Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-25 / 97. szám, péntek

/ A kádercseréről és a kádermunkáról új szú 5 1986. IV. 25. Beszélgetés Václav Šípek elvtárssal, a CSKP Észak-csehországi Kerületi Bizottságának vezető titkárával Kádercsere. Ezt a témát maga az élet veti fel. Most, az általános választások előtt különösen időszerű. A CSKP XVII. kongresszusa is nagy figyelmet fordított a káderpoliti­kára. Hangsúlyozta, azon emberek politikai fejlettségével, szakmai képességeivel és erkölcsi profiljával kapcsolatos igények növekedését, akik felelős tisztségeket látnak el, hangsúlyozta továbbá a káderek kiválasztásával, felkészíté­sével, elhelyezésével és ellenőrzésével szemben támasztott igények növekedését is. A CSKP KB politikai beszámolója konkrét adatokat tartamaz a pártban és más munkaterülete­ken dolgozó vezetők cseréjéről a CSKP XVI. kongresszusa óta eltelt időszakra vonatkozóan. Václav Šípek elvtárs, az észak-csehországi kerületi pártbizottság vezető titkára a vi­tában szólt erről a kérdésről, és elmondta, hogy Csehország északi részén a két utóbbi pártkonferencia között eltelt időszakban lényeges kádercserékre került sor. Ezzel a kér­déssel foglalkozik a következő beszélgetés is. • Szeretném, ha pontosítaná, hogy milyen cserékre került sor a vezető káderek körében az észak­csehországi pártszervezetben.- Ezekről a kérdésekről túlnyomó- részt nem beszélünk nyilvánosan, és néha az a hamis elképzelés uralkodik, mintha nálunk semmilyen mozgás nem volna a kádermunkában. Valaki azt írta nekünk, hogy szerinte az évzáró tag­gyűléseken és a pártkonferenciákon a káderek alig tíz százalékát váltották le. A kerületi pártbizottságban a káder­csere 47 százalékos volt, a tíz járási bizottságban átlagosan 37 százalékos, az alapszervezetekben pedig 23 szá­zalékos. A kerületi bizottság elnökségének és titkárságának 17 tagjának jelenleg több mint az egyharmada, a járási vezető titkároknak pedig az ötven szá­zaléka olyan tisztségviselő, aki két évnél rövidebb idő óta dolgozik ebben a feladatkörben. A járási bizottságok titkárai, valamint a járási ellenőrző és revíziós bizottságok elnökei közül, akiknek a száma ötven, 1983-ban csak 21 maradt meg tisztségében, vagyis kevesebb, mint a fele. Az évzáró taggyűlések után a párt- alapszervezeti elnöki tisztségben ti­zenhat százalékos részarányban kezdtek új elvtársak és elvtársnők dolgozni. Az elnökök több mint kéthar­mada öt évnél kevesebb ideje tölti be ezt a funkciót. • Az ilyen mértékű kádercserét egészségesnek, helyesnek és hasz­nosnak tartja?- Általában nem, de az adott, konk­rét feltételek között igen. A XVII. kong­resszuson elmondtam, hogy a központi bizottság támogatásával bizonyos ge­nerációs problémát oldottunk és ol­dunk meg. Sokan azok közül, akik a válságos időszak után léptek vezetői tisztségbe, megöregedtek, és elérték a nyugdíjkorhatárt. Illően búcsút vet­tünk tőlük, megköszöntük, s érdemeik szerint méltányoltuk áldozatos és be­csületes munkájukat, jutalmaztuk őket. Mások, a fiatalább elvtársak mellettük már bizonyították képességeiket, ta­pasztalatokat szereztek és ezért fele­lősségteljesebb tisztségekbe helyezték őket. Voltak azonban olyanok is, akik­nek további munkája az adott tisztség­ben nem szolgálta az ügyet. Néhányuk esetében a sablonszerűség kezdett eluralkodni, mások nem váltak be, nem tudtak megbirkózni a rájuk bízott fela­datokkal, és voltak olyanok is, akik visszaéltek a beléjük helyezett biza­lommal. • Hogyan járnak el önök az olyan esetben, amikor a felelős dolgozó nem tud megbirkózni feladataival? .- Differenciáltan, felelősségtudattal, de szigorúan. Káderpolitikánkat azon­ban nem névtelen levelek alapján foly­tatjuk. Nem engedjük a becsületes és bevált tisztségviselők rágalmazását, befeketítését. A jogos vádakból azon­ban levonjuk a következtetést. A Česká Lípa-i járási pártbizottság titkára párt- bünetést kapott, a hiányosságokat nyíl­tan és élesen a szemére vetettük a komplex értékelés során. Két másik titkárt - a Libereci és a Teplicei járás­ban - leváltottuk tisztségéből, és más, kevésbé felelősségteljes munkakörbe helyeztük. A chomutovi járási pártbi­zottság politikai szervező munkával megbízott titkárát nemcsak pártbünte­téssel sújtottuk és leváltottuk, hanem a pártapparátusból is el -kellett távoz­nia. Nem fogunk kisebb igényeket támasztani a párton kívüli szervekben dolgozó tisztségviselőkkel és vezetők­kel szemben sem. • Miben látja az észak-cseh­országi kerületben eszközölt káder­cserék hasznát?- Bár az elmúlt években viszonylag sok kádercserét hajtottunk végre, so­hasem a változtatás kedvéért változtat­tunk. A kongresszuson helyesen hang­súlyozták, hogy a kádereket nem érté­kelhetjük mechanikusan, csupán a kor szerint. A tisztség szempontjából első­sorban a teljesítőképesség és a fel­adatok ellátásának képessége a meg­határozó. Mindig arra törekedtünk, hogy az újonnan megválasztott elvtár­sakat felkészítsük a rájuk bízott felada­tokra, hogy meglegyenek a kellő felté­teleik a további fejlődéshez, és biztosít­suk az illető jogkör megfelelő ellátását. Természetesen nem kerültük el a hibá­kat sem, és néhány esetben, bár ez nem jellemző, a CSKP kerületi bizott­sága elnökségének módosítania kellett döntéseinket. Azt azonban megállapít- hajtuk, hogy a kádercserék a javunkat szolgálták, és a közvélemény kedvező­en fogadta őket. A járási bizottságok titkárainak tiszt­ségében végrehajtott változtatásokra azért került sor, hogy tapasztalt párt- tisztségviselőkkel erősíthessük meg a nemzeti bizottságokat vagy a kerületi bizottságot. Fiatalabb és a jövő szem­pontjából ígéretes elvtársakról van szó, akik számára lehetővé akarjuk tenni a fejlődést, és céltudatosan fel akarjuk készíteni őket a járás és a kerület legfelelősségteljesebb tisztségeinek betöltésére is. Ezen a téren jó tapasztalatokkal rendelkezünk. Mind az öt új vezető titkár, aki az elmúlt években lépett tisztségébe, nagy gyakorlattal rendel­kezik, amelyet a kerületi bizottságban szereztek. Túlnyomó részt osztályveze­tőként dolgoztak, s a munkában teljes mértékben beváltak. Sikerült megfiatalítanunk a járások és a kerület vezetői testületeit a szük­séges folytonosság megőrzése mellett. Járási bizottsági titkári és az osztályve­zetői tisztségben jelenleg kerületünk­ben elég sok fiatal elvtárs dolgozik. Kiválasztásukkor politikai és szakmai felkészültségükön kívül természetesen politikai erkölcsi profiljukra is nagy figyelmet fordítottunk. Gondoskodunk arról, hogy a felelős párttisztségekbe igazi kommunisták, a párt iránt oda­adó, becsületes, dolgos, szilárd erköl­csű és jellemű emberek kerüljenek, akik természetes népszerűségnek ör­vendenek. • A XVII. kongresszuson elhang­zott vitafelszólalásában támogatta a káderek egészséges stabilitásá­nak gondolatát. Ugyanakkor azon­ban megjegyezte, hogy járási és kerületi szinten az egyes tisztségek­ben töltött túl hosszú idő nem kívá­natos, mert sablonossághoz, sztereotípiához vezet, s egy idő után az érintettek nem képesek újszerúen megoldani a dolgokat, és kritikusan megközelíteni őket. Mivel indokolja ezt?- A pártnak minden időben tehetsé­ges, politikailag fejlett, munkaszerető és erkölcsileg szilárd emberekre van szüksége. Az igazat megvallva soha Sincs elég belőlük, de a velük szemben támasztott igények egyre nőnek. Azon­ban a tisztségviselők is emberek. Meg­vannak a maguk előnyei, hibái és hiányosságai. Ezért a tisztségre való felkészítésükre minden szinten nagy figyelmet kell fordítani, és meg kell tanulnunk a káderekkel jól gazdálkod­ni, hiszen a párt aranytartalékáról van szó. Jelentősen nőtt tisztségviselőink ál­talános és politikai műveltségének színvonala. Ez azonban önmagában még nem elég. Semmilyen műveltség nem helyettesíti a tapasztalatokat és a konkrét feltételek ismeretét. A túl gyakori kádercsere ezért az alapszer­vezeti elnökök esetében sem jó. Vala­kinek a csupán egy időszakra történő megválasztását - néhány kivételtől eltekintve - túl nagy luxusnak és a körültekintés hiányának tartom. A kádermunkát nem építhetjük arra, hogy minden esetben teljesen új em­bereket választunk meg. A tisztségvi­selőnek is szüksége van bizonyos időre ahhoz, hogy belejöjjön munkájá­ba, megismerje a helyzetet és a felté­teleket, megfelelő készségekre tegyen szert, hogy a dolgok és az emberek ismeretében a maximumot tudja nyúj­tani. Úgy vélem, hogy létezik valamiféle optimális idő, amely kerületi viszonylat­ban kettőtől négy választási időszakig terjed, vagyis öttől tíz évig. Ugyanakkor természetesen nálunk is vannak kivé­telek. A káderek optimális stabilitása fejlődésük elengedhetetlen feltétele. Azonban továbbra is figyelemmel kell kísérnünk őket, hogy a stabilitás ne változzon stagnálássá, amelyre a megkovesedettség, a sablonszerú- ség, a bírálat elvetése a jellemző. Nem engedhetjük meg, hogy a tisztségvise­lő kezét különböző személyi kapcsola­tok kössék meg, amelyek az évek folyamán alakultak ki. • Mit jelent ez a gyakorlatban?- Egyáltalán nem gondolok semmi­lyen sematikus rotációs elvre. A kerü­letünkben is vannak olyan elvtársak, akik már 15 vagy több éve dolgoznak ugyanazon a helyen. Nyugdíj előtt áll­nak, és értelmetlen volna most más munkahelyre helyezni őket. Ezt a kér­dést nyugalomba vonulásukkal kap­csolatban oldjuk meg. Másfelől viszont szükségesnek tartjuk a párt- és más tisztségviselők mobilitásának növelé­sét. Mindenkinek, aki pártmunkás lesz, tudatában kell lennie, hogy a párttiszt­séget, amelyet betölt, nem a nyudíjkor- határukig bízták rá. Ez vonatkozik másokra is. A párttisztségviselő alapvető tulaj­donságai közé tartozott, hogy minden nagyobb kibeszélés nélkül oda ment dolgozni, ahol a pártnak a legnagyobb szüksége volt rá. Ezt a mobilitást a párttisztségviselők mostani korosztá­lyától is megköveteljük. Ha fiatalabb korban lépnek vezetői tisztségbe, min­dig számolniuk kell azzal, hogy további fejlődésük édekében szükség lesz ar­ra, hogy máshol is dolgozzanak. • S hogyan tovább? A kerületi pártbizottság hogyan akar eljárni a kerületi konferencia és a kongresz- szus után a kádermunka terén?- Bár valóban több helyen hajtot­tunk végre kádercserét, ezt a kérdést nem szoríthatjuk most sem háttérbe. Figyelmünket fóleg a fiatal tisztségvi­selők felkészítésére összpontosítjuk, hogy a jövőben folyamatosan, rend­szeresen kerüljön sor kádercserére, nagyobb kilengések nélkül. Az alapszervezetek elnökei számára rendszeresen havi tanfolyamokat szer­vezünk. Úgy tervezzük őket, hogy a legfontosabb alapszervezetek elnö­kei minden kongresszusközi időszak­ban elvégeznek egy ilyen speciális célú tanfolyamot. Nem kisebb figyelmet fordítupk a választott pártszervek, valamint a párt-, állami-, gazdasági és más apparátusok dolgozóinak az elméleti és gyakorlati felkészítésére. Elmond­tam a kongresszuson is, hogy az a stílus, amely az apparátus dolgozóit a hivatalnokoskodásra vezeti, és hiva-' talnokot csinál belőlük, nem nevezhető lenini stílusnak. A kommunista tiszt­ségviselő dolgozzon bárhol, nem vál­hat bürokratává, hivatalnokká. Ellenke­zőleg: úgy kell megszervezni a mun­kát, hogy minél többet tartózkodjon az emberek között, az alapszervezetek­ben, a munkahelyeken, megismerje az emberek gondjait, problémáit, velük éljen, és mindennapi munkájában fi­gyelembe vegye a tapasztaltakat. Ezért a lenini munkastílusról és a párt­apparátus munkájában megnyilvánuló helytelen beidegződések leküzdésé­nek kérdéseiről már röviddel az SZKP XXVII. kongresszusa után értekezletet tartottunk a kerületi pártbizottság osz­tályvezetői számára, valamint az egyes osztályok és a kerületi pártbizottságok minden dolgozója számára. E kérdé­sekkel kapcsolatban számos konkrét intézkedést tettünk a munka javítása érdekében. Arra törekszünk, hogy munkánkban is fordulatot érjünk el a gondolkodásmódban, mégpedig úgy, hogy a XVII. pártkongresszus határo­zatait a lehető legjobban érvénye­sítsük. • Köszönöm a beszélgetést. VÁCLAV PERGL Szép munkát végeztek a cukorrépát vető gépek és emberek a Szomotori (Somotor) Magtermesztő Állami Gazdaság vécsi (Več) részlegének 33 hektáros Tábla-dűlőjében. Gazdag József felvétele Jobban oda kell figyelnünk... Milan Urban a prágai papíripari vállalat nyomdásza. A rotációs gépen, melyet kezel, naponta tíz tonnányi papír fut keresztül. Az üzemben tapétákat és az élelmi­szeriparban használatos csoma­golópapírokat készítenek. Harmincnyolc éves. 1974-tól dolgozik az üzemben, amely az idén csatlakozott a Prágai felhí­váshoz. Nyolc esztendeje, egy súlyos baleset következtében, mindkét lába bokában eltörött.- Nyugdíjazni akartak, de kihar­coltam, hogy tovább dolgozhas­sak, napi hatórás munkaidőben. Persze ritkán jutok haza a műszak vége előtt. Időt kell találni a párt­munkára is - magyarázza. -Csalá­dom nincs, így leginkább csak az atlétikai tréningekre sietek. Mióta abba kellett hagynom az aktív sportolást, a Slávia női atlétikai csapatának vagyok a vezetője. • Milyen benyomásokat hozott magával a CSKP XVII. kongresz- szusáról?- Különleges érzés volt jelen lenni. Nem találok megfelelő kife­jezést, az ünnepélyes szó sem tükrözi egészen a lényeget. Elsó alkalommal voltam kongresszu­son, s rendkívül érdekes tapaszta­latokkal gazdagodtam nemcsak az elhangzott beszámolókból, de a szünetekben folytatott beszélge­tésekből is. A prágai városi pártbi­zottságban szinte mindenkit isme­rek - az elmúlt választási időszak­ban a bizottság póttagja voltam - tudok az eredményekről, gon­dokról egyaránt. Itt azonban ren­geteg ismeretlen arcot láttam, számtalan, számomra ismeretlen problémával találkoztam. Az új szempontok figyelembevételével még jobban elmélyült meggyőző­désem, hogy a szocialista társa­dalom egyik legfőbb ellensége a formalizmus. Erről egyébként nagyon megalapozottan és konk­rétan beszélt a kongresszuson Antonín Kapek elvtárs, a fővárosi pártbizottság vezető titkára. Ezen­kívül František Kubeš, Ladislav Adamec, Zdenék Buchvaldek és Miroslav Válek elvtársak hozzá­szólását emelném ki, akik ugyan­csak nagyon határozottan és eré­lyesen léptek fel a társadalom különböző területein észlelhető negatív jelenségekkel szemben. Érhetően ez állt hozzám a legkö­zelebb, erre tanított édesapám is, aki gyakorlatilag - ugyancsak nyomdászként - a párt alapító tag­jai közé tartozott. Én éppen húsz éve vagyok a CSKP tagja és volt alkalmam figyelemmel követni azokat a pozitív változásokat, eredményeket, amelyeket ažóta társadalmunk a párt vezetésével elért. Amennyiben most előbbre akarunk lépni, elkerülhetetlen a problémákkal való nyílt és őszin­te szembenézés. Úgy érzem, hogy ehhez a kongresszus jó alapokat adott, kérdés hogyan tudjuk az elveket a gyakorlatban érvényesíteni. • Milyen konkrét feladatok vár­ják önt munkahelyén a kongresz- szus után?- Nálunk is vannak- kiaknázat­lan tartalékok. A nyersanyaggal - a papírral és festékkel - való takarékoskodás, a megfontoltabb, átgondoltabb beruházások, a jobb piackutatás - főleg a tapétákra gondolok itt - és egyebek. Ehhez ugyancsak nélkülözhetetlen, hogy a szó tetté váljon. A célok elérésé­hez nemcsak az adminisztratív akadályok elhárítása, a formaliz­mus felszámolása szükséges, de mindenekelőtt nagyon figyelmes és aprólékos pártmunka. Nekünk kommunistáknak jobban oda kell figyelnünk az emberekre, közvet­len munkatársainkra. Meg kell tud­nunk győzni a párton kívüli dolgo­zókat politikánk helyességéről, és arról, hogy csak közös összefo­gással valósíthatjuk meg a kitűzött terveket. Ehhez nagyon alapos felkészültség és tájékozottság szükséges. De az emberi gondok, problémák pontos ismerete még mindig kifizetődött! Komoly tartalékokat látok a fia­talokkal való hatékonyabb foglal­kozásban is. Ez személyesen is érint, hiszen jelenleg az üzemben a SZISZ tevékenységének segít­ségével bíztak meg. Azt hiszem lesz egy-két intő szavam is hozzá­juk. Hogy miért? Mert én nem tudom elfogadni, ha valaki egy kétszemélyes asztalitenisz „ver­senyt“ SZISZ-tevékenységként mutat ki az év végi értékelésben. Mégy egyszer hangsúlyozom: csak együttes erővel, lehetőleg minden tényező figyelembevételé­vel érhetünk el jó eredménye­ket. GÁL JENÓ A megelőzés mindannyiunk érdeke (Tudósítónktól) — A nyugat­szlovákiai kerület országútjain az év első három hónapja alatt 1511 közúti baleset fordult eló, keve­sebb, mint a múlt év hasonló időszakában - tudtuk meg Pavol Havierník rendórszázadostól, a kerületi1 rendőrkapitányság köz­lekedésrendészeti osztályának a parancsnokától. - A szerencsét­lenség következtében 24 ember vesztette életét, néggyel több, mint az előző év első negyedében. Növekedett a súlyos és a köny- nyebb sérülések száma is. Szo­morú tény, hogy 90 balesetnél az ittasság játszott közre. A karambolok 91 százalékát a motoros járművek vezetői idéz­ték eló, de 85 esetben a kerékpá­rosok és a gyalogosok voltak a szerencsétlenség okozói. Az okok között továbbra is első he­lyen áll a gyorshajtás - az össz- balesetek 39 százaléka -, amelyet a helytelen vezetés, az előnysza­bály meg nem adása és a sza­bálytalan előzés követ. A balesetek több mint 60 száza­léka lakott területen fordult eló. Amint a százados elmondta, ezek­ben a napokban fokozzák a közúti ellenőrzéseket, felülvizsgálják az üzemi teherautók műszaki állapo­tát és a forgalmi táblák elhelyezé­sét, hogy a fó turistaidény bekö­szöntéséig mindent megtegyenek a közúti balesetek számának csökkentése érdekében.-nj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom