Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-04 / 53. szám, kedd
A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1986-1990-es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra (Folytatás a 3. oldalról) A párt komplex módon, széles összefüggésekben ítéli meg az intenzifikálás kérdését. Gazdaságunk olyan szintet ért el, hogy nem a források növelésével fejlődhet tovább gyorsan, - ahogyan ez azelőtt volt -, hanem csakis a termelés sokoldalú in- tenzifikálása, minden terület intenzifikálása révén. Nemcsak a munkatermelékenység növelésével számolunk, hanem az anyagigényesség csökkenésével, az egész népgazdaságnak, tehát nemcsak az egyes ágazatoknak az intenzív fejlesztésre való áttérésével is. Ez az egyedüli helyes út, amely a gazdasági és társadalmi fejlődés meggyorsításához vezet. A szocializmus alapvető problémáinak megoldásában kulcsfontosságú feladat a társadalmi munkatermelékenység növelése. A Lenin által meghatározott program- feladat - a társadalmi munkatermelékenységben a nemzetközi csúcsszínvonal elérése - megvalósításában a következő tizenöt évben tesszük meg a döntő lépést. A fejlesztés fó irányai azzal számolnak, hogy az egész népgazdaságban a munkatermelékenység 2000-ig 2,3-2,5-szörösé- re növekszik. Ezáltal a szovjet gazdaság minőségi szempontból a fejlődés új útjára tér: a termelés növelésével párhuzamosan első ízben csökkentjük a munkaerőforrás felhasználását. Ezzel újabb lehetőségek nyílnak számos szociális kérdés megoldásában. Ez lehetővé teszi, hogy racionálisabban a népgazdaság növekvő dinamikája figyelembevételével alakítsuk ki a munkaerő elosztásának struktúráját, miközben teljes és hatékony lesz a foglalkoztatottság, ami megfelel a szocialista társadalmi rend jellegének és lényegének. Az előterjesztett dokumentum alapvetően másként közelíti meg a gazdaság anyagi szükségleteinek kielégítését. Míg az előző években ezeket a szükségleteket túlnyomó részt a termelés növelésével elégítették ki, távlatilag azt kell elérnünk, hogy a tüzelőanyag-, energia-, nyersanyag- és más alapanyag-szükséglet növekedését 75-80 százalékban a megtakarításokkal fedezzük. Az ilyen fejlődés népgazdasági hatékonyságát bizonyítja a következő példa. Ha gazdaságunk fejlődésének jellege változatlan maradna, az évszázad végén körülbelül 50 millió tonnával több henge-i- relt árut használnánk fel, mint amennyit most tervezünk. A források megtakarítására vonatkozó irányelv megvalósítása lehetővé teszi, hogy lényegesen csökkentsük a termelés energia- és alapanyag-igényességét. A termelőkapacitások számának intenzív növelése és műszaki tökéletesítésük nagy igényeket támaszt a költségek megtérülésével szemben. Az eddigi negatív irányzatot eddig sajnos még nem sikerült megállítani. A következő 15 évben fordulatot kell elérni ennek a mutatónak a dinamikájában is: az első szakaszban a kilencvenes években stabilizálni kell a költségek megtérülését, a következő időszakban pedig fokozni is kell. Valóban történelmi jelentőségű feladat a népgazdaság új műszaki átépítése a tudományos-technikai forradalom eredményei alapján. Csakis ebben az esetben támaszkodhat szilárd alapokra a sokoldalú intenzifikálás. Gyors ütemben kell felújítani és minőségileg tökéletesíteni országunk anyagi-műszaki alapját. Nagyon fontos, hogy magas színvonalát megőrizzük és az megfeleljen a nemzetközi paramétereknek. Ennek a folyamatnak fel kell ölelnie minden ágazatot. Minden minisztériumnak és minden vállalatnak konkrét programmal kell rendelkeznie a termelőalapok tervszerű felújításához és ezt határozottan meg kell valósítaniuk. Ez nemcsak a gazdasági, hanem a fontos szociális kérdések megoldása szempontjából is elengedhetetlen. Ezek a gazdaság fejlesztésével és a nép életszínvonalának növelésével összefüggő célok és fó feladatok, amelyeket a párt hosszú távra szóló perspektívával tűz ki. Ezek nagyszabású célok. Megvalósításuk révén országunk jelentős előrelépést tesz a társadalmi haladás útján, lényegesen megszilárdítsa gazdasági helyzetét a világban és a szocializmus vonzereje tovább növekedik. Az általunk kitúzött célok megvalósítása érdekében mozgósítanunk kell törekvéseinket és tartalékainkat, mozgásba kell hoznunk a szocialista termelés növelésének és hatékonysága fokozásának valamennyi tényezőjét. A legfontosabb az emberi tényező sokoldalú aktivizálása. Éppen az emberi munkának köszönhetően valósulnak meg terveink és öltenek testet konkrét tettekben. A legfontosabb politikai feladat ezért az, hogy minden dolgozó megszívlelje a párt programfeladatait, ezeket a saját ügyének tekintse, amely neki és az egész társadalom érdekeinek is megfelel. Ebben rejlik hazánk felvirágoztatásának, a kommunizmus építése során elérendő további sikerek megbízható záloga. A kitúzött változások mélysége és terjedelme szükségessé teszi, hogy a népgazdaság irányításával összefüggő munka új, magasabb szintet érjen el. A következő tizenöt évre minden ágazatnak és köztársaságnak pontos tájékozódási pontokat kell kitűznie. Egyedül így tudjuk világosan meghatározni a növekedés lépcsőit, biztosítani céljaink és gazdálkodásunk taktikájának fokozatosságát egészen a század végéig, és meghatározni minden ötéves tervidőszak helyét és feladatait a párt gazdasági stratégiájának a megvalósításában. III. A tizenkettedik ötéves tervidőszak a párt gazdasági stratégiája megvalósításának fontos szakasza A párt hosszú távú gazdasági stratégiája gyakorlati megvalósításának első és rendkívül felelősségteljes szakasza a tizenkettedik ötéves tervidőszak. Ezekben az években szükséges biztosítani népgazdaságunk lényeges növekedését és azt a fejlesztés magasabb pályájára, a gyorsítás pályájára kell juttatni. Ilyen szempontok alapján tűztük ki az ötéves terv fő feladatait. Ezek lényege: a gazdaság hatékonyságának és növekedési ütemének fokozása a tudományosműszaki haladás meggyorsítása, a termelés műszaki korszerűsítése és átépítése, s a létrehozott termelópotenciál intezívebb kihasználása alapján, továbbá a gazdasági mechanizmus és az irányítás rendszerének a tökéletesítése, és mindezek alapján a szovjet nép életszínvonala további emelkedésének az elérése. ' Engedjék meg, küldött elvtársak, hogy bejelentsem önöknek, a társadalmi termelésnek és hatékonysága növekedésének mutatói - amelyeket a fő irányok tervezete tartalmaz -, teljes mértékben garantálják a 12. ötéves terv fő feladatainak teljesítését. A népgazdaság dinamizmusa szemléletesen és meggyőzően megnyilvánul a legfontosabb gazdasági mutatók abszolút növekményének az emelkedésében. 1986-1990 között a nemzeti jövedelem növekménye 60 százalékkal emelkedik. Hadd emlékeztessek arra, az utóbbi ötéves tervidőszakban ez a mutató csökkent. • Abszolút növekmények milliárd rubelben Átlagos évi növekmények százalékban az 1985-ös év 1980-hoz viszonyítva az 1990-es év 1985-höz viszony. a fó irányok tervezete szerint 11. ötéves terv 12. ötéves terv a fö irányok tervezete szerint Fogyasztásra és felhalmozásra felhasznált nemzeti jövedelem 71 96-111 3,1 3,5-4,0 Ipari termelés 135 169-194 3,7 3,9-4,4 Ebből: termelőeszközök gyártása (A-csop.) 99 123-142 3,6 3,7-4,2 Fogyasztási cikkek gyártása (B-csop.) 36 46-52 3,9 4,1-4,6 Mezőgazdasági term. (az átlagos évi termelés növekménye az előző ötéves időszakhoz viszonyítva, 1983-as árakon) 11 28-32 1.1 2,7-3,0 Kiskereskedelmi áruforgalom 46 59-73 3,1 3,4-4,0 A lakosságnak nyújtott fizetett szolgáltatások volumene 9,8 13,7-18,2 5,0 5,4-7,0 A nemzeti jövedelem volumene ily módon 1990-ben eléri a 614 milliárd rubelt, míg az ipari termelés volumene az 1 billió rubelt. A XX. század utolsó évtizedének küszöbén népgazdaságunk ilyen növekményt és méreteket ér el. A 12. ötéves tervnek van még egy jellegzetessége. Meg kell teremtenie az alapokat az ország gazdasági és társadalmi fejlesztésének meggyorsításához a következő évtizedben. Ez szükségessé tette, hogy a népgazdasági arányok kialakításánál rendkívüli figyelmet fordítsunk a beruházási politikára. A beruházások növekedése a legutóbbi három ötéves tervidőszakban állandóan és lényegesen lassult, aminek tükröződnie kellett az állóalapok felújításának, a kapacitások növekményének lassulásában és végső soron az egész népgazdaság fejlődésében. Mivel az SZKP Központi Bizottsága a gyorsítás irányvonalából indul ki, célszerűnek tartja a 12. ötéves tervidőszakban a termelési beruházások növekményét 25 százalékra emelni. Ez a legutóbbi ötéves tervidőszakban 16 százalékos volt. Természetesen ez bizonyos változásokat eredményez a nemzeti jövedelem elosztásának arányaiban, amelyben növekedik a felhalmozási alap részaránya. Nemcsak a legközelebbi, hanem a stratégiai célok is szükségessé teszik az ilyen hozzáállást. A felhalmozás részaránya a jövőben stabilizálódik, sót némileg csökken. Hangsúlyozni kell, hogy ezt az irányvonalat a társadalmi termelés hatékonysága növelésének feltételei közepette valósítjuk meg, ami lehetővé teszi a felhalmozási alap abszolút nagyságának a lényeges növelését, s ez meghatározza a szovjet emberek anyagi életszínvonalát. Megemlítem a következő adatokat: a fogyasztási alap növekménye a 12. ötéves tervben 74 milliárd rubel lesz, összehasonlítva az elmúlt ötéves tervidőszak 55 milliárd rubeljével. Meggyorsul a lakosság reáljövedelmének a növekedése is. A fejlesztésnek ez a módja teljes mértékben összhangban van pártunk hosszú távú irányvonalával, amely terveink szociális beállítottságának megszilárdítását célozza. A 12. ötéves tervidőszakban döntő fontosságú lépést kell tenni az időszerű gazdasági és politikai feladat teljesítésére - a népgazdaságot át kell állítani a fejlesztés intenzív útjára. A végeredményeknek növekedniük kell - a legfontosabb források növekményének a lényeges csökkentése és a munka valamennyi minőségi mutatójának a javulása mellett. öt év növekménye százalékokban A növekmény emelkedése (plusz) csökkenése (mínusz) 1981-1985 között 19 86-1990 között a fő irányok tervezete szerint • I. Termelési eredmények Fogyasztásra és felhalmozásra felhasznált nemzeti jövedelem 17 19-22 plusz 2-5 Ipari termelés 20 21-24 plusz 1-4 Mezőgazdasági term, (átlagos évi volumene) 6 14-16 plusz 8-10 II. Legfontosabb források Az anyagi termelés ágazataiban dolgozók száma 2,3 0,5 mínusz 1,8 Termelési alapok 37 30 mínusz 7 Munkaeszközök gyártása 17 15 mínusz 2 A fő irányok szerint a társadalmi munka termelékenységének 20-23 százalékkal kell emelkednie a legutóbbi ötéves tervidőszak 16,5 százalékos emelkedéséhez képest. Gyakorlatilag első ízben kell elérni a munkatermelékenység növekedésével az egész nemzeti jövedelem, az ipari termelés és az anyagi termelés további ágazatainak az egész növekményét. Ez az új ötéves tervidőszak egyik legfőbb jellegzetessége. A munkaerő-források növekménye ezekben az években csökken és csak 3,2 millió fő lesz. A munkatermelékenység tervezett növekedése nélkül a népgazdaságnak ezen felül több mint 22 millió dolgozóra lenne szüksége. Ilyen munkaerő-forrásaink márpedig egyszerűen nincsenek. A 12. ötéves tervidőszakban nemcsak, hogy meg kell elégednünk a várt növekedéssel, hanem ezt a munkaerőt teljes egészében az oktatás- és egészségügybe, valamint más szociális és kulturális területekre kell irányítani, míg az elmúlt ötéves tervidőszakban a munkaerőalap növekményét hozzávetőleg egyenlően osztották el a termelő és nem termelő szférák között. A párt irányvonalával összhangban jelentős mértékben meggyorsul az olyan lét- fontosságú feladat megoldása, hogy a gazdaságosság legyen a pótlólagos szükségletek kielégítésének fő forrása, elsősorban a tüzelőanyagok, nyersanyagok és egyéb anyagok vonatkozásában. Az elkövetkező öt évben ily módon biztosítjuk a legfontosabb forrásokból a szükségletek növekményének 60-65 százalékát. Népgazdasági méretekben az anyagi költségek megtakarítása ily módon 1990-ig megkétszereződik. Országunkban mindeddig nem volt példa a forrásokkal való ilyen méretű takarékosságra. Ez kifejezi fejlődésünk jelenlegi szakaszának objektív szükségleteit. A forrásokkal való takarékoskodásra különböző megoldások is kínálkoznak. Mindenekelőtt a legújabb technika és technológia, a korszerű szervezési formák és a hatékony gazdasági mechanizmus széles körű kihasználása. És magától értetődően, minden kollektívában olyan anyagi körülményeket és erkölcsi légkört kell teremteni, amelyben a dolgozók, minden szovjet ember e nagy mű aktív és érdekelt részvevőjévé válik. Tevékenységünk egyik legfőbb iránya a másodlagos források lehető legteljesebb kihasználása. Eddig ezek részaránya a termelési fogyasztásban nem nagy, jóllehet egyes köztársaságokban, így például az Ukrán SZSZK-ban, már pozitív tapasztalatokat szereztek. Ismertek e területen a testvéri szocialista országokban elért jelentős eredmények is. A másodlagos nyersanyagok arányának hosszú távon lényegesen növekednie kell és el kell érnie a legkevesebb 10-12 százalékot. A minisztériumok és a szövetségi köztársaságok vezető dolgozóinak alapvetően meg kell változtatniuk az ehhez a dologhoz való hozzáállásukat. Ugyanis gyakran - jelképesen mondva - mérhetetlen gazdagságon ülnek, s ugyanakkor nyersanyaghiányra panaszkodnak. Nem szabad megfeledkezni azokról az óriási károkról sem, amelyeket ezzel a környezetnek okoznak. A Szovjetunió Állami Tervbizottságának és az anyagi- műszaki ellátásért felelős állami bizottságnak elvszerüen és politikusán kell hozzááll- nia a másodlagos nyersanyagok kihasználásához. A hatékonyság növelésének fő problémái között legnagyobbnak és legégetőbbnek számít a termelés és a munka minősége. Ez nemcsak gazdasági, hanem egyben politikai kérdés is. Történelmileg rövid idő alatt sok termelési mutató tekintetében világviszonylatban az élvonalba kerültünk. Most nem kevesebb energiával és szívóssággal kell munkálkodnunk a minőség problémájának megoldásán. A népgazdaság olyan szintet ért el, amikor a minőségi mutatók gyökeres megjavítása nélkül nem lehet megoldani egyetlen fontos termelési és szociális feladatot sem. (A dokumentum befejező részét holnapi számunkban közöljük) ÚJ SZÚ 4 1986. III. 4.
