Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-24 / 96. szám, csütörtök

Az emberiség Javára Minden túlzás nélkül elmondható: eredeti és impozáns kiállítás színhelye a prágai Karolínum gótikus keresztfolyosója. A mintegy hétszáz négyzetméternyi alapterületen körülbelül ezer kiállított tárgy szemlélteti az 1348. április 7-én alapított Károly Egyetem tudományos tevékenységének eredményeit. A CSKP XVII. kong­resszusának tiszteletére rendezett tárlat azonban nemcsak a múlt sikereinek tükre, de egyben jelzés is: az előttünk álló tudományos­műszaki fejlődés meggyorsításához nélkülözhetetlen „alkotó emberi agy“ a rendelkezésünkre áll. Csak tőlünk függ, hogyan tudjuk még jobban hasznosítani. Rövid sétánk a gótikus termek­ben történelmi visszatekintéssel kezdődik. A korabeli igényeknek megfelelően a Károly Egyetem három fakultással kezdte tevé­kenységét: az orvosi, bölcsészet­tudományi és jogi karral. A IV. Károly alapította intézménynek fennállása több mint hatszáz esz­tendeje alatt - melynek folytonos­ságát csak a fasiszta megszállás törte meg egy tragikus időszakra - olyan diákjai voltak, illetve lettek később tanárai, rektorai, kiknek nevét szerte a világon ismerik. Jan Hus, Jan Jesenský, Jan Evange­lista Purkyné, Albert Einstein, Zdenék Nejedlý, Jaroslav Hey- rovský, Jan Mukaŕovský és sorol­hatnánk - valamennyien mara­dandó értékű alkotásokkal írták be nevüket az emberiség történelmé­be. Ugyancsak a kiállítás e részé­be kerültek az egyetemi jelvények, melyeket most első alkalommal láthat közelről is a nyilvánosság. A legrégibb eredetű kiállított tárgy Vencel mester graduáléja a 14. és a 15. század fordulójának ide­jéből. A Károly Egyetem újkori törté­nete a felszabadulással kezdődik. Ezt megelőzően, még 1920-ban, alapítják a természettudományi kart, majd ezt követően 1945-től 1972-ig kilenc karral bővült az egyetem. A Károly Egyetem a cseh or­szágrész iskolaügyi reszortjának mindenfajta tudományos-kutató munkájából részt vállal. Az energiatakarékosság, a nyers- anyag-gazdálkodás, az elektroni­ka és mikroelektronika, az auto­matizált termelési módszerek, a mezőgazdaság és az élelmi- szeripari önellátás, a természetvé­delem, az új nyersanyagforrások kutatása és az egészségvédelem gyakorlati-tudományos feladatai­ba nemcsak az előadók, de a diá­kok is egyre erőteljesebben kap­csolódnak be. A diákköri tudomá­nyos munkák, a szakdolgozatok és diplomamunkák, a különböző ér­dekkörök tevékenysége szemléle­tesen bizonyítja, hogy a tanulóifjú­ság nagy része már egyetemista korában részt vállal a legkorsze­rűbb és legsürgetőbb feladatok megoldásában. Ezt példázza a természettudományi kar munká­Mit jelent kommunistának lenni? Három fiatal kommunistával, egy munkással, egy tudományos dolgozó­val és egy középiskolai tanárnővel beszélgettünk, s ez volt az első kérdés, ami válaszra várt.- Nem ismerni a szabadidőt, nem tudni mi az unalom, a semmittevés... egyéni szemszögből valahogy így fest- vélekedik František Hesoun, a prágai hajógyár munkása. - S ez nemcsak a munkára, illetve a munkahelyi tevé­kenységre vonatkozik. Megfigyeltem, hogy az emberek - még a párttagok is, gyakran úgy gondolják, hogy csupán a munkahelyükön kommunisták, addig, amíg az alapszervezetük hatásköré­ben vannak. Az ilyenek aztán igen csodálkoznak, ha valaki többet kíván tőlük, mondjuk azt, hogy a lakhelyük utcai szervezetében tevékenykedje­nek. A magam és az elvtársak tapasz­talataiból tudom, hogy a kommunisták mindig az elsők, akikhez a lakhelyükön a polgári bizottságok és más intézmé­nyek fordulnak. • Megmondaná, miért vállalta azo­kat a feladatokat, amelyekkel az embe­rek a munkahelyen és otthon is önhöz fordulnak? Miért vállalta önként ezt a feladatot?- Hogy is mondjam... - folytatta Hesoun elvtárs -, minden többletfela­dat, illetve munka mögött igyekszem az embert látni. Ezért léptem be a pártba, ezért igyekszem teljesíteni a feladato­kat és megoldani azokat a problémá­kat, amelyekkel az emberek hozzám, mint kommunistához és mint szakszer­vezeti tisztségviselőhöz, fordulnak. A kommunistától távol áll a kispolgári fecsegés, a kifogáskeresés, a tehetet­lenség. Peter Magú la, a Csehszlovák Tudo­mányos Akadémia Plazmafizikai Inté­zetének fiatal tudományos dolgozója hozzáfűzte:-A feladatok különbözőek. A leg­több értelmes feladat, de akad olyan is, amely merő formalizmus. A magam részéről kijelenthetem, hogy ezek telje­sítése a legnehezebb. Számos feladat ered abból, hogy a kommunisták kez­deményezőkészségükkel és fegyelme­zettségükkel - mint mondani szokás- másoknak kaparják ki a gesztenyét a tűzból. Agitáljuk a kommunistákat társadalmi munkára, ünnepi akciókra stb. Ezt példamutatásnak nevezzük. De valóban ez a példamutatás? Én azt hiszem, hogy nem. A kommunisták példamutatásának másban kellene megnyilvánulnia. A legfontosabb és legigényesebb feladatok átgondolt és hatékony teljesítésében. Nem szabad a kommunisták példaadását csak a társadalmi munka végzésében látni, szükséges az is, hogy hosszú távon és céltudatosan formálják a közös va­gyonhoz fűződő jó viszonyt, megtanít­sák az embereket tisztelni a megter­melt értékeket. Hesoun elvtárs hozzáfűzte: - A fia­talok többsége manapság azt képzeli, hogy a ,.pártban lenni" csak gyűlése- zéseket jelent. Néha valóban alkalmat adunk arra, hogy így lássák. Hányszor hallottam, az olyan fiatalok, akiknek minden előfeltételük megvan hozzá, hogy párttagok legyenek, azzal hárítot­ták el a belépést: nem volna rá idejük. Már az alapszervezetben is ki lehet ezeket a problémákat küszöbölni, megmutatni az embereknek, hogy nem formális gyúlésezésekről van szó. Strakošová elvtársnő, a Prágai 8. városkerület egészségügyi középisko­lájának tanárnője a saját tapasztalatai­ból fűzött néhány szót az elhangzottak­hoz: - Valóban megoldható, hogy ne csak a „hurrá-akcióban“ mutassunk példát. A kommunisták a rendszeres tevékenységhez is tudnak megfelelő feltételeket teremteni. Ezt a mi iskolánk tapasztalatai is igazolják. Egy alkalom­mal lehetőségünk volt rá, hogy egysze­ri brigádot hirdessünk a zöldövezet gondozására. Biztosan bekapcsolódott volna az ifjúsági szervezet és minden diáklány eljött volna dolgozni. Nyilván hasznos munkát végeztünk volna, az illetékes vállalat bizonyára tudott volna munkát adni a sok kéznek. Mi meg kipipáltuk volna a feladatot, hogy telje­sítettük. De milyen hatással lett volna az akció a fiatalok gondolkodására? Vajmi csekély hatással. A pártalap- szervezetben lezajlott vita után más utat választottunk. A különböző tantár­gyak oktatása során beszéltünk a diá­kokkal a növények fontos szerepéről a környezetben. Később az osztályok­ban spontán érdeklődés mutatkozott, maguk a diákok is akartak valamit tenni a környezetvédelem érdekében. Véd­nökséget vállaltunk tehát az iskola előtti park felett. A lányok óvják munká­juk eredményét, látják, ki segít és ki nem. A bonyolultabb utat választottuk, de az eredményekkel - tanítók és diákok - elégedettek vagyunk. Termé­szetesen nemcsak a természethez va­ló viszonyról van szó. Elsősorban az emberekhez való viszonyt tartjuk fon­tosnak. Peter Magú la: - A veterán pártta­gokkal beszélgetve gyakran szóba ke­rül a kommunisták egymáshoz való viszonya. Úgy vélem, ma sokkal na­gyobb figyelmet kellene szentelnünk a kommunisták közötti kapcsolatnak, mint bármikor korábban és jobban odafigyelni más emberek problémáira is. Amikor hallgatom, hogy milyen mély emberi kapcsolat volt régen a kommu­nisták között, arra gondolok: bizony jó lenne, ha a pártalapszervezetek több figyelmet fordítanának ma is az elvtársi jó viszony ápolására. Az embereknek általában közelebb kellene kerülniük egymáshoz. Véleményem szerint ré­gebben éppen a kommunisták között alakult ki mélyebb emberi kapcsolat. Személyesen ismertem ilyen elvtársat nálunk a műhelyben. Számomra Plachy elvtárs, vagyis Bohuš, mert senki sem hívta másképpen, testesítet­te meg a kommunistának ezt a típu­sát. Harmincéves lehettem, amikor megértettem, hogy ez a dolgos, becsü­letes és egyszerű ember igazi kommu­nista, aki fontosnak tartja, hogy én is megtaláljam a pártba vezető utat. Egy­szerű szavai, magatartása, személyes példaadása sokkal nagyobb jelentő­séggel bírt a számomra, mint az aján­lók legjobban átgondolt nevelési rend­szere. Ö egyszerűen kommunista volt, jó ember. Valamennyiünknek ilyennek kellene lennie. JIŔÍ KOHOUT ja is. Ezen a karon az utóbbi években jelentős eredményeket értek el a biotechnológiai kutatá­sokban és a génsebészetben. Mindenekelőtt iparilag jelentős mikroorganizmusok nemesítésé­vel foglalkoznak. A matematika-fizika kar növen­dékei és tanárai az Interkozmosz programon belül a PROGNOZ műhold kísérleti eredményeit dol­gozzák föl, és 1984-tól az atom­mag tulajdonságainak kutatásából is kiveszik részüket. A tárlat anyagának jelentős há­nyada az utolsó öt év termékeiből került ki; egy részük még ennél is újabb keletű: a prágai felhívás ösztönző hatására született. Külö­nösen sok új eredménnyel büsz­kélkedhetnek az orvosi karok, illet­ve a mellettük működő klinikák, így nem véletlen, hogy a kiállítás anyagának túlnyomó többsége éppen az egészségvédelem terü­letéről került ki. Figyelemre méltó, hogy a kutatók egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a betegségek megelőzésére. A nógyőgyászat- ban például ma már egyre termé­szetesebb az ultrahangos kivizs­gálás. Ugyancsak a megelőzést- de a gyógyítást is szolgálja- a ROTEGOL nevű bioprepará­tum, amely a gyerekeknél elég gyakori bélfertózések felszámolá­sában használatos. Bíztató ered­ményekkel kecsegtetnek a rákku­tatás terén kifejtett kutatómunkák is. Ugyancsak itt látható az a feke­te-fehér kockás, egyszerű karton­korong, melyet a Hradec Králové-i orvosi karon fejlesztettek ki a tom-_ palátás kiküszöbölésére. Az 5-17 hétig tartó forgókorongos kezelés az esetek 80 százalékában siker­rel jár. Nagy érdeklődésre tartanak számot a bőrsebészetben és az endokrinológiában elért eredmé­nyeket szemléltető dokumentu­mok is. E tudományágakban ha­zánk világviszonylatban az élen áll. A laikus látogató figyelmét va­lószínűleg leginkább a modern diagnosztika és sebészet műszaki újdonságai kötik le. Rövid utunk végére - melyen távolról sem érinthettünk vala­mennyi kiállított érdekességet - még egy fontos tájékoztatás: ,,Az emberiség javára“ címú kiállí­tás május 18-ig tart nyitva. GÁL JENÓ Ne csak otthon takarékoskodjunk...! A naptár már egy hónapja tavaszt mutat, az időjárás azonban - néhány nap kivételével - konokul tartja magát a téli „rezsimhez“. Ez a frontátvonulásokra érzékeny embe­rek gondjainak-bajainak szaporításán kívül mindenekelőtt az államháztartásnak okoz komoly gondokat. Április 7-9-ig az energetikai dolgozók a Szlovák Szocialista Köztársaság déli és középső részén leállíthatták a fútőmúveket, néhány nap múlva viszont - még az egyébként legmelegebb déli járások­ban is - hóviharok söpörtek végig s az előző napokhoz viszonyítva 20 vagy még több fokot esett a hőmérséklet. Ismét fűteni kellett. Ilyesmire mindig számítani kell és nemcsak a hőerőművek, atom- és széntüzelésű erőművek, valamint a többi energeti­kai létesítmény dolgozóinak, hanem a fogyasztóknak is! Sajnos a felmérések azt bizonyítják, hogy főleg egyes vállalatok és üzemek dolgozói - akiknek nem megy közvetle­nül a zsebükre az energiával való gazdálkodás - a különféle szervektől jövő intelmek ellenére pocsékolják az áramot. Pedig a szükséges alapanyagok kitermelése egyre munka­igényesebb és így természetesen drágább is. A Csehszlovák Sajtóiroda egyik, a napokban közzétett tudósításából kitűnik, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság állami energetikai bizottsága az utóbbi hónapokban csaknem 800 munkahelyen végzett ellenőrzést az elektromos árammal való gazdálko­dással kapcsolatban és 342 esetben talált fogyatékosságo­kat. Ha jól számoltunk, ez a feltérképezett esetek valamivel több, mint 44 százaléka! Úgy érezzük, jogosan merül fel a kérdés, mit csináltak az energiagazdálkodásért felelős gazdasági vezetők és a pártbi­zottságok hogyan ellenőriztek, ha egyáltalán ellenőriztek? Ha pedig halaszthatatlan elfoglaltságuk volt, netán a vállalaton vagy üzemen kívül tartózkodtak, mit tettek a nagy jogkörrel felruházott helyetteseik, nem is szólva a művezetőkről és mesterekről, akik állandó kapcsolatban vannak a termelés­ben közvetlenül résztvevő munkahelyekkel? Vajon odahaza is eltűrik, hogy órákig égjen a lámpa olyan helyiségekben, melyekben nem tartózkodik senki, vagy akkor sem kapcsol­ják ki az elektromos vagy gáztűzhelyeket, ha már megfőtt az ebéd vagy a vacsora? Aligha. A már említett felmérésből kitűnik, hogy az SZSZK állami energetikai bizottsága csaknem 80 vállalatot bírságolt meg 1000-től 60 ezer koronáig terjedő pénzbüntetéssel. A szank­ciók teljes értékét kitevő 359 ezer koronát vajon ki fizette ki? Tény, hogy nem könnyű megtalálni a tetteseket, de nem ártana, ha a jövőben az eddiginél nagyobb következetesség­gel keresnék őket. A 8. ötéves tervidőszak az eddiginél nagyobb munkatelje­sítményekkel számol, ugyanakkor minden munkahelyen igyekeznek a minimálisra csökkenteni az alapanyagok fel- használását és az energiafogyasztást. Ezért a pártszerveze­teknek a vállalatoknál, valamint az üzemekben, az egységes földműves-szövetkezetekben és a különféle intéz­ményekben dolgozó kommunistáknak a takarékossággal kapcsolatos személyes példamutatáson kívül az eddiginél következetesebben kell ellenőrizniük azokat, akikről feltéte­lezhető, hogy nem kellő komolysággal és felelősségérzettel viszonyulnak a közös vagyonhoz. De ne feledkezzenek el azokról sem, akik megtartják a takarékossági intézkedéseket, sőt ezen felül újítási és ésszerűsítési javaslatokkal további értékeket mentenek meg népgazdaságunknak. Ök az anyagi jutalmon túl megérdemlik az elismerő szavakat is. KOMLÓSI LAJOS JELÖLTJEINK Bíznak benne- Az üzem a második ottho­nom, - mondja munkahelyéről Ju­hász Lászlóné varrónő. - Itt tanul­tam ki a férfiszabó szakmát és 1969 óta szakmunkásként dolgo­zom itt. Naponta több mint tíz kilométert utazom, de ez nem jelent számomra megterhelést. Alig várom, hogy a gép mögé üljek. Anyagilag is megtalálom a számításomat. Igyekszem a munkaidőt a lehető legjobban kihasználni. Az alapiskola elvégzése után a kíváncsiság hozta a trenčíni ruhagyár šafárikovói üzemébe. Végül megszerette a szakmát és az itt dolgozó embereket is. Ami­kor megszülettek lányai, alig várta, hogy újra a csehszlovák-szovjet barátság szocialista munkabrigád tagjai között lehessen. Bár közben építkeztek, sohasem látszott rajta a fáradtság, mindig túlteljesítette a tervet. Az igazgató azt mondja róla, ha kell, két ember helyett is dolgozik.- Falun születtem, ott nőttem fel, a mai napig Kálosán lakunk - mondja. - Gyermekkoromban megszoktam, hogy munka nélkül nem boldogul az ember. Szorga­lomra neveltek, s ezt magammal hoztam a gyárba is. Mint általában a falun élőknek, nekem is sok az elfoglaltságom. Sertést, baromfit tartunk, főzni mosni kell, rendbe tartani a kertet. Mindezt nem pa­naszként mondom, de egyedül nem boldogulnék, a férjem, az anyósom segít. Szerencsémre a lányok jól tanulnak, a nagyobbik már az egészségügyi szakközép- iskolába jár. Húsz éve dolgozik a gyárban. Ezalatt az idő alatt megkapta az üzem, a vállalat, a szakágazat legjobb dolgozója jelvényt. Nevét kétszer írták be a járási pártbizott­ság emlékkönyvébe. Fényképe a járási székhelyen a legjobb dol­gozók dicsőségtábláján is helyet kapott. Jutalomként négy napot (A szerző felvétele) töltött a magyarországi Vörös Ok­tóber Ruhagyárban, tavaly pedig nyolc napot Leningrádban, ahon­nan gazdag élményekkel tért visz- sza. Már tíz éve műhelybizalmi­ként tevékenykedik. A varrógépén levő zászlócska elárulja, hogy jo­got szerzett az ellenőrzésre.- Ez arra kötelez, hogy csakis jó minőségű munkát adjak ki a ke­zemből - magyarázza, majd így folytatja: - Azt a munkadarabot, amelyen hibát találok, nem adom tovább, visszakerül ahhoz, aki lu­das a dologban. Termelésünk egy részét exportáljuk és a külföldi piacon csakis a jó minőségű áru állhat helyt. A közelmúltban tudta meg, hogy a kerületi nemzeti bizottság képviselőjének jelölték. Meglepő­dött, hirtelen szóhoz sem jutott, de amikor megtudta, hogy a választó- kerülete szülőfaluján kívül Sajógö- mör (Gemer), Beje (Behince) és Harkács (Gemerská Nová Ves) lesz, megnyugodott. Csak az fog­lalkoztatta, mit szól majd ehhez a férje.- Amikor a nagy eseményt a családban szóba hoztam, a fér­jem megígérte, hogy segíteni fog, bíztatott, hogy ne féljek a megbí­zatástól. Az első bemutatkozó gyűlés lesz a legnehezebb, aztán már minden menni fog - bizako­dik. - Hazudnék, ha azt monda­nám, hogy nem félek. A képviselői teendők ellátásában eddig még nincs tapasztalatom, de ha meg­választanak, igyekszem majd helytállni.- A közeljövőben szeretnénk megkapni az arany jelvényt, azt hiszem megérdemeljük - mondja visszakanyarodva a mukahelyé- hez. - Jó kollektíva a miénk, csak az a baj, hogy egyre kevesebben leszünk olyanok, akik az indulástól itt dolgozunk. Ami engem illet, innen szeretnék nyugdíjba menni. Újra a varrógép mögé ül. Azt mondja, hogy a beszélgetés miatti kiesést a műszak végére behozza, s ez bizonyára így is lesz. A har­mincöt éves Juhász Lászlóné olyan ember, akinek hinni lehet, aki az ígéretét megtartja. Ezért is van ott a knb képviselőjelöltjeinek névsorában. NÉMETH JÁNOS ÚJ SZÚ 4 1986. IV. 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom