Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1986-05-05 / 104. szám, hétfő

Illllllllllllllllllllllllllllllllllllll A Zemianske Kostolany-i Póro- beton Vállalat dolgozói már több mint öt éve alkalmazzák és fej­lesztik a technológiai folyamatok irányításának automatikus rend­szerét. Ennek célja a technológiai és a munkafegyelem, valamint a minőség javítása. Az SM-50/40-es és a ŠAPI l-es típusú mikroszámítógépek segít­ségével valósították meg az eljá­rás első szakaszát. Kidolgozták már a második és a harmadik szakaszt is. Ezeknek a megvalósí­tásával remélik a gőz- és villamos- energiagazdálkodás, valamint a tárolás feltételeinek javulását. Képünkön Miroslav Peteja (jobb oldalon) üzemvezető és Stanislav Vŕtala az öntőtorony adagolója az öntvény paramétereit figyeli. (Peter Lenhart - ČSTK felvétele) A tárgyalóteremből Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik A bírósági tárgyalás hetekig tartott. Lakásfosztogatókat vontak felelősségre, akik igazságügyünk történetében példátlan kárt okoz­tak. Több esetben ismerőseik és barátaik váltak áldozatukká, más­kor csak nőket mertek kirabolni - teljesen lelkiismeretlenül. Volt úgy, hogy „bosszú“ vezérelte tettüket. Bűncselekmény-soroza­tukra az érzéketlenség, a jellemte- lenség nyomta rá bélyegét. A csoportnak nem volt domi­náns helyet betöltő vezére. Az 57 rendbeli lopás mindegyikében nem vettek valamennyien részt. A leggyakoribb „szereplő“ a Zol­tán Rafaj, Anton Brezovský és Imrich Raffai hármas volt, amely összesen 2 millió 654 ezer korona értéket tulajdonított el. Közülük az első kettő vitte a prímet, míg Raffai a „falazó“ szerepét játszotta. így azután a dézsma kisebb része illette meg. A lakások erőszakos feltörésénél fő szava Brezovský- nak volt. Rafaj állítása szerint „tőlem technikailag ügyesebb volt". Ezzel szemben a lopott holmi értékesítésénél Rafaj „je­leskedett“. Ennek magyarázata, hogy szakismeretei voltak a nu­mizmatikában, az ékszerek, az aranytárgyak, a drágakövek és a műértékek felbecsülésében. Rudolf Rentko, a bratislavai Strojserviz közlekedési osztályá­nak vezetője az esetek egy részé­ben meghatározó szerepet töltött be. Egyes lakásbetörésekre ó ad­ta a „tippet“, az ötletet, mégpedig a károsultak vagyoni helyzetének ismeretében. Véletlenszerű akci­ókban sosem vett részt, de így sem járt rosszul - 320 000 koro­nához jutott hozzá. Az említett négyesfogathoz há­rom további bűnelkövető csatlako­zott. Büntetőjogi felelősségük jó­val kisebb volt, de nem jelentékte­len. Így például Rafaj fivére, Ladis­lav 41 500 korona értékű tárgyat tulajdonított el. Rafaj különben már ötször, Rendko pedig kétszer húzott ujjat a törvénnyel. Rajtuk is túltett a hat ízben bíróságilag elmarasztalt Brezovský, ez a külö­nösképpen veszélyes visszaeső bűnöző. Már fiatal korában lopás­ra adta a fejét és összesen 81 hónapot töltött börtönben. Utoljára 1982 március derekán engedték feltételesen szabadlábra, de már szeptemberben Rafajjal együtt új­fent rabolni kezdett. Előfordult, hogy egy nap alatt két lakást is kiraboltak. Említettük már, hogy a,,lege­redményesebb“ a Rafaj, Bre­zovský és Raffai hármas volt, amely 38 lakásba, illetve családi házba tört be. Amikor utolérte őket az igazságszolgáltatás keze, mindhárman beismerték tetteiket és megbánást tanúsítottak. Nem így Rentko. Állítása szerint ő az említett társasággal semmiféle la- kástolvajlásban nem vett részt. Csakhogy bűntársai esetről esetre megcáfolták szavait. Így például elmondták, hogy egy kočkovcei lakosról éppen Rentko árulta el nekik, odahaza egymillió koronája van készpénzben. Rentko lakásá­ból indultak el a tetthelyre is. Sót, tőle kaptak betörő szerszámot, álarcokat is. Leírták azt is, hogy Rentko Rafajjal együtt már előké­szített az elszállításra néhány ér­téktárgyat és éppen hozzáfogtak a páncélszekrény felfeszítéséhez, amikor valaki megzavarta őket és elmenekültek. Az e betörésből származó két empír gyertyatartót azonban a rendőrség R. Rentko- nál megtalálta. Lássunk egy-két további esetet a sok közül. Brezovský, Rafaj és Raffai a bratislavai Konvent utcán 155 ezer korona értékben loptak el értéktárgyakat egy nő lakásából. A Gorazdová utca egyik lakójától egyebek között elvittek százezer koronára szóló betétkönyvet, egy Toshiba magnót és arany tárgya­kat. A Bohúňová utcán Brezovský és Rafaj még eredményesebb volt, 246 ezer koronát tett ki az eltulajdonított érték. A Blagoev utcán pedig további legalább két­százezer koronát „kasziroztak“. De gépkocsijukkal - s nemcsak ők - ellátogattak máshová is. Például Mihályfára (Michal na Ostrove), Prágába, Žilinába, Nyitrára (Nitra), Nové Mesto nad Váhomba, Hodo- nínba, Gottwaldovba, Brezová pod Bradlomba, Stupavába, Ga- lántára (Galanta) és több más községbe, városba. Előfordult sú­lyosbító körülmény is. így például egy betörésnél a lakás tulajdonos­nője megzavarta Brezovskýt és Rafajt. Pisztolyt fogtak rá és az sem zavarta őket, hogy a nő férjét már hosszabb ideje ismerték. Akadtak további, jóval kisebb kaliberű bűnelkövetők is, mint akikről szóltunk. Ezek egy részére vonatkozott az amnesztia, mások pedig feltételes büntetést kaptak. Többnyire olyanok, akik megvet­ték az értékeket, noha tudták, eltulajdonított tárgyak. Nyilván okította őket a büntevékenység felfedése kiváltotta félelem. Az elsőfokú bíróság ítéletét megfellebbezte az ügyész és a bűnelkövetők is. Az ítélet azóta már jogerős lett. Brezovskýt 11 évi szabadságvesztésre ítélték el, s büntetését börtönben fogja letöl­teni. Vagyonát elkobozták és a büntetés letöltése után még három évig lesz rendőri felügyelet alatt Rafaj nyolc évet kapott s ezt a büntetésvégrehajtási intézet első kategóriájában tölti le. Úgy­szintén vagyonelkobzásra ítélték és a büntetés letöltése után két évig lesz rendőri felügyelet alatt. Rentko ítélete hatévi szabadság- vesztés a második kategóriájú büntetésvégrehajtási intézetben, vagyonelkobzás, és kétévi rend­őri felügyelet. Imrich Raffaira a vagyonelkobzáson, és a 18 hónapos rendőrségi felügyeleten kívül 5 éves szabadságvesztés vár az első kategóriájú büntetés­végrehajtási intézetben, míg La­dislav Rafaj, akinek kevesebb volt a rovásán, három évet kapott az elsó kategóriában, vagyonát elko­bozták és egy évig lesz rendőri felügyelet alatt. Ez lett a gyászos vége az „évszázad lopásának“. Az elke­rülhetetlen vége. Mert addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. (j. t.) A nemi betegségek I Nemi betegség fertőzés révén jön létre, legtöbbször közvetlenül, ritkábban tárgyak közvetítésével terjed egyik emberről a másikra. A nemi betegség elnevezés azért jogos, mert az esetek túlnyomó többségében a kórokozó a nemi érintkezés kapcsán jut a szerve­zetbe. A nemi betegségek előfordulá­sa évszázadok folyamán mindig összefüggésben volt társadalmi, gazdasági és erkölcsi tényezőkkel (háborúk, gazdasági válságok idején nagyobb mértékben fordul­tak elő). Terjesztésükhöz nagy­mértékben hozzájárul az alkoholiz­mus és a toxikománia. A nemi betegségek forrása a múltban főleg a nyilvános és a tiltott prostitúció volt. Az utóbbi évtize­dekben a fejlett államokban a prostitúciót felváltotta a „szexu­ális promiszkuitás“, azaz a part­nerek gyakori váltogatása. A gyó­gyítás fejlődése következtében az emberek tudatában csökkent a nemi betegségektől való féle­lem. A modern fogamzásgátlósze­rek alkalmazása nagymértékben visszaszorította a teherbeeséstől való félelmet, s ez is hozzájárul a promiszkuitás illetve a nemi betegségek terjedéséhez. Ezen kívül a nemi betegségek terjeszté­sében nagy szerepet játszik az idegenforgalom, a lakosság nagy­mértékű ingázása (nagyszabású építkezések, szolgálati utak, üdü­lések, idénymunkák stb.). Az elmúlt évszázadokban a ne­mi betegségek nagy egészség- ügyi és társadalmi gondot jelentet­tek. Nagymértékű csökkenés a második világháború után kö­vetkezett be, amihez nagyban hozzájárult az antibiotikumok fel­fedezése. Hazánkban a nemi betegségek 96 százalékát a kan- kó (gonorrea, tripper), 4 százalékát pedig a vérbaj (szifilisz, luesz) képezi. Itt-ott előfordul még lágyfekély is. A 15-25 éves korosztály teszi ki a nemi betegek 65 százalékát Csehszlovákiában. A nemi betegségek legnagyobb számban a nagyvárosokban és ipari központokban (területeken) fordulnak elő. A nemi betegeket a kórházak bőrgyógyászati részlegén kezelik. Törvény kötelezi őket, hogy betegségüket kezeltessék, és mindaddig kövessék az orvos utasításait, amíg gyógyulnak nem nyilvánítják őket. A nemi betegsé­gek terjedésének meggátlása érdekében a betegnek orvosával közölni kell azokat a személyeket, akikkel megbetegedése előtt és után nemileg érintkezett. Minden bejelentés orvosi titoktartás alá Következetesebben és alakiságtól mentesen Vizet hordanánk a tengerbe, ha ismét tényekkel, számadatokkal bizonyítanánk, milyen mérhetetlen anyagi és erkölcsi károkat okoz az alkoholizmus társadalmi, családi és egyéni vonatkozásban egyaránt. Az ellene folytatott harcban vannak ugyan részeredményeink, de a helyzet általában és lényegesen nem javult, sőt, vannak területei, amelyeken visszaesés tapasztalható. Erről szemléletesen tanúskodnak államügyészségeink, egészségügyi szerveink és a nemzeti bizottságok gyakorlati tapasztalatai is. Ebben a harcban sok még az esetlegesség és nemkülönben a formalizmus. Lássuk, hogy miben nyilvánul ez meg - eltekintve most az egyéb illetékes szervektől és intézményektől - a nemzeti bizottságok arra irányuló tevékenységében, hogy álljt parancsoljanak a mértéktelen italozás térhódításának, illetve kimutassák a fordulat elvitathatatlan jeleit. A baj már azzal kezdődik, hogy az alkoholisták nyilvántartása, amely a szeszfogyasztás eredményes lefékezésének alapja távolról sem tekinthető teljesnek, tárgyilagosnak. Ilyen nyilvántartás különben nemcsak a nemzeti bizottságok illetékes szakosztályai vezetnek, hanem az egészségügy és egyes antialkoholista testületek is. Összehasonlításuk érthetetlen és elfogadhatatlan eltéréseket tár fel, ami rontja a vonatkozó statisztikai adatok hitelességét. A kifogásolható, de némi támpontot mégiscsak nyújtó adatok viszont egységesen tanúsítják, hogy évről évre növekszik az alkoholisták száma. Ugyanakkor a nemzeti bizottságok viszonylag csekély mértékben élnek törvényadta jogaikkal és lehetőségeikkel. Például az alkoholisták gyógykezeltetése elrendelésének jogával és kötelességével. Igaz, e tekintetben nemcsak a nemzeti bizottságokra, hanem a bíróságokra is fékezőleg hat, hogy erre vonatkozó gyakorlati rendelkezéseiknek kerékkötőjévé válik a speciális egészségügyi létesítmények helyhiánya. Nem vitás, hogy ennek a problémának a megoldása több anyagi eszközt igénylő országos kormányzati tennivaló. Csakhogy a nemzeti bizottságok zöme az olyan eszközöket sem alkalmazza, vagy csak ritkán, amilyen például a mértéktelenül italozók feletti felügyelet, figyelmeztetésük és esetenként családi pótlékuk folyósítása, az alkoholista efsz-tagok esetében a munkadíj átutalása a házastársnak. Van ennek magyarázata, de mentsége aligha. Ügyészségeink megállapítása szerint a magyarázat főleg az, hogy minél kisebb a község, a nemzeti bizottság annál kevésbé hajlandó vállalni az ilyen lépésekkel járó konfliktusokat, az intézkedökkel szembeni szóbeli, sőt a tettlegességig is fajuló támadások kétségtelen veszélyét. De az is előfordul, hogy sógor-komaság és más hasonló indíték alapján hunyják be mindkét szemüket. A ne szólj szám, nem fáj fejem szólásmondás vezérli őket és a rázósabb esetek megoldását igyekeznek áthárítani a bírósági szervekre. Ezeknek - úgy mondják - nagyobb a tekintélyük. Viszont arra már nem gondolnak, hogy ez a magatartásuk falujukban csökkenti a saját tekintélyüket. Méginkább az a tény, hogy a nemzeti bizottságok egy része nem él azzal a lehetőségével sem, hogy a törvény meghatározta keretek között korlátozza a szeszes ital árusítását és felszolgálását. Ezt állapították meg egyebek között a Nyitrai (Nitra) és a Nagykürtösi (Veľký Krtiš) járásban. A következtetés csak egy lehet. A jelenlegi törvényes előírások minden foghíjasságuk ellenére is jobb eredmé­nyekhez vezetnének, ha a nemzeti bizottságok következete­sebben járnának el szellemükben. S az sem vitás, hogy nem egy olyan célravezető lépést tehetnének, amely nem kíván semmiféle anyagi ráfordítást, csak a tessék-lássék megoldások helyett a figyelem összpontosítását a rákfene gyökereinek feltárására és kiirtására. GÁLY IVÁN tartozik. A közölt személyeket vizsgálatra hívják, és ha betegnek találják, akkor meggyógyítják. A legutóbbi években úgy. mint világszerte, a nemi betegségek száma emelkedik. A megelőzés­hez nem elég az orvosi munka, ebben a társadalomnak is segíte­nie kell. A legtöbb fertőzés ittas állapotban és futó ismeretség alkalmával történik. Ha tehát a nemi betegségek terjedésének meggátlásáért küzdünk, harcol­nunk kell az alkoholizmus ellen és el kell ítélnünk a nemi élet terén mutatkozó szabadosságot. A következőkben a leggyako­ribb nemi betegségekkel: a kankó- val, a vérbajjal és a lágyfekéllyel foglalkozunk. A kankó (gonorrea, tripper). A kankó kórokozója a gonokok- kusz, legtöbbször a húgyutak nyálkahártyáján vált ki gennyes gyulladást. Rendszerint a húgycső nyálkahártyája fertőződik elsőnek. Ennek jele már néhány nappal később jelentkezik: vizeléskor égő fájdalgm és viszkető érzés a húgy­csőben. Röviddel ezután híg, savós, majd sűrű, gennyes váladékozás indul meg. Ez a húgycsófolyás a kankó jellemző tünete. Meg kell azonban jegyez­ni, hogy nemcsak a kankós fer­tőzés, hanem sok egyéb ok is kiválthat hasonló tüneteket. Fogé­kony a fertőzés iránt a szem kötóhártyája is. Azért cseppente­nek minden újszülött szemébe ezüstacetát-oldatot, hogy mege­lőzzék a kankós szemgyulladást (kötőhártyagyulladást). A szembe mosatlan kézzel is átvihető a fertőzés. Lehet, hogy a beteg folyása akkor is csökken, ha nem kezelteti magát. A szervezet ugyanis küzd a kórokozók ellen, a tüneteket meg is tudja szüntetni, de a kórokozók nem mind pusztulnak el, hanem megbújnak valahol, például a zegzugos járatokkal bíró nemi mirigyekben. Az ilyen, csak látszólag gyó­gyult kankós beteg fertőz, és a folyás is kiújulhat bizonyos ingerekre (nemi érintkezés, tánc, szeszfogyasztás, kerékpározás, havi vérzés stb.) A kezeletlen kankó tovább is terjedhet, mind­két nemben a hólyagra, férfiakon a prosztatára, az ondóhólyagra és a mellékherékre. Nőkön az elhanyagolt kankó a méhszájra, a méhre, a kürtre és a petefészek­re terjedhet. Ezek a szövődmé­nyek lázzal, nagy fájdalommal járó betegségek. Olykor végleges meddőséget is okozhatnak. Mind­ez elkerülhető, ha húgycsófolyás esetén a beteg idejekorán orvos­hoz megy. A váladékból kimutat­ható a kórokozó. Ha a folyás oka a gonokokkusz, a kezelés nem jelent nehézséget, antibiotikumok hatására a folyás rohamosan visszafejlődik, a panaszok meg­szűnnek. Fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy a tünetek megszűnése nem bizonyítja a gyógyulást, azt csak orvos állapíthatja meg kelló ideig tartó megfigyelés és ellenőrző vizsgálat után. Dr. SZABÓ LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1986. V. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom