Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1986-05-05 / 104. szám, hétfő

Örökségek - ihlető források Találkozás a hatvanéves Nagy József festőművésszel „Egyedül a szeretet képes megérteni és pártolni a művészetet“ - mondta évekkel ezelőtt Nagy József. Eltűnődve idézem fel Apostol című grafikáját, melyet Petőfi - egyetemes emberi szeretetet, felelősségtudatot hirdető - költeménye ihletett. Felidézem a művész alakját, ahogy, szemben ülve velem, önfeledten beszél - szeretetről, bizalomról, felelősségtudatról, megaláztatásról, megragadva az élet meghatározó fogalmait. Az elém tett alkotások is - grafikák, rajzok, skiccek - mind-mind erről szólnak, közvetve vagy közvetlenül. Például a közelmúltból és a napjainkból „kiinduló“ Menekülés, Elembertelene- dés, vagy az ősi mondavilág ihlette Farkaskaland, a Garabonciás, a Kukkónia. Ez utóbbiak nagyméretű,- Igen, állandó ihlető forrásom a néphit, a mesevilág, de mindenekelőtt szülőföldem örök­ségei. A Kukkónia, a Farkaska­land, a Menekülő, a Vízöntő című gobelinterveim pedig azt bizonyít­ják, hogy ezek a témák később, egy-egy alkotás befejezése után is foglalkoztatnak, további csiszol­gatásokra, újabb feldolgozásokra ösztönöznek. A grafikák nyomán akvarellek, majd szónyegtervek készülnek; addig dolgozom rajtuk, míg nem érzem, hogy a legtelje­sebben ki tudtam fejezni mondani­valómat. Hogy szokatlan dolog ez? Nem hiszem, csak kevésbé ismert. Ezért is rejlik benne oly sok lehetőség. A művészetben min­denkor fenyeget a konvenció, a megszokás veszélye. Gondolok itt az egy-egy időszak stílusa által „diktált“ elvárásokra, a pályatár­sak, mesterek hatására. Akaratla­nul is befolyásolnak, irányítanak. Hogy ezt mennyire tudjuk optimá­lis keretek közé szorítani, akár egy életre szóló feladat lehet. Nagy mesteremnek tartom Vincent Hložnikot, akinek az egyénisége, expresszív látásmódja mély nyo­mokat hagyott bennem. Szüksé­ges azonban, hogy a tanítvány saját utat építsen, céljai szabta törvények szerint éljen és alkos­son. Fontos, hogy saját szemünk­kel lássuk a világot, különben az elsajátított tudás nem visz előre, ellenkezőleg, gátló tényezővé válik. Az ábrázolás nem lényeget láttató, hanem sablonszerű ábra lesz.- Miben rejlik hát az erede­tiség?- Bennünk. Hozzáállásunkban, szemléletünkben. A gyakran lé­nyegtelennek tűnő dolgok értéke­lésében vagy átértékelésében, mely által azok új fényt kapnak. Itt van például az ősi mesevilág. Számtalan művész inspirációjá­nak forrása, örök téma. Megannyi megfogalmazás, megannyi egyé­niség megnyijvánulása.- Ezeket a monumentális alko­tásokat szónyegterveknek nevez­te. Miben áll az egyediségük, és mennyire tervek ezek a tervek?- Nyolc évvel ezelőtt valójában csupán grafikai oldaláról érdekelt a dolog, újfajta kísérletezési lehetőségként foglalkoztatott. Hogy a lényeget monumentalitá­sában tudjam minél tisztábban és érthetőbben kifejezni. Ehhez pe­dig a gobelinterv mutatkozott a legmegfelelőbb eszköznek. A monumentalitás az egyszerűsé­gen alapul, a színskála redukálá­sán, az árnyékolás mellőzésén Itt az árnyékolás finomságát két, három, esetleg négy rokonszín kombinációja helyettesíti. Vegyük például a Szántóvetőt. Ez a kép a munka gyötrelmét s örömét hivatott kifejezni. A színskála a sárga s a barna szín árnyalataiból áll. A sárga az öröm, a vidámság szimbóluma, a barna a komor érzések, a bánat, a fájdalom kifejezője. E két szín „összeillesztésével“ válik kifeje­zővé a kép mondanivalója. A kifejezésmód megfelel a köve­telménynek. Mert mi a követel­mény a gobelinterveknél? Az egyszerűség. Számba kell venni a szövési lehetőségeket, ezenkí­vül a gépi technika lehetőségeit. S hogy mennyire tervek e tervek? Az egyik mintájára szőtt szőnyeg, a Nemzedékek, ma a Püspöki (Podunajské Biskupice) Hnb házas­ságkötő termét díszíti. Egy másikat a saját kezemmel szőttem meg, ez a Farkaskaland. Kísérlezetó ked­vem eredménye.- Témakörei azonban nem korlátozódnak csupán a múltra, a történelemre. Ugyanilyen szere­pet játszanak az emberi érzések és viszonyok, a természet, a kü­lönféle látomások és létkérdések.- Erősen foglalkoztat az emberi pszichikum. A tettek, történések miértjei. Az atomerőmű-sorozat és a Fenyegetett világ nagymérték­ben félelmeim visszatükrözöi. A Nagy halak, az öregek bolygója, az Elembertelenedés nem csupán látomások. Létező problémák !jj«lu*áJ Nagy József: Farkaskaland szolgáltatták az alapot, olyanok, melyek korunk betegségei. Nem lebecsülendő problémák. Amiként a három évvel ezelőtt készített Ember és háború alaptémája sem az. Számtalanszor sütötték már rám a pesszimista jelzőt. Én vállalom. Az én szememmel nézve nem túlzások ezek a rajzok. Inkább figyelmeztetések, éppen vélt túlzásaiknál fogva.- Az említett atomerömü-soro- zatban vagy a Fenyegetett világ sorozatban több absztrakt alkotás található. Korábbi munkáira nem nagyon jellemző ez a stílus.- Újkeletű problémákról, azaz témákról van szó, alkalmasabb­nak éreztem ezt a kifejezésmódot. Az elvonatkoztatás a művészet­ben a közelmúlt szülötte. Paul Klee, Vajda Lajos, Picasso és más örök életű elődök gyermeke. mennyezetig érő eredeti változatai ott függnek a műterem falán, melyet csaknem teljesen beborítanak a rajzok, vázlatok, grafikák. Ott látható az idő határát átlépni készülő Szántóvető, s ott szökell magasba a magyar ősrege csodaszarvasa. „A grafika tiszta, céltudatos, kemény, nyílt eszű embert követel. Nagy József tudja: a jövőt csak úgy tudjuk deréktörés nélkül megélni, csak úgy tudunk megmaradni, és ez minden léterönek joga és kötelessége, ha ismerjük és vállaljuk a múltunk“ - idézem Nagy János szobrászművész szavait Nagy Józsefről, akinek a művészetében külön fejezetet képvisel a csallóközi mondavilág és a tájegység mindennapi életének, embereinek ábrázolása. A helyes elvonatkoztatás elősegíti a tisztánlátást. Persze, hogy milyen mértékű, mennyire tiszta és közérthető az absztrakció, azt a műélvezó hivatott eldönteni. Az egyszerű képi elemekkel történő kísérletezés jó iskolája az abszt­rakt művészetnek. Ezeket a törek­véseket híven tükrözik némely rajzaim.- Szavaiból arra következtetek, hogy egyáltalán nem gondol a pihenésre. Hatvanévesen is ugyanolyan intenzitással dolgozik, mint évtizedekkel ezelőtt. Vajon mi a receptje ennek a vitalitásnak, életkedvnek?- A munkába vetett hitem és a szeretetbe vetett hitem - két kulcsfogalom az életemben. Erről órák hosszat beszélgethetnénk, de felesleges. Szavait rajzaival illusztrálja Nagy József. Egymás után húzza elő a beszélgetésünk során említett munkákat. A hagyományos rajztechnikától az absztraktig ju­tottunk. A kezdettől a máig. A művész életéről azonban nem sokat tudtam meg. Ha a múlt, fiatalkorának évei kerültek szóba, válaszolt ugyan, de kesernyés mosollyal. Olyan érzésem támadt, hogy jelenlegi vitalitását mély bánat, szenvedések előzték meg. A problémákkal, megpróbáltatá­sokkal teli életéről nem szívesen beszél az érzékeny ember. Nem panaszkodik; keserű iróniával elejt ugyan egy-két szót, különben magába zárja bánatát. Ott van a család, a szerető környezete, amely sok mindent pótol.- Volt idő, amikor kételkedtem a becsület, a tisztesség, az igazság érvényesülésében. Nem csengtek őszintén szavaim, mikor tisztességre, becsületes életre ihlettem serdülő lányomat. Hiába, az ember lelke érzékeny a külső hatásokra. Ma már teljesen rendben vagyok. Ószintén vallha­tom, szerintem míg egyetlen jó ember van a világon, érdemes élni és alkotni. S hogy mi az én mottóm, amely ott függ lelkem falán? Ma jobb legyek, mint tegnap voltam. HORVÁTH GABRIELLA Cseh kulturális mozaik Irodalom és bírálat Az észak-morvaországi Veiké Kralovicében a Cseh írók Szövet­ségének ostravai szervezete ke- rekasztal-beszélgetést rendezett, amelyen Jaroslav Sekera iró és kritikus is kifejtette véleményét az írástudók felelősségéről, a cseh irodalom hagyományairól.- Azok közé a nemzetek közé tartozunk - hangsúlyozta amelyek számára az irodalom mindig sokat jelentett. A cseh klasszikusok haladó szellemisége abban nyilvánult meg, hogy társadalmi kérdésekben is haladó álláspontot foglaltak el. A mai szocialista irodalom korunk embe­rének erkölcsi és szellemi értékeit hangsúlyozza. A bátor közéletiség többek között a közömbösség ós nemtörődömség, a csupán látszó­lag szocialista magatartás elleni tiltakozásban is megnyilvánul. Nálunk is élnek még önző, elsősorban magukra gondoló em­berek. A mai nyárspolgár, a mai szalamandra szürke, színtelen, de gyakran agresszív, s tudatlansága következtében gonosz teremtés... Az igazi író ezt látja, s a hagyomá­nyoknak megfelelően meg is írja. Ez nem jelenti azonban, hogy az irodalom célja a panaszkodás kultusza, vagy az emberek elkedvetlenítése. Ellenkezőleg: az irodalom feladata a cselekvő, alkotó, örömteljes légkör megte­remtésében való tudatos részvé­tel. Amikor társadalmunk erőforrá­sainak mozgósítására törekszik, céljaink megvalósulását a fejlődés útjában állók bírálata is elősegíti. Jaroslav Sekera G. N. Trojepolsz- kij szovjet íróra utalva aláhúzza: Ha csak a jóról írunk, az valójában ajándék a rossznak. Az ízlés védelmében A Nyugat-csehországi Kerületi Nemzeti Bizottság képzőművé­szeti tanácsa elé gyakran kerülnek kérelmek különféle emlék- és ajándéktárgyak előállításának és értékesítésének engedélyezésé­re. A tanács esztétikai szempon­tok szerint ítéli meg, hogy a búcsúkon, körhinták és lövöldék környékén, de a híres nyugat­csehországi fürdőhelyeken árusí­tásra kerülő emléktárgyak megfe­lelnek-e a jóízlés normáinak. Tavaly kilencszáz kérvényből csupán a fele ütötte meg ezt a mércét. A visszautasított „em­léktárgyak“ közé tartoztak például a chodi kerámia silány utánzatai, különféle giccses térítők, mű­anyag-kreációk stb. Az álnépmú- vészek szintetikus festékkel festik az „eredeti“ népi kerámiát, Tettekre ösztönözve Gyógypedagógiai iskola-egészségtan Pedagógusberkekben már régóta ismert, hogy mennyire fontos a tanítók és a gyógypedagógusok rendszeres együttműködése. A rendellenességeket az esetek igen nagy százalékában csak a gyerme­kekkel naponta találkozó nevelő ismerheti fel, s csak vele együtt dolgozhat eredményesen az orvos, a pszichiáter és a gyógypedagógus. Ezért fontos minden publikációt figyelemmel kísérni, amely elősegíti az ügy - a rendellenességek csökkentése, a felzárkóztatás biztosítása - érdekében végzendő aktív tevékenységet. Nemrég jelent meg a Gyógypedagógiai iskola­egészségtan címú főiskolai tankönyv, amelyet Göllesz Viktor népes szakember-gárda - pedagógu­sok, pszichológusok, orvosok, a defektológia különböző területein dolgozók - tanulmányaiból szerkesztett egységes egésszé. A magyar gyógype­dagógia a komplex, sokoldalú fejlesztés elvére alapoz, ez a legfőbb érdeme, ezért figyelnek fel rá Magyarország határain túl is (például a Szovjetunió­ban, Svédországban stb ). Ennek a könyvnek a korszerű és hiteles ismeretek nyújtásán túl az a legfőbb értéke, hogy tettekre ösztönöz. A fiziológiai törvények könyörtelen objektivitása döbbenti rá az olvasót arra, milyen óriási a jelentősége a gyógypedagógiai tevékenység különböző formáinak, főleg a megelőzésnek. A rengeteg példa közül különösen megrázó a hallássérültek és beszédhibások egyáltalán nem csökkenő nagy száma. A bevezetésen és a probléma történeti vonatkozásait fejtegető fejezeteken kívül Göllesz Viktor, a kötet szerkesztője a különféle kórképekről, a pszichopédia egészségügyi vonatkozásairól, a személyi és tárgyi feltételekről, a pályaválasztásról, az egészséges nevelésről ír. Buday József a fogyatékos gyermekek testi fejlődésének és táplálkozásának néhány kérdésével foglalkozik. Mágenheim Mihály a különféle kórképekkel kapcsolatban fejti ki figyelemre méltó nézeteit, s taglalja a gyógypedagógiai intézmények dolgozói­nak, tanulóinak egészségvédelmét. Horváth László az értelmi fogyatékosok, Palotás Gábor a látási fogyatékosok, Kullmann Lajos a mozgássérültek speciális egészségügyét tárgyalja. A hallássérültek és a logopédia higiéniájáról Palotás Gábor ír, Bárczi Gusztávnak, a világszerte ismert magyar szakem­bernek a nézeteire támaszkodva; Bárczi Gusztáv hallásébresztó és hallásneveló eljárásának az a lényege, hogy az agykéreg közvetítésével a látást és a mozgást is a mozgássérültek kommunikációjá­nak a szolgálatába állítja. Göllesz Viktor hangsúlyozza, hogy kötete tankönyv, s ennek a funkciónak világos szerkeszté­sével, egyértelmű fogalmazásaival és szakirodalmi utalásaival teljes mértékben eleget is tesz. Nagyon ajánlatos, hogy ne csak a pedagóguspályára most készülők, hanem minél több tanító és nevelő ismerje, s hasznája is ezt a könyvet. SZEBERÉNYI JUDIT őzekkel, bőgő szarvasokkal, tör­pékkel, fél- vagy egészen mezte­len figurákkal díszítik az emléktá­nyérokat, tálcákat, poharakat. A jóváhagyatási kötelezettség ellenére a kerületben még mindig sok giccset árusítanak. E „kultúr- cikkek“ árusítói sok esetben más kerületekből érkeznek. A plzeňi Pravda a helyzet javítása érdeké­ben sürgeti az emlék- és ajándéktárgyak előállításához és árusításához szükséges esztétikai követelmények egységesítését az egész országban. A kellő esztétikai értékrend- szer térhódítását célozza a prágai Fővárosi Művelődési Ház kereté­ben működő ifjúsági kulturális klub tevékenysége is. A mintegy húszezer tagot számláló, 12-18 év közötti fiatalokat tömörítő klub feladata, hogy megszervezze a főváros és a Közép-csehországi kerület középiskolásai számára a színházak, a hangversenyek és az irodalmi rendezvények látoga­tását. A klub vezetősége a prágai színházak, hangversenyzeneka­rok, a Kultúrpalota és más kulturális létesítmények dramatur­giai terveiből állítja össze műsor­ajánlatát. így ezek a fiatalok megismerik a zenekultúra alapve­tő műveit, irodalmi műsorokon neves előadóművészek tolmácso­lásában hallhatják a klasszikus és a kortárs irodalom gyöngyszemeit. Az ifjúság körében végzett kultu­rális nevelómunkával függ össze a főváros 2000-ig szóló közműve­lődési tervének az a pontja is, amely valamennyi prágai színház­nak előírja: műsorterveikbe évadonként legalább egy ifjúsági darabot vegyenek be. S. M. Lomonoszov és a magyar nyelv A nagy orosz tudós, a földrajzi és földtani tudományok úttörője, s a róla elnevezett egyetem kezdeményezője, ismét az érdeklődés előterébe került. A Tyehnyika mologyozsi című szovjet lap foglalkozott vele, amelyet a Szov­jetunió többnyelvű kiadása is átvett, nyilván azért, mert számos nemzetközi vonatkozást tartalmaz, elsősorban a nyelvtudományok szempontjából. A szovjet lap felidézi Mihail Lomonoszov (1711-1765) szinte hihe­tetlen nyelvi ismereteit. Ebből kiderül, hogy Lomonoszov többek között magyarul is folyékonyan beszélt és írt. A történet röviden a következő. Az említett szovjet lap P. Pekarszkij (1827-1872) történészre hivatkozik, aki a Pétervári Tudományos Akadémia archívumában összegyűjtötte Lomo­noszov életrajzi adatait. Felkeltette érdeklődését, hogy a felvilágosodás e képviselője milyen fokon ismer idegen nyelveket. íme a felsorolás: portugál, spanyol, francia, angol, ír, német, holland, dán, norvég, svéd, olasz, lengyel, cseh, bolgár, moldvai, finn, lett, észt, román, zsidó, ógörög, szlovén, török, tatár, szerb, permi és magyar. Néhány történész kétségbe vonta, hogy Lomonoszov jól tudhatott magya­rul, hiszen ez a nyelv köztudottan igen nehéz. Erre magyarázatot adhat az utolsó előttiként említett permi nyelv. A XVII—XVIII. században permieknek nevezték Lomonoszov földijeit, a komi- permjakokat, marikat, manysikat, a ma is Perm környékén élő népcsoportokat. A permiek nyelve rokona a magyarnak, hiszen mindkettő a finnugor nyelvcsa­ládhoz tartozik. Lomonoszov már gyerekkorában beszélte a permi nyelvet, s ez nyilván segítségére volt abban, hogy elsajátítsa a magyar nyelvtant és annak szókincsét. E feltételezést megerősíti Lomono- szovnak - ugyancsak később előkerült - írásos feljegyzése, amelyben meg­jegyzéseket fűzött egy G. Miller nevű akadémikusnak magyar nyelven írt disszertációjához. Bírálatában Lomo­noszov rámutat a dolgozat nyelvi pontatlanságaira. M N ÚJ szú 6 1986. V. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom