmunkák értéke meghaladja az 500 (Folytatás a 6. oldalon)