Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-08 / 57. szám, szombat

A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK PROGRAMJA (Folytatás az 5. oldalról) törvényei határozzák meg, amelyekkel számolni kell. Minden előreszaladási kísér­let, a kommunista elveknek a társadalom anyagi és szellemi érettségének felmérése nélkül való alkalmazása, mint a tapasztala­tok mutatják, kudarcra vannak ítélve, gaz­dasági és politikai természetű veszteség­gel járhatnak. Az SZKP ugyanakkor abból indul ki, hogy megengedhetetlen a sürgető átalakí­tások megvalósításának, az új feladatok megoldásának halogatása. A párt tudato­sítja, hogy a hetvenes években és a nyolc­vanas évek elején az országfejlesztésben elért vitathatatlan eredmények mellett vol­tak bizonyos kedvezőtlen irányzatok és nehézségek. Ezek jelentős mértékben az­zal függnek össze, hogy nem kellő időben és nem megfelelően elemezték a gazdasá­gi helyzet változásait és a mélyreható in­tézkedések szükségességét az élet min­den területén, és nem tanúsítottak kellő állhatatosságot ezek megvalósításában. Ez akadályozta a szocialista rendszer le­hetőségeinek és előnyeinek teljesebb kiak­názását és fékezte az előrehaladást. Az SZKP úgy véli, hogy a jelenlegi belső és külső feltételek közepette a szovjet társadalom sokoldalú fejlődése, haladása a kommunizmus felé az ország társa­dalmi és gazdasági fejlesztésének meggyorsításával lehetséges és sza­vatolható. Ez a párt stratégiai irányvonala, amelynek célja az, hogy minőségi átalaku­lás menjen végbe a szovjet társadalom életének valamennyi területén: alapvetően megújuljon anyagi és műszaki bázisa a tu­dományos-műszaki forradalom vívmányai­nak talaján, tökéletesedjenek a társadalmi, mindenekelőtt a gazdasági viszonyok, alapvető változások történjenek a munka tartalmában és jellegében, az emberek anyagi és szellemi feltételeiben, aktivizá­lódjék a politikai, társadalmi és az ideológi­ai intézmények egész rendszere. A párt a kitűzött feladatok sikeres megol­dását összekapcsolja az emberi ténye­ző szerepének növelésével. A szo­cialista társadalom nem funkcionálhat ha­tékonyan, ha nem találja meg az új lehető­ségeket a tömegek alkotó tevékenységé­nek a fejlesztésére, a társadalmi élet min­den területén. Minél nagyobb méretűek a történelmi célok, annál fontosabb, hogy elérésükben milliók személyi érdekeltség­gel, felelősségtudattal, öntudattal és aktí­van vegyenek részt. A társadalmi-gazdasági fejlesztés meg­gyorsítása alapján a szovjet társadalom­nak új célokat kell elérnie, ami a követke­zőket jelenti: gazdasági területen - a népgazda­ságot elvileg új tudományos-műszaki és szervezeti-gazdasági szintre kell emelni, át kell állítani az intenzív fejlődés útjára: el kell érni a társadalmilag hasznos munka termelékenységének, a termékek minősé­gének és a termelés hatékonyságának vi­lágszínvonalát; biztosítani kell az ország egységes népgazdasági komplexumának optimális szerkezeti felépítését és kiegyen­súlyozottságát; jelentősen emelni kell a munka és a termelés társadalmasításá­nak szintjét; közelíteni kell a szövetkezeti -kolhoztulajdont az össznépi tulajdonhoz azzal a céllal, hogy távlatilag összeol­vadnak; szociális területen - az életszínvo­nal minőségileg új szintjét kell szavatolni a munka szerinti elosztás szocialista elvé­nek a következetes alkalmazásával; létre kell hozni az elvileg osztály nélküli társada­lom szerkezetét, el kell mosódnia a lénye­ges társadalmi-gazdasági, kulturális és szociális különbségeknek a város és a falu között; mind szervesebben kell egyesíteni a fizikai és a szellemi munkát a termelési tevékenységben; még tovább kell szilárdí­tani a szovjet nép, mint társadalmi és nemzetközi közösség összeforrottságát; magas szintre kell emelni a tömegek alkotó energiáját és kezdeményezését; politikai területen - szélesíteni kell a nép szocialista önigazgatását oly módon, hogy mindjobban bevonják az állampolgá­rokat az államigazgatásba és a közéletbe; hogy tökéletesítik a választási rendszert, javítják a népi hatalom választott szervei­nek tevékenységét, növelik a szakszerve­zeteknek, a Komszomolnak és a dolgozók más tömegszervezeteinek a szerepét, ha­tékonyabban aknázzák ki a képviseleti és a közvetlen demokrácia valamennyi for­máját; a szellemi élet területén - tovább kell erősíteni a szovjet emberek tudatában a szocialista ideológiát; teljes mértékben érvényesíteni kell a szocializmus erkölcsi elveit, a kollektív szellemet és az elvtársi kölcsönös segítségnyújtást; biztosítani kell, hogy a lakosság legszélesebb tömegei hozzáférhessenek a tudományos ismere­tekhez és a kultúra értékeihez; ki kell alakítani a sokoldalúan fejlett személyi­séget; Ezeknek az átalakításoknak az eredmé­nye a szovjet társadalom minőségileg új állapota lesz, amely tág teret biztosít a szo­cializmus hatalmas előnyeinek a társadal­mi élet minden területén. Ezáltal történelmi lépést teszünk a kommunizmus magasabb szakaszához vezető úton. A párt eközben szüntelenül a kommunista távlathoz viszo­nyítja politikáját, gazdasági és társadalmi stratégiáját, a szervező és az ideológiai munka feladatait. 2. A párt gazdasági stratégiája A társadalmi-gazdasági fejlesztés meg­gyorsításának a párt által kitűzött feladata mélyreható átalakulásokat igényel, minde­nekelőtt az emberi tevékenység legfonto­sabb területén - a gazdaságban. Radikális fordulatot kell végrehajtani a termelés in- tenzifikálásában, arra kell ösztönözni min­den vállalatot és ágazatot, hogy maradék­talanul és elsősorban használja ki a gazda­sági növekedés minőségi tényezőit. Bizto­sítani kell az áttérést a legmagasabb szer­vezettségű és hatékonyságú gazdaságra, amelynek sokoldalúan fejlett termelőerők­kel és termelési viszonyokkal, jól működő gazdasági mechanizmussal kell rendelkez­nie. Már 2000-ig el kell érni a termelési kapacitások megkétszereződését, gyöke­res minőségi felújításuk mellett. E feladatokat a párt és a nép olyan körülmények között oldja meg, amikor tovább mélyül a tudományos-műszaki for­radalom, amely óriási mértékben hat a je­lenlegi termelés minden területére, a társa­dalmi viszonyok egész rendszerére, magá­ra az emberre és környezetére, feltárja a munkatermelékenység jelentős emelésé­nek, a társadalom előrehaladásának új távlatait. A szocializmus történelmi külde­tése, hogy a kommunista építés szolgála­tába állítsa az élenjáró tudomány vívmá­nyait, a legkorszerűbb és leghatékonyabb technikát, a kollektív alkotómunka mind nagyobb erejét. A tudományos-műszaki haladás meggyorsítása - a termelési hatékonyság növelésének fő tényezője A párt gazdasági stratégiájának alapve­tő kérdése a tudományos-műszaki haladás jelentős mértékű meggyorsítása. Meg kell valósítani a népgazdaság új műszaki rekonstrukcióját és ennek alapján át kell alakítani a társadalom anya­gi-műszaki bázisát. Elsőrendű jelentőségű a termelési gépezet gyors felújítása a korszerű technika széles körű alkalmazása alapján, a leghaladóbb technológiai fo­lyamatok és az operatív termékváltást biz­tosító, a legnagyobb gazdasági és társa­dalmi hasznot hozó rugalmas termelés széles körű alkalmazásával. Be kell fejezni a komplex gépesítést a termelő és a nem termelő szféra valamennyi ágazatában, nagyot kell előrelépni a termelés automa­tizálásában, az automata üzemekre és vál­lalatokra, az automatizált irányítási és ter­vezési rendszerekre való áttéréssel. Minél nagyobb méreteket ölt a termelés villamo­sítása, kemizálása, robotizálása, a számí­tástechnika bevezetése és a biotechnoló­gia hasznosítása. A párt sokoldalúan előmozdítja az or­szág tudományos-műszaki potenci­áljának további növelését és hatékony kihasználását, a tudományos kutatások ki- terjesztését, mert ezek új lehetőséget kí­nálnak ahhoz, hogy nagy, forradalmi válto­zásokra kerüljön sor a gazdaság intenzifi- kálásában. Biztosítani kell, hogy a terme­lésben, az irányításban, a szolgáltatások­ban és a mindennapi életben alkalmazzák a tudomány és a technika legújabb vívmá­nyait. A tudomány teljes egészében köz­vetlen termelőerővé válik. A tudományos-műszaki haladás meg­gyorsítása, a technikában és a technológi­ában véghezvitt gyökeres átalakítások alapján minden műszaki, szervezési, gaz­dasági és szociális tényező mozgósításá­val el kell érni a munkatermelékeny­ség jelentős növekedését, mert enél- kül mint ahogyan Lenin mondotta: „lehe­tetlen a kommunizmusra való áttérés". Az elkövetkező 15 éves időszak alatt, amely a csúcsszintü munkatermelékenységhez vezető út fontos mérföldköve, a 2,3-2,5- szörösére kell emelni. Minden egyesülésnél, minden vállalat­nál és minden munkahelyen maximálisan ki kell használni a munkatermelékenység növelésének tartalékait. Biztosítani kell a termékek munkaigényességének csök­kentését, a munkaidő-kiesések korlátozá­sát, a legújabb technika és technológia bevezetését, a rend és a fegyelem erősíté­sét, a normarendszer tökéletesítését, a tu­dományos munkaszervezés haladó formá­inak a széles körű alkalmazását, a terme­lés kultúrájának a növelését, a dolgozó kollektívák stabilitását, az újítómozgalom és az ésszerűsítés fejlesztését. A tudományos-műszaki haladásnak arra kell irányulnia, hogy gyökeresen megjavul­jon a természeti erőforrások, a nyersanyagok és egyéb anyagok, a tüzelőanyagok és az energia fel- használása, kezdve a nyersanyag kiter­melésétől és komplex feldolgozásától a végtermék kibocsátásáig és felhasználá­sáig. Gyorsabb ütemben kell csökkenteni a nemzeti jövedelem anyag- és energiaigé­nyességét, valamint a fémek speciális fel- használását. Az erőforrások takarékos fel- használása döntő feltétele annak, hogy fedezni tudjuk a népgazdaság tüzelő­anyag-, energia-, nyersanyag- és anyag- szükségleteinek növekményét. A párt gazdaságpolitikájának közép­pontjában és minden gyakorlati tevékeny­ség középpontjában az áll, hogy minden­képpen emelni kell a termelés mű­szaki színvonalát és javítani kell minőségét. A szovjet termék testesítse meg a tudomány legújabb eredményeit, feleljen meg a legnagyobb műszaki-gazda­sági, esztétikai és egyéb fogyasztói köve­telményeknek, legyen konkurenciaképes a világpiacon. A minőség javítása megbíz­ható mód arra, hogy teljesebben kielé­gíthessük az ország igényét és a lakosság növekvő keresletét a legkülönfélébb áruk iránt. A gyenge minőség, a selejt az anyagi erőforrásoknak és a nép munkájának elfe- csérlése. A párt aktívan támogatja a harcot a szovjet gyártmány becsületéért A termék minősége legyen szakmai és hazafias büszkeség tárgya. A tudományos-műszaki fejlődés haté­konysága nem csupán a legújabb technika előállításának növelésétől függ, hanem at­tól is, hogy jobban felhasználják az állóalapokat, több terméket gyártsanak minden egyes berendezéssel a termelési terület minden négyzetméterén. Le kell küzdeni azt a létező irányzatot, hogy csök­ken az alapok hatékonysága és a jövőben el kell érni növelését. A tudományos-műszaki haladás meg­gyorsítása mind nagyobb követelményeket támaszt a dolgozók általános és szakmai képzettsége iránt. Következetesen fogjuk érvényre juttatni a szakmai képzés és továbbképzés egész rendszerének a töké­letesítését célzó irányvonalat, hogy terv­szerűen biztosítsuk a munkahelyek és a munkaerők összhangját valamennyi ága­zatban az ország egész területén. A termelés intenzifikálásának általános fokozásáért, ésszerűsítéséért, a tudomá­nyos-műszaki fejlesztésre alapozott na­gyobb hatékonyságáért folytatott küzdelem a szocialista tervgazdálkodási rendszer vi­szonyai között szervesen párosul a szovjet társadalom humánus céljainak megvalósí­tásával, a teljes foglalkoztatottsággal, az élet valamennyi vetületének szüntelen javí­tásával. A társadalmi termelés strukturális átépítése Az intenzifikáció útjára való áttérés mélyreható szerkezeti változtatásokat igé­nyel a gazdaságban. A népgazdaságnak rugalmasan és időben kell igazodnia a tu­dományban, technikában és technológiá­ban, valamint a társadalmi és az egyéni szükségletekben mutatkozó progresszív változásokhoz. Nagyobb ütemben kell fej­leszteni azokat az ágazatokat, amelyek biztosítják a tudományos-múszaki hala­dást, a szociális feladatok sikeres megol­dását, el kell érni a fogyasztás és a felhal­mozás optimális arányát, javítani kell az arányokat a termelőeszközök és a fo­gyasztási cikkek gyártása, a agrár-ipari komplexum ágazatai között. Növelni fogjuk a gazdaság szociális orientáltságát, követ­kezetesen fordulatot hajtunk végre a szov­jet nép növekvő igényeinek minél teljesebb kielégítése felé. Új követelményeket támasztunk ennek kapcsán a beruházási politikában. E politika célja: biztosítani a beruházások nagyobb hatékonyságát, koncentrálásukat azokra a döntő szakaszokra, amelyektől a nagyobb gazdasági hatékonyság és a ki­egyensúlyozott gazdasági fejlődés elérése, valamint az függ, hogy minden befektetett rubel a legnagyobb növekedést biztosítsa a termelésben és a nemzeti jövedelemben. A súlypontot az új építkezésekről át kell helyezni a már meglévő vállalatok műszaki korszerűsítésére és felújítására, jelentősen növelni kell a beruházások egészében az e célokra fordítandó összegek arányát, s ezen belül külön a berendezésekre és gépekre fordítandó kiadások hányadát. El­sőrendű feladat a kitermelő, feldolgozó és fogyasztási ágazatokba irányuló beruházá­sok arányainak javítása, az eszközök újra­felosztása a tudományos-műszaki fejlődés gyorsítását elősegítő ágazatok javára. Az a feladat, hogy a Szovjetunió gazda­ságát a világ legkorszerűbb és legerősebb gazdaságává változtassuk, megköveteli a gazdasági potenciál alapját képező ne­hézipar további fejlesztését. A párt a tudományos-műszaki forrada­lom legújabb eredményeinek a felhaszná­lásában kulcsfontosságú szerepet tulajdo­nít a gépgyártásnak. Fejlesztési ütemé­nek meggyorsítása a tudományos-műszaki haladás alapján a népgazdaság valemeny- nyi ágazatában és az ország védelmi ké­pességének a megfelelő szinten tartásá­ban a távlati gazdaságfejlesztés fő iránya. A gépiparnak olyan legmagasabb műsza­ki-gazdasági színvonalú gépek, berende­zések és műszerek rendszereit és komple­xumait kell előállítania, amelyek a forradal­mi változásokhoz vezetnek a termelés technológiájában és szervezésében, bizto­sítják a munka termelékenységének több­szörös növelését, az anyag- és energiaigé­nyesség csökkenését, a termékek minősé­gének javítását és az alapmegtérülés nö­vekedését. Kiemelten kell fejleszteni a szerszámgépipart, az elektrotechnikai és mikroelektronikai ipart, a számítástechnikai és műszeripart, az egész informatikát - ezek a tudományos-műszaki haladás valódi katalizátorai. Növelni kell a kapacitásokat és minőségi előrelépést kell elérni a kohászatban, a vegyiparban és a nehézipar más, építő­anyagokat előállító ágazataiban, állan­dóan bővíteni kell az anyagok választékát, javítani kell minőségüket és növelni kell az új, gazdaságosabb és korszerűbb anyagok gyártását. Rendkívül fontos feladat az ország tü­zelőanyag- és energetikai komple­xumának hatékony fejlesztése. A növek­vő szükségletek stabil kielégítése az összes tüzelőanyag- és energiafajtából megköveteli a tüzelőanyag és energiamér­leg szerkezetének javítását, az atomener­getika gyorsabb ütemű fejlesztését, a meg­újítható energiaforrások szélesebb körű felhasználását, a gazdaság valamennyi ágazatában következetesen, aktívan és céltudatosan takarékoskodni kell a tüzelő­anyag és energiaforrásokkal. Az ország társadalmi és gazdasági fejlő­désének elengedhetetlen feltétele az ag­rár-ipari komplexum további erősítése és hatékonyságának növelése, s az, hogy termékeiből teljesen kielégítse az ország szükségleteit. Be kell fejeznünk a mező­gazdaság iparszerü alapokra való átállítá­sát, mindenütt meg kell honosítani a gaz­dálkodás tudományos rendszereit, a bel­terjes technológiákat, jobban kell haszno­sítani a termőföldet, fokozni kell termőké­pességét, el kell érni a terméshozamok jelentős növekedését a mezőgazdasági növényeknél, javítani kell az állattenyész­tés produktivitását, erősíteni kell a takar­mánybázist, biztosítani kell a mezőgazda- sági termelés stabilitását, csökkenteni kell a kedvezőtlen természeti és időjárási vi­szonyoktól való függőségét, meg kell aka­dályozni a termésbetakarításnál és az ál- lattenysztésben a veszteségeket. Tovább mélyül az agrár-ipari integráció és a válla­latok közötti kooperáció, új szintre emelke­dik a technika, a technológia, valamint a termelés, a felvásárlás, a szállítás, a tá­rolás és a feldolgozás szervezése a mező­gazdaságban. A szocialista mezőgazdaság alapjait ké­pező kolhozoknak, szovhozoknak, agrár­ipari egyesüléseknek és vállatoknak döntő mértékben hozzá kell járulniuk az ország mezógazdaságitermék-szükségletének biztosításához. Az élelmiszerkészletek ki­egészítéséhez ezzel párhuzamosan hoz­zájárulnak a vállalati és egyéni kisegítő gazdaságok, a gyümölcs- és zöldségter­melő társulások. Az SZKP erőfeszítéseket tesz a köz­szükségleti cikkek gyártásának és a szolgáltatások teljes körének gyorsított ütemű fejlesztése biztosítására a szovjet emberek igényeinek hiánytalan kielégítése céljából. Ebbe a népgazdaság minden ágzatából be kell vonni a vállalatom kát, az egyesüléseket és szervezeteket. Az ország egységes népgazdasági komplexumának tökéletesítésében pártunk fontos szerepet szán a műszaki korszerű­sítésnek, és a munka hatékonybbá tételé­nek a termelési infrastruktúra ágaza­taiban: a népgazdaság elektromosenergia-, kőolaj- és gázellátásában, távközlési és információs rendszereiben. Külön gondot kell fordítani az egységes szállítási rend­szer fejlesztésére, összes láncszemének tökéletesítésére, a jól felszerelt utak kiter­jedt hálózatának a létrehozására. Jelentős mértékben emelni kell az építő­ipar műszaki-gazdasági színvonalát, az építkezést egységes ipari folyamattá kell alakítani, javítani kell a tervezési és kivite­lezési munkálatok minőségét, csökkenteni kell költségeiket, rövidíteni kell az építési munkát és a termelő berendezések üzem­be helyezésének átfutását. (Folytatás a 7. oldalon) ÚJ SZÚ 6 1986. III. 8.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom