Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)

1986-06-17 / 140. szám, kedd

ÚJ szú 5 186. VI. 17. A termelőerők és a termelési viszonyok szerepe a társadalmi-gazdasági fejlődésben A marxista-leninista társada­lomtudomány, fókónt a történelmi materializmus, abból indul ki, hogy az emberiség története elválaszt­hatatlan a termelés ós azon belül a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésétől. A történel­mileg fejlődő termelési mód azál­tal, hogy megteremti a társadalom anyagi javait, feltételeit, megte­remti az emberek közötti kapcso­latokat ós ezeken keresztül az emberek, a társadalom konkrét viszonyát a természethez is. A ter­melőerők ós a termelési viszonyok legfontosabb tényezője az ember. Épp ez az emberi tényező hatá­rozza meg a természeti erőforrá­sok termelési funkcióját is a társa­dalmi termelésben. A termelőerők közreműködése által az emberek' között termelési viszonyok jönnek létre, melyek a társadalmi-gazda­sági alapokat és azok szervezé­sét, formálását tükrözik. A termelőerők, ahogyan már mondottuk, a tárgyi ós emberi tényezők dialektikus viszonya, vagyis a termelő ember ós a ter­melőeszközök egysége. Ebben a kölcsönhatásban, ahogyan azt Lenin hangoztatta, az egész em­beriség első termelőerője a dolgo­zó, a munkás". A szocializmus elsőrendű feladata az ember sok­oldalú fejlesztése és aktivizálása, különösen az anyagi termelésben. A szocializmusban a termelőerők fejlesztése - annak ellenére, hogy merőben megváltoztak a társadal­mi-gazdasági feltételek, az ember aktív szerepe a termelésben - nem automatikus folyamat, aho­gyan azt plasztikus formában ér­zékelteti a SZKP KB beszámolója a SZKP XXVII. kongresszusán: „A gyakorlat azt mutatja, hogy tartha­tatlanok azok az elképzelések, amelyek szerint a szocializmus körülményei között mintegy auto­matikusan biztosítva van a terme­lési viszonyok és a termelőerők összhangja. Az életben minden bonyolultabb. Igen, a szocialista termelési viszonyok teret adnak a termelőerők fejlődésének, de ehhez állandóan tökéletesíteni kell őket“. Ez a megállapítás egyete­mesen vonatkozik minden szocia­lista országra. „Most arra törek­szünk, hogy megváltoztassuk a gazdasági mechanizmus orien­tációját, a hatékonyság növelését, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását, az emberi ténye­ző-szerepét." Erre mindazért van szükség, . hogy egyben megte­remtsük a kommunizmus anyagi- műszaki bázisát, amely feltételezi a termelőerők ésszerű szükségle­teinek teljes kielégítését, (gy hát ,,a társadalmi gazdasági fejlődés meggyorsítása elengedhetetlen feltételei közé tartozik a termelési viszonyok állandó tökéletesítése, a dinamikusan fejlődő termelőe­rőkkel való stabil összhangjának a fenntartása, a közöttük kialakuló nem antagonisztikus ellentmondá­sok idejekorán való feltárása és megoldása" (A SZKP új szerkesz­tésű programja). Ez a megállapítás óriási jelen­tőségű az osztályszempontból megosztott világ elemzésében, ér­tékelésében. A kapitalizmusban a termelőerők ós a termelési viszonyok közötti ellentét a terme­lőeszközök magántulajdona révén antagonisztikus. Ez az antago­nisztikus ellentét valódi, emberi rendezése csak az adott társadal­mi-gazdasági alap felszámolásá­val lehetséges, míg a szocializ­musban a közöttük felmerülő nem antagonisztikus ellentéteket tuda­tosan lehet feltételezni, gyakorlati­lag rendezni. Az említett ellentétek rendezése a szocializmusban egyúttal az emberiség társadalmi és egyéni életkörülményeinek a rendezése is, mert a szocialista újratermelés az emberi élet sok­oldalú feltételeinek humánus újra­termelése is. A kapitalizmusban az antagonisztikus termelés rep­rodukciója egyben az antagonisz­tikus társadalom reprodukcióját jelenti, és ezen belül a termelőe­rők ós a termelési viszonyok antagonisztikus ellentétét is. Te­hát a termelőerők ós a termelési viszonyok kölcsönös kapcsolatát mindig és mindenhol a termelési mód határozza meg, vagyis ami­lyen a termelőeszközök tulajdon- formája. Karöltve a társadalmi körülmé­nyek fejlődésével a kommunista és a munkáspártok stratégiai irányvonala az, ahogyan az el­hangzott az SZKP XXVII. kong­resszusán is, „hogy a magas szervezettséggel és hatékonyság­gal rendelkező gazdaság irányá­ban történő áttérés sokoldalúan fejlett termelőerőkkel, fejlett szo­cialista termelési viszonyokkal ós jól működő gazdasági mechaniz­mussal valósuljon meg". Napjainkban nagyon fontos, hogy a tudományos-múszaki ha­ladás eredményeit gyorsabban és hatékonyabban alkalmazzuk a ter­melésben, vagyis ne csak a tudo­mány forduljon arccal a termelés felé, hanem a termelés is a tudo­mány és a technika felé. A tudo­mányos-műszaki haladásnak arra kell irányulnia, hogy hatékonyab­ban használja ki a természeti erőforrásokat, takarékosan hasz­nálja fel a nyersanyagokat, fokoz­za a termelőerők hatékonyságát. Ezek megvalósítása mind na­gyobb követelményeket támaszt a dolgozók általános és szakmai képzettségét illetően. A termelőerők társadalmi mi­benléte és kapcsolata a termelési viszonyokkal a szocializmusban gyökeresen megváltozott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a további fejlődés érdekében ne használjuk ki a szocializmusban rejlő adottságokat, feltételeket és nem utolsósorban mindazokat a gazdag tartalékokat, amelyek a szocializmus építésében rejle­nek. A tartalékok keletkezése és felhasználása dialektikus folya­mat. Arra keli törekednünk, hogy tudatosan fedezzük fel ós haszno­sítsuk őket. Napjaink kulcskérdé­se a tudomány és a termelés erőinek és eszközeinek gyors fej­lesztése a tartalékok ésszerű tei- használásával is. A termelőerők és termelési vi­szonyok humánus fejlődéséhez megvannak a szocializmusban a megfelelő társadalmi, politikai feltételek. Hiba azonban azt gon­dolni, hogy ezek is automatikusak. Ez vonatkozik a tudományos és műszaki fejlődésre is. Nincs köny- nyebb dolog, mint azt állítani, hogy a tudomány és a technika manap­ság a szocializmusban mindenhol közvetlen termelőerővé lett, és betöltötte univerzális termelősze­repét ós hogy a termelőerők fejlő­désének hajtóereje minden terüle­ten. Ez a mi célkitűzésünk, de még nem napjaink valósága, csak azzá válik. Megvan hozzá minden felté­telünk ós alkotó energiánk. Ezt a célt az SZKP XXVII. kongresz- szusa tűzte ki, tolmácsolva a többi szocialista ország célkitűzéseit is. „El kell érni, hogy a szovjet népgazdaság élenjáró tudomá­nyos-műszaki és technológiai színvonalat érjen el. Ehhez szük­séges, hogy az eddiginél hatéko­nyabban használjuk ki a tudomá- nyos-múszaki haladás eredmé­nyeit. Erősíteni kell a tudomány ós a termelés kölcsönös egymásra hatását." A termelőerők és a termelési viszonyok céltudatos fejlesztése nemcsak napjaink fontos feladata, hanem jövőnk egyik kulcskérdése is. Szoros kapcsolatban áll a szo­cialista termelési mód humánus fejlődésével. Ha a termelőerők és a termelési viszonyok legfőbb kri­tériuma maga a termelő ember ós annak társadalmi és egyéni fejlő­dése, akkor bizonyára helyénvaló az a megállapítás is, hogy a ter­melés ós a tudomány erőinek is közös tárgya: az ember sokoldalú fejlesztése a társadalmi termelés­ben. Szüntelenül szem előtt kell tartani Leninnek azt a megállapí­tását. hogy valamely termelési mód, illetve a termelési mód vala­melyik történelmi szakasza érté­kelésekor elsősorban abból kell kiindulni, hogy a legprogresszí­vebb termelőerők fejlesztése, a társadalmi munkatermelékeny­ség legmagasabb színvonalának elérése - társadalmi érdek. Dr. PUSZTAY JÁNOS kandidátus, a bratislavai Közgazdasági Főiskola docense A fegyelmezett, céltudatos munka gyümölcse Molnár István, mérnök, a kassai melés értéke 57 millió korona volt, (Košice) FRUCONA tőketerebesi (Trebišov) üzemének igazgatója májusban megkapta a Kiváló Munkáért állami kitüntetést. Láto­gatásunkkor az elmúlt években bekövetkezett változásokról, az üzem eredményeiről beszélget­tünk. Molnár István 1978 február­jában került a nyolc évvel koráb­ban beindított, rengeteg problé­mával küszködő, igazgatókat, ve­zetőket csaknem évenként „válto­gató" üzem élére. 1979-ben első ízben elnyerték a vállalati vándor­zászlót, ami azt bizonyította, hogy új, céltudatos mun­kára, szilárd fegye­lemre épülő folya­mat indult el. Az üzemi pártszerve­zetnek, szakszerve­zeti és gazdasági vezetésnek egybe­hangolt együttműkö­dése, a dolgozók fe­gyelmezett munkája meghozta a gyümöl­csét, óvról-óvre ja­vult a helyzet, egyre jobb gazdasági eredményeket értek el.- Talán mondanom sem kell, hogy nem ment ez könnyen,- mondta Molnár István. - Kezdet­ben rengeteg ellenségem volt az üzemben, főleg azok soraiból, akik a társadalmi vagyon fogalmát helytelenül, egyéni érdekeik szemszögéből ítélve értelmezték és rossz néven vették, hogy meg­szüntettük a kerítésen vágott kis­kapukat, az illegális áruértékesí­tést, megköveteltük a becsületes munkavégzést. Akiknek ez nem tetszett - legnagyobb örömünkre- megváltak üzemünktől. Viszont kialakult nálunk egy olyan kollektí­va, melynek tagjai nemcsak élni, hanem dolgozni is szocialista mó­don akarnak. Az élet bennünket igazolt, becsületes munkánk ered­ményei figyelemre méltóak. Csupán néhány alapvető adat erejéig, összehasonlítás formájá­ban szeretnénk érzékeltetni az üzemben végbemenő kedvező változásokat. Vegyük alapul az 1977. óv adatait, amikor az áruter­egy évvel később pedig már csak­nem 79,5 millió korona. Az ezt követő években a termelés értéke átlag 18 százalékkal növekedett, s 1981 -ben már meghaladta a 105 millió koronát. A 7. ötéves tervidő­szak feladatait - csaknem 690 millió korona értékű árutermelést - már 1985. október 18-án teljesí­tették 101 százalékra, ami azt jelenti, hogy az utóbbi öt év alatt 66 százalékkal növelték az áruter­melést. A 6. ötéves tervidőszak éveiben külföldre nem szállítottak árut. 1981-ben exportjuk csaknem Bemutatkozik a bratislavai Irányítási Intézet A CSKP XVII. kongresszusa nyomatékosan foglalkozott nép­gazdaságunk intenzív növekedé­sének szükségességével, s vele összefüggésben a műszaki-tudo­mányos haladás eddig megoldat­lan kérdéseivel. E vonatkozásban kiemelte, hogy a közeljövőben elengedhetetlen gazdaságirányí­tási rendszerünk tökéletesítése, aminek nemcsak a jelenleg ér­vényben levő szabályozók felül­vizsgálására, hanem a gazdasági vezetők képzésére, illetve tovább­képzésére is ki kell terjednie. Nem _vitás, gazdaságirányítási rendszerünk megszokott gyakor­latát nem lesz könnyű megváltoz­tatni, és az új irányítási formáknak a vezető dolgozókkal való elfo­gadtatása sem egyszerűbb. Vajon mire kell összpontosítaniuk a fi­gyelmet a gazdasági vezetőknek? Miként kell irányítaniuk a termelési folyamatokat, hogy gazdasági nö­vekedésünk valóban intenzív jelle­get öltsön? Ezekre és az irányítás számos más kérdésére a bratisla­vai Irányítási Intézetben kerestük a választ. Az intézet múltjáról, jövőjéről, gazdaságirányítási rendszerünk tökéletesítésével kapcsolatos fel­adatairól az igazgatóval, Andrej Bajcura professzorral beszélget­tünk.- Az irányítás színvonalának emelése nemcsak napjaink prob­lémája, hiszen már a hatvanas években is fontos feladatnak tar­tották - vélekedik az igazgató. - A gazdasági vezetők képzése akkor is központi téma volt, s ép­pen ennek tökéletesítése céljából jött létre intézetünk 1968. június 1 - én, a prágai Irányítási Intézet fiókjaként. Ebben az időszakban elsősorban az irányítással kap­csolatos információk gyűjtése és összegezése volt a feladatunk, és részt vettünk a gazdasági vezetők számára rendezett tanfolyamok szervezésében. A vezető dolgo­zókkal szemben támasztott köve­telmények azonban rohamosan növekedtek, s mi fiókintézetként már nem tudtuk ellátni feladatain­kat. Végül is 1972. január elsejétől a szlovák kormány önálló költség- vetési szervezeteként végezzük munkánkat.- Az a tény, hogy az intézet önálló lett, bizonyára nemcsak a szervezésben hozott változást.- Természetesen ezzel egyide­jűleg tevékenységünk is bővült. Munkánk szerves részeként kuta­tásokat végzünk az irányítás terü­letén, amelyek során nem vala­miféle nagy horderejű feladatok megoldására törekszünk, hanem arra, hogy minél szorosabb kap­csolatot alakítsunk ki a gyakorlat­tal. Ez a kapcsolat tanácsadói munkánk folyamán válik igazán közvetlenné, amikor a termelési­gazdasági egységek ós vállalatok kérésére, illetve ezek együttműkö­désével igyekszünk megoldani az irányításban jelentkező problémá­kat. Nem is olyan régen például a Bratislavai Fővárosi Nemzeti Bizottság kérésére a város tömeg- közlekedését biztosító vállalatok szervezési kérdéseivel foglalkoz­tunk. Az irányítással kapcsolatos információk gyűjtése, feldolgozá­sa és továbbítása, amelyet már fiókintózetkónt is elláttunk, válto­zatlanul feladatunk. A változás csupán annyi, hogy a közel másfél ótvized alatt megközelítőleg tíz­ezer kötetből álló könyvtárat hoz­tunk létre, amelyben hazai ós külföldi kiadványok egyaránt meg­találhatók és bárki számára elér­hetők. Utolsóként említem, bár kezdettől fogva legfontosabb fel­adatunk az államapparátus és a gazdaságirányítás dolgozóinak képzése, illetve továbbképzése.- Gazdasági vezetőink egy ré­sze a különböző intézmények és kutatóintézetek iránt meglehető­sen bizalmatlan. Állításuk szerint az, amivel egy ilyen intézmény foglalkozik, csupán elmélet, a gya­korlat viszont egészen más. Ez a nézet az Irányítási Intézet mun­kájával kapcsolatban is felmerült?- Igen, de hozzá kell tennem, hogy ez a probléma nem kizárólag intézetünkkel kapcsolatban jelent­kezik, hanem az egész irányítási rendszer vonatkozásában. Eddig ugyanis az irányítás népgazdasá­gi szinten nem kapott különösebb súlyt, mint a fejlődés fontos ténye­zője.- A jelenlegi körülmények is­merete alapján a jövőben mire összpontosítja figyelmét az in­tézet?- Tevékenységünk minden te­rületén abból kell kiindulnunk, hogy az irányítás a tudományos- múszaki haladás után az intenzív növekedés második legfontosabb tényezője. A következő években gazdaságirányítási rendszerünk­ben progresszív változásokra szá­míthatunk. Tehát a tanfolyamo­kon, valamint a tanácsadói mun­kánk során meg kell magyaráznunk ezeknek a változásoknak a lénye­gét ós arra is rá kell mutatnunk, hogy a megváltozott körülmények között miként érhető el az intenzív gazdasági növekedés. Ezenkívül foglalkoznunk kell a teljes önel­számolásra való áttérés kérdései­vel, a minőségszabályozással, a tervezés tökéletesítésével ós a műszaki-tudományos fejlesztés problémáival. Vagyis el kell ér­nünk, hogy az irányítás ne csak az elméletben, hanem a gyakorlat­ban is a gazdasági fejlődés való­ban egyik legfontosabb tónyezójó­vévá.i°n KOVÁCS EDIT 12 millió korona értékű volt, 1985- ben, tehát az ötéves tervidőszak végén az NSZK-ba, Angliába, Dániába, Ausztráliába, Svédor­szágba 66,9 millió korona értékű árut, főleg tartósított uborkát, ba­bot, borsót, paradicsompürét és lecsót szállítottak. Jelentős sikert értek el a zöldségfeldolgozó gép­sorok ós a munkahelyek korszerű­sítésében is. Mi tagadás, Molnár István mér­nök irányítása alatt valóban sike­res, elismerést érdemlő munkát végeztek a FRUCONA tőketere- besi üzemének dolgozói. A fel­sőbb szervek véleménye szerint kiváló munkát végzett ebben az üzemben maga az igazgató is, s ezt állami kitüntetéssel hono­rálták. Molnár István példája is azt bizonyítja, hogy aki akar és tud dolgozni, olyan ágazatban is bizo­nyíthat, amely korábban ismeret­len volt számára. Ď ugyanis csak nyolc évvel ezelőtt kezdett dolgoz­ni az élelmiszeriparban. Azt meg­előzően - akárcsak szólómunkás édesapja - szőlőtermelésben dol­gozott. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola elvégzése után hú ma­radt szülőfalujához, Kistoronyéhoz (Malá Trňa), a Kelet-szlovákiai kerület egyik igen jelentős szőlő­termesztő vidékének központjá­hoz. Később a tőketerebesi járási szervek fontos vezető beosztá­sokkal bízták meg. Mindenütt be­csülettel helytállt. 1978-ban pedig ide küldték, ebbe az akkortájt igen sok problémával küszködő üzem­be. Nem tévedtek. Molnár István itt is helytállt. KULIK GELLÉRT Évente 300 tonna acélt takarítanak meg (ČSTK) - Mintegy 8 millió korona hasznot hozott a vállalat­nak a Kassai (Košice) Kelet­szlovákiai Vasműben František Sladkovský mérnök karbantar­tóbrigádja. Évente 300 tonna acélt takarítanak meg a folyamatos acélöntő berendezések hengerei élettartamának kétszeres meg­hosszabbításával. A berendezésen 316 henger van, amelyek a formázást végzik. Hengerezós közben nagy hőmér­sékletnek és megterhelésnek van­nak kitéve, emiatt a munkafelület gyorsan kopik. Sládkovský mérnök kollektívája kidolgozta a hengerek renoválá­sának éljárását. A munkafelületre 4-5 milliméter vastag réteget visz­nek rá, így ellenállóbb a kopással és a hővel szemben. Ez lehetővé teszi, hogy háromszor is renovál­ják a hengereket, amelyeVet ko­rábban állandóan ki kellett cserél­ni A felújított hengerek élettarta­ma két-két és fél hónap.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom