Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-06 / 55. szám, csütörtök
ÚJ szú 3 1986. III. 6. A szovjet művészet feladatairól (Kiküldött munkatársunk telexjelentése Moszkvából) - A Szovjetunió művészeti életének vezető személyiségei nyilatkoztak tegnap az újságíróknak azokról a feladatokról, melyeket az SZKP XXVII. kongresszusán előterjesztett politikai beszámoló és számtalan vitafelszólalás állított az ország művészeti szövetségei, minden egyes író, színház, festő, zeneszerző elé. Ezekről Georgij Markov, a szovjet írószövetség első titkára szólt bevezetőjében, majd Leonyid Zamjatyinnak, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztálya vezetőjének „irányításával“ a megjelentek válaszoltak a rengeteg, minden tekintetben sokszínű kérdésre. A nyugati tömegtájékoztató eszközök tudósítói által feltett kérdések ugyanis szinte kivétel nélkül arról tanúskodtak: a Nyugaton még mindig nagyon elterjedt az a nézet, hogy a szólásszabadság, a szabad véleménynyilvánítás idegen a Szovjetuniótól, s egyáltalán a szocialista társadalmi rendszertől. Az egyik ilyen jellegű kérdésre válaszolva Zamjatyin elmondta: azok, akiknek eddig még kétségeik voltak, most szemtanúi lehettek a szovjet kommunisták tanácskozásának, s igazán meggyőződhettek arról, hogy a hibák és hiányosságok nem maradtak éles bírálat nélkül. Ez a kritika nem öncélú, hanem a gondok mielőbbi megoldását szolgálja. Azért mutattak rá nagyon nyomatékosan olyan jelenségekre is, mint a korrupció, a visszaélések, mert bár ezek a jelenségek még fellelhetőek, nem ez a jellemző, s jogos a tömegek igénye, hogy az ilyesminek mielőbb véget kell vetni. Ezt az igényt tükrözik az irodalmi alkotások is. Nyugaton igazán feleslegesen „aggódnak“ amiatt, hogy a szovjet írókat, művészeket nyomasztja a szólásszabadság hiánya. Ezzel összefüggésben Zamjatyin idézte egy amerikai politikus véleményét, miszerint az emberi jogok a legolcsóbb áru, amely könnyen talál vevőre a propagandában, mindig beválik a szovjetellenes fellépésekben. Mihail Uljanov, a Vahtangov Színház neves művésze kifejtette: kicsi világban élünk, s igaza volt Sztanyiszlavszkijnak, aki azt mondta, hogy a színház közelebb hozza egymáshoz az embereket, hiszen minden egyes darab a népről szól, sokat árul el jelleméről, szellemi életéről, vágyairól. Ugyanez vonatkozik a könyvekre, filmekre, minden művészeti alkotásra. A színész nem fordulhat Reagan elnökhöz: ember ne rángasd ilyen szörnyűségekbe a világot! A művészet eszközeivel azonban kifejtheti véleményét a világ dolgairól. Uljanov elmondta: nemrég az Egyesült Államokban járt és megnézte a Rambo-ll című filmet. Mélységesen felháborította, hogy ilyen primitív, durván szovjetellenes film egyáltalán megjelenhet a filmszínházakban. Ez is egyfajta véleménynyilvánítás, bár jó lenne, ha a tengerentúlon észrevennék, hogy a Szovjetunióban még sosem jelent meg olyan film, színdarab, vagy könyv, amely sértő lett volna az amerikai vagy bármely más népre nézve. Georgij Markov beszélt a fiatal költők és írók felkészítéséről az új feladatokra. Elmondta, az írószövetség minden lehetőséget megad nekik, hogy elutazhassanak az ország nagy építkezéseire, megismerjék az életet, az új hősöket, hogy műveik valóban a mai szovjet realitást tükrözzék. Tény, a kongresszuson többen bírálták a modern irodalom témaválasztását, kritikai hangvételének hiányosságait, ez azonban nem azt jelenti, hogy nincsenek valóban értékes művek, hanem azt, hogy még több kell belőlük. Alekszandr Csakovszkij, az ismert író válaszolt azokra a kérdé(ČSTK) - William Crowe admirális, a vezérkari főnökök testületének elnöke az NBC tévétársaságnak adott interjújában kijelentette: az USA 1986. március 31-ig nem állíthatja le a nukleáris robbantásokat. Mint ismeretes, ekkor jár le az összes atomrobbantásra elrendelt egyoldalú szovjet moratórium. Az admirális szerint az amerikai kísérletek folytatása elkerülhetetlenül szükséges az USA nukleáris erőinek „megbízhatósága és stabilitása“ szempontjából. Edward Markey szenátor bírálta a kormányt, hogy nem hajlandó csatlakozni a szovjet moratóriumhoz. Ennek fő oka szerinte Reagan „csillagháborús“ programja. . , Ugyancsak a „csillagháborús“ sekre, amelyek a szovjet müve- programot védte a Kongresszus szetben gyakori háborús temaval voltak kapcsolatosak. Leszögezte: meggyőződése, hogy ez a jövőben sem lesz másképp, és helyes, hogy így van. A hadiipar fellendülése, a szovjet hadvezérek nagy tudása mellett a szovjet emberek hősiességének, hazafiasságának köszönhetően sikerült győzelmet aratnia a fasiszta Németország felett. A hősiesség és a hazafiasság pedig tiszteletet érdemel, annál is inkább, mivel a szovjet rendszer iránti odaadásból, a lenini eszmékbe vetett hitből és abból fakad, hogy a szovjet emberek úgy érezték, nem tudnak - és nem is akarnak - más társadalmi rend szerben élni. GÖRFÖL ZSUZSA Botha ígérete csak újabb manőver Az AESZ külügyminiszterei határozatban sürgették Namíbia függetlenségének megadását (ČSTK) - Pieter Botha, a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság elnöke kedden bejelentette, Pretoria hajlandó április 1 -tói megkezdeni az ENSZ 435-ös számú, a Namíbia függetlenségének megadásáról szóló határozatának teljesítését. Ezt az időpontot azonban ismét a kubai internacionalista egységek Angolából történő távozásához kötötte. Mint ismeretes, a kubai katonák az angolai kormány felkérésére tartózkodnak az országban, és segítséget nyújtanak a luandai vezetésnek a Pretoria által támogatott kormányellenes csoportok elleni küzdelemben. Botha bejelentésére a SWAPO londoni képviselője, Peter Manning azonnal reagált, s úgy vélte: újabb manőverről van szó, amellyel a fajüldöző rezsim félre akarja vezetni a nemzetközi közvéleményt. A 435-ös határozat nem teljesítéséért kizárólag Pretoriát terheli a felelősség, s a Botha-beszéd csak újabb kísérlet arra, hogy ezt a felelősséget az angolai kormányra hárítsák. A tegnapra virradó éjszaka Ad- disz Abebában befejeződött az Afrikai Egységszervezet külügyminisztereinek egyhetes tanácskozása. Az elfogadott határozatban 50 tagország követelte Namíbia függetlenségének azonnali és feltételek nélküli megadását. A miniszterek elutasították Dél- Afrika és az USA azon követelését, hogy a fajüldöző rezsim csapatainak távozását a kubai internacionalista Angolából történő kivonásához kössék. A dokumentum ugyanis hangsúlyozza, a na- míbiai nép egyedüli törvényes képviselője a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO). Ugyancsak elítéli az okmány azt a támogatást, amelyet az USA nyújt az angolai UNITA kormányellenes szervezetnek. Az AESZ külügyminiszterei bírálták Washington ún. „konstruktív együttműködési“ politikáját Pretoriával, s Dél-Afrika elleni szankciók elfogadását követelték. Mint ismeretes, a Dél-afrikai Köztársaság gyakorlatilag a második világháború óta tartja törvénytelen megszállás alatt Namíbiát. A 435-ös számú határozatot az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1978-ban fogadta el, s ez feltételezi minden dél-afrikai katona távozását Namíbiából, továbbá ENSZ-csapatok és megfigyelők kiküldését ebbe az országba, majd szabad választások megtartását ugyancsak a világszervezet felügyelete alatt. A több tucat apartheid-ellenes szervezetet felölelő legnagyobb dél-afrikai tömörülés, az Egyesült Demokratikus Front vezetői tartanak attól, hogy a fajüldöző rezsim fokozza az országban a megtorló intézkedéseket. Mindenekelőtt arra hívták fel a figyelmet, hogy Botha keddi beszédében lényegében beismerte az általa meghirdetett rendkívüli állapot eredménytelenségét. Vagyis: nem sikerült elnyomnia a dél-afrikai fekete többség szabadságvágyát. Botha ezért beszédével egyrészt a világközvélemény jogos bírálatát akarta enyhíteni azzal, hogy megígérte, e hét végén visszavonják a rendkívüli állapotot, ugyanakkor azonban közölte, hogy a fajüldözők által ellenőrzött parlamentet felkérik „esetleges új törvények“ megszavazására „az élet- és vagyonvédelem“ érdekében. A front nyilatkozata leszögezi, a „zavargások“ ellen hozott új törvények egyet jelentenének a már amúgy is drákói intézkedések további szigorításával és bővítésével. A rendkívüli állapotot a Botha- rezsim 1985 júliusában hirdette meg az ország egy részén, s ez lehetőséget ad a rendőrségnek és a katonaságnak az önkényes lőfegyver-használatra, s bárkit bírósági ítélet nélkül letartóztathatnak. Ennek az intézkedésnek az eredményeként eddig több mint hét és fél ezer embert zártak börtönbe, a hadsereg alakulatait a négerek lakta negyedekbe küldték, s ezekben a karhatalom véres támadásokat indított az apartheid ellenzői ellen. Az USA az űrfegyverkezési program miatt nem állíthatja le az atomkísérleteket William Crowe tengernagy érvelése nukleáris arzenálját. Mint ismeretes, a kilencvenes évekig London korszerűsíteni kívánja tengeralattjáróit, s az eddigi Polaris típusú rakétákat a korszerű amerikai Tridentekkel cseréli fel. Mindez szöges ellentétben van a szovjet javaslatokkal, amelyek felszólítottak arra, hogy a szovjet és amerikai közepes hatótávolságú rakéták felszámolásával párhuzamosan Nagy-Britannia és Franciaország fagyassza be atomfegyverzetét, s hogy az USA vállaljon kötelezettséget: közepes hatótávolságú és stratégiai atomfegyvereit nem adja át más országoknak. Ugyancsak e témakörhöz tartozik egy brüsszeli hír, miszerint Francois-Xavier de Donnea belga hadügyminiszter felszólította a nyugat-európai cégeket, hogy a lehető legnagyobb mértékben vegyenek részt a NATO fegyverkezési terveinek, valamint az USA „csillagháborús“ programjának megvalósításában. Kijelentette, hogy Belgium ebben példát akar mutatni más NATO-országoknak is. A japán kormány pedig kedden úgy döntött, hogy immár harmadízben küld szakértői csoportot az Egyesült Államokba, amely szintén az űrfegyverkezési programban való japán részvétel lehetőségeit fogja tanulmányozni. A hivatalos amerikai szerveknek nem sikerült feltartóztatni azt a hatalmas békemenetet, amelynek résztvevői öt nappal ezelőtt indultak Los Angelesből, s keresztülvonulnak az USA számos szövetségi államán. Clermont város vezetői megtiltották a békeaktivistáknak, hogy éjszakára felállítsák sátortáborukat. Ezt azzal indokolták, hogy a békemenet szervezői nem tudták megfizetni az egymilliós biztosítási díjat. A menet résztvevőinek azonban a helyi társadalmi és egyházi szervézetek igyekeztek éjszakai szálláshelyet nyújtani. Tehát Clermontban is népszerű a békemenet jelszava: Az atomfegyverek felszámolásáért! tagjai előtt mondott keddi beszédében James Abrahamson tábornok, a program igazgatója. Sürgette, hogy az úrfegyverkezési tervek költségvetését az elkövetkező pénzügyi évre teljes egészében hagyják jóvá. Abrahamson 1987-re 4,8 milliárd dollárt kért, vagyis 1,1 milliárddal többet, mint az 1986-os pénzügyi évben. A tábornok szerint ezt a pénzt mindenekelőtt az űrrepülőgépek és új típusú lézerek fejlesztésére fordítják. Mindkét esetben az űrbe telepítendő rakétaelhárító rendszer lényeges elemeiről van szó. Paul Nitze, az amerikai elnök leszerelési kérdésekkel foglalkozó különtanácsadója tegnap Londonban Geoffrey Howe brit külügyminiszterrel tárgyalt. A hírügynökségi jelentések szerint a Mihail Gorbacsov által január 15-én ismertetett szovjet békeprogram volt a legfontosabb napirendi pont. A brit külügyminisztérium szóvivője szerint London a legközelebbi napokban választ kíván adni a szovjet javaslatokra, amelyek célul tűzték ki az atomfegyverek évezred végéig történő felszámolását. A válasz tartalmát előre jelzi az a tény, hogy Nagy-Britannia a közeljövőben bővíteni akarja Az új haiti junta nem kíván változtatni a diktátor szökése előtti helyzeten (ČSTK) — A haiti katonai-polgári junta a több napja tartó hatalmas népi tiltakozó mozgalom követeléseinek eleget téve leváltotta a korábbi Duva- lier-rezsim két volt magas rangú politikusát, a tájékoztatási államtitkárt és Port-au-Prince polgármesterét, akik a diktátor távozása után is hivatalukban maradtak. Helyükre azonban olyan személyeket neveztek ki, akik ugyancsak kompromittálták magukat a Duvalier-diktatúra idején. Megfigyelők ebből azt a következtetést vonják le, hogy a junta lényegében nem kíván változtatni a diktátor szökése előtti helyzeten. A délkelet-franciaországi Talloires- ban Jean-Claude Duvalier hatósági erőszakkal történő kiköltöztetését követeli annak a szállodának a tulajdonosa, ahol a haiti diktátor február 7-én volt kénytelen megszállni. A francia kormány egyébként továbbra is kényes helyzetben van, mivel egyelőre nincs olyan ország, amely befogadná Duva- liert. Nicaragua nem lesz második Grenada Shultz külügyminiszter a „kontráknak“ szánt 100 millió dollár megszavazása mellett agitál • Leonyid Zamjatyin Reagan rádióbeszédéről Aquino elnök az országból kimenekített Marcos-vagyon visszaadását követeli (ČSTK) - A Fülöp-szigetek legfelsőbb bíróságának 13 tagja közül 6-an lemondtak tisztségükről - közölte a manilai televízió. A kormány azonnali hatállyal amnesztiában részesítette a maoista irányzatú Fülöp-szigeteki Kommunista Párt négy vezetőjét. Négyet közülük már tegnap szabadon bocsátottak. A kormány felújította a Benigno Aquino volt szenátor ellen 1983- ban elkövetett gyilkosság körülményeinek kivizsgálását. A vizsgálat során új adatok kerültek napvilágra. Az államügyész szerint két tanú azt vallotta, hogy az Aquino- gyilkosság hátterében az elszökött Marcos elnök, felesége és más korábbi magas rangú politikusok álltak. A Marcos elnök korrupciós ügyeivel foglalkozó kormánybizottság bejelentette, a volt elnök mintegy 10 milliárd amerikai dollárt sajátított ki magának. Az elnöki palotában talált dokumentumokra hivatkozva Jovito Salonga volt szenátor közölte, Marcos összesen 5-10 milliárd dollár közötti összeggel károsította meg az országot. A Fülöp-szigetekre érkezett szerdán az amerikai kongresszus küldöttsége, amely Corazon Aquino elnökkel az Egyesült Államokban levő Marcos-vagyon átadásának Részleteit vitatja meg. (ČSTK) - George Shultz amerikai külügyminiszter arra próbálta rávenni a képviselöház tagjait, hagyják jóvá azt a 100 millió dolláros összeget, amelyet Reagan elnök a nicaraguai ellenforradalmárok megsegélyezésére szán. Ebből 70 milliót fegyvervásárlásokra fordítanának. Megfigyelők a külügyminiszter beszédét az elnök által elindított propaganda-kampány folytatásaként értékelik. Shultz ismét azt állította: a legális nicaraguai kormány veszélyt jelent Közép-Amerikára nézve. A kongresszusi képviselők azonban szkeptikusan reagáltak szavaira. David Obey, a képviselőház egyik albizottságának elnöke például annak az aggodalmának adott hangot, hogy az amerikai katonai támogatás az ellenforradalmároknak tovább fokozza az USA beavatkozását Nicaragua belügyeibe. A kubai külügyminisztérium a világszervezet székhelyén az ENSZ hivatalos dokumentumaként terjesztett nyilatkozatában ítéli el a nicaraguai ellenforradalmároknak szánt amerikai támogatást. A nyilatkozat rámutat, ez az eljárás ellentmond a nemzetközi jogi normáknak és nem egyeztethető össze a Contadora-csoport és a közép-amerikai válság békés rendezésére törekvő más latinamerikai államok álláspontjával. Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB tájékoztatási osztályának vezetője a moszkvai kongresszusi sajtóközpontban foglalkozott az amerikai elnök március 3-i beszédével, amelyben Reagan a 100 millió dolláros segély megszavazását követelte. Zamjatyin szerint Reagan azzal is nyomatékot kívánt adni követelésének, hogy a Fehér Házban fogadta a nicaraguai ellenforradalmi csoportok vezetőit. Szovjet vélemény szerint az Egyesült Államok megsérti Nicaragua szuverén jogait, amikor felforgató tevékenységet folytat ellene és beavatkozik belügyeibe. Washingtonnak nem felel meg a Contadora-csoport által javasolt békés párbeszéd, kizárólag az erő, a nyomás, a beavatkozás eszközeit kívánja alkalmazni. Ez a politika ellentétben áll a nemzetközi viszonyokban tapasztalható tendenciával, miszerint az egyes térségekben tárgyalások útján oldják meg a konfliktusokat. Zamjatyin cáfolta Shultz külügyminiszter azon állítását, miszerint Nica^ raguéban 200 szovjet tanácsadó működik. „Ez nem felel meg a valóságnak, s biztosíthatom Shultz urat, Nicaraguában nincsenek szovjet katonai tanácsadók“ - mondotta Zamjatyin. Tomas Borge nicaraguai belügyminiszter a Rio de Janeiróban folyó latin-amerikai szociológiai kongresszuson leszögezte, Managua sosem ül tárgyalóasztalhoz az Egyesült Államok által felfegyverzett somozista gárdistákkal. A belügyminiszter megvádolta Reagan elnököt: azzal az érveléssel próbál politikai nyomást gyako- roni a washingtoni törvényhozásra, hogy „a Szovjetuniónak és a Kubának tesznek szolgálatot“ a törvényhozók, ha nem szavazzák meg az újabb katonai támogatást a nicaraguai ellenforradalmi bandáknak. Nevetségesnek minősítette Reagannek azt az állítását, hogy a mindössze 3 millió lakosú Nicaragua veszélyezteti az Egyesült Államok biztonságát. Az elnök által kért 100 millió dolláros támogatás csak az értelmetlen háború elhúzódását eredményezheti, amelyet az ellenforradalmi bandák sohasem nyerhetnek meg, tehát ez a konfliktus az Egyesült Államok közvetlen katonai beavatkozásába torkollhat. Tomas Bc-ge hangsúlyozta: „Nicaragua azonban nem lesz második Grenada Az amerikai invázió szörnyí vérontást eredményezne, men a nicaraguai nép kész forradalmi vívmányainak megvédésére“.
