Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1986-05-15 / 112. szám, csütörtök
Legfontosabb feladat a csernobili baleset következményeinek felszámolása (Folytatás az 1. oldalról) Hét közülük meghalt. A többi sokoldalú segítségben részesül. A munkába bekapcsolódtak az ország legjobb tudományos szakemberei és orvosai, valamint a szakosított klinikák Moszkvában és más városokban. A legkorszerűbb gyógyászati eszközök állnak réndelkezésükre. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány nevében mély részvétemet fejezem ki az elhunytak családtagjainak és hozzátartozóinak, a dolgozókollektíváknak, mindazoknak, akik szenvedtek e szerencsétlenségtől, és akiket személyes gyász sújtott. A szovjet kormány gondoskodik az elhunytak és a sérültek családjairól. A legnagyobb hálánkat érdemlik azoknak a területeknek a lakosai, akik szívélyesen befogadták a kitelepítette- ket. Szomszédaik szerencsétlenségét a magukénak tekintették, és népünk legjobb hagyományaihoz híven tapintatosan, érzéssel és figyelemmel viseltettek irántuk. Az SZKP Központi Bizottságához és a szovjet kormányhoz a levelek és táviratok ezrei érkeznek szovjet és külföldi lakosoktól, akik részvétüket fejezik ki a károsultaknak és támogatásukról biztosítják őket. Számos szovjet család kész nyárra befogadni gyermekeiket, és anyagi segítséget ajánlanak fel. Számos kérelem érkezik, amelyben munkára jelentkeznek a baleset térségébe. Az emberiesség, az igazi humanizmus és a nagyfokú erkölcsiesség e megnyilvánulásai mindnyájunkat meghatnak. Megismétlem, elsőrendű feladatunk továbbra is segíteni az embereken. Ezzel egyidejűleg az atomerőműben és környékén szorgos munka folyik a baleset méreteinek korlátozására. A legsúlyosabb föltételek között sikerült eloltani a tüzet és megakadályozni azt, hogy kiterjedjen a többi energetikai blokkra. Az atomerőmű személyzete biztosította a többi három reaktor leállítását és nyugalmi állapotba helyezését. Ezek a reaktorok állandó ellenőrzés alatt állnak. Igényes próbatételt álltak és állnak ki mindnyájan - a tűzoltók, a szállítási dolgozók, az építők, az egészségügyi dolgozók, a vegyi védelem különleges egységei, a helikopterek pilótái, valamint a honvédelmi minisztérium és a belügyminisztérium más alakulatai. Ilyen bonyolult körülmények között sok függött az esemény helyes tudományos értékelésétől, mert másként nem lett volna lehetséges hatékony intézkedéseket kidolgozni és érvényesíteni a baleset és következményei ellen folytatott harcban. E feladatot sikeresen teljesítik, neves tudósaink, a tudományos akadémiák munkatársai, a szövetségi minisztériumok és hivatalok, Ukrajna és Belorusszia kiváló szakértői. Az emberek a szó szoros értelmében hősiesen és áldozatkészen dolgoztak és dolgoznak továbbra is. Úgy vélem, még lehetőségünk nyílik arra, hogy felsoroljuk mindezeknek a bátor embereknek a neveit és hősies cselekedeteiket megfelelően értékelhetjük. Teljes joggal kijelenthetem, hogy bármilyen súlyos volt mindaz, ami bekövetkezett, a kár csak korlátozott volt, és ez mindenekelőtt embereink bátorságának és mesteri tudásának és annak köszönhető, hogy feltétel nélkül teljesítették kötelességeiket; valamint mindazok egybehangolt akcióinak is köszönhető, akik részt vesznek a baleset következményeinek felszámolásában. Ezzel a feladattal, elvtársak, nemcsak magának az atomerőműnek a körzetében dolgozó emberek foglalkoznak, hanem a tudományos intézetek, országunk számos olyan vállalatának dolgozói is, amelyek minden nélkülözhetetlent biztosítanak azok számára, akik közvetlenül részt vesznek a baleset elleni nehéz és veszélyes harcban. A megtett hatékony intézkedéseknek köszönhetően ma azt mondhatjuk, hogy a legrosszábbon már túl vagyunk. A legsúlyosabb következményeket sikerült elhárítani. Természetesen még nem tehetünk pontot azután, ami történt. Nem szabad megállnunk, még nagy és hosszan tartó munka van előttünk. A sugárzás szintje az atomerőmű övezetében és a közvetlen környékén még mindig veszélyes az emberek egészségére. Ezért most elsőrendű feladat a baleset következményeinek felszámolásán dolgozni. Kidolgozták és megvalósul az atomerőmű térsége és a lakótelep, az épületek és a berendezések sugármentesítésének nagyszabású programja. Erre összpontosítottuk a nélkülözhetetlen emberi és anyagi- műszaki forrásokat. A folyóvizek sugárszennyeződésének elhárítása érdekében intézkedések történnek mind magában az atomerőműben, mind pedig a környező területen. A meteorológiai szolgálatok folyamatosan figyelemmel kísérik a sugárzási helyzetet a földön, a vizeken és a levegőben. El vannak látva a szükséges műszaki eszközökkel és speciálisan felszerelt repülőgépeket, helikoptereket és földi ellenőrző állomásokat használnak fel. Teljesen világos, hogy ez az egész munka sok időt és jelentős erőket igényel. E munkát tervszerűen, alaposan és szervezetten kell végezni. E területet újból abba az állapotba kell hozni, amely az emberek egészségére és normális életére, nézve abszolút biztonságos. Említést kell még tennem e dolog egy másik oldaláról is. Arra a reakcióra gondolok, amely a csernobili eseményeket külföldön követte. Az emberek szerte a világon alapvetően megértéssel fogadták - és ezt hangsúlyozni kell - a bennünket ért szerencsétlenség hírét és azokat az akcióinkat, amelyeket e bonyolult helyzetben tettünk. Mélységesen hálásak vagyunk barátainknak a szocialista országokban, akik e súlyos pillanatban szolidaritásukat nyilvánították a szovjet néppel. Hálásak vagyunk más államok politikai és közéleti személyiségeinek is, őszinte részvétükért és támogatásukért. Köszönetünket fejeztük ki a külföldi tudósoknak és szakértőknek, akik készségesen segítségünkre voltak a baleset következményeinek felszámolása során. Szeretném értékelni Robert Gale és P. Tarasaki amerikai orvosok részvételét a betegek gyógykezelésében, és köszönetemet fejezem ki azon országok vállalkozó köreinek is, amelyek gyorsan eleget tettek kérésünknek és átadtak nekünk néhány műszaki berendezést, anyagot és gyógyszert. Nagyra értékeljük azt az objektív állásfoglalást, amelyre a csernobili atomerőműben bekövetkezett eseményekkel kapcsolatban a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és annak főigazgatója, Hans Blix helyezkedett. Más szavakkal, igen értékeljük mindazok részvétét, akik őszinte szívvel reagáltak szerencsétlenségünkre és problémáinkra. Nem hagyhatom azonban figyelmen kívül és politikai értékelés nélkül azt, ahogy a csernobili eseményt egyes NATO-országok, főként az USA kormánya, politikai személyiségei és tömegtájékoztató eszközei fogadták. Féktelen szovjetellenes kampányt indítottak. Mi mindent mondtak és írtak e napokban! „Az áldozatok ezreiről“, „tömegsírokról", „kihalt Kijevről“ beszéltek és arról, hogy „Ukrajnában az egész föld meg van mérgezve" stb., stb. Röviden, ez valóságos hazugságáradat volt, a legszégyenteljesebb és legrosszindulatúbb hazugságok áradata. Nem kellemes minderre emlékeztetni, de szükséges. Kell, hogy a nemzetközi közvélemény tudja, mi mindent kellett meghallgatnunk. Ez szükséges ahhoz is, hogy válaszolhassunk a kérdésre, hogy ez a legnagyobb mértékben erkölcstelen kampány a valóságban miből indult ki. Szervezőit természetesen nem érdekelték sem a balesetről szóló valós tájékoztatások, sem pedig az emberek sorsa Csernobilban, Ukrajnában, Belorussziában, sem pedig másutt, bármilyen más országban. Ürügyre volt szükségük ahhoz, hogy befeketítsék a Szovjetuniót és annak külpolitikáját, gyengítsék az atomfegyver-kísérletek megszüntetésére és az atomfegyverek felszámolására tett szovjet javaslatok hatását, és ugyanakkor enyhítsék az erősödő bírálatot az Egyesült Államoknak a nemzetközi színtéren követett eljárásával és militarista irányvonalával kapcsolatosan. Ha nyíltan akarunk beszélni, akkor meg kell mondanunk, hogy egyes nyugati politikusok teljesen határozott célokat követtek: el akarják torlaszolni a nemzetközi kapcsolatok rendezéséhez vezető utat, a szocialista országokkal szembeni bizalmatlanság és gyanakvás újabb magvát akarják elhinteni. Mindez világosan megnyilvánult a „hetek" vezető képviselőinek nemrégen Tokióban megtartott találkozóján is. Mit közöltek a világgal és milyen veszélytől intették óva az emberiséget? Beszéltek Líbiáról, amelyet minden bizonyíték nélkül terrorizmussal vádoltak és arról is, hogy a Szovjetunió állítólag „nem nyújtott“ tájékoztatást nekik a csernobili balesetről. Arról azonban, ami a legfontosabb, hogy hogyan állítható meg a fegyverkezési hajsza és hogyan mentesíthető a világ a nukleáris veszélytől, egy szó sem esett. Válasz nélkül maradtak a szovjet kezdeményezések is, és konkrét javaslataink az atomfegyver-kísérletek beszüntetésére, az emberiségnek az atom- és a vegyifegyverektől való mentesítésére és a hagyományos fegyverek létszámának csökkentésére. Hogyan értsük mindezt? Akaratlanul az a benyomás alakul ki, hogy a tőkés hatalmak vezetői, akik Tokióban találkoztak, Csernobilt ürügyül akarták kihasználni arra, hogy a világközvélemény figyelmét eltereljék az olyan problémákról, amelyek számukra kellemetlenek, de amelyek teljesen reálisak és az egész világ számára fontosak. A csernobili atomerőműben bekövetkezett baleset és a reagálás rá a politikai erkölcs valamiféle próbatételévé vált. Újból megnyilvánult a két különböző hozzáállás, a kétfajta, különböző viselkedés. Az USA kormányzó körei és legbuzgóbb szövetségeseik - közülük különösen az NSZK-t nevezném meg - ebben az eseményben csak újabb alkalmat láttak arra, hogy további akadályokat háríthassanak a Kelet és a Nyugat között már amúgy is nehéz párbeszéd kibontakoztatásának és elmélyítésének útjába, mentegessék az atomfegyverkezési hajszát. Mi több, megkísérelték a világ előtt bizonyítani, hogy a megbeszélések és még inkább a megállapodások a Szovjetunióval nem lehetségesek, s így „zöld utat“ adjanak a további háborús előkészületeknek. Mi ezt a tragédiát egészen másként fogadtuk. Tudatában vagyunk, hogy ez újabb riasztó jel és újabb borzalmas figyelmeztetés, hogy az atomkorszak új politikai gondolkodást és új politikát követel. Ez még jobban megerősített bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy az SZKP XXVII. kongresszusán kidolgozott külpolitika helyes, és hogy javaslataink az atomfegyverek teljes felszámolására, az atomrobbantások megszüntetésére és a komplex nemzetközi biztonsági rendszer létrehozására megfelelnek azoknak a könyörtelen követelményeknek, amelyek elé az atomévszázad állítja valamennyi ország politikai vezetését. Ami a tájékoztatások „hiányát“ illeti, ami körül külön kampányt indítottak, politikai tartalmat és jelleget öltő kampányt, ez a kérdés az adott esetben mesterségesen konstruált. Arról, hogy ez valóban így van, a következők tanúskodnak. Mindnyájan emlékezünk, hogy az amerikai hatóságoknak tíz napra volt szükségük ahhoz, hogy tájékoztassák saját Kongresszusukat, és teljes hónapokra ahhoz, hogy a világközösségnek hírt adjanak arról, milyen tragédia következett be 1979- ben a Three Mile Island atomerőműben. Azt, hogy hogyan jártunk el mi, már elmondtam. Mindez lehetővé teszi a következtetés levonását arról, ki hogyan lát hozzá saját népe és más országok tájékoztatásához. A dolog lényege azonban valami másban rejlik. Nézetünk szerint a csernobili atomerőmű balesete ugyanúgy, mint az amerikai, az angliai és más atomerőművekben bekövetkezett balesetek, minden államot igen fontos kérdések elé állítanak, amelyekhez felelősségteljesen kell viszonyulni. Különböző országokban ma több mint 370 atomreaktor működik. Ez a tény. A világgazdaság jövőjét nehezen képzelhetjük el az atomenergetika fejlesztése nélkül. Országunkban most negyven reaktor működik, összesen több mint 28 ezer MW teljesítménnyel. Tudjuk, hogy a békés atom jelentős hasznára válik az emberiségnek. Nekünk mindnyájunknak azonban, természetesen, még körültekintőbben kell eljárnunk, a tudomány- és a technika erőfeszítéseit az atommagban rejlő nagy- és borzalmas erő biztonságos uralására kell összpontosítanunk. Számunkra Csernobil kétségtelen tanulsága abban rejlik, hogy a tudomá- nyos-műszaki forradalom további fejlesztése során a technika megbízhatóságának, biztonságának kérdései, a fegyelem, a rend és a szervezettség kérdései elsőrendű jelentőségűek. Mindenütt és mindenben a legszigorúbb igényeket kell érvényesítenünk. Továbbá pedig nélkülözhetetlennek tartjuk, hogy erőteljesen elmélyüljön az együttműködés a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében. Mi az, amin el kellene gondolkodnunk? (Folytatás a 3. oldalon) Vegyifegyvermentes Európát! Sajtótájékoztató a prágai Intercontinental szállóban • Vasil Bil’ak, Hermann Axen és Karsten Voigt beszéde (ČSTK) - Közvetlenül a vegyi fegyverek leszerelésének kérdésével foglalkozó munkacsoport kedden Prágában tartott találkozója után az Intercontinental szállóban sajtóértekezletet rendeztek. A csehszlovák és a külföldi újságíróknak az európai vegyifegyvermentes övezet létrehozásával kapcsolatos kérdéseire Vasil Bil'ak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, Hermann Axen, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Karsten Voigt, az SPD parlamenti frakciója vegyi leszerelési munkacsoportjának elnöke, valamint a CSKP, az NSZEP és az SPD több más képviselője válaszolt. Bevezetőben Vasil Bil'ak hangsúlyozta: az éppen befejeződött tanácskozás a kölcsönös megértés szellemében zajlott le, és a felek kifejezték: azonos a nézetük azt illetően, hogy a lehető legnagyobb mértékben sürgető megakadályozni a helyzet veszélyesre fordulását e téren, főleg most, amikor az Észak-atlanti Szövetség keretében dönteni készülnek a bináris vegyi fegyverek gyártásáról és egyes nyugat-európai országokba való telepítéséről. Az Egyesült Államok kormányzata mindent megtesz azért, hogy a kongresszus október 1 -re anyagi eszközöket utaljon ki bináris fegyverek gyártására - folytatta Vasil Bil'ak. Közismert értesülések szerint május végén a NATO szerveinek ülésén jóvá akarják hagyni a vegyi fegyverek telepítésének céljait. Fennáll a reális veszélye annak, hogy ezeken az üléseken olyan határozatokat hoznak, amelyek megnyitják az utat a bináris fegyverek gyártása és nyugat-európai telepítése előtt. Mindez erős aggodalmakat vált ki nemcsak nemzeteinkben, amelyek közvetlenül veszélyeztetve ♦ érzik magukat ezek által a tervek által, mivel ismeretes, hogy a NATO koncepciója szerint a vegyi fegyverek még a nukleáris fegyverek előtt elsócsapásmérő eszközöknek számítanak. Nem elegendő, ha határozottan elítéljük ezeket a terveket, hanem az európai népek és kormányok összefogásával minden szükségeset meg kell tenni annak megakadályozására, hogy megnövekedjen az európai népek vegyi eszközökkel történő elpusztításának veszélye. Remélem, mindannyian megértik, hogy ezek a tömegpusztító fegyverek nem maradnak el a nukleáris fegyverek mögött, és ugyanúgy veszélyeztetik az emberiséget. Különösen érezzük ezt mi itt Európában, ahol ismét fenyeget a vegyi önpusztítás veszélye. És azok, akik azt állítják, hogy a vegyi, főleg a bináris fegyverek kevésbé veszélyesek, mint a nukleárisak, szándékosan becsapják a népeket. Ma még sürgetőbb, mint bármikor, hogy visszafordítsuk azt a folyamatot, amely egész népek puszta létezését fenyegeti. Ma még inkább, mint bármikor tanújelét kell adni, az államférfiúi bölcsességnek és felelősségtudatnak, és nem szabad hagyni, hogy Európát vegyi háborúba sodorják. Ebből kiindulva és az európai népek biztonságáért vállalt felelősség tudatában 1984. január 10- én a Varsói Szerződés tagországai azzal a javaslattal fordultak a NATO tagállamaihoz, hogy kezdjenek tárgyalásokat a vegyi fegyverek Európából való eltávolításáról, s a konkrét kérdéseket a felek meghatalmazottjainak találkozóján vitassák meg. Sajnos azonban a NATO-tagállamok nem adtak pozitív választ a szocialista országoknak erre a fontos kezdeményezésére. Az erről a fontos kérdésről folytatott tárgyalásokon való előrehaladás érdekében 1984-ben és 1985-ben az SPD és az NSZEP hasznos kapcsolatokat teremtett. E megbeszélések eredményeképpen kidolgozták az európai vegyifegyvermentes övezet megteremtéséről szóló keretmegállapodást, amelyről az európai és a nemzetközi közvéleményt az 1985. június 19-én Bonnban tartott sajtóértekezleten tájékoztatták. Csehszlovákia Kommunista Pártja ezt a kezdeményezést teljes mértékben támogatta, és az NDK kormányával együtt a csehszlovák kormány is aktívan bekapcsolódott az európai vegyifegyvermentes övezet létrehozására vonatkozó javaslat megvalósításának folyamatába. Ezzel kapcsolatban 1985. szeptember 12-én Ľubomír štrougal csehszlovák miniszterelnök és Erich Honecker, az NDK Államtanácsának elnöke levélben javasolta Helmut Kohl-nak, az NSZK kancellárjának, hogy Csehszlovákia, az NDK és az NSZK kezdjen megbeszéléseket az európai vegyifegyvermentes övezet létrehozásáról, kezdetben csak a három állam területére vonatkozóan. Elképzeléseink szerint a megbeszélések célja megfelelő egyezmény kidolgozása, amelyhez később más érintett államok is csatlakozhatnának. Ezek a levelek hangsúlyozták, hogy a kérdés területi rendezése pozitív lépést jelentene a kölcsönös bizalom megteremtése terén, és reálisan hozzájárulna *a vegyi fegyvereknek az egész világon való betiltásához. Ezzel kapcsolatban tájékoztatni akarom önöket arról, hogy a Varsói Szerződés minden tagállama egyértelmű támogatásáról biztosította Csehszlovákia és az NDK kezdeményezését. Ami a Szovjetunió álláspontját illeti, hangsúlyozni szeretném, hogy már többször hivatalosan kinyilvánította: kész tiszteletben tartani a vegyifegyvermentes övezetről szóló statútumot, és megadni a szükséges garanciákat abban az esetben, ha ezt az Egyesült Államok is megteszi. Ma, amikor államunk nyugati határa közelében a bináris fegyverek telepítésének veszélye fenyeget, joggal érezzük veszélyeztetve magunkat, gyors és konkrét lépéseket követelünk, amelyek megszüntetnék ezt a - nemcsak nemzeteink, hanem egész Európa sorsával folyó - felelőtlen játékot. Ma még inkább, mint a múltban, türelemre és megfontoltságra van szükség. Nem szabad rosszabbra fordítani a már úgy is bonyolult l helyzetet az olyan érzékeny térségben, mint Európa, ahol a két legnagyobb katonai-politikai tömörülés határa található. Vasil Bil’ak a továbbiakban kifejezte meggyőződését, hogy a vegyi fegyverek tilalmáról szóló egyezményt nem segítheti elő e fegyverek további felhalmozása és korszerűsítése, éppen ellenkezőleg: be kell szüntetni a veszélyes fegyverek kifejlesztését és gyártását, és mindenekelőtt el kell őket távolítani Európából. Éppen ezt a célt szolgálja az európai vegyifegyvermentes övezet létrehozására irányuló közös kezdeményezésünk, amit az NSZEP, az SPD és a CSKP képviselőinek mostani találkozója is alátámasztott. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság elvben ellenez minden tömegpusztító fegyvert, köztük a vegyi fegyvereket is, ezért teljes mértékben támogattuk a Szovjetunió messzemenő javaslatait, amelyeket az SZKP XXVII. kongresszusa hagyott jóvá, s amelyeket kiegészítenek a konvencionális fegyverzet csökkentéséről és a vegyi fegyverek következetes ellenőrzéssel történő megsemmisítéséről kötendő egyezmény kidolgozására irányuló további konkrét kezdeményezések. A legfőbb ideje, hogy a felelős államférfiak olyan döntéseket hozzanak, amelyek megszabadítják Európát és a világot az önpusztítás veszélyétől való félelemtől, akár nukleáris, akár vegyi fegyverekről van szó - hangsúlyozta Vasil Bil'ak. Ezután Karsten Voigt emelkedett szólásra. Kiemelte, hogy a munkacsoport mostani tanácskozása fontos jeladás a vegyi leszerelésre abban az időszakik J SZÚ 2 1986. V. ■
