Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1986-05-22 / 118. szám, csütörtök
Iskola a sárga kastélyban Az ötlet Jozef Chrtianský-tó\ származik.- Parasztfiataljaink szakiskola hiányában - érvelt az agronómus az akkori Kékkői (Modrý Kameň) járás egyik tanácsülésén kénytelenek más járásokba menni tudásuk gyarapítása érdekében. Szülőnek költséges, diáknak fárasztó az ilyen utazgatás. Mifelénk az emberek a mezőgazdaságból élnek, mégsincs olyan tanintézetünk, ahol a szakszerű gazdálkodáshoz elengedhetetlen ismereteket helyben megszerezhetnék a tizenéves lányok és fiúk. Nálunk Zsélyben (Želovce) például, üresen áll a volt grófi rezidencia. Helyre lehetne pofozni az épületet, oktatási célokra tökéletesen megfelelne az elárvult barokk kúria. Mindez 1946-ban történt. Azután összefogással, közös munkával, állami segítséggel az elképzelésből valóság lett... Egy kis történelem A patinás épület legújabb kori történetét 1948. szeptember elsején kezdték írni: ekkor nyitotta meg ugyanis kapuit a „sárga kastélyban“ és a hozzá tartozó, államosított 347 hektárnyi földterületen az Állami Földművesképző Iskola. Jozef Bezák irányításával 21 diák tanulhatta a modern, szocialista nagygazdálkodás alapjait. Mária Lajková, az iskola jelenlegi igazgatóhelyettese az intézmény első tanulói közé tartozott. Dr. Ján Bolha iskolaigazgató hát a gondjaira bízhat, ismerkedjem meg, mondja, az intézmény múltjával, jelenével.- Kezdetben kétéves szakiskola működött az épületben - fog magyarázatba a tanárnő. - A falakat nem kímélte a háború, kikezdA legnépszerűbb a kertészeti szak (A szerző felvétele) a munkálatokat elvégezni. Nos, 1980. január elsejétől 8 hektárnyira csökkent tangazdaságunk megművelhető földterülete. A méhes viszont teljes egészében megmaradt. A tanulmányi idó, a négy hónapos szakmai gyakorlattal három és fél év. A kertész, gyümölcstermesztő és méhész szakmában az idei tanévben 141 diák szerez Zsélyben képesítést, közülük csupán mintegy 20 a fiú. A tanulók szövetkezeti ösztöndíjjal érkeznek az iskolába, elhelyezkedésük tehát a. szakmunkás-bizonyítvány kézhez vétele után biztosított. A három üvegház egyikébe nyitunk. Lányok sürögnek-forognak, a közeljövő zöldség- és virágkertészei: cserepes növényeket ápolnak gonddal-szakértelemmel.- Banská Štiavnica-i vagyok- újságolja egyikük, a második osztályos Jana Ivaničová -, kertes házban lakunk, szüleim is foglalkoznak zöldségtermesztéssel.- Én is bányászvárosból érkeztem - szól közbe a társalgásunkat figyelő Dagmar Ďurianová -, a patinás Kremnicáról jöttem. Bérházban élünk, még balkonunk sincsen, ahol legalább egy cserép muskátlit nevelhetnék. Pedig szeretem a virágokat, nagyon. Az alapiskolában leginkább a természetrajzot kedveltem. Igaz, itt földben túrunk, s gyakorta sáros a kezünk, ám a föld adja a kenyeret is, nélküle pedig nem élhetnénk. Egyszer, évekkel ezelőtt- ötlik eszébe hirtelen egy történet -, anyu faládikót vásárolt. Felébe ő, a másik részébe meg én vetettem karfiolmagvakat. Heteken át lestük-vártuk, hogy kibukkanjon az elsó sziklevél. De mindhiába! „Oda se neki, mama- mondtam —, minden kezdet nehéz. Majd kertészeti szakiskolába jelentkezem, s meglátod, hamarosan az én pompás zöldségeimmel lesz tele a piacunk.“ No - neveti el magát a lány -, erre még ugyan várni kell, addig viszont igyekszem, tanulok szorgalmasan. Sláva az iskola ifjúsági szervezetének az újdonsült elnöke.- Hadd dicsekedjem egy kicsit: az ifjúsági klubok járási versenyét tavaly szintén mi nyertük, atlétáink szép sikerek kovácsai, számos fejtörőt, vetélkedőt szervezünk, a vers- és prózamondók kerületi seregszemléjéről rendszeresen elhozzuk a dobote az idó vasfoga, ezért a hatvanas évek derekán közel másfél millió korona ráfordítással a Banská Bystrica-i Műemlékvédő Hivatal tataroztatta a helyiségeket. Később, ugyancsak másfél millió koronát érő új épületszárnnyal, három évvel ezelőtt meg kereken öt millió korona ráfordítással, zömmel társadalmi munkában torna- csarnok épült. Az évek során többször cserélt nevet az iskola, s változott a tanulmányi idó tartama is. Jelenleg már jól felszerelt szaktantermek állnak a rendelkezésünkre. Mintegy három és félezer kötetes könyvtárunkban szépirodalmi művek és szakkönyvek egyaránt megtalálhatók. Gazdálkodj okosan Nyolcadik éve Középfokú Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet az iskola neve. Nézzünk körül a „birtokon“.- Sokáig jókora területen gazdálkodhattak diákjaink - tájékoztat Mária Lajková. - Jegyezze: 194 hektár szántó, 8,7 hektár szóló, 38,05 hektár gyümölcsös, valamint 40 méhcsalád állt a tanulók rendelkezésére. Idénymunkások segítségével sikerült csupán gós helyezések valamelyikét, számos szakmai kiállításon szerepeltünk már sikeresen termékeinkkel... Kollégiumban lakunk, vannak szakköreink, moziba mehetünk, s egyéb szórakozási lehetőség is akad elég. Persze, első a tanulás! Iskolaszerte legnépszerűbb a kertészeti szak. Zömmel lányokból állnak a osztályok, fiú csak „mutatóba“ akad néhány. Mint Miroslav Zelenec másodikos diák, aki a Magas-Tátra egyik kies településéről származik.- Virágkertész szeretnék lenni - mondja határozottan -, üvegházi virágtermesztéssel akarok majd foglalkozni. Minálunk sajnos nemigen terem meg a virág meg a zöldség, de igyekezni fogok fagytúró fajtákat meghonosítani. Villám Katalin szakoktató örömmel, jóleső érzéssel hallgatja növendékeit.- Lelkesek tanulóink - állítja -, élnek-halnak jövendőbeli hivatásukért. Hát a méhész mit csinál? Méhészek képzésére a zsélyi intézmény az egyetlen szakközépiskola egész Szlovákiában.- A harmadikosok osztályfőnöke vagyok - tudom meg Jozef Pahollk mérnöktől a 40 méhcsaláddal tavasztól őszig akad tennivaló. Hordás idején vándorkaptárainkkal a legjobb méhlege- lőket keressük fel. A lányok és fiúk kezelik a kaptá- rakat, mézet pergetnek, lépet készítenek, s elméletben szintén megismerkednek a kis rovarok életével, munkájuk hasznával, fontosságával. Három, Orava Mutné-i lengyel nemzetiségű leány: Mária Brišová, Jana Hablaková és Štefana Holu- bijaková odahaza elhatározta: méhész lesz, ha törik, ha szakad.- Mifelénk nyúlfarknyi a tavasz, rövid, hűvös a nyár, kevesen foglalkoznak méhészettel - beszél mindannyiuk nevében Mária -, mi azonban majd fellendítjük ezt az ágat, de fel ám!- Én már az alapiskolában is méhészkedtem - említi Bohuš Vencűrik. - Mióta - legalábbis a monda szerint - Flora, a tavasz és a virágok ifjú római istennője megkedveltette az emberiséggel a mézet, keresett csemege a szorgos apró rovarok terméke. Több szlovákiai vetélkedőn is bizonyítottam már méhészeti tudományomat. Bardejovban, az erdőgazdaság 120 családos méhészetében fogok dolgozni. Kelet-Szlovákiát én képviselem egyes-egyedül Zsélyben. Mária Lajková igazgatóhelyettes összegez. Diákjaink közül évről évre néhányan főiskolára kerülnek. S hadd tegyem hozzá: a tanulók a felsőoktatási intézményekben is remekül megállják a helyüket. A magyar tanítási nyelvű alapiskolákból évek óta viszont alig-alig jelentkezik hozzánk tanulni vágyó leány, vagy fiú. Pedig mi szívesen látunk minden fiatalt. Sok helyütt talán nem is tudnak rólunk... S még egy adat: két esztendő múlva, ha befejeződik a tantermek, laboratóriumok építése, Mezőgazdasági Műszaki Középiskolává alakulva mintegy 450 tanuló számára teremtenek majd korszerű, mindent kielégítő tanulási feltételeket. A diákok kéthetente utaznak haza, szüleikhez. Egyre több és több tudással fölvértezve nyitják ki a családi ház ajtaját... ZOLCZER LÁSZLÓ Dúdor István: Gömöri táj MAGAS MŰVÉSZI SZÍNVONALON A hivatásos zenei előadóművészek VII. seregszemléjéről A szlovákiai zeneművészek az utóbbi években egész sor nemzetközi sikert értek el. Ez az örömteli színvonalemelkedés egyre érezhetőbben mutatkozik meg a hazai zeneéletben is. Tapasztalhattuk ezt a hívatásos előadóművészek seregszemléjén is, melyet immár hetedik alkalommal rendeztek meg Žilinóban. A Slovkoncert és a társrendezők választása joggal esett erre a városra, amely olyan zenei intézményekkel büszkélkedhet, mint az Állami Kamarazenekar és a konzervatórium. De működik itt több művészeti alapiskola is. Mindezekből azt gondolhatnánk, hogy kellő érdeklődés mutatkozott e rendezvény iránt. Sajnos, az idén nem így volt. Megmutatkozott, hogy még a jó zenei „hátországgal“ rendelkező városban is bőven akad tennivaló a rendezvények propagálásaival és a közönségszervezéssel. Ami a seregszemle művészi arculatát illeti, a tavalyihoz képest újabb előrelépésnek lehettünk tanúi. A bemutatkozó előadók között szinte alig akadt, aki nem ért volna el magas művészi színvonalat. Ezt az elmúlt években nem minden esetben lehetett elmondani. Kezdetben a seregszemle egy-egy hangszer legjobb képviselőit mutatta be. Az utóbbi években azonban dramaturgiai és egyéb meggondolásból a legkülönbözőbb hangszerek képviselői szerepelnek. így volt ez az idén is. Kiállítások, előadások, kiadványok A Csallóközi Múzeum terveiről- A Csallóközi Múzeumot nemcsak a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban ismerik. Munkájukat, kiállításaikat távolabbi helyeken is számon tartják. Amint azt dr. Mag Gyulától, a múzeum igazgatójától megtudtam, az intézmény az elmúlt napokban a múzeumi világnapra készült. A Csallóközi Múzeum által szervezett rendezvénysorozat természetesen nemcsak erre az egy napra korlátozódik. A látogatók már most megtekinthetik František Šesták festőművész kiállítását, akivel május 18-án személyesen is találkozhattak. František Šesták elsősorban portréfestőként ismert. Az érdeklődők figyelmét ezen a tárlaton is a szlovák történelem és irodalom legjelentősebb képviselőinek portréi ragadják meg, amelyek egyébként a szlovák Pedagógiai Enciklopédia művészeti mellékletében is láthatók. A kiállításon szereplő számos csendélet, tájkép és figurális kompozíció a szépség és a természet együttes hangsúlyozására épül. A képeken érezhető a mester, Ján Mudroch hatása is. František Šesták kiállítása május végéig tart nyitva. Dr. Mag Gyula a múzeum nyári és őszi terveivel kapcsolatban elmondta, hogy már most folynak a júniustól szeptemberig tartó nagyszabású vadászkiállítás előkészületei. A kiállítás a Csallóköz állatvilágát hivatott bemutatni, amelyet különösen a fiatalok, sajnos, egyre kevésbé ismerhetnek. A szervezők különös gonddal kívánják hangsúlyozni a csallóközi fontostermészet védelmének ság át. Az ősz folyamán remélhetőleg megnyílik a múzeum befejezés előtt álló új kiállítási csarnoka és Ján Želibský nemzeti művész kiállítását már itt rendezhetik. A múzeumi munka természetesen nemcsak kiállásokból áll. Sokrétű tevékenységet sejtet például a Múzeumbarátok Klubja, amelynek tagjai elsősorban iskolások és középiskolások. A múzeum szakdolgozói előadások révén iparkodnak velük megismertetni a járás történelmi múltját és népi hagyományait. A Csallóközi Múzeum kiadói tevékenységet is folytat. Hamarosan megjelenik A Dunaszerdahelyi járás múltja és jelene címú kétnyelvű könyv, amely 180 oldalon, 9 fejezetben tárgyalja a járás történelmét és fejlődését a munkásmozgalom kibontakozásától, a párt megalakulásától kezdve egészen napjainkig. A kötetet 106 fénykép, köztük néhány archívfelvétel gazdagítja majd. A kutatómunkában elért eredményekről az 1984 óta évkönyv formájában megjelenő Múzeumi Híradó tájékoztat. Néhány cím a legújabb szám tartalomjegyzékéből: A gabčíkovói fosszilis tölgyek vizsgálatainak jelenlegi állása (Pavel Hrubík, Tibor Benčať); A Dunaszerdahelyi járás őskori és kora középkori régészeti lelőhelyei (Krásny Sándor); Tavaszi, nyári, őszi ünnepek és szokások a néphagyományban (Marczell Béla). Ez a kiadvány is minden bizonnyal kellő érdeklődést kelt. CZIBULA ILDIKÓ Az egyhetes seregszemle legkiemelkedőbb művészi teljesítményei közé tartozott a kiváló zongoraművésznő, Dana Rusó bemutatkozása. Minden tekintetben igényes műsorában (Beethoven, Berger és Chopin egy-egy szonátája) a nem éppen jó minőségű hangszer elle'nére ismét jelezte, hogy a legjobb szlovák pianisták egyike. Rusó erős művészi egyéniség. Kifinomult technikai kivitel és érett gondolati mélység jellemezte játékát. Kellemes meglepetést okozott Irma Skuhrová orgonám űvésznő, akit hosszabb idó után hallhattunk. Az elektromos orgonából csodálatos hangszínekkel varázsolta eló Bach, Németh-Šamorínsky és Alain kompozícióit. A hivatásos művészekhez méltó színvonalon mutatkozott be többek között Andrea Šestáková hegedűművésznő, akiknek Brahms, Ravel és Hatrík műveiből összeállított nagyívű estjén örömmel tapasztaltuk az elmélyült művészi megformálással gazdagodó játékmódot. Ľudovít Kanta gordonkaművész Dana Rusó zongorakíséretével aratott sikert. Hangversenyének egyaránt értékes dramaturgiai és előadói tette volt Rajter Lajos Gordonkaszvitjének műsorra tűzése. A seregszemle kellemes színfoltját képezték a szólista szerepben ritkábban bemutatkozó hangszerek. A Zsapka-házaspár gitárfuvola kettőse a tőlük megszokott, igényes kamarazenélést nyújtotta a több korszakot felölelő, kidolgozott műsorukban. A trombonista Tibor Winkler Hindemith és a fiatal szlovák szerző, Peter Cón hatásos művével aratott megérdemelt sikert. A nemzetközi viszonylatban is sikeres szlovák énekművészet képviselői közül ezúttal hármat hallhattunk. A két jeles mezzo- szopranista, Ida Kirilová és Mária Adamcová mellett a baritonista Mikuláš Doboš inkább operaszínpadi, mint hangversenypódiumi képességeiről győzte meg a hallgatóságot. A pelsőci (Plešivec) Máté Péter, aki jelenleg a prágai Zeneművészeti Főiskola hallgatója, fiatal kora ellenére szerepelhetett a seregszemlén, mivel tavaly megnyerte a Slovkoncert által meghirdetett szlovákiai elóadóver- senyt. Hangversenye a kiváló technikai képességei mellett dokumentálta a művésznek azt a törekvését, hogy egyénien értelmezze és adja elő a választott műveket. A seregszemlén bemutatkozott továbbá Jozef Hošek brácsaművész, zenekari hangverseny keretén belül Ida Černecká zongoraművésznő, s ugyancsak közreműködőként több neves énekesünk, köztük Viktória Stracenská, Peter Mikuláš, František Livora és Hana Štolfová. önálló hangversenyt adott a régi muzsikát megszólaltató Musica aererna-együttes. A Szlovák Filharmónia énekkara ezúttal a’ cappella kórusműveket adott elő. A seregszemle méltó kicsúcsosodása volt az a zenekari hangverseny, amelyen a žilinai Állami Kamarazenekar Jan Vatta karnaggyal, az említett énekes szólistákkal, valamint a Bratislavai Kórussal közösen adta elő Dibák, Mendelssohn és Mozart műveit. VAJDA GÉZA ÚJ szú 6 1986. V. 2
