Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-24 / 96. szám, csütörtök
ÚJ szú 3 1986. IV. 24. A szovjet kommunisták XXVII. kongresszusa a lenini hagyományok folytatása Eduard Sevardnadze beszéde Vlagyimir lljics Lenin születésének 116. évfordulóján, kedden Moszkvában ünnepi ülést tartottak, amelyen jelen volt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, más szovjet párt- és állami vezetők. Az ünnepségen Eduard Sevardnadze, az SZKP KB tagja, külügyminiszter mondott beszédet. Az ázsiai és csendes-óceáni térség biztonságáért Beszédében belpolitikai kérdésekkel foglalkozva a lenini hagyományok nagyszerű folytatásának nevezte az SZKP XXVII. kongresszusát. Hangsúlyozta: politikai akaratra, a gondolkodás bátorságára és határozott cselekvésre volt szükség ahhoz, hogy oly módon vessék fel az ország életével kapcsolatos kérdéseket, ahogyan azt a kongresszus tette. Az élet mélyreható ismerete, lenini szellemű reális helyzetértékelés is kellett ehhez, s mindannak félredo- bása, ami már túlhaladottá vált. Pontosan és tévedhetetlenül meg kellett határozni, hogyan oldhatók meg a felhalmozódott problémák, milyen erőket, ösztönzőket kell ehhez mozgásba hozni.- Valljuk be nyíltan azt is, hogy egy ilyen kongresszus megvalósíthatatlan lett volna a múlt évi, márciusi KB-ülés és az 1985 áprilisában tartott KB-ülésen kidolgozott irányvonal, a kulcsfontosságú tisztségek betöltőinek körében végbement változások nélkül - szögezte le a szónok. Az SZKP KB tavaly áprilisi ülése óta megtett útról szólva Sevardnadze megállapította, hogy az SZKP-nak sikerült kedvezőbb irányba fordítania a szovjet gazdaság fejlődését. A mai körülmények között lehetetlen a régi módszerek szerint irányítani. A korábbi, mindenekelőtt a különböző korlátozásokra és tilalmakra épülő gazdaságirányítás már nem felel meg a követelményeknek. Szólt a külügyminiszter arról is, hogy az SZKP közvetlen kapcsolatot lát a közélet demokratizálása és a széles nyilvánosság között. Felszámolta azt a régi állapotot, amikor bizonyos területek el voltak zárva a bírálat elől, s megszüntette a kritikával szembeni védettség jelenségét. Fontos belpolitikai kérdésként kitért az SZKP káderpolitikájára is. Az áprilisi KB-ülés óta a Szovjetunióban energikusabb, kezdeményezőbb, a gondolkodás régi sablonjaitól mentes, az idők szellemét és követelményeit jobban megértő emberek kerülnek vezető tisztségbe. Sok közöttük a fiatal, de a tapasztalt, a múltban már sokat bizonyított .ember is. Beszédének külpolitikai részében a szovjet-amerikai kapcsolatokról szólva Sevardnadze kijelentette: a Szovjetunió azt kívánja, hogy folytatódjon a Genfben elkezdődött folyamat. Washington lépései azonban nagyon megnehezítették a szovjet-amerikai kapcsolatok javítását, s még inkább a két ország vezetői közötti találkozó gyakorlati előkészítését. Most az amerikai kormányzattól függ, hogy létrejönnek-e a magas szintű közvetlen párbeszéd folytatásához szükséges feltételek. Olyan lépésekre van szükség, amelyek csökkenthetik a katonai veszélyt, növelhetik az államok közötti bizalmat. A Szovjetunió kész az ilyen intézkedések megtételére. A szovjet békepolitika törekvéseiről szólva a külügyminiszter hangsúlyozta: a Szovjetunióban nem váltott ki pesszimizmust az, hogy egyes nyugati országok elutasították a szovjet javaslatok megvalósítását szolgáló első lépéseket. Szovjet részről tudják, hogy még csak az út kezdetén tartanak. Készek türelmesen, következetesen, céltudatosan, lépésről lépésre továbbhaladni a nemzetközi együttműködés fejlesztésében, az enyhülés éretté tételében. A Szovjetunió ezután sem sza- laszt el egyetlen olyan politikai lehetőséget sem, amely módot ad békés céljai elérésére. Tökéletesíteni fogja a tárgyalások mechanizmusát, erősíteni a kapcsolatok szerződéses és jogi bázisát, igyekszik hatékonyabbá tenni külpolitikáját, gazdagítva mindazokkal a tapasztalatokkal, amelyeket a szocialista diplomácia felhalmozott. Másik célunk, hogy nyíltan beszéljünk a világ közvéleményével - szögezte le a szovjet külügyminiszter. - Elmúltak azok az idők, amikor a népek háta mögött kötötték a megállapodásokat. Mindenkinek alapvető joga, hogy tudja és értse, mi megy végbe a világban. Nyugaton ezt pusztán propagandának tekintik, de a Szovjetunió nem mond le arról, hogy a nyilvánosság elé tárja valódi céljait, s megteremtse a szavak és a tettek egységét. Eduard Sevardnadze beszédében figyelmeztetett arra is, hogy senki se értse félre a Szovjetunió békés szándékait, mert az ország mindenfajta kihívásra, köztük az űrháborús kihívásra is képes válaszolni. Erre azonban nemcsak neki nincs szüksége, de egyetlen más népnek sem. Sevardnadze kitért a múlt héten Líbia ellen elkövetett amerikai agresszióra is, hangoztatva, hogy a líbiai nép állhatatossága, a szovjet vezetés által foganatosított határozott intézkedések és lépések, a Líbia elleni amerikai akciónak, az állami terrorizmus eme megnyilvánulásának elítélése a nemzetek közössége részéről megakadályozta, hogy a béke fenyegetettsége tovább növekedjen, mondotta a szovjet külügyminiszter. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió jelenlegi nemzetközi magatartása abban a kollektív eszmecserében formálódott, amelyet a szövetségeseivel és barátaival a világpolitikai problémákról folytatott. Ebben a közös alkotómunkában különösen nagy jelentőségük volt a testvérországok legmagasabb párt- és állami vezetői találkozóinak. Minőségileg új szintre emelkedett a Varsói Szerződésen és a KGST-n belüli együttmüködés is. A nemzetközi kérdések újfajta megközelítése ezenkívül abból is fakad, hogy a korábbitól eltérő ütemben fejlődnek a Szovjetunió kapcsolatai valamennyi szocialista országgal. E kapcsolatokra ma minden területen a növekvő dinamizmus, az elvtársi nyíltság, a jobb egyeztetés, több céltudatosság és nagyobb demokratizmus a jellemző, örvendetes, hogy néhány pozitív változás ment végbe a Szovjetunió és Kína államközi kapcsolataiban is - mutatott rá ünnepi beszédében a szovjet külügyminiszter. (Folytatás az 1. oldalról) A jelenlegi feltételek között különösen fontos a kölcsönös önmérséklet tanúsítása és az olyan akciók elhárítása, melyek a világnak ebben a térségében a politikai légkör romlásához vezetnének, s ezáltal akadályoznák azoknak a pozitív folyamatoknak a megszilárdítását és fejlesztését, melyek elősegítik a párbeszéd folytatását és a nemzetközi helyzet javítása felé vezető utak keresését. Az Egyesült Államok és szövetségesei azonban éppen olyan akciókat hajtanak végre, melyek a világnak ebben a részében élezik a feszültséget. A tényekből ítélve az USA és Japán bizonyos politikai körei kizárólag úgy képzelik el az ázsiai és csendes-óceáni térség jövőjét, mint különböző országok konfrontációját. A gyakorlatban ebből a célból igyekeznek kialakítani az ún. „csendes-őceá- ni közösség“ struktúráját és mechanizmusát. Ez a közösség távlatilag zárt regionális csoportosulássá, újabb militarista tömbbé változhatna. A „csendes-óceáni közösség“ kezdeményezői az esetleges résztvevőket fölöttébb megválogatják és nyilvánvalóan nem érdekük, hogy a tervezett szervezet valóban reprezentatív fórum legyen, melyen megvitatnák és megoldanák a térség már régóta aktuális gazdasági problémáit, s amelyen megváltozna a térség államai közti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok nem egyenjogú szerkezete is. A világ már nemegyszer volt tanúja annak, hogy a gazdasági segítség és gazdasági együttműködés leple alatt a világgazdaság internacionalizálásának és integrálásának objektív folyamatait arra használták ki, hogy érvényre juttassák és támogassák az imperialista terveket, katonai csoportosulások, „közös védelmi szerződések“ stb. létrehozására. A szovjet kormány úgy véli, ha nem sikerül az események ilyen irányú fejlődését megakadályozni ebben a térségben, ahol a világ számos országának érdekei találkoznak, az veszélyesen kiélezheti a feszültséget Ázsiában és a Csendes-óceán térségében. Hasonlóan, mint a világ más térségeiben, az itteni nemzetek közti baráti kapcsolat, a bizalom és a kölcsönös megértés szilárdításának alapja a mindenki előtt nyitott egyenjogú együttmüködés fejlesztése lehet és kell hogy legyen, nem pedig az egyes országok közti konfrontáció. Az ilyen hozzáállás mellett - és éppen ez minden nemzet érdeke - nincs helye a tömbök és ellentömbök létrehozásának, a különböző „tengelyek“ vagy „háromszögek“ kialakításának, zárt csoportosulások kiépítésének és a kölcsönös kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokban a protekcionista és diszkriminációs intézkedéseknek érvényesítésére. A szovjet kormány úgy véli, hogy a politikai rendszerek az ideológia és a világnézet különbözősége ellenére az ázsiai és csendes-óceáni népeket összekötik közös létérdekeik. Tekintettel az országok egyre fokozódó kölcsönös függőségére, sokszorta nehezebb, s talán nem is lehetséges, hogy az egyes országok vagy izolált államcsoportok maguk oldják meg az időszerű problémákat. A nem létező könyv __ Ol eg Bitov cikke a Lityeraturnaja Gazetában (ČSTK) - A Lityeraturnaja Ga- emberként tüntessék föl. A könyv zeta legutóbbi számában Oleg az Intelligence Service megrendeBitov tollából közölt cikket: „Egy lésére készült el, felrúgva a szerzői jogról szóló szerződéseket és hagyományokat. kiadótól nyilvános bocsánatkérést és a könyv árusításának azonnali beszüntetését követeli. nem létező egyetem nem létező doktora által fordított nem létező könyv“ címmel. A szerző arról ír, hogy a londoni Viking kiadónál 1985-ben megjelent egy könyv, melynek címe Bitov Britanniája. A könyvet állítólag a Szovjetunióban adták ki, majd Nagy-Britanni- ában fordították le. Bitov a cikkben megállapítja, ezt a könyvet ő sohasem írta meg, Nagy-Britanniában azzal a céllal adták ki, hogy szerzőjét hazug A könyv utószava azt írja, hogy a Szovjetunióban ilyen kiadványok nem jelenhetnek meg. A szovjet kiadóknak nem szokása, hogy sovinizmussal, vagy más nemzetek ócsárlásával áthatott „műveket“ jelentessenek meg. A Lityeraturnaja Gazeta szerkesztősége a Bitov Britanniája kiadásával összfüggésben a Viking Emlékezetes, Oleg Bitovot, a Lityeraturnaja Gazeta szerkesztőjét 1983-ban a velencei filmfesztiválon a brit titkosszolgálat ügynökei altatószerek segítségével Nagy-Britanniába hurcolták, s nyomást gyakoroltak rá, hogy működjön együtt a Nyugattal. 1984 szeptemberében sikerült visszatérnie a Szovjetunióba, ahol a nyilvánosság elé tárta az ügyről az egész igazságot. Ehhez a térség valamennyi országa konstruktív erőfeszítéseinek egyesítésére van szükség, tekintet nélkül az államok társadalmipolitikai rendszerére. Ha aí évszázad végéig - ahogyan azt a Szovjetunió javasolja- felszámolnák a nukleáris és vegyi fegyvereket, s elhárítanák a világűr militarizálását, az egész világ, s így természetesen Ázsia és a csendes-óceáni térség népei is megszabadulnának a nukleáris és vegyi fenyegetéstől, alapvetően megváltozna a helyzet, növekedne az államok biztonságának szintje, és kedvező feltételek jönnének létre a kölcsönösen előnyös együttmüködés fejlesztésére. A Szovjetunió javasolja, hogy kétoldalú és sokoldalú konzultációkon igyekezzenek megoldani a vitás kérdéseket, törekedjenek a jobb kölcsönös megértésre és a bizalom megszilárdítására, ami megteremtené egy ázsiai fórum megrendezésének előfeltételeit a konstruktív megoldások közös keresése érdekében. Lehetővé válna a csendes-óceáni országok önálló konferenciájának megfelelő előkészítése és megvalósítása, amelyen megvitatnák a biztonság- beleértve a gazdasági biztonság- kérdéseit is. A csendes-óceáni országok politikai és gazdasági potenciálját figyelembe véve ennek a konferenciának a megrendezése - törekedni kell arra, hogy a konferencia fontos döntéseket hozzon - fölöttébb fontos esemény lenne a térség számára, és jelentős hatást gyakorolna az egész világ helyzetére. Stabilizáló szerepe lenne a bizalomerősítő intézkedések megvalósításának és a Csendes-óceánon a hadiflották aktivitása korlátozásának. A Szovjetunió üdvözölné atomfegyver-mentes övezetek létrehozását Ázsiában és a Csendesóceán térségében. A Szovjetunióban nagyon pozitív visszhangot váltott ki a Csendes-óceán déli térsége országainak döntése, hogy ezt az övezetet atomfegyver-mentessé nyilvánítsák. Természetes, hogy a csendesóceáni térség biztonsága kérdéseinek megvitatásában és a megfelelő döntések kidolgozásában a térség mindazon országai részt vennének, melyek érdeklődést tanúsítanak ez iránt. Több ország már különböző javaslatokat terjesztett elő a biztonság megszilárdítására a világnak ebben a részében. Ezek a javaslatok nagy figyelmet érdemelnek. A Szovjetunió, amely a szociális és gazdasági fejlesztés meggyorsításával összefüggő kiterjedt feladatokat valósít meg, elsőrendű figyelmet szentel Szibériának és a Távol-Keletnek, melyek az ázsiai és a csendes-óceáni térség részét képezik. A Szovjetunió stabil, kölcsönösen előnyös kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat tart fenn a térség több országával. Ebben a térségben az ipari és a mezőgazdasági bázis növekedése, a Bajkál-Amúr vasútvonal építésének befejezése, a rendkívül gazdag olaj-, szén- és más lelőhelyek kitermelésének megkezdése, a faipari nyersanyagok új forrásainak kihasználása objektíve megteremti a kiegészítő, jelentős anyagi feltételeket a Szovjetunió aktívabb részvételéhez a nemzetközi munkamegosztásban, az ázsiai és a csendesóceáni országokkal való kereskedelmi, gazdasági és tudományos- műszaki együttműködésben. A Szovjetunió javasolja, hogy a térség valamennyi országa kezdjen széles körű véleménycserét az egyenjogú, kölcsönösen előnyös és tartós kereskedelmi, gazdasági, technológiai, tudományos és kulturális együttmüködés felvételével összefüggő kérdésekről. Ez az együttműködés a termelőerők fejlesztésére, a káderek felkészítésére, az új energiaforrások - beleértve a nukleáris energiaforrások - kihasználására, a közlekedési és távközlési eszközök tökéletesítésére, a kereskedelmi, gazdasági és pénzügyi együttműködés új formáinak érvényesítésére vonatkozhatna, figyelembe véve a térség fejlődő országainak érdekeit, továbbá érintené a tudományos és tudományosműszaki információk cseréjét, a természetvédelmet, a tengerek és óceánok biológiai és nyersanyagforrásainak racionális kihasználását, minden ország érdekében a világűr békés kutatását, az együttműködést az orvostudományban és az egészségügyben, a harcban a természeti csapások ellen és ezek következményeinek felszámolásánál stb. Nyilvánvaló, hogy ezek a fontos, sokoldalú és kiterjedt problémák megkövetelik a nagy, hosszú távú tervek és programok kollektív előkészítését, s úgyszintén valamennyi érdekelt ország részvételét megvalósításukban. A felsorolt gondolatokat meg lehetne vitatni az ENSZ mostani mechanizmusai, főleg a világszervezet ázsiai és csendes-óceáni gazdasági és szociális bizottsága keretében. A Szovjetunió mélységesen meg van győződve arról, hogy valamennyi ázsiai és csendesóceáni ország - tekintet nélkül társadalmi rendszerük különbözőségére - széles, egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködésének megteremtése megfelel a térség országai létérdekeinek és hozzájárul a nemzetközi kapcsolatok egyenjogú és demokratikus i alapon való átépítéséhez. A Szovjetunió kész a lehető legaktívabban részt venni az ilyen regionális békés együttműködésben és erre a célra felhasználni egész gazdasági és tudományos- műszaki potenciálját. A valamennyi ázsiai és csendes-óceáni ország közti jószomszédi kapcsolatok és barátság megszilárdítása, Ázsia és a csen- des-óceáni térség biztonsági problémái konstruktív megoldásának együttes keresése nemcsak ebben a térségben gyakorolna, kedvező hatást a helyzetre, hanem hozzájárulna a világbéke megőrzéséhez és megszilárdításához is. Az USA Nicaraguával szembeni politikája a Vietnam elleni háború éveit idézi (ČSTK) - Az amerikai külügyminisztérium újabb dokumentumkötetet hozott nyilvánosságra a vietnami háború időszakából. Az amerikai történelemnek ez a korszaka rendkívüli mértékben emlékeztet a Nicaragua elleni agresz- szív akciókra. Az ötvenes évek elején az USA a saigoni bábrezsimnek fokozott gazdasági és politikai támogatást nyújtott a felszabadító erők elleni háborúhoz. Az egyik dokumentum szerint Dél-Vietnamba először amerikai katonai tanácsadóknak csak egy kis csoportja érkezett. 1954 júliusában már 342-en voltak, s számuk a genfi megállapodásokkal ellentétben szüntenül nőtt. Ezzel párhuzamosan a saigoni rezsim fegyveres erőinek létszámát is növelték. Egy 1959-ből származó dokumentum azt bizonyítja, az amerikai „tanácsadók“ engedélyt kaptak arra, hogy a saigoni egységeket elkísérjék a vietnami hazafiak elleni büntető akciókra. Az amerikai nagykövetség 1960-ban jutott arra a következtetésre, hogy az USA-nak készen kell állnia a reguláris amerikai egységek dél-vietnami bevetésére is. Végülis Vietnamba több mint félmilliós amerikai hadsereget vezényeltek át, amely aztán szégyenletes vereséget szenvedett. Washington jelenleg a nicaraguai ellenforradalmárokat támogatja a managuai törvényes kormány megdöntése céljából. A Pentagon és a CIA most is „tanácsadókat“ küld a térségbe. Akárcsak Vietnamba, az ellenforradalmárok hondurasi bázisaira is a legkorszerűbb fegyvereket szállítja. Csakúgy, mint a hatvanas években, Washingtonban most is mind hangosabban beszélnek az amerikai csapatok közvetlen bevetésének lehetőségéről.
