Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1986-05-05 / 104. szám, hétfő

ÚJ szú 5 % » 1986. V. 5. Negyvenöt emlékezetes tavasza Csehszlovákia népeinek tuda­tában és szívében mély, kitörölhe­tetlen nyomot hagyott 1945 májusa dicső napjainak emléke. Negyvenöt emlékezetes tavaszán lépett döntő szakaszába a cseh nép antifasiszta küzdelme, ekkor érte el tetőpontját az európai népek mérhetetlen áldozatokat követelő fasisztaellenes harca. Negyvenegy évvel ezelőtt a szov­jet hadsereg és szövetségeseinek csapása alatt ekkor dőlt romba a náci Németország. Azok a tava­szi napok a történelem drámai kiteljesedésének tanúi voltak. Népünk sohasem feledi el, hogy a kommunista párt volt az, amely a müncheni árulás és a csehszlovák burzsoázia kapitu­lációja után, a fasiszta megszállás idején a szabadságért vívott harc élére állt. A cseh nép májusi felkelése törvényszerű következ­ménye volt a dolgozók több évig tartó antifasiszta és nemzeti felszabadító küzdelmének. A cseh nép felkelése 1945 tavaszán fontos mérföldkő a nemzeti és demokratikus forradalom felé ve­zető úton. Ez a felkelés nem ösztönös, senki által sem irányított tömegmegmozdulás volt, hanem elsősorban a kommunisták által céltudatosan irányított forradalmi akciók láncolata. Az ország felszabadított területein érvénye­sített forradalmi intézkedések nyomán csph területeken is létrejöttek a népi demokratikus hatalmi rendszer forradalmi szer­vei. Mindez, de főként a szovjet hadsereg feltartóztathatatlan elő­renyomulása és a szlovák nemzeti felkelés nagy erőt és ösztönzést adott a Cseh- és Morvaországban kibontakozott ellenállási mozga­lomnak. A kommunisták és a szovjet partizánparancsnokok szervezte többezer főnyi parti­zánbrigádok a megszálló náci hadsereg hátában súlyos szabo­tázsakciókat hajtottak végre. A fel­robbantott hidak és vasútszaka­szok, a megrongált útvonalak, az illegális tevékenység megélénkü­lése egyre fenyegetőbbé vált a fasiszták számára. A végnapjait élő fasiszta rendszer megtorló intézkedései egymást követték, a koncentrációs táborokban egyre gyakrabban ropogtak a kivégző­osztagok gyilkos fegyverei. A kommunista pártnak többezer tisztségviselője vesztette életét ezekben a vérzivataros napokban, amikor pedig oly közel volt a szabadság órája... A cseh nép nyílt fegyveres felkelését a bőszült terror sem tudta megakadályozni. Nem érte felkészületlenül az ellenállási mozgalmat a kommunista párt felhívása. Az illegális Rudé právóban megjelent felhívás gyor­sító hatással volt az eseményekre: ,,Nem engedhetjük meg, hogy nemzetünk tétlenül várja, míg a Vörös Hadsereg meghozza a felszabadulást. Ez örök szé­gyenfoltot jelentene becsületün­kön. A városokban és falvakban a cseh népnek szembe kell szállnia a pusztítva visszavonuló hitlerista hadsereggel, meg kell akadályoznia a cseh hazafiak Nyugatra hurcolását és Prága megsemmisítését. A cseh nem­zetnek saját erejéből is hozzá kell járulnia a megszállók igája alóli felszabaduláshoz, a cseh emberé­letek és az ország értékeinek megmentéséhez“ - állt a felhí­vásban. A cseh területeken folyó parti­zánháború 1945 májusának első napjaiban széles körű népfelke­léssé fejlődött. Ez a népfelke­lés, amelynek szerves része'volt a május 5-én kirobbant prágai felkelés, meggyorsította a háború befejezését. A frontvonalakhoz közeli helységekben a cseh hazafiak letépték a megszálló náci hatalom jelképeit, s csehszlovák és szovjet zászlókat tűztek ki. A népharag elemi kitörését már semmi sem állíthatta meg. A fegy­veres ellenállókat sok helyen a helyi lakosság támogatta a német egységek lefegyverzésé­ben. Vsetín, Kladno, Plzeň, Pŕerov, Nymburk, Železný Brod, Podébrady, Semily - mind-mind a bátor helytállás színhelyei voltak. A cseh hazafiak oldalán, a szov­jet partizánokon kívül, vállvetve harcoltak Európa többi népeinek fiai is. Szép példája volt a cseh nép harca támogatásának a dél­csehországi csehszlovák-magyar antifasiszta együttműködés, amely során cseh harcosok és magyar honvédek vére folyt a közös ügyért. Ezekben a napok­ban, hasonlóképpen, mint a szov­jet, lengyel, a bolgár és más nemzetek cseh földön életüket feláldozó hőseinek sírjára, Dél- Csehországban is elhelyezik a ke­gyelet és hála koszorúit az ott nyugvó magyar katonák sírhal­mára. A cseh medence 41 évvel ezelőtt izzó katlanhoz hasonlított, amelyben több mint egymillió, felfegyverzett náci katona mene­kült Nyugat felé, de szembetalálta magát a fasizmust gyűlölő nép forradalmi elszántságával. Prága utcáin napokig folyt az élet­halálküzdelem a felkelők és a fasiszták között. A prágai barikádharcokban több mint két­ezer hazafi vesztette életét... A felkelés sorsát a szovjet hadsereg prágai hadművelete döntötte el. A szovjet harckocsik szinte az utolsó pillanatban, május 9-én a kora reggeli órákban jelentek meg Prága utcáin. A cseh nép májusi felkelése a csehek és szlovákok antifasiszta nemzeti felszabadító küzdelmé­nek csúcspontját jelentette. Ebben a küzdelemben mintegy 360 ezer csehszlovák hazafi, közöttük 25 ezer kommunista áldozta fel életét. A cseh nép májusi felkelésére emlékezve idéztük fel azok hősiességét, akik a legnehezebb időkben tették azt, amit lelkiisme­retük diktált. Az élet és a jövő nevében tették kockára saját életüket. Napjaink is hőstetteket követelnek - hőstetteket a munka frontján. Pártunk főtitkára, Gustáv Husák elvtárs a CSKP XVII. kongresszusán mondott zársza­vában így utalt az előttünk álló teendőkre: „Tudjuk, hogy bonyo­lult és igényes feladatok várnak ránk. De azt is tudjuk, hogy pártunk és népünk erejéből telik a kongresszus által kitűzött nagy célok elérésére. Ez érdekében áll szocialista hazánk további felvirá­goztatásának, népünk boldog békés életének.“ A XVII. pártkongresszus, a CSKP fennállásának 65. évfor­dulója tiszteletére kibontakozott munkaversenymozgalom is a dol­gozók mély hazafias és interna­cionalista érzéséről tanúskodik. Pártunk abban a tudatban mozgó­sítja új hősi tettekre a tömegeket, hogy a sorsdöntő években sok áldozatot követelő harc eszméi­nek megértése, eredményeinek továbbfejlesztése a mai és a jövő nemzedékek békés életét, egész szocialista hazánk további felvi­rágzását szolgálja. SOMOGYI MÁTYÁS Gondolatok a Április végén Brnóban ismét a megszokottnál mozgalmasabb volt az élet. A város immár 17. alkalommal adott helyet a fo­gyasztási cikkek nemzetközi vá­sárának. Annak a rendezvénynek, amelyet minden évben különös izgalommal várnak a szervezők és kiállítók, a látogatók és keres­kedők. Az idei nemzetközi vásárra több szempontból is jelentős időszak­ban került sor. Vállalataink meg­kezdték a 8. ötéves tervidőszak feladatainak teljesítését, a KGST keretén belül pedig a két- és többoldalú tárgyalások célkitűzé­seit valósítják meg. Folyamatban van már például a tagországok 2000-ig szóló műszaki-tudomá­nyos fejlődése programjának, s az ugyanerre az időszakra vonatkozó gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködés programjá­nak a teljesítése. Kétségtelen, a fogyasztási cik­kek 17. nemzetközi vására ezeket a feladatokat, célkitűzéseket még nem tükrözhette. Miként arra a kérdésre sem adhatott pontos választ, vajon hogyan alakul majd a hazai piac kínálata, és új, vagy innovált termékeinkből mennyit tu­dunk külföldre szállítani. Az idei vásárt inkább a fogyasztási cikke­ket gyártó vállalatok eddigi ered­ményeinek értékeléseként kell ér­telmeznünk. Vagy mérlegként, amely tükrözi azt, hogy könnyű­iparunk termelése a 7. ötéves tervidőszakban 11,3 százalékkal Útkeresés fogyasztási cikkek 17. nemzetközi vásáráról nőtt, s a fogyasztási cikkek hatnánk, bár - mint- a gépipar és az elektrotechnika termékeit leszámítva - az ország ipari termelésének 14,5 százalé­kát képezik. A kivitelnek pedig csaknem egynegyedét teszik ki. A megfelelő szerkezeti változások a várakozásoknak megfelelően fellendítették azokat az iparága­kat, amelyek a hazai nyersanya­gokat dolgozzák fel. A vásár azonban felhívta a fi­gyelmet a fogyatékosságokra is. Például arra, hogy melyik fogyasz­tási cikkből még mindig nem sikerült kielégíteni a keresletet. Néhány típusú hűtőszekrény és - mélyhűtő a vásár gazdag kínálatá­val ellentétben már évek óta hiánycikk. Hazai gyártásból azon­ban továbbra sem tudjuk fedezni a keresletet, ezért a hiányzó termékeket a Szovjetunióból, Ju­goszláviából, az NDK-ból és Ro­mániából hozzuk be. A hiánycik­kek listáját gyarapította még né­hány típusú tűzhely és kerékpár. A textil-, konfekció- és cipőipar termékeiből ugyan mennyiségi szempontból nem volt hiány, ám a választék nem egy esetben szegényes volt. Ugyanez jelle­mezte a bútoripar kínálatát is. Vegyiparunk sem számolhat be minden esetben jó eredmények­ről, hiszen a lakkok, a festékek és a fényképezéshez szükséges vegyi anyagok is gyakran hiányoz­tak az üzletek polcairól. A hiánycikkeket, a kevésbé jó minőségű termékeket még sorol­arra mar utaltunk - a vásáron valamennyit láthattuk szép csomagolásban, jó kivitelezésben. De megismerked­hettünk a gépipari fogyasztási cikkeket gyártó vállalatok új, forma- tervezett termékeivel, a bútoripar praktikus és ötletes színkombináció­jú bútoraival; a cipó- és textilipar gazdag kínálatával, az elektrotech­nikai ipar legújabb gyártmányaival is..., szóval mindazzal, amit világ- viszonylatban is jó színvonalon tudunk előállítani. Hogy ezekből a termékekből majd mi (és milyen minőségben) kerül a hazai piacra, az egyelőre talány. Még akkor is, ha a vásár iránt nemcsak a kül-, hanem a belkereskedelem is nagy érdeklődést mutatott. Ez utóbbi­hoz ugyan a gyártók nem fűznek különösebb reményeket, mert - állításuk szerint - éppen a bel­kereskedelem konzervativizmusa miatt sok jó ötlet csak a prototípu­sig, illetve a fogyasztási cikkek brnói kiállításáig jutott el, a hazai piacra már nem. S ha ezek után valaki azt gondolná, hogy ha nincs üzletkö­tés, akkor nincs értelme a vás r- nak, gyorsan el kell oszlatnunk a kételyeket. Mert ez esetben nem a komoly kereskedelmi forgalom lebonyolítása az egyedüli cél. In­kább az útkeresés a fontos, ön­magunkhoz és másokhoz. Az elfe­lejtett, vagy a még ki nem aknázott erkölcsi értékeinkhez és anyagi javainkhoz. KOVÁCS EDIT Nagyvállalat a város szélén Választások előtt a gyárkapun túl végzett munkáról Még élénken él emlékezetemben, amikor több mint negyedszázada szülőfalumban hírét vettem, hogy a közeli Vágsellyén (šaľa) valamilyen vegyipari vállalat létesül, majd később magam is meggyőződhettem róla. Nemcsak a messze látszó gyárkémény jelezte a bekövetkezett változást, hanem az egyre szembetűnőbb lett az alkalmi átutazónak, sőt később az is lépten-nyomon a gyökeres és rohamos változást tapasztalhatott, aki rendsze­res országjáróként gyakran fordult meg ebben a Vág menti kisvárosban, amely a Duslo nemzeti vállalat létesítése idején alig volt nagyközségnek nevez­hető. Ma pedig már toronyházak sokasága, sportcsarnok, korszerű labdarúgóstadion, sőt téli stadion is František Lisý mérnök található a városban, az egyéb létesítményekről nem is beszélve. Amelyeket megemlítettük, pusztán azért tettük, mert általában a ,,nem jellemző“ kategóriába sorolandók a nagyjából azonos nagyságú telepü­lések életében. Minderről még a laikus is feltételezi, hogy nem véletlen, s a nagyvállalattá vált Duslo ebben alighanem fontos szerepet játszik. Ha e tényt közelebbről is meg akarjuk vizsgálni, a kérdés magyarán úgy merül fel, hogy mi lehet a szerepe a vállalatnak a városi nemzeti bizottság választási program­jának teljesítésében? Ilyenformán pe­dig két illetékese is van a témának, akiket a válasz megadásában nem lehet megkerülni. Milan Psota mérnök a vállalat gazdasági igazgatóhelyettese szeré­nyen fogalmaz:- Amit az elmúlt időben tettünk, azt egyáltalán nem valamiféle jótékonysá­gi célból tettük. Városfejlesztési hozzájárulásunk közvetlenül vagy közvetve a vállalat szociális program­jának része, a dolgozókról való gondoskodásunk egyik formája. Köz­vetve járul hozzá a vállalat a városfej­lesztéshez például azáltal is, hogy dolgozóink részére lakásokat építünk, hiszen az építővállalat szívesebben kezdi a lakásépítést, ha az a távlati tervben hosszúlejáratú feladatként szerepelhet, s a mi igényeink nélkül a lakásépítés volumene jóval kisebb lenne. Nekünk viszont érdekünk, hogy jó szakembereink legyenek, s számuk­ra a lehető legjobb feltételeket akarjuk biztosítani. Amikor pedig az egyes lakótelepek szociális ellátottságához is hozzájárulunk, már közvetlenül segít­jük a város fejlődését, nem beszélve a közvetlen igényként fellépő sportléte­sítmények felépítéséhez való hozzájá­rulásról, de egyéb területen is segítünk. Ez a segítség nemcsak anyagi természetű, jelentős társadalmi munkával is hozzájárulunk a választási program „Z“-akcióban szereplő léte­sítményeinek elkészítéséhez. A részle­tekbe egyébként nem szeretnék belebonyolódni, hiszen erről sokkal nagyobb áttekintése van a városi nemzeti bizottság dolgozóinak. František Lisý mérnök, a Vágsely- lyei Városi Nemzeti Bizottság elnöke elismerő szavait konkrét létesítmé­nyekre alapozza:- Való igaz, hogy a Duslo nemzeti vállalat jelenléte döntő tényezőként szerepel a választási program teljesí­tésének folyamatában, sőt azt is mondhatnám, hogy meghatározó je­lentőségű a választási program kialakításában is. Kezdve azzal, hogy dolgozói számára jó lakáslehetősége­ket akar teremteni a vállalat, nem elhanyagolva az emberi környezet javításának kérdéseit sem, mert nemcsak lakást, hanem otthont is akar számukra biztosítani. Együttműködé­sünk egyébként már régen nagyon jó a vállalat vezetésével, és korábban elsősorban a ,,Z“-akció keretében nyújtottak jelentős segítséget. • Vannak azonban a városban olyan létesítmények, amelyeket a „Z“- akcióban aligha tudtak volna létre­hozni...-Valóban így van, hiszen vannak olyan létesítményeink, mint a téli stadion, a sportcsarnok, ezeket együttműködésünk nélkül nélkülözni kényszerülne a város lakossága. Ezen kívül ennek az együttműködésnek köszönhetünk négy óvodát is, így mi vagyunk a nagykömyéken az egyetlen város, ahol megoldott az iskoláskor előtti gyerekek elhelyezése. Ezen kívül azt is hangsúlyoznom kell, hogy az együttműködés nemcsak a létesítmé­nyek felépítésére vonatkozik, hanem azok üzemeltetésére is. Szerződésünk van a zavartalan üzemelés biztosításá­ra, amelynek pénzügyi alapját elsősor­ban a Duslo teremti elő. • Új választási program készül. Hogyan tovább?- Ebben a tekintetben el kell mondanom, hogy a Duslóban kidol­gozták és velünk is ismertették a gazdasági-szociális fejlesztés fő célkitűzéseit, ami számunkra a legfon­tosabb dokumentum volt az 1986-1990-es évekre kidolgozandó választási program tervezetében. Eszerint közös erővel hatékony módját dolgozzuk ki az emberi környezet javításának és állandó óvásának. Ide tartozik, hogy közösen biztosítjuk a városi távfűtés földgázra történő átállítását, és a város zöld övezeteinek további kiépétését, amelynek során döntő fontosságú, hogy a vállalat mindezt saját lehetőségeinek megfele­lően teszi-teheti. Közös beruházásunk a városközeli erdők kiegészítéseként - és átalakításában - a parkerdő létrehozása, ami a lakosság felüdülé­se, pihenési lehetőségeinek biztosítá­sa során pótolhatatlan. A Duslo 3,5 millió koronával „toldja meg“ a városi nemzeti bizottság erre a célra igénybe vehető 2 millió koronáját. Továbbra is szerződéses biztosítékunk van a sport- csarnok és a téli stadion üzemelteté­sére. • Manapság sokat halljuk a fogal­mat: emberi tényező...- Ebben a tekintetben nagy jelentő­sége van a ténynek, hogy a Nemzeti Front 80 képviselője közül 27 van a Duslóból. Ez biztosítja e folyamatos együttműködést is, és záloga a város és a nagyvállalat sokrétű „együttélésé­nek“. A fentebb elhangzottak ennek egyébként nyilvánvaló bizonyítékai. MÉSZÁROS JÁNOS Vágsellyei különlegesség: faültetés az „Újszülöttek kertjé“-ben (Archív felvételek)

Next

/
Oldalképek
Tartalom