Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)

1986-06-18 / 141. szám, szerda

Mihail Gorbacsov előadói beszéde az SZKP KB ülésén v (Folytatás a 3. oldalról) a termelés intenzifikálásának elmélyítésé­hez, s amelyek szavatolnák a tudomány és a technika ismereteinek gyorsabb beveze­tését. A XXVII. kongresszus elé terjesztet­tük a fő irányokat, amelyek megfelelnek a párt jelenlegi gazdasági és szociális politikája követelményeinek. Az ötéves terv előkészítése során sike­rült a mennyiségi mutatók többségében, s mindenekelőtt a minőségi mutatókban elérni a társadalmi és gazdasági fejlesztés fő irányaiban megszabott feladatok felső határát. A terv javaslatát alaposan és sokoldalúan megtárgyalta a KB Politikai Bizottsága, jóvá lett hagyva, s most elbírálás végett a mostani ülés elé ter­jesztjük. A terv mely jellegzetességeinek kell figyelmet szentelni? Mindenekelőtt el kell mondani, hogy a terv lényegében megfelel a XXVII. kongresszus téziseinek. Feltételezi az erők és eszközök koncentrálását a gazdasági fejlesztés kulcsfontosságú irányaira, to­vábbá a szerkezeti és a beruházáspolitika változásait a társadalmi termelés intenzifi­kálása érdekében. A terv a népgazdaság hatékonyságának növelésére, a források­kal való aktív takarékosságra, a gazdasági ösztönzők és szabályozók hatásának erő­sítésére, a hosszú távú normatívák érvé­nyesítésére, az irányítás és a gazdálkodás új módszereinek kihasználására összpon­tosít. A gazdaságban a változásokról a legtel­jesebb képet a tervbe foglalt abszolút növekmények adják. Ezek közül a legfon­tosabbak 50 százalékkal nagyobbak, mint az elmúlt ötéves tervidőszakban. Például a nemzeti jövedelem 124 milliárd rubellel nő a 11. ötéves tervidőszakban elért 79 milliárdos növekedéssel szemben. Az ipari termelés növekménye 200 milliárd rubel lesz a korábbi 133 milliárddal szemben, s az évi átlagos bruttó mezőgazdasági termelés 29 milliárd rubel a 10 milliárddal szemben. Emellett fontos hangsúlyozni, hogy az ötéves tervidőszak első évétől számolunk az ütem növekedésével. A terv­ben kitúzött igényes feladatok új hozzáál­lást követeltek a gazdasági növekedés forrásainak meghatározásakor. Döntő fon­tosságú alapvetően javítani a termelés hatékonyságának mutatóit a tudományos­műszaki haladás meggyorsításával. Elvtár­sak, ez az az alap, amelyből az egész terv kiindul. Az új ötéves terv feltételezi, hogy a nemzeti jövedelemből a felhalmozási alap aránya 26 százalékról 27,6 százalékra nő. Ez reális feltételeket teremt a beruhá­zások abszolút növekményének növeke­déséhez. Az egész népgazdaságban ezek növekménye az 1981-1985-ös 15,4 szá­zalékról most 23,6 százalékra emelkedik. A terv tartalmazza a meglevő vállalatok műszaki korszerűsítésének és rekonstruk­ciójának széles körű programját. Az e cé­lokra fordítandó'kiadások 70 százalékkal emelkednek, s arányuk a termelési beru­házások egész terjedelmét tekintve a terv­időszak végéig meghaladja az 50 száza­lékot. Nagymértékben fejlődik a termelés gé­pesítése és automatizálása, új technológi­ák bevezetésére kerül sor. Mindez megte­remti a feltételeket ahhoz, hogy javuljanak a munkakörülmények, s 1990-ig több mint 5 millió ember szabaduljon meg a nehéz kézi munkától, ami a kétszerese az előző ötéves tervidőszakénak. Jelentős intézke­dések születtek az anyag- és energiaforrá­sokkal való takarékosság érdekében. A tudományos és technikai ismeretek alkalmazását, az irányítás és a gazdálko­dás módszereinek javítását célzó komplex intézkedések, amelyeket a terv tartalmaz, elvtársak, lehetővé teszik a nemzeti jöve­delem évi 4,1 százalékos növekedését, vagyis ez egyharmaddal lesz nagyobb, mint az előző tervidőszakban. A gyorsított gazdaságfejlesztés alapján fontos szociális program megvalósításával is számolunk. A terv leküzdötte azokat a túlhaladott terveket, amelyek alapján korábban, több ötéves tervidőszakon ke­resztül az ilyen célokra megszabták az eszközöket. Növekszik a lakosság reáljö­vedelme, javul az élelmiszerekkel és fo­gyasztási cikkekkel való ellátás, bővülnek a szolgáltatások, s tovább fogjuk tökélete­síteni az egészség- és iskolaügyet. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a lakásprobléma megoldásának, össze­sen 595 millió négyzetméter alapterületű lakást építünk, s ugyanakkor javul a laká­sok minősége és felszereltsége. Előnyt élvez a lakásépítés fejlesztése a falvakban! Széles körű intézkedések ezek, de nem lehetünk velük elégedettek. Továbbra is keresni kell a szovjet emberek lakáskörül­ményei javításának útjait, kihasználva min­den eszközt és lehetőséget, s aktívan ' fejlesztve a szövetkezet és az egyéni építést. A nép életszínvonalának növelésére kell fordítani a nemzeti jövedelemnek hozzáve­tőleg a négyötödét. A szükséges szinten fogjuk tartani az ország védelmi erejét. Tömören szólva, a 12. ötéves terv jelentős lépés annak a gazdasági és szociális politikának a megvalósításában, amelyet az SZKP XXVII. kongresszusa dolgozott ki. Lényegében minden ágazat, minden köztársaság, az egész népgazda­sági komplexum és a társadalom tevé­kenységének programja ez. A politikai bizottság úgy ítéli meg, minden ok megvan arra, hogy a központi bizottság ülése jóváhagyja ezt a tervet és megbízza a minisztertanácsot, hogy terjessze meg­tárgyalásra a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elé. A képviselőket Nyikolaj Rizskov fogja erről tájékoztatni. » A. Nem szabad megismételni a múlt hibáit Ha objektiven értékeljük az előterjesztett tervet, nyíltan meg kell mondanunk, teljesí­tése érdekében nagy igyekezetet kell majd kifejteni. A kitúzött célokat el kell érnünk és a népgazdaság rekonstrukcióját meg kell valósítanunk annak érdekében, hogy létre­hozzuk hatékonysága további növekedé­sének feltételeit. Elvtársak, mindezt végre kell hajtani az elkövetkező öt évben. Az utóbbi években sikerült kissé javítani a munka eredményeit. Mindezt azonban azon tartalékok számlájára értük el, ame­lyek - mint azt mondani szokás - kéznél vannak. Ha hosszú távú és tartós sikert akarunk elérni, határozottabb intézkedése­ket kell foganatosítani. A szocializmus építésében szerzett tapasztalatok arra tanítanak bennünket, hogy a társadalom fejlődésének döntő pillanataiban bátran hozzá kell nyúlni a lényeges változásokhoz és nem kell félni az alapvető átalakítástól. Mindannyian tudjuk, hogyan nézett ki Oroszország gazdasága a nagy október előestéjén. Ipari termelése csupán 12,5 százaléka volt az Egyesült Államok ipari termelésének. Lenin és a bolsevik párt számára teljesen nyilvánvaló volt, hogy a szocializmus csak a gazdaság alapvető átépítése, a legnagyobb munkatermelé­kenység elérése mellett győzhet. A szov­jethatalom első éveitől kezdve harcolt a párt a népgazdaság határozott felújításá­ért, s ehhez minden lehetőséget kihasz­nált. A szocializmus építésének lenini terve alapján népünk rövid idó alatt létrehozta az ipar anyagi-műszaki bázisát, melynek magvát azok az üzemek képezték, ame­lyek az akkori kornak megfelelő progresz- szív technikával voltak felszerelve. Létre­jöttek a gyors műszaki haladást biztosító ágazatok, s energikusan valósították meg a termelés széles körű korszerűsítését. Elsőrendű népgazdasági feladattá vált a haladó tudomány és az iskolaügy sokoldalú fejlesztése, a tudományos-mű­szaki káderek felkészítése. Éppen ezen az alapon sikerült biztosíta­ni a gazdasági és a szociális fejlesztés gyors ütemét. Az egykor elavult mezőgaz­dasági ország nagyon rövid történelmi időszak alatt a világ fő ipari hatalmai közé sorakozott fel. Már az ötvenes évek elején a Szovjetunió ipari termelésének volumene - a hatalmas háborús veszteségek ellené­re is - elérte az USA ipari termelésének 30 százalékát, 1970-ig pedig 75 százalékát. A Szovjetunió nemzeti jövedelme kéthar­mada volt az USA-énak. A hetvenes és nyolcvanas években azonban bizonyos mértékig elvesztettük a korábbi ütemet. A gazdaság nem volt képes időben átállni az extenzív fejlődésről az intenzívre. Megszokásból ,,az elért színvonaltól“ tervezték a népgazdaságot. A reszortérdekek akadályozták azt, hogy a beruházásokat és a forrásokat a távlatok­kal rendelkező ágazatokba irányítsák át. A gazdaság értékeléséhez való általános hozzáállás megszépítette a valódi helyze­tet, s nem a valóságnak megfelelő adato­kat szolgáltatott a gazdasági helyzetről. Nem változott a termelés szerkezete, s nem volt összhangban a tudományos­műszaki fejlődés követelményeivel. A Szovjetunió sokkal több vasércet termelt ki és sokkal több acélt gyárt, mint az USA, emellett sokkal kisebb a gépipari termelés volumene, ugyanannyi fát termel ki, viszont ebből kevesebb terméket állít elő. Ilyen körülmények között a nemzeti jövedelem, az ipari és mezőgazdasági termelés nö­vekményének minden egysége több forrást követel tölünk. Ha javítani akarunk a helyzeten, világo­san látni kell a lemaradás okait. Ezek lényegét mindenekelőtt a beruházáspoliti­ka komoly túlkapásaiban kell keresni. Az égyik ötéves tervidőszaktól a másikig teljesen indokolatlanul csökkentették a be­ruházási komplexumban a ráfordítások növekményét. Olyan alapvető gépipari ágazatok nem fejlődtek megfelelően, mint a szerszámgépek gyártása, a műszergyár­tás, a számítástechnika, valamint a prog­resszív szerkezeti anyagok gyártása. Az építkezések nem voltak hatékonyak, túl­lépték az átadási határidőket, s halmozód­tak a be nem szerelt berendezések készletei. Nagy sikerként értékeljük az országban a termelőalapok felhalmozását, s lényegé­ben jogosan. Ugyanakkor, elvtársak, lát­nunk kell, hogy ezek újratermelésében hosszú éveken keresztül negatív tendenci­ák halmozódtak fel. Az új vállalatok építé­sével kapcsolatos indokolatlan lelkesedés, a már meglevő vállalatok szükségleteinek ignorálása a tervező szervek és sok minisztérium gyakorlatának szilárd részévé vált. A gépek és berendezések döntő része az új objektumokba irányult, viszont a többi gyárban és üzemben az elöregedett tech­nikát nem cserélték ki időben. Túlságosan lassú volt az alapok felújításának folyama­ta, s ezért azok elöregedtek. Romlott a korösszetételük. Az állóalapok extenzív újratermelésének negatív jelenségei közé tartozik a javítói- karbantartói szféra aránytalan növekedé­se. A berendezések javítása csak az iparban hozzávetőleg 10 milliárd rubelbe fog kerülni. Ebből több mint 3 milliárd jut annak a technikának a javítására, amely már elöregedett. Nem lehet nem szólni arról, hogy hasonló magatartás hátráltatja a fémek megtérülését is, ahelyett, hogy az elöregedett gépeket átadnák az olvasztók­nak, a fémet „befagyasztják“ a kis haté­konyságú berendezésekben, amelyeket sokszor és nagy költséggel kell javítani. Az új technika gyártásához növelni kell a nyersvas, az acél és a hengerelt anyagok termelését, növelni a vasérc, a szén és más ásványok kitermelését. S végezetül a termelés állóalapjai felhal­mozásának extenzív módszerei életre hív­ták a mesterséges munkaerőhiányt. Egye­sek az alacsony növekedési ütem, a szer­ződési ütem, a szerződéses szállítások meg nem tartása és a tervek nem teljesíté­se esetén az okok magyarázatakor is ehhez a mentőövhöz kapkodnak. Termé­szetesen ismerjük az országban a demog­ráfiai helyzetet. De engedjenek meg ne­kem egy kérdést: ha kevés a munkaerő, miért kell állandóan új vállalatokat építe­nünk, mégpedig az elöregedett technika alapján, s gyakran elöregedett termékek gyártására? A helyzet éppen ilyen. Jelenleg csupán az iparban 7ÖŐ ezer a be nem töltött munkahelyek száma. Gyakorlatilag a be­rendezések egyműszakos üzemeltetése mellett. Ha a müszakszám eléri az 1,7-et a be nem töltött munkahelyek száma az iparban meghaladja a 4 milliót. Ezek létrehozására több tíz milliárd rubelt fordí­tottunk. így áll elő az a helyzet, hogy a már meglevő vállalatokban öreg berendezések üzemelnek, az új üzemekben pedig nincs kit a gép mellé állítani. Az eszközeinket ráfordítottuk, de gyakorlati haszon nincs belőle. Elvtársak, a mai plenáris ülésen szüksé­gesnek tartom külön felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a beruházáspolitika fogyatékosságai a legártalmasabb módon a gépipari ágazatok fejlődésén és műszaki színvonalán tükröződtek vissza. A gépipari beruházások arányát az összes beruházásokhoz viszonyítva meg­alapozatlanul csökkentették. Ebben mind a tervező szerveknek, mind a minisztériu­moknak részük volt. Aláásták a mérnökök alkotómunkájának tekintélyét, a műszaki tervezők világszerte ismert szovjet iskolá­jának tapasztalatait elprédálták. Kialakult a lemásolásnak és az átlagosságnak a téves filozófiája. A termékek egy része ezért nem felel meg a tudomány és a technika jelenlegi színvonalának. Miről van itt szó, elvtársak, hol erednek a gyártott gépek műszaki színvonalával kapcsolatos jelenlegi helyzet gyökerei? Mindenekelőtt abban, hogy mindeddig hiányzott nálunk a világon született leg­újabb ismeretek rendszerbe foglalt elem­zése. Az új technika fejlesztése során gyakorlatilag nem számoltak a csúcsszín­vonal elérésével a minőség és a megbíz­hatóság terén. Az utóbbi időszakban vi­szont megkezdődött a technikának az analóg termékek alapján való értékelése. Emellett viszont példaként olyan külföldi modelleket vesznek, amelyek nem tartoz­nak a legújabbakhoz. Szomorú példája ez az özönvíz előtti gondolkodásnak, a ha­zugságnak azok részéről, akik felelősek a szükséges új technika gyártásáért. Kit vezetnek félre ezek az emberek? A saját népüket. Az előállított termékek átlagos és néha alacsony műszaki színvonalára való, már megszokott orientációt bizonyos mérték­ben az érvényes normák is törvényesítet­ték. A normarendszer nem mozgósította a konstruktőrököt arra, hogy új megoldáso­kat keressenek, nem akadályozta az elma­radott technika gyártását. Bizonyos szere­pet játszott ebben az is, hogy sok tudomá­nyos kutatóintézetben és tervezőirodában kialakult valamilyen kisebbrendűségi komplexus. A rossz alkotói eredményeket azzal igazolták, hogy állítólag nem lehet jobban dolgozni. A tudósok, konstruktőrök és technikusok munkájának szabályozásá­val sem volt minden rendben. Hosszú éveken keresztül nem szentel­tek kellő figyelmet a tudományos-műszaki és kísérleti alap fejlesztésének, ezek nem kapták meg a kellő eszközöket és forráso­kat. Mindennek érthetően meg kellett mutatkoznia a gépipar műszaki színvonalán, a tudományos-múszaki haladás ütemén. Elvtársak, ilyen volt a helyzet az áprilisi plénum előtt. A központi bizottság ezt a helyzetet sokoldalúan elemezte. A KB- ülés és a párt kongresszusa egyhangúlag jóváhagyta a kidolgozott intézkedéseket. Még egyszer el szeretném mondani azok­nak, akik vissza szeretnének fordítani bennünket, nem tudunk és nem is fogunk beletörődni a hasonló kísérletekbe, s véget kell vetni annak, hogy tovább terjesszék a korábbi hozzáállást és hibákat, minde­nekelőtt a tudományos-műszaki hala­dásban. Meggyőződésem, hogy a központi bi­zottság plenáris ülése belpolitikánk eme alapvető kérdésével kapcsolatban meghir­deti az elvi irányvonalat, hogy támogatja a politikai bizottság és a kormány minden szükséges intézkedését, amelyek lehetővé teszik gazdaságunk fejlesztésének forra­dalmasítását, a gazdaság felemelését a tu­dományos-műszaki haladás élvonalába. Már beszéltem arról, hogy ezzel kapcsolat­ban milyen felelősségük van a központi bizottság tagjainak, akiket a XXVII. kong­resszus választott meg. Elvtársak, e törté­nelmi felelősség alól nem bújhatunk ki. Mit kell tenni elsősorban azért, hogy a lehető legjobban teljesítsük a 12. ötéves tervet, s létrehozzuk a szükséges feltétele­ket a tudományos-múszaki haladás továb­bi meggyorsításához? B. Meggyorsítani a rekonstrukciót és energikusan fejleszteni a gépipart A párt gazdasági stratégiája megvalósí­tására irányuló munka fó elemeit közvetle­nül összekapcsoljuk a beruházási és szer­kezeti politika új irányvonalával: az eddigi üzemek rekonstrukciójára és műszaki kor­szerűsítésére szolgáló beruházások ará­nyának növelésével, a gépipar fejlesztésé­nek meggyorsításával és a beruházási ciklus lerövidítésével. Az utóbbi időben jelentős intézkedése­ket tettünk a gazdaság fejlesztésének alapvető kérdéseit illetően. Gondolok itt a kohászat alapvető rekonstrukciójáról, a népgazdaság további kemizálásáról, a gépipar korszerűsítéséről, a számítás- technika fejlesztésének meggyorsításáról, a rugalmas termelési rendszerek, gyártó- szalagok, automatizált tervezési rendsze­rek, a beruházás iparosítása, a tervezési és költségvetési tevékenység tökéletesíté­se bevezetéséről szóló határozatokra. Meghatároztuk a források megtakarítását célzó munka fő irányvonalait. Kiemelt jelentőségű a termékek minősége emelé­sére vonatkozó intézkedések együttesé­nek megvalósítása a népgazdaság minden ágazatában. Végül jól megalapoztuk az irányítás és a gazdálkodás új módszereire való áttérést. A jóváhagyott döntések célja, hogy gazdaságunkat az intenzív fejlesztés útjára állítsuk a tudomány és a technika eredmé­nyeinek mielőbbi alkalmazása alapján. Ezt az egész munkát, elvtársak, minden terüle­ten határozottan kell megvalósítani. Igaz, most az ötéves terv keretében kell eljár­nunk. Ennek keretében óriási lehetősé­geink vannak a népgazdaság intenzifikálá­sa folyamatainak további elmélyítésére és hatékonysága növelésére. Amikor a tartalékokról szólunk, az alap­vető termelési alapok jobb kihasználása és optimális újratermelése problémáival sze­retném kezdeni. Hiszen ez, elvtársak, szocialista társadalmunk gazdagságának döntő része, gazdasági potenciálunk anya­gi alapja. Az állóalapok kihasználásában rendet kell teremtenünk, biztosítanunk kell a valóban gazdaságos és racionális vi­szonyt ezekhez az alapokhoz és a haté­kony újratermelést. A gazdaság minőségi mutatóinak, első­sorban a munka termelékenysége növeke­désének és az alapok hatékonyságának jelentős növekedését érhetjük el, ha meg­gyorsítjuk a termelőalapok felújítását, ha gyorsabban megszabadulunk elavult ré­szeitől, s ha a műszaki szempontból korszerű gépeket és berendezéseket in­tenzívebben fogjuk kihasználni, a műszak­szám növelése alapján is. A termelési (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÓ 4 1986. VI. 18.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom