Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-21 / 93. szám, hétfő

Találkozás a szülőfölddel Ács Irén fotóalbumáról I H ónapok óta hajszoltam egy könyvet - hiába. Utolsó re­ményem a bratislavai Könyvszem­le '86 volt, ám az eladó itt is a fejét csóválta... azután támadt egy öt­lete. ,,Kérdezze meg a számító­géptől!“, kiáltotta utánam. Felvilla- nyozódva tettem néhány lépést, majd egy „komputerül“ tudó mér­nöknő közvetítésével pillanatokon belül megkaptam a választ: ,,a következő negyedévben jelenik meg.“ Tehát annyi futkosás, kér- dezősködés után, végül is egy számítógéptől kellett ezt meg­tudnom. .. Norbert Wiener, a kibernetika szülőatyja jelentette ki először, hogy az ember olyan színvonalon él, amilyen információkkal rendel­kezik. Az élet valamennyi területé­ről számtalan példával bizonyít­hatnánk, mennyi fölöslegesen el­fecsérelt időt, mennyi értelmesebb tevékenységre fordítható erőt- bosszúságról nem is beszélve!- takaríthatunk meg, ha a kellő időpontban birtokunkba jut az opti­mális döntéshez szükséges infor­máció. Fokozottan érvényes ez a könyvszakmában, hisz a szelle­mi mű attól a perctől kezdve, hogy a nyomtatás után könyvalakot ölt, egészen addig, míg bevásárlótás­kánkba süllyesztjük, hosszú, gyakran buktatóktól sem mentes utat tesz meg. Előfordulhat példá­ul, hogy megfeledkeznek róla, s valamelyik raktárban áll (ahol rosszabb esetben értékét veszt­heti, hiszen sok raktárunk állapo­tára a „düledező“ lenne a megfe­lelő jelző), vagy valamelyik köny­vesbolt polcának legeldugottabb sarkában porosodik. Amin éppen nem is csodálkozhatunk, hiszen míg egy élelmiszerbolt vezetője kb. ötszáz árufajtát tart számon, addig egy könyvesbolté - szako­sodásától függően, amit a Slo­venská kniha határoz meg - leg­kevesebb ezret, de lehet hatezer is! Az ilyen és az ehhez hasonló körülmények eredményeképpen elhúzódhat a „termeléstől a fo­gyasztóig“ érő folyamat. Csoda-e hát, hogy az említett számítógép annyi ember figyelmét felkeltette? Ezért is hallgattam kí­váncsian a Kultúra információs és irányítási intézete (Ústav pre infor­mácie a riadenie v kultúre) igazga­tójának, Bohumil Mičúch mérnök szavait.- Az SZSZK Kulturális Minisz­tériuma felkérésére 1983-ban kezdtünk el foglalkozni a Könyv­raktározás, -elosztás és -árusítás irányítása automatizált rend­szerének kidolgozásával, amely a népgazdaság elektronizálását magába foglaló állami célprogram keretében valósul meg. A munka megkezdése előtt behatóan tanul­mányoztuk a világon alkalmazott valamennyi módszert, majd kidol­goztuk saját javaslatunkat, amit a Slovenská kniha nemzeti válla­lattal és a Szlovákiai Kiadói Fői­gazgatósággal közösen egészítet­tünk ki. Ez a rendszer a tudomá­nyos-műszaki fejlődés új eredmé­nye. Nem csupán az automatizált nyilvántartást és ügyintézést fog­lalja magába, ami más szocialista országban is létezik, hanem gyö­keresen új irányítási folyamatok bevezetését jelenti. A rendszer két szakaszból áll. Az első kidolgozá­sát 1988-ig terveztük, s ezen belül nyolc problémakört oldunk meg- mondta az igazgató, majd ismer­tette a legfontosabbakat.- Először a szlovákiai könyves- * - boltokban fellelhető valamennyi könyvet, majd pedig a szlovákiai raktárkészletet vesszük nyilván­tartásba, mennyiségi és tartalmi szempontból, (gy végre áttekintés nyílik arról, hogy hol, mi található. A két alapproblémakör megoldása után következik az irányítás há­rom feladatköre. A számítógép először is az újonnan megjelent könyvek megrendelésénél, és ezeknek a raktárakból a könyves­boltokba való kiszállításánál nyújt majd nagy segítséget. Követke­zésképpen - mivel a raktári átfutá­si idő lényegesen csökken - öt­szörösen, de bizonyos esetekben akár tízszeresen is lerövidülhet majd a termeléstől a fogyasztóig érő folyamat időtartama. A másik feladatkör az utánren- deléseket érinti. A boltvezetők és a többi vezető dolgozó módosít­hatják majd az eredeti megrende­lést. Rendelhetnek többet, de kér­hetik az eredeti megrendelés csökkentését is. Például az ún egyszerű megrendeléseknél ele­gendő lesz, ha az igényét telefo­non bejelenti a központnak, ahol azt betáplálják a számítógépbe, s máris intézkedik. Ma az ilyen munkálatok heteket vesznek igénybe, számítógéppel egy napig tart az ügyintézés, s egy héten belül megvalósul a szállítás is! A gyors megrendeléseket még az­nap lebonyolítja a számítógép. Az ún. első szállítást követő rendelé­seknél - vagyis, ha a könyvesbolt már megkapta az eredetileg meg­rendelt szállítmányt, de a vezető úgy dönt, hogy még többet szeret­ne ennél -, számítógép a megren­delést követően „körülnéz“, van-e még a kért könyvből, s ha igen, automatikusan növeli a szálljt- mányt. A könyvrajongók biztosan örömmel fogadják majd az után­vétes rendelést. Vagyis, ha lakhe­lyünk könyvesboltja nem szolgál­hat már a kért könyvvel, csak kitöl­tik az e célra létrehozott nyomtat­ványt, ráírják a címüket, s ennek a központba való továbbítása után a számítógép „megmondja“, hol található ilyen könyv. Az irányítás második feladatkö­rébe tartozik a „megelőzés“. Vagyis a számítógép figyelemmel kíséri majd, hogy az árukészlet összetétele megfelel-e a bolt sza­kosodásának, s ha nem, feltölti azt. A harmadik feladatkör pedig annak biztosítására szolgál, hogy Félszegen, tétován indul a tör­ténet, mintha legalábbis Duras nem összefüggő történetet ké­szülne elbeszélni, hanem csak az élmények néhány epizódját. A kezdő motívum akár mesebeli­nek is beillik: a kompon valaki hirtelen odalép a hölgyhöz, megdi­cséri gondterhelt arcát, s szebb­nek látja a régebben ismert „fiatal­asszony-arcnál“ ezt a romos mostanit. A cselekmény - ha ugyan telje­sen nyilvánvalóan kitapintható - lassan halad előre. A megkez­dett cselekményszálhoz az írónő kitérőkkel folyton vissza-visszatér. A szabályos időrendiség helyett összemosódik múlt, jelen és jövő. Duras könyvének egyik sajátos­sága az aprólékosság - a kavar­gó-csapongó, ösztönszerüen fel­bukkanó gondolatok, a türelmet­lenség, a már-már időtlenné és személytelenné váló élet: mind­mind az ifjúság lényeges ténye­zője. Marguerite Duras-nál a bakfis számol be túláradó, végzetesnek hitt szerelméről, miközben sze­münk előtt állnak össze a leány­nak anyjáról és testvéreiről alko­tott- véleményei, elfojtott indulatai, idillikus együttlétek és felkavaró emberi kapcsolatok. Az elbeszé­lés „csevegő-familiáris“, s ily mó­don természetesen hangulatkeltő is. A legtisztább lényeget vibráltat- ja, megtisztítja mindennemű sa­laktól, s valójában nem is a törté­a raktárak folyamatosan kielé­gíthessék a hozzájuk tartozó könyvesboltok igényeit. A számí­tógép gondoskodni fog a raktárak rendszeres feltöltéséről. Tehát a gyorsaság, a rugalmas ügyintézés, az adminisztráció csökkenése a rendszer fő jellem­zői. De felkészült-e az ember a jö­vő könyvszakmájára?- A rendszer bevezetése gyö­keres változást jelent a könyv­szakmában. A vezető dolgozók asztalán temérdek papír helyett egy személyi számítógép lesz majd, amelyet szükség esetén a központira kapcsolhatnak. Tulaj­donképpen új szakma jön létre- válaszolta Mičúch mérnök.- Hogy biztosítsuk a dolgozók fel­készítését, a Kulturális Minisztéri­ummal, a Szlovákiai Kiadói Fői­gazgatósággal és a Slovenská kni- hával közösen komplex racionali- zációs brigádot alakítottunk, s az érintett hetven dolgozó részére tanfolyamokat rendezünk. A válto­zás azonban sokkal több embert érint majd, így idővel minden könyvkereskedőnek meg kell is­merkednie az új rendszerrel. An­nál is inkább, mi­vel általa válik a tudományos­műszaki fejlődés igazi részesévé! A könyvkereske­dőnek eddig sok­szor olyan dolgok miatt főtt hetekig a feje, amiket a számítógép pilla­natok alatt elintéz, a jövőben majd azon kell gondolkodnia, hogyan elégítse ki az olvasók információ- éhségét, milyen formában propa­gálja a könyvújdonságokat, milyen ötletes könyvnépszerűsítést ve­zessen be stb. Tehát alkotómun­kát végezhet majd. A z új irányítási rendszer, melynek létrehozásába mintegy 10 millió koronát fektettek be, kísérleti működését ez év nya­rán kezdi meg Bratislavában, majd fokozatosan kibővül egész Szlo­vákiára. A gyakorlatban bevált irá­nyítási folyamatokat a Slovenská kniha 1988-ig (addigra kiépül saját műszaki bázisa) fokozatosan át­veszi állandó alkalmazásra. S a megtérülés? A befektetett összeg 1,2 év alatt folyik majd be. De talán még fontosabbak a szá­mítógép alkalmazásának humani- zációs következményei! Neveze­tesen az, hogy a könyvesboltok­ban több idő jut majd magára a könyvre, a könyvbarátok nem kis örömére. S remélhetőleg épp a könyvvel végzett gondos munka következtében újra nőni fog a könyvet szeretők, az olvasók száma LAMPLZSUZSANNA net a fontos, hanem az érzelem sóvárgott vegytisztasága. Vegy­konyha ez: kilúgozott emberi­szerzői nézőpontokkal. A szerető a tündéri realizmus ikertestvére, „a kíméletlen objektivitásé“. Fel­kavaró, elevenbe vágó, irigylésre méltó. Fegyverzajtól hangos ko­runkban újra lelkesedünk a betel- jesültségért. Gyakran aszimmetrikus mon­datok aszimmetrikus gondolatok­kal társulnak, különféle érzékterü­letek keverednek egymással, bel­ső indíttatás és külső prózai leírás. Eszünkbe jut róluk atipikusság, az élet sokszínűsége és mégis uni- formizáltsága. Hasonlók a sze­mek, az arcok, szemléltetésük mi­kéntje lenyűgöző; tűzijáték ez, mely millió szivárványgömbre pukkan szét, egyszerre megvilágít és megvakít. Duras ugyanakkor bensőséges is. Egyetlen lélegzet- vételre tömérdek érdekeset- szemléltetőt mond el, látszólag hányavetien és szenvtelenül, de valójában mindig megkomponál- tan és harmóniában. Családtörténet ez a regény, ahogy azt a tizenhat éves lány látja. Mennyi borzasztó, ostoba és lehetetlen dolog is van ilyen mikro­közösségben. agyafúrtság, rásze- dés, kapzsiság, végrendelet-ha­misítás, hamis könnyek, tékozlás, lopás meg ájtatos megrendülés. S még mondja valaki, hogy az élet túlzottan egyhangú. A regényben „fényűző“ leírás található a sze­rencsétlen, kisstílű csirkefogóról, a nagyobbik bátyjáról, aki a család ,,Oh, kedves virágai palócföld­nek! A tündérkert se szebb tán. a kelet gyöngyei se bájolóbbak, mint a ti boróka-bogyóitok. Ez az a szőnyeg, amely az én bölcsőm alá volt terítve, amelyet én annyi­szor megtapodtam..." Mikszáth Kálmán írta a fenti sorokat Utazás Palócországba cí­mű munkájában. Az írónak egyéb­ként számtalan olyan lírai foganta- tású müve van, melyben a „Gör­beország“ képe elevenedik meg előttünk, melyből sugárzik a szülő­föld iránti szeretet, árad a fölneve­lő táj melege. Azok közé tartozik ő, akik írásaikban oly sokszor visz- szatértek a bölcsőhelyhez, akik a szó erejével legszebben vallot­tak szükebb vagy tágabb pátriá­jukról. Ács Irén Palócország című fotó­albumát lapozgatva nem véletle­nül jutnak eszünkbe Mikszáth, il­letve az író idézett sorai. Hisz rokonlelkek ők, legyen bár időben kettejük gyermekkora közt bármily nagy is a távolság. De egyazon táj volt bölcsőhelyük, s ugyanarról a vidékről vallanak mindketten. Ihletője volt tehát Nógrád a „nagy palócnak“, az írástudó Mikszáthnak, de ihletettje lett Pa­lócország földjének a későbbi utód, Ács Irén fotográfus is. Csak a vallomás és kinyilatkoztatás eszköze más. Egyik a szó erejé­vel, másik a megörökített kép se­gítségével mondja ugyanazt. De a szándék s az élményforrás ha­sonló. A budapesti Corvina Könyvkia­dónál megjelentetett reprezentatív album százegynéhány fekete-fe- hér és színes felvétele tehát a már említett ihletről és ihletettségről vall. A szülőfölddel való találko­zás, a sok-sok visszatérés nagy­szerűen gazdagította Ács Irén fo­tóművészetét. Az albumban közzétett felvéte­lek egy teljesebb szülőföldkép kia­lakulását eredményezték. A köny­vet is a múlt és jelen találkozási pontjainak megörökítése teszi iga­zi értékűvé. Művészi hitele pedig a megfelelő pillanatok és helyze­tek felismeréséből, mesteri rögzí­téséből adódik. Ács Irén albuma a szülőföld nyitott könyve: a látás és láttatás szintézise, hangulatok és pillana­tok értő megragadása, művészi felmutatása. A szerző színes tab­lójának a Mikszáth-idézte táj, a szelíden kanyargó Ipoly, a rétek és halmok, a Börzsöny hegyei, a Cserhát erdei, a Mátra-vidék szégyene, karosszékben alvó rak­tárlakó, aki ötvenen túl vállal elő­ször munkát egy biztosítótársaság küldönceként. Ez a tizenhat éves lány elmél­kedéseivel és merész képzettársí­tásaival az egész világot kívánja birtokba venni, szófogadóvá tenni - „élethabzsolóként“ csapong a valóság és fantázia világában, ahol egybemosódik a lényeg és a színes álmodás. Hiányzik a sze­lekció. Duras, az írónő, azonban van olyan leleményes, hogy elke­rüli a buktatókat, s megtartja a ki­választás műveletének csodás összhangját. A könyvön érződik az „új regény“ irányzatának né­mely sajátossága, bár a csoporto­suláshoz csak laza szálakkal kö­tődik. Bizony kellemetlen helyzetbe kerülnénk, ha a cselekményt kel­lene elmondani: a szétaprózott, elörefutó és visszatekintő mód­szert, valamint a látszólagos zűr­zavart, bonyodalmat (időtlenség, a pontos helyhez kötöttség hiá­nya) alárendeli egy felsőbbrendü célnak: kamaszszemmel látni és láttatni a világot, mely egyszerre lehet csodálatos és iszonyatos is. Marguerite Duras regénye szerkezetében valamint tartalmi­formai aspektusában napjaink po­zitív távlatait fürkészve nyújt ke­resztmetszetet az életről, de nem a világmegváltás próféciájával, hanem az egészséges, kiegyen­súlyozott egyén bizakodásával. Az elképzelés és a megvalósítás egy­sége itt-már-már ideálisan tökéle­tes; ennek egyik kifejezője a Gon- court-díj is. KÖBÖLKUTI JÓZSEF domborulatai egyaránt szerves tartozékai. De ott vannak képein a dolgozó és ünneplő emberek, a föld fölé hajló parasztasszonyok, akiknek „reng csípőjük / a kapa szelíd fegyver vállukon“, és akik­nek „hanyatt fekszik / talpuk alatt a mező“. És mi mindent láthat még a szemlélő ezeken a képe­ken! Például a máshol már csak múzeumokban látható házakat, a rimóci és hollókői parasztportá­kat. E múltbeli házak lakóit, akik már modern emberek, akik már autón járnak a földre vagy a gyár­ba, de őrzik még a hagyományo­kat, a múlt emlékeit. És nem hiá­nyoznak az albumból a műemlék- épületekről készült felvételek, akárcsak a magyar építészet nagy próbáját kiállt új városnegyedek sem. A hangulat és a valóság művé­szi megjelenítései ezek a képek. Tükörcserepei a szülőföldnek, for­rásai az önismeretnek. Csak álta­luk lehet teljes a jelenvalóság is. Olyan képeket sorakoztat fel az album, melyek közül egynek sem szabad hiányoznia az utódok tar­solyából. S melyek segítségével a kívülálló is jobban eligazodhat Nógrádban: múltjában és jelené­ben egyaránt. Eligazodhat úgy, hogy közben táj- és emberismere­te válik tökéletesebbé. CSÁKYKÁROLY ÚJ KÖNYVEK LOVICSEK BÉLA: SEM VELED, SEM NÉLKÜLED I#' - f Lovicsek Béla - a Haragosok címűi elbeszéléskötet, A csillagszemű asz- szony, a Hosszú éjszaka című regé­nyek, több színmű és könyv alakban meg nem jelent számos elbeszélés és kisregény népszerű szerzője - ebben a regényében mai témával, egy szerel­mi házasság válságaival foglalkozik. Hősei mai fiatalok és e mai fiatalok szülei, gyermekei. Az író hagyomá­nyos eszközökkel dolgozik, a regény cselekményének bonyolítása „életrajzi menet", környezetrajza, társadalmi háttere hiteles. JANA ŠTROBLOVÁ: A MEZŐK TITKAI Valószínű, hogy ezúttal olyan isme­retterjesztő könyvet vásárolhatnak a szülők gyermekeiknek, amely még a falun élőknek is tartogat meglepeté­seket. Számtalan olyan „mezei titokra“ derül benne fény, amelyet jártunkban keltünkben a réteken, a mezőkön, a szántóföldek környékén ismerhetünk fél. Ez a kötet akkor lesz igazán isme­retterjesztővé, ha a benne olvasotta­kat, látottakat a helyszínen, az állatok búvó- és lakóhelyein is megfigyelik, s a növényeket a termőhelyükön is látják a gyerekek és a felnőttek. A MEZŐK TITKAI Megújul a könyvszakma SZÁMÍTÓGÉP A BOLTBAN? Viszonyok és viszonylatok Marguerite Duras: A szerető ÚJ SZÚ 4 1986. IV. 21.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom