Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)
1986-06-18 / 141. szám, szerda
A párt a társadalom mélyreható átalakítására törekszik ÚJ SZÚ 3 1986. VI. 18. Mihail Gorbacsov előadói beszéde az SZKP KB ülésén (ČSTK) - Az SZKP Központi Bizottságának hétfői ülésén Mihail Gorbacsov, a KB főtitkára terjesztette elő a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének ötéves (1986-1990) tervéről és a pártszervezetek feladatairól szóló beszámolót. Elvtársak, ma azt kell megtárgyalnunk, hogyan valósul meg a kongresszus által kitűzött irányvonal, összegeznünk kell az előzetes eredményeket, le kell vonnunk a tapasztalatokat a kongresszus utáni munkából, s megszabnunk a párt további feladatait. A kongresszus óta, természetesen, nem telt el sok idő. A kor azonban túlságosan komoly, a feladatok, amelyeket ma a társadalom teljesít, túlságosan nagyok, s ezért nem tehetjük, hogy ne kísérjük állandó figyelemmel a változásokat, s ne hasonlítsuk össze céljainkat és terveinket a valós élettel. Tömören szólva: meg kell ítélnünk a kor lényegét és azt, hogy a szándékok energiája miként változik a tettek energiájává, milyen akadályokkal és nehézségekkel találkoztunk, s hogyan fogunk a jövőben eljárni. Az SZKP XXVII. kongresszusa után a szovjet társadalom minden téren mozgásba lendült - a politikai, a gazdasági és a szellemi életben egyaránt. A társadalmi fejlődés hatalmas, dinamikus ösztönzést kapott, s ez a tömegek politikai öntudatának növekedéséhez vezetett. Az igényesség, a szigorúság és igazságosság légkörének - amely a kongresszuson uralkodó volt - mozgósító hatása van minden gyakorlati ügyben. A szovjet emberek üdvözlik az újító kezdeményezéseket, támogatják ezeket, s határozottan törekednek arra, hogy az átépítés általános és konkrét legyen. Ez arról tanúskodik, hogy a kongresszusi gondolatok szilárd gyökeret eresztettek a társadalmi tudatban, s objektíve feltételezik a jelenlegi folyamatok visszafordíthatatlanságát. Ma még inkább meggyőződésünk, hogy a kongresszuson helyes döntéseket hoztunk, amelyek megfelelnek a mostani időszak sorsfordító jellegének. E döntéseknek különleges szerepet kell játszaniuk az ország és az egész szocializmus sorsában, ami természetesen messzeható következményekkel jár az egész világfejlődésre. Teljesebben és konkrétabban tudatosítjuk a párt kezdeményezése nyomán megkezdett változások terjedelmét és mélységét, azokat a bonyolult dolgokat, amelyek még előttünk állnak. Jobban látjuk lehetőségeinket - a mostaniakat és az elkövetkezőket is. Külföldön nem csökkent a kongresszus iránti érdeklődés. Különösen mély a szocialista országokban. A kongresszusi határozatok hatékony ösztönzőkké váltak a békéért és társadalmi fejlődésért folytatott harcban. Barátaink egyetértése és támogatása meggyőz bennünket a választott irányvonal helyességéről, s emlékeztet bennünket az irányvonal következetes és céltudatos megvalósításáért vállalt hatalmas felelősségre. A nem szocialista világban az ésszerűen gondolkodó emberek ismét meggyőződhettek, hogy a társadalmi és gazdasági fejlesztést célzó hatalmas terveink elválaszthatatlanok az olyan külpolitikától, amely a békés építésre, a sokoldalú nemzetközi együttműködésre törekszik. Másként fogadták terveinket a militarista és agresszív erők, élükön az Egyesült Államok reakciós köreivel. Ezek még csökönyösebben harcolnak azon szovjet kezdeményezések ellen, amelyek a nemzetközi helyzet javítását, s olyan nemzetközi kapcsolatok létrehozását célozzák, amelyek megfelelnének a nukleáris és kozmikus évszázad jellegének. Elvtársak, tömören szólva, a belső feladatok és a külső feltételek figyelembe vételével kell megtárgyalnunk az ötéves terv kulcsfontosságú kérdéseit. Ez képezi munkánk gerincét a legközelebbi években, valamint a távolabbi időszakot tekintve is. A kongresszus utáni tevékenység olyan szakaszába léptünk, amikor bizonyítanunk kell, hogy képesek vagyunk átépíteni és építeni, új formákat és módszereket keresni, s egy pillanatra sem szabad megengedni, hogy az elért eredmények elkápráztassanak bennünket. Ma az értékelés fő kritériumává válnak a gazdaságfejlesztés dinamikus ütemének az elérése, a hatékonyság igényes mutatói, valamint a szociális szférában bekövetkezett jelentős pozitív változások. Az emberek bennünket nemcsak a szándékaink alapján fognak értékelni, hanem elsősorban a társadalomban bekövetkezett igazi változások és a gyakorlati eredmények alapján. I. Az átépítés első tapasztalatai Elvtársak, minden pártbizottság, gazdasági szerv és tanács, társadalmi szervezet és dolgozókollektíva értékelését a gyakorlati tettek és eredmények alapján kell elvégezni. Éppen az ilyen hozzáállás teszi lehetővé a helyes tájékozódást nemcsak abban, ami most tprténik, hanem abban is, hogy miként járjunk el a további gyakorlatban. El kell ezt végeznünk már azért is, mert amint láthattuk, a reális életben nemcsak pozitív tendenciák fejlődnek - még akkor is, ha ezek természetesen a társadalomban ural- kodóak - de fékező tényezők is hatnak, amelyek gátolják az építés folyamatát. Ezeknek esetenként objektív jellegük van, a leggyakrabban azonban a megcsontoso- dottságból, az elavult szokásokból és gondolkodásmódból erednek. Ma aktívan nyilvánulnak meg azok, akik a XXVII. kongresszus határozatait a sajátjuknak tekintik, akik energikusan bekapcsolódtak a munkába, akik nem sajnálják az időt és az energiát, keresik és meg is találják méltó helyüket az átépítésben. Némely elvtársak - s ilyenek nincsenek kevesen - politikailag értik, hogy elkerülhetetlenül szükséges új módon dolgozni, viszont egyszerűen nem tudják, hogyan kell ezt a gyakorlatban csinálni. Ezeknek minden lehetséges módon segíteni kell. Figyelmet kell szentelni azoknak is, akik eddig nem értették meg a folyamatban levő változások lényegét, akik kivárnak, vagy nem hisznek a párt által követett gazdasági és politikai fordulat sikerében. A társadalomra mély hatást gyakorol az a kongresszusi irányvonal, amely a tömegek alkotó munkájának fejlesztését tekinti a gyorsítás alapjának. Ez nagyon szorosan összefügg a társadalmi igazságosságért, a demokrácia fejlesztéséért, a dolgok nyilvános megvitatásáért, életünknek a kispolgári megnyilvánulásoktól és gondolkodásmódtól történő megtisztításáért folytatott harccal. Növekszik a szovjet emberek érdeklődése a politika és a gazdaság, a kultúra és az erkölcs, az egész társadalmi élet iránt. Ez jelentős mértékben befolyásolja a munka- és politikai aktivitást, a fegyelem és a rend szilárdítását. A szovjet emberek szervezettsége és hazafiassága óriási erővel mutatkozott meg olyan rendkívüli körülmények között is, amilyenek Csernobilban voltak. Az atomerőműben történt baleset kegyetlen próbatétel volt. Ebben a nehéz helyzetben a munkások, tűzoltók, mérnökök, orvosok, tudósok és katonák kitartásról, áldozatkészségről és bátorságról tettek bizonyságot. A katasztrófa következményeinek felszámolásába az egész ország aktívan bekapcsolódott. Az SZKP Központi Bizottsága, a helyi pártszervek és tanácsok rendkívül sok kérvényt kaptak azoktól, akik azt szeretnék, ha Csernobilba küldenék őket. Széles körű lett az önkéntes gyűjtés a baleset által érintett családok megsegítésére. Nagyon sok dolgozókollektíva vállalt kötelezettséget, hogy több műszakot is ingyen dolgozik az érintettek megsegítésére. Engedjék meg nekem, hogy tanácskozásunk nevében mély részvétemet nyilvánítsam az elhunytak családjainak, s őszinte köszönetét mondjak mindazoknak, akik életüket kockáztatták ebben a küzdelemben, akik ma is áldozatkészen munkálkodnak a katasztrófa következményeinek felszámolásán. Elvtársak, a társadalmi-gazdasági fejlesztés minden irányában bonyolult feladatok állnak előttünk. Természetesen naiv dolog lenne azt várni, hogy néhány hónap alatt leküzdünk minden elmaradást és fogyatékosságot, amely az évek során halmozódott fel. A gazdaságfejlesztés ütemének növekedését jelző tendencia azonban már körvonalazódik. Szerintünk ez mindenekelőtt a nép aktív munkájával és azon pozitív folyamatokkal függ össze, amelyek a társadalomban végbemennek. Az idei év első öt hónapjában az ipari termelés az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva 5,7 százalékkal nőtt. Változások álltak be olyan ágazatokban, amelyek hosszú évekig lemaradtak: a széniparban, a vaskohászatban és a vasúti közlekedésben. Jobban kezdtek dolgozni az erdő-, fafeldolgozó- és a papíripar vállalatai. Az olajiparban még nem kerekedtek felül a nehézségeken, de itt is jelentkeztek reménytkeltő változások. Dinamikusan fejlődik a gépipari komplexum több ágazata. Intenzív munka folyik a mezőgazdasági szektorban. Az Oroszországi Föderáció, Ukrajna, Belorusszia, a Baltikum számos területén és határterületén, s további helyeken aktív munkát bontakoztattak ki a párt és gazdasági szervek, a tanácsok és dolgozókollektívák, amelyek a gyakorlatban mutatják meg, mit lehet elérni a kezdeményezés fejlesztése, a vállalatokban az alkotó munkalégkör megteremtése mellett. Napjainkban mi a legfontosabb? Szilárdítani és tovább fokozni a növekedés elért ütemét. Reális ez a feladat, bár nagy erőfeszítéseket követel, főleg ha fontolóra vesszük, hogy az átépítés kezdetén vagyunk. A szervezés terén nem tettünk meg még mindent, s nem működnek még teljesen a gazdasági ösztönzők és szabályozók, amelyeknek döntő hatással kellene lenniük a további, a jobb irányába történő változásokra a népgazdaságban. A gazdasági változások elemzése távolról sem lenne teljes, ha a kétségtelen sikerek mellett nem mutatnánk rá a gyengéinkre és azokra a dolgokra, amelyek akadályoznak bennünket. Azt kell mondanom, hogy eddig maga az átépítés is lassan halad. Sok vállalatban még mindig hajtanak és a régi jelszó érvényes: mindenáron teljesíteni a tervet. A minőség, a hatékonyság és az új irányítási módszerek felé történő fordulat nehezen és fájdalmak között születik. Ma azonban mindenki számára világosnak kell lennie, hogy a központi bizottság következetesen támogat mindent, ami egészséges, mindent, ami megfelel a kongresszusi határozatoknak, ami a gyakorlatban átépítést és előrelépést jelent. Hasonló keménységgel fogunk harcolni mindaz ellen, ami ezt a folyamatot hátráltatja. Mindaz az új, amit az áprilisi plenáris ülés kezdett meg, s ami kibontakozott a XXVII. kongresszus határozataiban, nemcsak a gazdaság, hanem az egész társadalom mély átépítésével van összefüggésben. Nem egyszerű ez a folyamat. Igyekezetet és alapos változásokat követel a káderek és minden dolgozó gondolkodásmódjában. Bizonyos mértékben sikerült leküzdenünk a passzivitást, növelni a felelősségtudatot és szervezettséget, nagyobb teret engedni a kezdeményezésnek. Ugyanakkor a vállalatokban, az irányítási szférában, a tudományos intézményekben és alkotó kollektívákban, a pártszervek és a tanácsok tevékenységében az átépítés folyamata nem halad zökkenőmentesen, fékeznek bennünket a régi hozzáállások, s erősen jelentkezik a megcsontoso- dottság. Találkozunk olyan esetekkel, amikor a tetteket szavakkal helyettesítik, amikor a bírálatot nem követik gyakorlati következtetések, amikor az önbírálat az önosto- rozás formáját ölti fel. Egyes vezető dolgozók gyakran ismételgetik, hogy a dolgokat nyilvánosan kell megíténi. helyesen emelik ki a kollektíva szerepét és életünkben a demokratikus alapelvek fejlesztését, de az egész szerencsétlenség abban áll, hogy ezzel véget is ért a dolog. így jön létre az átépítés illúziója - a szavak szerint minden rendben van, a valóságban azonban semmi sem változik. Ennek következtében az átépítés üres frázisokká válik. A kongresszus óta eltelt időszak megmutatta, hogy előrehaladásunk ütemét, az új gazdálkodási módszerek érvényesítését jelentős mértékben fékezi a nehézkesség, az irányító apparátus nem hatékony munkája. Nagyon nehezen folytatódik a jogok és kötelességek újrafelosztása, egyrészt a központi gazdasági hivatalok és minisztériumok között, másrészt a vállalatok, termelési társulások és dolgozókollektívák között. S bár az egyes irányító szervek funkciói változnak, egyes vezető dolgozók minden eszközzel szeretnék megőrizni maguknak a döntési jogkört, annak ellenére, hogy mindenki számára érthetőnek és nyilvánvalónak kellene lennie a következőnek: a minisztérium vagy a hivatal legképzettebb apparátusa sem képes a gazdaság jelenlegi terjedelme mellett átvállalni minden kérdés sikeres megoldását, nem helyettesítheti a dolgozókollektívák alkotó gondolkodását. Az apparátus mindenhatóságába vetett vak hitet bizonyítja az a tény is, hogy a központba továbbra is érkeznek kérvények újabb irányító szervek létrehozása, ezek személyi állományának növelése érdekében. Több köztársaság, amely indokolatlanul szeretné lemásolni a központ irányítási struktúráját, javasolta a Szovjetunió Minisztertanácsának, hogy hozzanak létre új minisztériumokat és hivatalokat. Mindezt akkor, amikor már rendelkeznek ötven, vagy még több minisztériummal, reszorttal és más irányító szervvel. Az eltelt hónapok meggyőzően bizonyították, hogy a társadalomban az átépítés nem lehetséges a párt munkastílusának és módszereinek átépítése nélkül, mégpedig minden láncszemében. Ezek a kérdések megérdemlik, hogy részletesebben foglalkozzam velük, ezért még visszatérek hozzájuk. Most azt a hatalmas feladatot szeretném kihangsúlyozni, amely a pártszervek vezető képviselőire hárul az új stílus érvényesítésekor. Az ő hozzáállásuktól, tevékenységük, cselekvésük módjától jelentős mértékben függ, hogy mennyire következetesen és mennyire energikusan fog változni a pártmunka. Ezzel kapcsolatban főleg a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságai első titkárainak, a határterületi és területi bizottságok, s természetesen a városi és járási pártbizottságok első titkárainak szerepét kell említeni. Éppen ők kötelesek a munkában megadni a hangnemet, bizonyságot adni a széles körű politikai látásmódról, át kell érezniük a feladatokat, fel kell mutatniuk a szervezőképességet, a nagyfokú felelősségtudatot, az értékelés során érvényesíteni á bírálatot és önbírálatot, valamint a pártosságot a szó legjobb értelmében. S csak ezután lehet sikeres eredményekre és alkotó légkörre számítani a járásban, városban, területen vagy köztársaságban. Elvtársak! A kongresszus utáni első hónapokban végzett munkánkból milyen fő következtetések vonhatók le? Az a fő, hogy a párt és a nép a kongresszus politikai irányvonalát aktívan támogatja. A dolgozókat szervező és tömörítő párt maga is változásokon megy keresztül. Az eltelt hónapok ismét megerősítették, hogy az átépítés mindenkit érint, az egyszerű párttagtól a központi bizottság titkáráig, a munkástól a miniszterig, a mérnöktől az akadémikusig. Csak akkor vihető végig az átépítés, ha az egész nép ügyévé válik. S mindazt, ami ezt akadályozza, határozottan el kell távolítani. És még egy fontos következtetés. A tömegek alkotó munkáját nem lehet helyettesíteni még a legjobb irányelvekkel sem. Az átóoítés feltételezi a dolgozókollektívák és minden káder kezdeményezésének és önállóságának fejlesztését. A mostani körülmények között megengedhetetlen, hogy minden problémát a központból oldjanak meg, s végső soron ez nem is lehetséges. Ezt az igazságot mindenkinek tudatosítani kellene. A gyakorlati kérdések megoldásáért az alapvető felelősséget a vállalatok és egyesülések dolgozókollektíváinak kell viselni. A központi irányító szervek kötelessége azután létrehozni az elkerülhetetlenül szükséges gazdasági, jogi és szociális feltételeket a sikeres munkához és a további tudományos-múszaki haladáshoz. S végül: a kongresszus óta eltelt idő, valamint az utóbbi események meggyőzően alátámasztják az igaz tanulságok alapvető jelentőségét, amiről a kongresszuson szó volt. Minden helyzetben emlékeznünk kell Lenin szavaira arról, hogy az illúzió és az öncsalás szörnyű, az igazságtól való félelem pedig romboló hatású. A pártnak és a népnek az egész igazságra van szüksége - legyen szó akár nagy, akár kis dolgokról. Csak ez neveli az embereket az állampolgári kötelesség teljes tudatosítására, ezzel szemben a hazugság és a féligazság rontja a tudatot, deformálja a személyiséget, lehetetlenné teszi a reális következtetéseket és értékeléseket, amelyek nélkül viszont nem létezik aktív pártpolitika. II. Döntő szakasz a párt gazdasági stratégiájának megvalósításában Elvtársak, meg kell tárgyalnunk az ötéves tervet és azokat a feladatokat, amelyeket a pártnak és minden szovjet dolgozónak teljesítenie kell a terv megvalósítása során. A 12. ötéves tervidőszaknak megkülönböztetett szerepet tulajdonítunk. Attól, hogy milyen alapot teremtünk ezekben az években a népgazdaságban a kulcsfontosságú változások megvalósítása és a tudo- mányos-múszaki haladás meggyorsítása érdekében, a társadalmi-gazdasági fejlődés üteme és a nép életszínvonala is függ. Amint tudják, az ötéves terv nem született könnyen. Az „elért színvonalról“ való tervezés és a gazálkodás korábbi módszerei a gazdaságot - amint a számítások kimutatták - zsákutcába vezették. Egy éven át kerestük az új megközelítéseket, amelyek létrehoznák a feltételeket (Folytatás a 4. oldalon)
