Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-26 / 98. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban április 19-töl 25-ig Szombat: A Szlovén Kommunisták Szövetsége Ljubljanában befejezte X. kongresszusát Vasárnap: Szovjet-brit politikai konzultációkat tartottak Londonban a nukleáris és hagyományos fegyverzetek csökkentéséről és a leszerelésről - Véget ért a Belga KP XV. kongresszusa Hétfő: Befejezte munkáját az NSZEP XI. kongresszusa - A Közös Piac külügyminiszterei Brüsszelben Líbia-ellenes lépésekről döntöttek - Kistmand afgán miniszterelnök Moszkvában megkezdte tárgyalásait Kedd: János Károly spanyol király Nagy-Britanniába utazott - Bonnban Cossiga olasz államfő Kohl kancellárral találkozott - A nevadai sivatagban újabb kísérleti atomrobbantást hajtott végre az USA Szerda: A Szovjetunió kormánynyilatkozatban tett javaslatot az ázsiai és a csendes-óceáni együttmúködés bővítésére Csütörtök: Szófiában megnyílt a Béke-világtanács ülésszaka - Kohl-Mitterrand találkozó kezdődött Trierben Péntek: Bohuslav Chňoupek megkezdte hivatalos tárgyalásait Moszkvában Utórengések A Líbia körüli események Tripoli és Benghazi múlt heti bombázása után némiképp elcsitultak, viszont annál inkább az előtérbe kerültek a héten az amerikai agresszív akciók világpolitikai kihatásai. Mert következmények nélkül nem járt, az biztos, s ez - sajnos - megmutatkozott a szovjet-amerikai kapcsolatokban is. A korábban bejelentett külügyminiszteri találkozó szovjet részről történt lemondása mellett bizonytalan az újabb Gorbacsov- Reagan eszmecsere is, bár Washington úgy viselkedik, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, s ,,készül" a csúcsra. Az ezzel kapcsolatos szovjet álláspontot Mihail Gorbacsov Berlinben tett nyilatkozatában, illetve beszédében fejtette ki. Szavai szerint az újabb szovjet-amerikai csúcstalálkozó létrejöttéhez megfelelő nemzetközi légkör szükséges. Márpedig a jelenlegi „hangulat" nem kedvez a két nagyhatalom párbeszédének. Sevardnadze külügyminiszter a Lenin-évfordulón mondott beszédében így fogalmazott: „Washington lépései nagyon megnehezítették a szovjet-amerikai kapcsolatok javítását, s még inkább a két ország vezetői közötti találkozó gyakorlati előkészítését“. Az agresszió felszínre hozta az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei közötti viszony repedéseit. A partnerek főként azt sérelmezik, hogy Washincjton nem tájékoztatta őket a Líbia elleni akcióról. (Igaz, Londont értesítették, s emiatt a Thatcher- kormányt a parlamentben rendkívül éles bírálatok is érték, nem beszélve a napokon keresztül tartó tüntetésekről.) Az érintett szövetségesek még nem reagáltak arra a lisszaboni és párizsi lapértesülésre (Espresso, Canard Enchainé), miszerint az amerikai gépek mégsem kerülték meg a Pireneusi-félszigetet, hanem a radarokat kijátszva repültek át a Pireneusok fölött - a francia és a spanyol kormány engedélye nélkül. A „szövetségesi hűség“ eme szép példája ellenére a Közös Piac külügyminiszterei engedtek az amerikai nyomásnak és hét eleji brüsszeli rendkívüli ülésükön Líbia-ellenes szankciókról döntöttek „a terrorizmus elleni harc“ ürügyén. Ennek nyomán Nagy-Britan- niából kiutasítottak 21 líbiai diákot, Dániában és az NSZK-ban korlátozták a líbiai diplomaták számát és mozgását, Olaszországban és másutt hasonló lépésekre készülnek. Fenntartásait csak Görögország fejezte ki, hangoztatva: nincs bizonyíték arra, hogy Líbia állna az amerikaiak ellen irányuló terrorcselekmények mögött. A JANA líbiai hírügynökség a Brüsz- szelben elhatározott lépések bejelentése után kiadott nyilatkozatában leszögezte: ,,Líbia az USA bűntársának tekint és ennek megfelelően kezel minden olyan országot, amely diplomáciai korlátozó intézkedéseket foganatosít ellene" A tripoli tájékoztatási miniszter szerdán közölte az ott dolgozó nyugati tudósítókkal, hogy távozniuk kell az országból, mivel „munkájuk itt véget ért''. A Biztonsági Tanácsban keddre virradóra amerikai, francia és brit hármas vétó akadályozta meg a Líbia elleni légitámadásokat elítélő határozattervezet elfogadását. Ez is jelzi, hogy az Egyesült Államok szövetségesei lényegében támogatják a washingtoni kormánynak minden lépését, bármennyire is a katonai megtorló akciók ellen foglalnak állást. Az agresszió utórezgéseihez sorolható, hogy a nyugat-európai repülőtereken valóságos pánikhangulat uralkodik, mindenki újabb terrorakcióktól tart. Ennek a mesterségesen felkorbácsolt hangulatnak az egyik következménye, hogy az amerikai turisták sorra mondják le Európába tervezett nyári kirándulásaikat. A kihatások közé tartozik még többek között az is, hogy a gibral- tári angol támaszponton megélénkült a brit haderő tevékenysége és Spanyolország földközi-tengeri partvidékén meggyorsítják egy rakétaelháritó rendszer építési munkálatait. Szovjet javaslatsorozat Miközben az Egyesült Államok sietett kifejezni elutasító véleményét az NSZEP-kongresszuson előterjesztett, az európai hagyományos fegyverzetek és fegyveres erők korlátozására vonatkozó Gorbacsov-javaslatokkal kapcsolatban, és miközben a nevadai sivatagban kedden a szovjet atomstopjavaslat óta már a kilencedik nukleáris kísérletet hajtották végre, a Szovjetunió a héten újabb indítványokkal állt elő több fontos problémában. A genfi leszerelési konferencián Viktor Iszraeljan, a szovjet küldöttség vezetője a vegyi fegyverek leszerelését, vagyis gyártásuk eltiltását és a készleteik megsemmisítését szolgáló egyezményre tett javaslatot. Az egyezmény aláírása után a szovjet indítvány szerint a következő lehetne a menetrend: 1. az államok hivatalosan bejelentik a területükön levő, vegyi fegyvereket gyártó állami és magántulajdonban levő üzemeket, azok helyét; 2. az egyezmény aláírását követő egy éven belül megsemmisítik az üzemek berendezését vagy leszerelik azokat, mégpedig szigorú és rendszeres helyszíni ellenőrzéssel, mind nemzeti, mind nemzetközi alapon (az ellenőrzési rendszer alapján az üzemek felszámolásának minden fontos szakaszánál nemzetközi ellenőrök lennének jelen); 3. a szerződés aláírása után 6 hónappal megkezdenék és 10 éven belül befejeznék a vegyifegyver-készletek felszámolását. Genfben már 17 éve tárgyalnak atről a kérdésről, de áttörést nem sikerült elérni, különösen akkor, amikor az Egyesült Államok szüntelenül vegyifegyver-arzenáljának korszerűsítésére és bővítésére törekszik Nyugat-Európában. A leszerelési konferencia mostani ülésszaka befejezte munkáját, a tanácskozás júniusban folytatódik, s az érdemi vita a szovjet javaslatról csak akkor bontakozhat ki. Megintcsak nem Moszkván múlik, születik-e konkrét döntés a vegyi fegyverkezés megakadályozására. A másik e heti szovjet kezdeményezés az ázsiai és a csendesóceáni együttműködés bővítésére irányult. A szerdán kiadott moszkvai kormánynyilatkozat azt indítványozza, hogy a térség országai két- vagy többoldalú konzultációk útján készítsenek elő egy olyan fórumot, amely Ázsia és a Csendes-óceán politikai és katonai biztonságán kívül a gazdasági, a tu- dományos-müszaki és kulturális kapcsolatokat erősítené az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök alapján. A Szovjetunió figyelme tehát nem csak Európára összpontosul. Látni kell, hogy Ázsia és a Csen- des-óceán amúgy sem nyugodt térségében az Egyesült Államok és Japán zárt, egymással szemben álló vetélkedő országcsoportok megteremtésén fáradozik. Ezzel szemben a szovjet javaslat abból indul ki, hogy biztosítani kell a térség minden egyes államának egyenjogúságát és jogos érdekeit, ami a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokban is kifejeződhetne (a Szovjetunió ezzel összefüggésben Szibéria és a Távol-Kelet természeti kincseinek kiaknázásában kínál széles körű együttműködést). Ennél is fontosabb viszont a katonai szembenállás csökkentése, a bizalomerősítő intézkedések megtétele, a hadiflották tevékenységének korlátozása, atomfegyver-mentes övezetek létrehozása. A Szovjetunió kész részt venni ebben a regionális békés együttműködésben, mert meggyőződése*, hogy a térség országai egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködésének kialakítása - függetlenül ezeknek az országoknak a társadalmi berendezkedésekből - megfelel az itteni államok érdekeinek, s előmozdítja a nemzetközi kapcsolatok demokratikus alapokra helyezését. PAPUCSEK GERGELY ' s, ** H Moszkvában kedden Lenin születésének 116. évfordulójáról ünnepi ülésen emlékeztek meg. Eduard Sevardnadze külügyminiszter beszédében belpolitikai és a nemzetközi helyzettel összefüggő kérdéseket egyaránt érintett (Telefoto - ČSTK) KIS______ NYELVŐR A túzok és a veréb idegen fészekben Többször hangsúlyoztuk már, örülünk annak, hogy az újságírók, rádió- és televízióriporterek gyakran használnak fel szólásokat mondanivalójuk szemléletessé tételére, de igen sokszor figyelmeztettük is őket arra, hogy ezeket az elemeket a saját megszokott alakjukban és értelmükben alkalmazzák, mert csak így tölthetik be stilisztikai szerepüket. Sajnos, az utóbbi időben mégis annyi kiforgatott, megváltoztatott, rosszul használt szólást hallunk és olvasunk, hogy hadd éljünk most mi is egy tréfás szólással - a bicska is kinyílik az ember zsebében. Némelyek úgy megváltoztatják az eredeti szólást, hogy - mint a szerzők közül nem egy ezzel az itt rosszul alkalmazott szólással fejezné ezt ki- az anyja sem ismerne rá. Sokszor nem hogy megérteni nem vagyunk képesek, mit is akartak a szólással kifejezni, hanem annak a megállapítása is gondot okoz, melyik is szerepel közülük ilyen szokatlan formában a cikkben, rádió- vagy televízióriportban. ,,Ha túzok nincs, a veréb is jó“ állapította meg az egyik riporter, illetve ezzel a szólásra emlékeztető - de már alig-alig emlékeztető - mondattal akarta kifejezni azt, hogy ha valamiből jó nincs, a kevésbé jóval is meg kell elégedni. Bizonyára emlékezett egy közmondásra, amelyben szerepel túzok is, veréb is, s ezt összevegyítette egy másikkal. A Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok formában ismert az egyik, s jelentése ez: többet ér a biztos kevés, mint a bizonytalan sok. De mindjárt meg is állapíthatjuk: ez a közmondás nem lett volna alkalmas a mondanivaló kifejezésére. A másik közmondás, amelybe tulajdonképpen beleszerkesztette a szerző a túzok és a veréb szavakat, ez: ha ló nincs, a szamár is jó. Ez felelt meg annak kifejezésére, hogy ha jó nincs, a kevésbé jóval is kénytelenek vagyunk beérni. ,,A kéményseprő kenyere is nehéz" - állapította meg egy másik riporter. Ha ezt a mondatot így halljuk, először valóságos kenyérre gondolunk, amely nehézre sikerült, vagyis talán nem kelt meg eléggé tésztaállapotában, s a szegény kéményseprőnek ezt kell fogyasztania. Csak aztán próbáljuk helyükre rakni a szavakat, s átvitt értelmet adni a mondatnak, vagyis szólásként értelmezni. Igen, mert a szólásban a kenyér nem alanyként, s a nehéz nem állítmányként szerepel, hanem a nehéz kenyér jelzős szerkezet fordul elő állítmányi helyzetben, alanyként meg rendszerint egy -é birtokjeles szó szokott állni, amely azt fejezi ki: kié nehéz kenyér. Vagyis a szólás, illetve vele együtt a mondat érthetőbb alakja ez lett volna: ,,A kéményseprőé is nehéz kenyér.“ A kenyér szó ebben az összefüggésben a foglalkozást jelenti; más esetben jelenthet sorsot, életet is, például: ,, Nehéz kenyér az árváé!“ Talán rekordot állított fel szóláskiforgatásban nemrég a Magyar Televízió egyik munkatársa, amikor egy karmesterről - akinek születési évfordulójára emlékezett - kijelentette: ,,Csillagzata mind magasabbra repítette." Még elképzelni is nehéz, hogy csillagai - mert a csillagzat szó ma már inkább több összefüggő, rendszert alkotó csillagot jelent, mint egyet - hogyan is repítenek valakit egyre magasabbra. Természetesen használatos volt a csillagzat szó ’csillag’ jelentésben is, olyan csillagéban, amely - a babonás hit szerint - az ember sorsára hatással volt, sőt átvitt értelemben ’sors’, ’végzet’ jelentésben is. Ezek a jelentései azonban már elavulóban vannak. De tulajdonképpen nem is az a baj, hogy az illető a csillagzat szót használta (nyilván azért tette, mert ma divat a -zat, -zet képzős szavak használata), hanem az, hogy ezt a szót szokatlan kapcsolatba állította, képtelen képet alkotott vele, amikor az általa kifejezett dolognak azt tulajdonította, hogy az a karmestert - még ha képletesen is- egyre magasabbra repítette. Egyrészt egyik szólásban sem repítik a csillagok az embert, másrészt - mivel ezek az égitestek mozdulatlanok; még a bolygók mozgását sem észleljük közvetlenül - szerencsés egyéni szóképalkotásnak sem tarthatjuk a szerző által bizonyára nehezen, gonddal megalkotott mondatot. Csak a konkrét értelmét érezzük, s mosolyt vagy inkább bosszankodást vált ki belőlünk, mintsem elismerést. Amit ki akart fejezni, kifejezhette volna egy ismert - bár a használtabb forrásokban szólásként nem említett szólásszerü elemmel is, amelyben - mint annyi másban - a csillag szó szerepel az egyén sorsának, az esetben jószerencséjének jelképeként, ezzel: ,,Csillaga egyre fényesebben tündökölt." Vagy használhatta volna ezt a prózaibbnak s talán elcsépeltnek ható je a valóságot jól kifejező mondatot is; ,,Pályája felfelé (Vagv egyre magasabbra ) ívelt." JAKABISTVÁN Darázsfészek vagy oroszlánbarlang? ,,Hát te be mersz menni abba a darázsfészekbe?“- kérdezte valaki, amikor arról volt szó, hogy be kellene menni egy hírhedten goromba házmesterné lakásába. Az idézett mondatban két ismert szókapcsolat keveredett össze. Az egyik: bemegy az oroszlánbarlangba, a másik: darázsfészekbe nyúl. Ha valamilyen veszedelmes helyre, illetőleg, ha dühös, veszélyes emberhez kell elmenni, akkor azt szoktuk mondani: bemegy, bemerészkedik az oroszlánbarlangba. Ma már inkább tréfás értelmű ez a mondás, nem gondolunk valódi oroszlánra, se igazi barlangra. A mai nyelvhasználat szerint az oroszlánbarlang főnév azonkívül, hogy az állatok királyának tanyáját jelenti, átvitt értelmű is lehet. Olyan félelmetes személy tartózkodási helyét értjük rajta, ahol valakire valamilyen veszély vár, vagyis röviden: a veszedelmes helyet nevezzük oroszlánbarlangnak. A darázsfészekbe persze nem lehet bemenni. A darázsfészekbe nyúl szókapcsolat egyáltalán nem azokra a veszedelmekre vonatkozik, amelyek az oroszlánbarlangban leselkednek a bemerészkedőre. Aki valóban belenyúl egy darázsfészekbe, azt megszúrják a darazsak. Átvitt értelemben akkor használjuk a darázsfészekbe nyúl szókapcsolatot, amikor azt akarjuk kifejezni, hogy valaki olyan kérdést bolygat meg, amelynek felkavarása nagy felzúdulást kelt. Vagyis a kifogásolt kérdést így kellett volna feltenni: Hát te be mersz menni az oroszlánbarlangba? MAYER JUDIT ÚJ SZÚ 4 1986. IV. 26.
