Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-02 / 77. szám, szerda
A CSKP XVII. kongresszusának vitája ANTONÍN KAPEK elvtárs, a vezető Egész pártunkhoz hasonlóan a prágai pártszervezet is magas fokú aktivitással és általában jó munkaeredményekkel fogott hozzá a XVII. kongresszus előkészítéséhez. Maradéktalanul vállaljuk azokat a feladatokat, amelyek a politikai beszámolóból, Gustáv Husák elvtárs főtitkár előadói beszédéből következnek. Ennek alapján hangsúlyozni szeretném főleg a bírálat és önbírálat jelentőségét. Ez mindig egyik alapelve volt a kommunista párt munkájának. Ezért engedjék meg, hogy felszólalásomat önbírálattal kezdjem, s rámutassak arra, hogy a prágai pártszervezetben mi az, amit nem sikerült teljesítenünk pártunk XVI. kongresszusának határozataiból. A XVI. kongresszus határozataihoz képest nem sikerült annyira aktivizálnunk a párt szervezeteinek, szerveinek és aktívájának munkáját, hogy minden kommunista nap nap után következetesen harcoljon valamennyi párthatározat teljesítéséért, mindig példát mutasson az aktivitásban, a kezdeményezésben és még a legigényesebb feladatok teljesítésének akaratában is. Mindig példát mutasson munka- és lakhelyén a fegyelem megtartásában. Azt sem sikerült mindmáig elérnünk, hogy valamennyi taggyűlés, aktívaértekezlet, népgyűlés és pártoktatási alakulat olyan fórummá váljon, amelyen megoldják életünk legégetőbb problémáit, a kommunistákat felvértezik a politikai tömegmunka ismereteivel és tapasztalataival. Olyan fórummá, amelyről a rájuk háruló feladatok világos és konkrét elképzelésével távoznak. Nem mindig sikerült minden gazdasági és irányító dolgozót következetesen arra vezetnünk, hogy minden feltétel közepette képesek legyenek a dolgozókollektívát szilárdan felzárkóztatni a mind igényesebb tervfeladatok teljesítésére, hogy mindig határozott, merész és kezdeményező szervezői legyenek a termelésnek és a kutatásnak, s idejében, színvonalasan eleget tegyenek megrendelőik követelményeinek. Ezzel nem kívánom megvonni általában a pártmunka eredményeinek mérlegét, de rá szeretnék mutatni arra, hogy a főváros pártszerveinek és alapszervezeteinek tevékenységében a kétségtelenül igen jó eredmények mellett még sok a tartalék. A pártmunka fogyatékosságai előfordulnak nemcsak az alapszervezetekben és a városi kerületi pártszervezetben, hanem a pártmunka irányításának minden szintjén. Az alapszervezetekben a párttagok részvétele a taggyűlésen nem merülhet ki a beszámoló vagy a beszámolók meghallgatásával, hanem elsősorban megtárgyalásukkal nagy politikai tapasztalataik alapján, amelyeknek kútforrása az emberek körében kifejtett aktív politikai munkájuk. A felső pártszervek tanácskozásain azonban gyakran előre elkészített felszólalások hangzanak el, anélkül, hogy tüzetesen ismernék a beszámoló tartalmát. A beszámolók gyakran nem nagyon személyre szólóan reagálnak a valós problémákra és a tényleges életre. A pártmunka legsürgetőbb feladata szüntelenül javítani a párt szerveinek közvetlen kapcsolatát a pártszervezetekkel és a párt tagállományával. Sok a formalizmus a pártoktatás szervezésében is. Nem kivétel az, hogy a párttag sok éven át ugyanolyan szintű vagy hasonló tanulmányi alakulatot látogat, ami kialakítja és elmélyíti az elméleti és általában a politikai ismeretek iránti formális viszonyát. Nem is szólva arról, hogy néha kifejezetten csak a részvétel adminisztratív kimutatására törekednek. A másik oldalon sok olyan elvtársat, akik sikeresen letették a vizsgát marxizmus-leninizmusból, gyakran még káderintézkedésekkel is arra kényszerítünk, hogy ismét látogassák az esti egyetemet vagy más hosszú távú politikai oktatást, mint bizonyos poszt betöltésének előfeltételét. Mindkét esetben ugyan gondosan kimutatjuk a feladat teljesítését, de hiányzik a legfontosabb - a marxizmus-leninizmus ismereteinek tényleges gyarapítása, a munkában való tényleg alkotó alkalmazásuknak képessége, pártunk politikájának tényleges mély megértése. A különféle formális pártgyúlések, aktívaértekezletek és oktatások túlzott számának bírálata nem vonatkozik csak a pártszervezetekre és az alapszervezeti pártbizottságokra, hanem a párt központi bizottságának osztályaira, a párt-, a gazdasági és az állami szervekre és nagyon gyakran a társadalmi szervezetek szerveire is. Ezzel, egyidejűleg sürgető szükségét érezzük annak, hogy a párt vezető szerepének minden szinten történő következetes érvényesítését ne tévesszük össze az állami és a gazdasági szervek közvetlen irányító és szezrvezó munkájával. Ismét hangsúlyozom, hogy a pártélet e fogyatékosságainak bírálatával nem akarom kissebbíte- ni a párt tisztségviselőinek és tagjainak áldozatos munkáját, hanem rá szeretnék mutatni általáprágai városi pártbizottság titkára ban a párt munkája hatékonysága növelésének nagy lehetőségeire. A prágai pártkonferencia nagyon nyíltan és bíráló szellemben értékelte az állami és a gazdasági szervek, valamint a nemzeti bizottságok tevékenységének eredményeit a XVI. kongresz- szus határozatai és a 7. ötéves terv feladatai teljesítésének biztosításában a főváros területén. Bírálat hangzott el egyes tárcaszervek címére is: Abból indulunk ki, hogy az egyszer kimondott bírálatot nem kell megismételni, ha a bírált körülményekben javulás következik be. A kongresszusi küldötteket biztosíthatom arról, hogy a személyre szóló konkrét bírálat nem lazította a prágai kommunisták egységét. Ellenkezőleg. A fogyatékosságok helyrehozásához szükséges igyekezetet váltotta ki. Fővárosunk, Prága szocialista átépítésének a legfelsőbb párt- és állami szervek hatékony támogatásával elért rendkívül kedvező és nagyon jelentős eredményei valóban szemmel láthatóak, mindenki által elismertek és nem szükséges felsorolni őket. A föderáció fővárosa további fejlesztésének szükségleteit is nagyon találóan fejezte ki a politikai beszámoló, Gustáv Husák elvtárs előadói beszéde, valamint a gazdasági és a szociális fejlődés fó irányainak tervezete. A prágaiak ezt nagyra becsülik. Bíráló szemszögből tekintünk Prága gazdaságának eredményére. A Rudé právoban megjelent, cikkel összhangban bíráltuk a ČKD-Wilhelm Pieck Üzemének helyzetét. Ezt az üzemet - a tűzvészt követően - nagyon gyorsan helyreállították, de már jóval lassabban gondoskodnak benne arról, hogy megfeleljenek a további társadalmi elvárásoknak. Prágában ez nem egyedülálló eset. Hostivarban felépült a festéket és lakkot gyártó nemzeti vállalat új üzeme, hogy jobban kielégíthessük a társadalom és a lakosság szükségleteit. Teljesítőképessége azonban nem megfelelő. Ez év januárjában és februárjában termelési értékében a lemaradás 70 millió korona volt. Márciusban tervét 30 millióval csökkentettük, júliusban pedig valószínűleg további 300 millió koronával fogjuk csökkenteni. Más okoktól eltekintve, ennek főleg az a magyarázata, hogy nem biztosított az elegendő mennyiségű szükséges nersanyag. Feltesszük a kérdést, ennek alapján milyen következtetéseket von le a vezérigazgatóság, az Ipari Minisztérium, a Cseh és az Állami Tervbizottság? A Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén nem teljesen kihasznált a Bratislavai Gépkocsigyár és számos további üzem, illetve vállalat. Törvényszerűen felvetődik a kérdés: mit tesznek ma azok, akik olyan hevesen harcoltak az új beruházásokért? Vajon ugyanilyen igényesen harcolnak-e teljes kihasználásukért, vajon átérzik-e és vállalják-e az ezzel kapcsolatos megfelelő felelősséget? önbírálattal kezdtem, de ugyanakkor kénytelen voltam bírálni főleg népgazdaságunk néhány további fogyatékosságát. Véleményem szerint megszüntetésüket tehetővé teszik elsősorban azok a következtetések és ösztönzések, amelyeket magába foglalt az SZKP XXVII. kongresszusán Mihail Gorbacsov által előterjesztett politikai beszámoló. Emlékeztetni szeretnék legalább három megállapításra, amely nézetem szerint különösképpen fontos a mi feladataink megoldása szempontjából. Az első helyen azt, hogy új szemszögből kell tekintenünk fejlődésünk szociális vonatkozásaira. Elsősorban a gyorsabb gazdasági fejlődésnek és a gazdasági hatékonyság növelésének szemszögéből. Társadalmunkban még előfordul és sok vonatkozásban felülkerekedik a szocialista fpjlesztés feladataival és céljaival kapcsolatos egyoldalú szemlélet, mintha ez elsősorban az életszínvonal és a szociális körülmények kiegyenlítésének eszköze lenne. Az ilyen egyoldalú szemlélet és a lényegében egyenlósdi tendenciák mögött valójában a leggyakrabban megbújnak a különféle helyi, tárca- vagy csoportérdekek, sót gyakran a társadalomellenes érdekek is. Szüntelenül gondolnunk kell arra, hogy a szocialista gazdálkodás jelenlegi körülményei között a munka eredményeinek az egyenlósdihez igazodó újreaelosztása mélyen aláássa a kezdeményezést, a gazdasági önelszámolást, a jó minőségű és hatékony munkában való érdekeltséget. A gazdasági mechanizmus tökéletesítése érdekében olyan mértékűre kell leszűkíteni a gazdaságban az újraelosztási folyamatot, amely szolgálja a műszaki haladást meggyorsító szerkezeti változásokat. Ezzel egyidejűleg az elosztásnak szigorúan igazodnia kell a népgazdasági hatékonyság mércéihez. Az irányító gazdasági dolgozókat még igényesebben arra ösztönzzük, hogy éljenek a szocialista alapelv - mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint - érvényesítésének minden lehetőségével. Számos igazgató és irányító dolgozó e tekintetben hasznos munkát végzett. Ugyanakkor azonban spk példát említhetnék arra vonatkozóan, hogy milyen elégtelenül értékelik a magas fokú- an képesített munkások, konstruktőrök és más hivatásúak munkájának eredményeit, és arra is, hogy milyen jól megfizettük a trehány munkát, a színvonalat nélkülöző terveket, az alacsony teljesítményt, avagy a selejtet. Mind nyilvánvalóbb, hogy csak jámbor óhaj marad az egyének munkájának mennyisége és tényleges eredményei szerinti javadalmazás követelménye, ha nem szüntetjük meg a vállalatok és a dolgozókollektívák közti egyenlősdit. Természetesen összhangban a termelés népgazdasági hatékonyságával és mércéivel s a külföldi piacokon versenyképességével. Ezt a további tapasztalatot meríthetjük a szovjet kommunisták tanácskozásából. Úgy hiszem, hogy kongresszusunk határozataival összhangban az illetékes gazdasági szervek és intézmények kidolgozzák és megtárgyalásra előterjesztik a gazdasági mechanizmus olyan átépítésére vonatkozó javaslatot, amely az egységes népgazdasági komplexum hazai körülményei között lehetővé teszi, hogy a vállalatok, tekintet nélkül arra, hogy hol működnek és mely tárcaszervhez tartoznak, a társadalomnak azonos mértékben megtérítsék a rájuk bízott termelési állóalapokat, azokat a költségeket, amelyeket a társadalom az általuk alkalmazott munkaerő újratermelésére szán, és természetesen fokozatosan olyan költség- és árszinten termeljenek amellyel helytállnak nemzetközi viszonylatban is. A népgazdasági hatékonyság objektív, vagyis felette igényes és kérlelhetetlen kritériumait tehát szubjektív módon senki sem kerülheti meg, s azokon nem változtathat. A szovjet kommunisták XXVII. kongressusán erőteljesen elhangzott, hogy a tervezés és az irányítás tökéletesítésének útjában álló valamennyi veszély közül a legnagyobb szubjektivis- ta veszély a bürokrácia. Ez aktivitással, a párthatározatok konstruktív megközelítésével álcázza magát. Valójában azonban szabotál azzal, hogy csak új elnevezéseket gondol ki a régi magatartásra és tevékenységre. A tapasztalt bürokrata mindig igen ügyesen bizonyítja, hogy amit eddig tett, az teljes mértékben megfelel az új feltételeknek. A bürokrácia veszélye nemcsak az irányításban fenyeget, hanem az ellenőrzés területén is. Okainak feltárása során nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a bürokrácia legkedvezőbb előfeltételeit azzal teremtjük meg, ha igénytelen célok kitűzésével csak a már elért megőrzésére törekszünk. Ezért a legeredményesebb intézkedés valamennyi irányító láncszem hatáskörének és felelősségének fontos meghatározása. Ezért igényelni kell azt, hogy az irányítás tökéletesítését célzó minden javaslat szigorúan tiszteletben tartsa a jogkör és a felelősség összhangját, és meghatározza a munka végtermékéért járó felelősséggel kapcsolatos következményeket is. Meggyőződésem szerint ez a megközelítés hozzájárul problémáink megoldásához, feladataink teljesítéséhez és hazánk szociális-gazdasági fejlődésének meggyorsításához. JIRÍ KLÍMA elvtárs, a Cseh Műszaki Főiskola rektora Társadalmunk további fejlődésének feladatai, melyeket a Gustáv Husák és a Ľubomír Štrougal által előterjesztett beszámoló vázolt, rendkívül igényesek. Ha azt akarjuk, hogy társadalmunk továbbfejlődjön, ennél igénytelenebb célokat nem tűzhetünk ki. A párt központi bizottságának beszámolója a XVI. kongresszus határozatainak teljesítéséről megmutatta, hogy az ilyen igényes feladatok valóra váltásához az elmúlt években megteremtettük az alapfeltételeket. Teljes kihasználásuk a sikeres szociális-gazdasági fejlődés érdekében többek között megköveteli az emberek gondolkozásmódjának a megváltoztatását, annak megértését, hogy nemcsak az életszínvonal, hanem minden egyes ember élete elválaszthatatlan a társadalom fejlődésétől. Arról van szó, hogy népünk részt vállaljon, mégpedig meggyőződésből, a saját önszántából ezeknek az igényes feladatoknak a teljesítésében. Az emberek gondolkodásának megváltoztatása rendkívül bonyolult folyamat, számos tényező befolyásolja. Az egyik legjelentősebb ezek közül a nevelés, mely igényes követelményeket támaszt társadalmunk nevelési rendszerével, oktatásügyével szemben. Hiszen a fiatalokat úgy kell felkészíteni, hogy tudják, miért dolgoznak, érdekük legyen a munka, politikailag öntudatosak legyenek, szakmai tudásuk színvonalas legyen, s újszerűén gondolkodjanak. Párt- és állami szerveink már pártunk új vezetése óta, Gustáv Husákkal az élen, a lehető legnagyobb figyelmet fordították az oktató-nevelő munka minőségének javítására és hatékonyságának fokozására. A közoktatásfejlesztési program alapgondolata az iskola és az élet szoros kapcsolata, a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítását célzó feltételek megteremtése és a fejlődés eredményeinek kihasználása. E célok valóra váltása nem volt könnyű. Gyakran tényleges küzdelemről, a következetes és hatékony kihasználásukért folytatott harcról volt szó. Ma már azonban elmondhatjuk, hogy minden nehézségünk és a fogyatékosságok ellenére, melyeket ki kellett küszöbölnünk, helyes úton idultunk el. Ez azonban nem jelenti, hogy az elért eredményekkel elégedettek lehetünk. Még mindig számos hiányosság csökkenti tevékenységünk sikerességét és rontja eredményeit. Közülük némely objektív nehézségekből adódik, melyeket társadalmunk jelenlegi feltételei határoznak meg, túlnyomórészt azonban a fogyatékosságok oka szubjektív jellegű. Ugyanis még mindig olyan pedagógusok is működnek, s ezt a saját tapasztalataimmal is alátámaszthatom, sőt meggyőződésem, hogy más iskolatípusokban és -fokokon is vannak ilyenek, akik hivatásukat egyoldalúan értelmezik, úgy, hogy az ismeretnyújtást elszakítják az oktatás eszmei- nevelő részétől. Nevelői hivatásukat vagy lebecsülik, vagy elhanyagolják, vagy azt gondolják, hogy a nevelömunka nincs kapcsolatban magával az oktatással. Az ilyen módszer szükségszerűen csökkenti a nevelői ráhatás hatékonyságát s ha a tanulók vagy a hallgatók rájönnek, hogy ez voltaképpen a pedagógus szavai és gondolkodása közötti ellentétet tükrözi, ez bizony rendkívül negatívan hat. Ezt a fogyatékosságot nemegyszer a tananyag terjedelmességével, az időhiánnyal vagy egyéb okokkal indokolják. Kétségtelen, a műszaki fejlődés, melynek üteme szükségszerűen gyorsul, növekvő igényeket támaszt iskoláink növendékeivel szemben is. Ez azonban nem jelentheti az ismeretanyag mennyiségi növekedését, hanem csakis a hallgatók önálló gondolkodásával szemben támasztott követelmények növekedését. Az oktatás tartalmát szükséges szüntelenül új ismeretekkel kiegészíteni. Ezzel egyidejűleg ezeknek azonban úgymond helyet is kell teremteni azzal, hogy az oktatásból kihagyjuk a túlhaladott, a felesleges ismereteket. E folyamat kritériuma a gyakorlat és annak szükségletei. Éppen ezért továbbra is az iskola és a gyakorlat szoros kapcsolatára kell törekedni, az iskola és az üzemek, a dolgozókollektívák kapcsolatának elmélyítésére. Véleményem szerint ez egyformán vonatkozik az összes iskolatípusra, legyen szó akár a felsőoktatási intézményekről, akár a szakmunkásképzőkről. Léteznek azonban objektív nehézségek is, melyek leküzdése összefügg azzal, képesek vagyunk-e bizonyos erőforrásokat felszabadítani e problémák megoldására. Például az iskolák anyagi-tárgyi ellátottságára gondolok, a számítógépesítési program valóra váltásával, az oktatási rendszer korszerűsítésével kapcsolatban. Tudom, az ilyen program megvalósítása költségesebb, mint amilyet korábban megszoktunk. Ám ahogy a szülők többsége nem sajnálja a gyermekekre fordított anyagiakat, éppúgy kellqfie eljárnunk kollektíván is, s a társadalomnak is így kellene viseltetni a felnövekvő nemzedékkel szemben. Az ilyen kérdések megoldása megköveteli az iskolák irányító munkájának a javítását is. Irányító szerveink, sőt gyakran az oktatási minisztériumok is azt képzelik, hogy az irányítás tökéletesítése az irányelvek, utasítások, értekezletek, találkozók stb. számának növelésében rejlik, ezek azonban nem pótolhatják az irányító dolgozók és az irányítottak közvetlen kapcsolatát. Ennek következménye aztán az, hogy elvonják a pedagógusok idejét saját munkájuktól, sőt az is, hogy tevékenységüket gyakran a saját maguk készítette jelentések alapján értékelik. Ezért az utóbbi időben örömmel üdvözöltük a Cseh Oktatási Minisztérium irányító tevékenységében észlelhető változások jeleit, melyek abban nyilvánultak meg, hogy a minisztérium vezető dolgozói a felsőoktatási intézmények fejlesztésével kapcsolatos némely kérdést közvetlenül az intézményben oldottak meg. Hiszen az oktatásügyre is érvényes az, ami másutt: az íróasztaltól történő irányítás nem lehet hatékony. Ha az eddigiekben az oktatásügyről általában szóltam, az elmondottak természetesen teljes mértékben vonatkoznak arra a területre is, amelyen közvetlenül dolgozom, tehát a felsőoktatási intézményekre. A Cseh Műszaki Főiskolán tudatosítjuk felelősségünket, mellyel intézményünk a szakmailag és politikailag jól felkészült mérnökök képzéséért tartozik, s melyeket népgazdaságunk fejlődése stratégiai irányvonalának megvalósítása támaszt velünk szemben. Napjainkban azokat a leendő mérnököket oktatjuk, akik a 21. században érik el alkotóerejük csúcspontját. Jóllehet tudatában vagyunk a szüntelen önképzés szükségességének, mégis kötelességünk, hogy hallgatóinkat úgy készítsük fel, hogy képesek legyenek a jövő században felvetődő kérdések megoldására is. Az ilyen feladat valóra váltása megköveteli, hogy állandóan módosítsuk a tanítás tartalmát és formáit. A felsőoktatási intézményeknek jobb feltételeket kell teremteniük a hallgatók önálló munkájára. Ez feltételezi, hogy a hallgatók az eddiginél sokkal intenzívebben kapcsolódjanak be az iskolák tudományos kutató tevékenységébe. Ebben látom a Cseh Műszaki Főiskola egyik leggyengébb pontjának a kiküszöböléséhez vezető utat. Hallgatóink ugyanis erősen hajlamosak arra, hogy megelégedjenek a középszerűséggel, s a kötelező minimummal. Nekünk azonban nemcsak jól képzett szakembereket, hanem irányító dolgozókat is kell nevelnünk, akik képesek a dolgozókollektívák irányítására. Ez nagy igényeket támaszt politikai felkészültségükkel, elméleti tudásukkal, gyakorlati ismereteikkel szemben, sőt el kell sajátítaniuk a vezetéstudomány elveit is. E téren is sokat tehet mind az oktatási intézmény, mind a társa(Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1986. IV. 2.