Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-05 / 54. szám, szerda

A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1986-1990-es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra (Folytatás az 5. oldalról) sek kialakítása útján is, ezek ugyanis lehe­tővé teszik a hatékony szakosodást és kooperációt, amely mentes a tárca-válasz­falaktól. Új módon kell megoldani a minisztériu­mok szerepének és funkciójának kérdését. Munkájuk tartalma és stílusa, a szervezeti struktúrák a gazdálkodás régi, elsősorban adminisztratív módszerei alapján alakultak ki. Az irányítás gazdasági módszereinek, a vállalatok és az egyesülések jogai kibő­vülésének figyelembe vételével a miniszté­riumoknak lényegesen át kell alakulniuk abból a célból, hogy a korábbi funkciók egy részét átadják a termelő kollektíváknak, megszabaduljanak a felesleges napi ügyek intézésétől, s megbízzanak a vállalatokban A legfontosabb - amire a jelenlegi körül­mények között a minisztériumoknak össz­pontosítaniuk kell tevékenységüket - a tu­dományos-műszaki haladás stratégiájá­nak, fejlődési perspektíváinak meghatáro­zása az adott ágazatban, a gazdasági munka általános színvonalának emelése, végül pedig a társadalom termékszükség­leteinek teljes kielégítése. E célok érdeké­ben tökéletesíteni kell az ágazatirányítás szervezési rendszerét, áttérni - általában - a kétlépcsős felépítésre. A gépgyártási komplexum minisztériumaiban már befeje­ződött az ilyen felépítési vázak kidolgozá­sa, s ezt meg kell gyorsítani minden más ágazatban is. A minisztériumok előtt bonyolult felada­tok állnak. És az ügy sikere sok mindenben függ majd attól, mennyire gyorsan tudnak gondolkodásban áthangolódni a kor köve­telményeinek megfelelő szintre. A gazdálkodási mechanizmus hatékony­ságának növelésében rendkívül nagy fele­lősség hárul központi gazdasági szerveink­re. Ezek közvetítik tovább a párt politikájá­nak fő irányelveit. Nem titok, hogy gyakorlati tevékenysé­gük során nagyon sok esetben eltorzul a kérdések lényege a terjengős utasítások­ban és a módszerekben, felülkerekedik a hivatalnoki szemlélet, elsikkasztják a do­log lényegét. Ez a helyszínen jogos elége­detlenséget kelt. Egyszer s mindenkorra ki kell irtani ezt a gyakorlatot, és szigorúan tartani kell magunkat a párthatározatok értelméhez és szelleméhez. A gazdálkodási mechanizmus most megvalósuló átalakításának sikere nagy mértékben függ a Szovjetunió Állami Terv­bizottságától. Tevékenységét az új köve­telményekhez kell igazítania, meg kell szi­lárdítania a kulcsfeladatok megoldásának átfogó megközelítését, teljes felelősséget kell viselnie a gazdaság kiegyensúlyozott és hatékony növekedéséért. Ilyen alapon kell átalakítani a Szovjetunió Állami Tervbi­zottsága szerkezetét is, azzal a céllal, hogy tevékenységét a távlati népgazdasági problémákra, elsősorban az általános gaz­dasági ágazatközi és regionális arányok kialakítására összpontosítsa. Fontos feladatok állnak a Szovjetunió Állami Anyag- és Műszaki Ellátási Bizott­sága előtt is. Az új gazdálkodási mechaniz­mus követelményeinek megfelelően át kell alakítania tevékenységét, fejlesztenie kell az ellátás és értékesítés - beleértve a nagykereskedelmet is - hatékony for­máit. Bátor és határozott tetteket várunk a Szovjetunió pénzügyminisztériumától. Az elmúlt években csökkent a pénzügyek szerepe a gazdasági életben, gyengült a gazdaság hatékonyságának növeléséért folytatott küzdelem. Mi több, számos eset­ben a pénzügyi és hitelmechanizmus féke­zi az előrehaladást. Itt lényeges változá­sokra van szükség, hogy ezt a mechaniz­must a gazdasági fejlődés költségcsökken­tő jellegének erősítésére összpontosítsuk. Az új követelményeknek megfelelően kell felülvizsgálni a Szovjetunió Állami Bankjának ós Beruházási Bankjának tevé­kenységét is. Jelenleg rendkívül rossz ha­tékonysággal működik a hitelrendszer. A gyakorlatban még nem teremtették meg azokat a feltételeket, amelyek arra késztet­nék a vállalatokat és intézményeket, a kol­hozokat és szovhozokat, hogy ésszerűen használják fel a hiteleket, növeljék a jöve­delmezőséget, idejében és maradéktalanul elszámoljanak az állammal. A bankok kö­telesek őrködni az államérdekek felett, s mindamellett minden eszközzel elő kell segíteniük a dolgozókollektívák kezdemé­nyezőkészségének és gazdasági vállalko­zókedvének növekedését. A gazdaság intenzívebbé tételének fel­tételei között növekszik az áraknak - mint a hatékony költségfelhasználás és a gazda­sági tevékenység eredményei megbízható mércéjének, a tudományos-technikai hala­dás ós a termékminőség-javítás hathatós ösztönzőinek - szerepe. E téren nagy feladatok hárulnak az Állami Árbizottságra. Szükséges, hogy az gyorsabban és gazda­ságilag hozzáértőbben oldja meg a felgyü­lemlett problémákat. A szociálpolitika fela­dataival összhangban a kiskereskedelmi árak terén is van mit tenni. Az elmúlt időszakban, mint ismeretes, új szerveket - az Agrár-ipari Állami Bizottsá­got és a Gépgyártási Bizottságot - hoztak létre a nagy népgazdasági komplexumok irányítására. Szerkezetük és funkciójuk kü­lönböző, tükrözik az adott komplexumsajá­tosságait, és ez, úgy tűnik, helyes. A ta­pasztalatok felhalmozódásának arányában célszerű továbbmenni az egymással köl­csönösen kapcsolatban álló és rokon ága­zatok irányításának tökéletesítése útján. Nagy figyelmet kell a jövőben fordítani az ágazati és területi irányítás rugalmas összekapcsolására. E kérdésben bátrab­ban kell bővíteni a helyi tanácsok jogait a gazdasági tervezésben és irányításban és különösen az olyan ágazatokban és terüle­teken, amelyek a dolgozók mindennapos szükségleteivel kapcsolatosak. Az irányítás és a gazdálkodási mecha­nizmus tökéletesítése, a döntéshozatal tu­dományos megalapozottságának növelése új, még nagyobb követelményeket állít a közgazdászok elé. Nagy a tartozásuk az országgal szemben. Világos elméleti el­gondolásokat és konkrét gyakorlati ajánlá­sokat várunk tőlük. Egyszóval, elvtársak, a 12. ötéves terv­időszakban megfeszített munka vár ránk a gazdálkodási mechanizmus valamennyi láncszemének átalakításában. A tervidő­szak során biztosítani kell az irányítás jelenlegi struktúráinak és formáinak olya­nokba való szerves átmenetét, amelyek minőségileg újak, s megfelelnek a jelenlegi feladatoknak. Fontos, hogy ez a folyamat szavatolja a termelés töretlen növekedését, hatékonyságának növelését. Felelősségtel­jes munka ez, és szükséges, hogy a központi gazdasági szervek, minisztériumok, párt- szervezetek figyelmének központjában és állandó ellenőrzésük alatt legyen. És ezzel napról napra kell foglalkozni, állhatatosan, nem engedve meg a formalizmust, a fenna­kadást a munkában, nem hátrálva meg a nehézségek elől, mint ahogy az korábban előfordult. Ezen az úton a veszélyek közül a legna­gyobb: a bürokratizmus. A munka látszatát keltve, frázisokkal takarózva a bürokratiz­mus visszatarthatja a gazdálkozási mecha­nizmus tökéletesítését, elnyomhatja az önállóságot és a kezdeményezést, akadá­lyokat gördíthet az új elé. Kádereink szakmai felkészítése megol­dásra érett probléma, amely meghatározza az egész ügy, a gazdálkodás irányítási rendszere és módszerei átalakításának si­kerét. Emelett a gazdasági ismeretek szer­ves és szükséges elemmé váltak a különbö­ző szakterületeken dolgozók képzésében. A munkás- és mérnökkáderek közgaz­dasági képzésének jól felépített rendszerét kell kidolgozni, hogy mindenki felkészülten, szakmai jártassággal kezelje a műszaki döntések közgazdasági elemzését. Ebből kiindulva kell alaposan felülvizsgálni vala­mennyi oktatási forma - beleértve a köz- gazdasági felsőoktatási intézmények és karok rendszerét is - jellegét és tartalmát. Ebbe be kell vonni a vezető elméleti és gyakorlati közgazdászokat. És végül a szakemberek jól átgondolt közgazdasági továbbképzési rendszerére van szükség, amely kiterjedne az irányítás valamennyi szintjére. A jelenlegi gazdaság különösen magas követelményeket állít a termelés irányítói elé. Fontos, hogy vezetőinknél a közgazda- sági gondolkodásmód korszerű típusát ala­kítsuk ki, amely magában foglalja a magas szakmai tudást, szocialista vállalkozóked­vet, előrelátást és azt, hogy a kollektíva nevelői és szervezői legyenek. A korszerű vezető elidegeníthetetlen jellemvonása a pártos megfontoltság és elvhűség, a párt politikájának feltétlen szolgálata, az erköl­csi feddhetetlenség. Alkotó terveink megvalósításának ez elengedhetetlen feltétele. Az egész irányí­tási rendszer tökéletesítésének feladatai nemcsak nagy gazdasági, hanem fontos politikai jelentőséggel is bírnak. Ezért meg­valósításukat a pártszervezeteknek állan­dóan ellenőrizniük és irányítaniuk kell. A társadalmi és gazdasági folyamatok el­mélyült, konkrét elemzése, állhatatosság a párt gazdasági politikájának megvalósí­tásában, a gazdasági káderek helyes elosztása és kinevelése, a minden új, hala­dó ügy támogatására való készség - a gazdaság pártirányítását elsősorban ezekre a feladatokra kell összpontosítani és ezekben kell megszilárdítani. 5. Külgazdasági kapcsolatok Elvtársak! A pártnak a gazdasági-társadalmi fejlő­dés meggyorsítására irányuló vonala nagy követelményeket támaszt a külgazdasági tevékenységgel szemben. Abból indulunk ki, hogy a jelenlegi világban elengedhetet­lenül szükséges a gazdasági és tudomá- nyos-technikai kapcsolatok aktív fejleszté­se, a nemzetközi munkamegosztásban va­ló részvétel. Mi ebben fontos eszközét látjuk a békés, jószomszédi államközi kap­csolatok fenntartásának és megszilárdítá­sának, a népgazdasági problémák kölcsö­nös együttműködéssel való megoldá­sának. Teljességgel új helyzet alakulhat ki a nemzetközi gazdasági együttműködés s annak intenzív - valamennyi állam érde­kének megfelelő - fejlesztése szempontjá­ból, ha sikerül megvalósítani a nukleáris fegyverzet szakaszos megsemmisítésének 2000-ig szóló szovjet programját és más békekezdeményezéseket, amelyeket az SZKP KB politikai beszámolója fejt ki. A le­szerelés lehetővé tenné, hogy elháruljon az emberiséget fenyegető megsemmisülés veszélye, s hatalmas anyagi és szellemi erőforrásokat irányítsanak át a gazdasági fejlődés céljaira. A lenini békepolitikához híven a Szovjetunió nem sajnálja az erőfe­szítéseket annak érdekében, hogy megja­vítsa a nemzetközi légkört, egyenjogú együttműködést folytasson és ápoljon min­den állammal, függetlenül azok társadalmi berendezkedésétől. Ezzel összhangban a fó irányok terveze­te a külgazdasági kapcsolatok jelentős mértékű bővítését írja elő. Az elsőbbséget élvező feladatokra kell majd összpontosí­tani e kapcsolatokat, a tudományos-mű­szaki haladást célozva meg velük, na­gyobb mértékben felhasználva őket a szo­ciális kérdések megoldása érdekében. Ebben meghatározó volt és marad a testvéri szocialista országokkal folytatott együttműködés. A KGST-tagországok felső szintű gaz­dasági értekezletén hozott határozatok alapján a következő években nagy lépése­ket kell tennünk a szocialista integráció fejlesztésében, s azt a széles körű gyár­tásszakosítás és kooperáció alapján kell elmélyítenünk. Ezen az úton megnyílnak a távlatok a testvéri országok közötti gaz­dasági kapcsolatok további és átfogó bőví­téséhez, az intenzifikálás mindnyájunk számára közös feladatainak megoldásá­hoz, és erősödni fog műszaki-gazdasági sebezhetetlenségünk az imperialista akci­ókkal szemben. Ennek az egész munkának tengelye lesz a KGST-tagországok ezredfordulóig szóló tudományos-műszaki haladása komplex programjának következetes meg­valósítása. Ma az integrációs tevékenység súlypontja áthelyeződik a legújabb tudo­mányos-műszaki vívmányok közös meg­honosítására, a nagy arányú kooperáció fejlesztésére valamennyi népgazdasági ágazatban, de elsősorban a korszerű gé­pek és berendezések gyártásában. Ebből kiindulva kell szervezniük külgazdasági munkájukat központi tervező és gazdasági szerveinknek, a minisztériumoknak és fő­hatóságoknak. Természetesen, sok függ majd a szocialista országok kollektív szer­vezete, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa munkájának javításától is. A KGST-tagországok 1986-1990. évi népgazdasági terveinek befejeződött koor­dinációja megmutatta, hogy már a folyó ötéves tervidőszakban nem keveset fo­gunk tenni. De az integrációs folyamatok további elmélyítése feltétlenül alkotó, újító szemléletet igényel. A régi, megszokott formák, amelyek az extenzív fejlesztés idő­szakában alakultak ki, nem képesek bizto­sítani az együttműködés dinamikusabb fej­lődését. Ezért kell új utakat keresni, hatá­rozottan törekedni a vállalatok és az ága­zatok közvetlen együttműködésére, fej­leszteni a közvetlen gazdasági kapcsolato­kat, illetve közös egyesüléseket, tervező irodákat, laboratóriumokat létrehozni. Ez már el is kezdődött, megszerveztünk egész sor közös tudományos-termelési egyesü­lést. Ezek, természetesen, csupán az új integrációs formák csírái, de övék a jövő. A fő irányok célul tűzik ki a gazdasági kapcsolatok további erősítését más szocia­lista államokkal is. Jelentősen bővül az árucsere-forgalom a Kínai Népköztársa­sággal. A Szovjetunió a jövőben is fejleszti az együttműködést az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai országokkal. Sokoldalú tá­mogatásunk segíti nemzetgazdaságuk lét­rehozását és fejlesztését, a gyarmati örök­ség leküzdését, és haladásukat a gazda­sági, a társadalmi fejlődés útján. Közülük számos országgal, mint például Indiával és egész sor más állammal a Szovjetunió tartós, hosszú távú kapcsolatokat alakított ki, amelyek egyre inkább a kölcsönös elő­nyökre épülnek. A jövőben is folytatni fogjuk politikánkat, támogatjuk a fejlődő országo­kat, amelyek a nemzetközi gazdasági kap­csolatok igazságos, demokratikus alapokon történő átalakításának fontos tényezőivé váltak, s külön figyelmet szentelünk a szo­cialista orientációjú országoknak. A Szovjetunió a békés egymás mellett élés politikájához híven síkraszáll a fejlett tőkés államokkal folytatott együttműködé­sért. Itt nem kis lehetőségeket látunk. Ez vonatkozik gyakorlatilag mindenfajta kap­csolatra: a kereskedelmi, a tudományos­műszaki, a pénzügyi és hitelkapcsolatokra stb. De közismert, hogy az együttműkö­désnek kölcsönösnek kell lennie. Szükség van ebben mindkét fél érdekeinek szigorú figyelembe vételére, mindenféle korláto­zás, bojkott és embargó teljes elutasításá­ra, amilyeneket például az Egyesült Álla­mok szervez. Korunkban a gazdasági kap­csolatokat csak az egyenjogúságra, a bi­zalomra, az egymással kötött megállapo­dások szigorú teljesítésére lehet építeni. Ezzel ellentétesen cselekedni, a kereske­delmi, a gazdasági kapcsolatokat rosszin­dulatú politikai számításoknak alárendelni ugyanazt jelenti, mint megpróbálni lefékez­ni a világ haladását. A történelmi tapaszta­lat bebizonyította az ilyesfajta próbálkozá­sok teljes sikertelenségét. A külkereskedelem jelentős és egyre növekvő mértékben járul hozzá gazdasá­gunk fejlődéséhez. Manapság gyakorlati­lag nincs egyetlen egy ágazat sem, amely ne venne részt a külgazdasági kapcsola­tokban. A hagyományos utakon azonban lehetetlen gyorsan előre haladni. Elsősor­ban az export nyersanyag-központúságát kell megváltoztatni, az exportban fokozni kell a feldolgozó ágazatok arányát. Érthető, ehhez időre van szükség, de már a XII. ötéves tervidőszakban meg kell kezdeni a munkát. A minisztériumokat, az egyesü­léseket és a vállalatokat az ország export- potenciáljának növelésére kell késztetni. Javítani kell a gépek, a berendezések és más késztermékek minőségét, versenyké­pességét. A valutaeszközök felhasználá­sában szintén a legszigorúbb rendet kell megteremteni. Az importpolitika pedig arra hivatott, hogy tevékenyen elősegítse a tu­dományos-műszaki haladás meggyorsí­tását. Az új követelmények fényében kell áta­lakulniuk a külgazdasági szerveknek is. A Külkereskedelmi Minisztérium és a Kül­gazdasági Kapcsolatok Állami Bizottsága munkájában még mindig jelentős fogyaté­kosságok és mulasztások fordulnak elő, s azok még mindig lassan szűnnek meg. Arra van szükség, hogy ezek a főhatósá­gok szorosabb kapcsolatban álljanak a mi­nisztériumokkal és a vállalatokkal, keres­sék érdekeik és a külpiaci követelmények egyesítésének formáit. Ne egyszerűen közvetítőkként, hanem a népgazdasági fel­adatok megoldásának aktív résztvevőiként lépjenek fel. V. Szociális fejlesztés és a népjólét növelése a 12. ötéves tervidőszakban Küldött elvtársak! A gazdaságnak és a gazdasági hatékonyságnak a 12. ötéves tervben előirányzott fejlődése szilárd ala­pot teremt ahhoz, hogy lényegesen előre­lépjünk az SZKP programcéljainak megva­lósításában: a szovjet emberek életszínvo­nalának minőségileg új szintre emelésé­ben, a munka- és életkörülmények követ­kezetes javításában. A párt e feladatok megoldását szervesen összekapcsolja a személyiség harmonikus fejlesztésével, a dolgozók alkotó kezdeményezőkészsé­gének felélénkítésével. Ez a szociálpolitika lényege a társadalmi haladás meggyorsí­tása közepette a Szovjetunióban. E politika elengedhetetlen követelménye a társadal­mi igazságosságnak, a létfontosságú javak szocialista elosztása elvének legteljesebb érvényesülése. Ennek megfelelően a 12. ötéves terv különleges figyelmet fordít olyan kérdések­re, amelyek megoldása a legnagyobb mér­tékben elősegíti, hogy a szovjet emberek életének és tevékenységének minőségi feltételei javuljanak, s minden ember egyre nagyobb mértékben járuljon hozzá munká­jával a közös ügyhöz. (Folytatás a 7. oldalon) ÚJ szú 6 1986. III. 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom