Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-22 / 69. szám, szombat

ÚJ szú 3 1986. III. 22. Bécs Közéleti személyiségek békefelhívása (ČSTK) - Több mint 600 oszt­rák közéleti személyiség - tudó­sok, orvosok, művészek és peda­gógusok - nyilatkozatban követel­te mindennemű atomfegyver-kí- sérlet azonnali leállítását. A nuk­leáris robbantások beszüntetése mellett szállt síkra bécsi sajtóérte­kezletén Leopold Gratz osztrák külügyminiszter is. Az osztrák közéleti személyisé­gek nyilatkozata többek között le­szögezi, hogy a tavaly augusztus óta érvényben levő szovjet mora­tórium új lehetőségeket kínál a bé­ke megszilárdításáért folyó küzde­lemben, s ezeket ki kell használni. ,,Az atomkísérletek leállítása je­lentős mértékben csökkentené a konfrontációt, és kétségtelenül kedvezően hatna a nemzetközi kapcsolatokra és az általános vi­lághelyzetre. Az új fegyverek és a folytatódó fegyverkezési hajsza nem növelheti egyetlen ország biztonságát sem. Elutasítjuk a kozmosz militarizálását célzó tö­rekvéseket is“ - szögezte le a nyi­latkozat. Már mintegy 200 ezer nyugat­német állampolgár írta alá azt a békefelhívást, amelyet tavaly augusztusban intéztek a bonni kormányhoz a Természettudósok a békéért nevű háborúellenes szervezet képviselői. Ebben töb­bek között követelték, hogy a Kohl-kormány mondjon le az amerikai ürfegyverkezési tervek­ben való részvételről. A faji megkülönböztetés felszámolásáért a RCKÉPCSARNOK Jacques Chirac Jacques Chirac, a francia kormány új elnöke 1932. no­vember 29-én született Pá­rizsban. A politikai tudomá­nyok intézetében szerzett fő­iskolai diplomát, s rövid ide­ig az USA-beli Harvard egye­temnek is a hallgatója volt. 1956-ban a francia hadsereg soraiban Algériában harcolt. A politikai életbe 1959-ben kapcsolódott be. Először a kormány főtitkárságán dol­gozott, majd George Pompi­dou miniszterelnök magán- irodájának osztályvezetője volt. 1967 után több ízben a nemzetgyűlés képviselőjé­vé választották és számos fe­lelős kormánytisztséget lá­tott el. Egyebek között a gaz­dasági és pénzügyminiszté­rium államtitkára, a kormány és a parlament közötti kap­csolatokkal megbízott tárca vezetője, mezőgazdasági és fejlesztési miniszter, belügy­miniszter, majd 1974 és 1976 között miniszterelnök volt. A gaulleista Szövetség a Köztársaságért (RPR) párt élén 1974 óta áll. A párt főtit­kára, tiszteletbeli főtitkára, majd 1976 decemberétől el­nöke volt. Az 1981-es elnök- választásokon jelöltette ma­gát, de nem járt sikerrel. 1977 óta volt Párizs polgár- mestere. Nemcsak a Dél-afrikai Köztársaság szirtes bőrű lakossága, hanem az egész haladó nemzetközi közvélemény is megemlékezett március 21-én arról a vérfürdőről, amely 1960-ban ezen a napon sokkolta az egész világot. A dél- afrikai Sharpeville városkában a rendőrség lőfegyverrel zavarta szét az afrikaiak békés tüntetését. A kegyetlen beavatkozás során 69 embert a rendőrök megöltek és mintegy 200-at megsebesítettek. Az ENSZ-közgyú- lés ülésszaka 1966-ban döntött úgy, hogy az áldozatok emlékére minden év március 21-e a faji megkülönböztetés felszámolásáért vívott harc nemzet­közi napja lesz. Erre a napra esik a fajüldözés és a faji megkülönböztetés ellen harcoló népekkel való szolidaritási hét megnyitása is. A közvélemény a következő napokban nemcsak a sharpeville-i halottakról, hanem a fajüldö­zés különböző formái ellen a világ sok államában vívott küzdelem áldozatai­ról is megemlékezik. Képünkön: az apartheid elleni egyik nemrégi tüntetés alkalmával a dél-afrikai Labowyban őrizetbe vett néger asszonyokat a kihallga­tás során megkorbácsolták (CSTK-reprodukció) A Reagan-kormányzat érzékeny vereséget szenvedett Az USA szövetségesei is a közép-amerikai válság békés megoldását szorgalmazzák (ČSTK) - Az amerikai képviselőház 222 szavazattal 210 ellenében csütör­tökön elutasította a nicaraguai ellenfor­radalmárok megsegélyezésére vonat­kozó javaslatot, amelyet Reagan elnök terjesztett elő. A kormányzat így érzé­keny vereséget szenvedett a törvény- hozásban. A képviselőházi szavazást megelő­zően az Egyesült Államok olyan szö­vetségese is a közép-amerikai problé­ma békés megoldása mellett foglalt állást, mint Nagy-Britannia. A londoni külügyminisztérium nyilatkozatában azt hangsúlyozta, nem ért egyet a kato­nai beavatkozással, s támogatja a Contadora-csoport béketörekvéseit. George Foulknes, az ellenzéki Mun­káspárt szóvivője sajtóértekezletén ki­jelentette, Nagy-Britanniában a több­ség nem ért egyet az USA Nicaraguá­val szemben folytatott ellenséges poli­tikájával. A nyugatnémet Szociáldemokrata Párt egyik vezetője, Hans-Jürgen Wischnewski ugyancsak úgy nyilatko­zott, a nicaraguai ellenforradalmárok­nak nyújtott amerikai katonai segítség ellentétben áll a Contadora-csoport békeerőfeszítéseivel, és a latin-amerikai népek álláspontjával. Daniel Ortega managuai sajtóérte­kezletén reagált a washingtoni képvi­selőházi szavazás eredményére. Hang­súlyozta, Reagan elnök agresszív poli­tikája ellen nem ért véget a harc. ellen­kezőleg, a küzdelmet fokozni kell. Or­tega rámutatott, hogy a képviselőház döntése nem jelenti az Egyesült Álla­mok Nicaragua elleni háborújának be­fejezését. Mint mondotta, a Reagan- kormányzat a sandinista forradalom megsemmisítése gondolatának a meg­szállottja. Az Egyesült Államok managuai nagykövetsége előtt néhány tucat amerikai állampolgár felvonuláson kö­vetelte az USA agressziójának meg­szüntetését. xxx Spanyolország 26 millió dollár érték­ben áruvásárlási hitelt nyújtott Nicara­guának. Az erről szóló megállapodást Madridban Alejandro Quenca nicara­guai külkereskedelmi miniszter és Car­los Catalán spanyol gazdasági, pénz­ügyi- és kereskedelmi miniszter irta alá. események margójára ▼ A „kontra“ kudarca „Vegyék úgy, én is a kontrák közé tartozom“ - jelentette ki Rea­gan amerikai elnök múlt vasárna­pi tévébeszédében, amely a nica­raguai ellenforradalmároknak szánt 100 millió dolláros segély kongresszusi jóváhagyása érde­kében folytatott példátlan méretű, helyenként hisztériába csapó kampányának csúcspontja volt. Nos, a képviselőházban Reagan vereséget szenvedett, akárcsak a „kontrák“ a nicaraguai harc­téren. Az elnök rendkívül kiélezte a segélyezés problémáját, már- már kommunista ügynöknek állí­totta be azt, aki esetleg a támoga­tás ellen szavaz. Említett beszé­dében elrettentő képet vázolt az átlagos amerikai elé, azt akarta vele elhitetni, hogy Nicaragua rö­videsen lerohanja az Egyesült Ál­lamokat. A managuai vezetést ter­roristának, kábítószer-csempész­nek és ki tudja még minek nevez­te. Odáig ment, hogy az ellenfor­radalmárok megsegélyezését leg­alább olyan fontos ügynek tüntet­te fel, mint annak idején a második világháborúban a Nagy-Britanniá- nak nyújtott támogatás volt. Ritkán hallani vezető államférfi­tól ilyen elvakult szavakat! Reagan mégsem érte el célját, mert a kép­viselőházi többségnek - és a köz­vélemény-kutatások adatai szerint a lakosság nagyobb részének is - az a véleménye, hogy a nicara­guai ellenforradalmárok segélye­zése könnyen egy vietnami típusú háborúba sodorhatja az Egyesült Államokat. Azért a szavazás szoros ered­ménye (222:210 a segély ellen) jelzi, hogy Reagan jelentős erő­kpf tudott felsorakoztatni maga mögé. Valószínűleg sokan hajlot­tak arra -, a szavazás előtt szinte órákkal közzétett - kompromisz- szumos megoldásra, amely azt feltételezte volna, hogy a képvise­lőház először hagyjon jóvá egy 30 millió dolláros ún. humanitárius segélyt az ellenforradalmároknak, majd kísérletet kellett volna tenni a Washington és Managua közötti tárgyalásokra, s ha ezek nem hoz­nának eredményt, jóváhagynák a fennmaradó 70 millió dollárt is. Ez persze nyilvánvaló manőver volt csupán, hiszen köztudott, hogy az USA nem hajlandó a pár­beszédre Nicaraguával. A képviselőházi „nem“ komoly presztízsveszteséget okozott a Reagan-kormányzatnak. Külön­ben nem is maga a 100 millió volt itt a tét, hiszen az ellenforradalmá­rok már eddig is legalább 100 millió dollárt kaptak Washington­tól, mégsem értek el sikereket. Reagan inkább azt szerette volna demonstrálni, hogy lám, egész Amerika mögötte áll. Nem kétséges viszont, hogy a Fehér Ház megtalálja a módját a nicaraguai ellenforradalmárok támogatásának. Reagan ugyan „az amerikai szabadság fekete napjának“ nevezte a képviselőhá­zi szavazást, azonban teátrálisan megígérte, hogy „újból és újból visszatér a harcmezóre, amíg nem arat győzelmet“. Erre van is lehetősége, mivel a 100 milliós segély kérdése máris a szenátus előtt van, s itt a republi­kánusok vannak többségben. A szenátusi „igen“ után megint a képviselöházhoz kerülne a prob­léma (várhatóan áprilisban), s ad­dig Reagan újabb manőverekkel megszerezheti a többség támoga­tását. Végeredményben a tegnapi képviselőházi szavazás a lénye­get tekintve nem változtat a hely­zeten, tehát a Nicaragua elleni hadüzenet nélküli háború tovább folytatódik... Sikeres összekapcsolás (ČSTK) - Tegnap moszkvai idő szerint 14 óra 16 perckor a Prog- ressz 25 teherűrhajó összekap­csolódott a Föld körüli pályán ke­ringő Mir-Szojuz T-15 űrkomple­xummal. A két űrobjektum összekapcso­lása az automatikus fedélzeti rendszerek segítségével történt. Ezeket a manővereket a földi irá­nyító központ és az űrkomplexum kéttagú legénysége, Leonyid Ki- zim és Vlagyimir Szolovjov egy­aránt figyelemmel kísérte. A Progressz 25 teherűrhajó fű­tőanyagot, élelmiszert, vizet, vala­mint a Mir űrállomás további mű­ködésének biztosításához szük­séges berendezéseket és műsze­reket vitt magával. A telemetrikus adatok és a két űrhajós jelentései szerint a Mir-Szojuz T-15 Progressz 25 űr­komplexum fedélzeti rendszerei normálisan működnek és az űrha­jósok közérzete jó. Az atomfegyverek felszámolása - a béke és biztonság szavatolásának egyedüli lehetséges útja Eduard Sevardnadze interjúja a PAP lengyel (ČSTK) - Eduard Sevard­nadze szovjet külügyminiszter a PAP lengyel hírügynökségnek adott interjújában nagyon re- ménytkeltónek minősítette a nem­zetközi kapcsolatok fejlődésének távlatait azokkal a kezdeménye­zésekkel összefüggésben, ame­lyek az SZKP XXVII. kongresszu­sán terjesztettek elő. Rámutatott: ma létezik egy olyan politikai filo­zófia, amely választ ad a kor leg­súlyosabb és legsürgetőbb kérdé­seire. Ez a filozófia alapvetően új né­zetek rendszere a biztonság és a tartós béke mindenki számára való garantálásának egyedüli le­hetséges módjáról a jelenlegi fel­tételek között. Az új hozzáállás - amelyet Mihail Gorbacsov politi­kai beszámolója elemez - leleple­zi az erő és a megfélemlítés, min­denekelőtt a nukleáris fegyverek és más tömegpusztító eszközök szerepére vonatkozó archaikus el­képzelések tarthatatlanságát - ál­lapította meg Eduard Sevard­nadze. A szocialista hatalom, amely óriási nukleáris potenciállal ren­delkezik, közölte, hogy egy nem­zetközi megállapodás keretében kész teljesen felszámolni nukleá­ris fegyvereit. S nemcsak felszá­molni ezeket, hanem kialakítani az olyan légkört is a világpolitikában, amely lehetetlenné tenné a nuk­leáris fegyverek vagy bármilyen más tömegpusztító eszközök is­mételt létrehozását. A szovjet külügyminiszter rámu­tatott Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának január 15- én tett nyilatkozatában foglalt átfo­gó szovjet békejavaslatokra, és emlékeztetett arra, hogy a Szov­jetunió már hét hónapja nem hajt végre nukleáris robbantásokat és mindaddig nem újítja fel azokat, amíg az USA sem hajt végre ilyen robbantást. Erre az Egyesült Álla­mok a nevadai nukleáris kísérle­tekre való meghívással válaszolt. Ilyen bemutatóra nincs szüksé­günk sem nekünk, sem azoknak a millióknak a világon, akiknek véleményét a közelmúltban olyan ésszerűen és előrelátóan kifejez­ték a hat el nem kötelezett és semleges ország képviselői. Fel­hívásuk nálunk teljes megértésre és támogatásra lelt. Ismétlem azonban, ez nemcsak tőlünk függ. Nem kockáztathatjuk saját és ba­rátaink biztonságát - hangsúlyoz­ta Eduard Sevardnadze. Álláspontunk egyszerű - elő­ször szüntessük be a robbantáso­kat, aztán ellenőrizhetünk, ameny­hírügynökségnek nyit csak akarunk és ahogy akar­juk. Világosan kijelentettük, hogy egyetértünk bármilyen ellenőrzés­sel, beleértve a helyszíni ellenőr­zést is. Ha kétségek merülnek fel ennek a kötelezettségnek a meg­tartásával kapcsolatban, hát csak jöjjenek a bőröndjeikkel és műsze­reikkel. A nukleáris robbantások kérdé­se éppen az a terület, ahol a leg­szembetűnőbben nyilvánulnak meg az országok valódi céljai és reális kézségük a nukleáris fegy­verkezés problémájának gyakor­lati megoldására. Az az igazság, hogy mi készen állunk erre, de az amerikai fél nem, mondotta Se­vardnadze. Ma minden korábbinál nagyobb szükség van az első gyakorlati lépésre a leszerelés felé. És vala­mennyien tudjuk, a legegyszerűbb az európai övezetben levő köze­pes hatótávolságú rakéták csök­kentésén kezdeni. Egyetértettünk egy olyan változattal, amely - úgy tűnhetne - meg kell hogy nyissa az utat a kölcsönösen elfogadható megoldás felé. Viszont a NATO- tagországok, amelyek még tegnap a mi állítólagos hajthatatlansá- gunk miatt panaszkodtak, ma kép­mutatóan emelik beleegyezésük „árát“ és nyilvánvalóan nem kí­vánják eltávolítani ezeket a köze­pes hatótávolságú rakétákat az európai övezetből. Eljött az igazság pillanata: ami­kor elérkezett a tettek ideje, úgy tűnt, hogy Washington és szövet­ségesei nem kívánják a nukleáris fegyverek felszámolását. Ezzel együtt mégsem dramatizáljuk a helyzetet. Előbb vagy utóbb, de filozófiánk, koncepcióink a nukleá­ris fegyverek nélküli világról a megvalósítás útjára lép. Ezért mondtam nyilatkozatom kezdetén, hogy reménykeltőnek minősítem a távlatokat. Már ma a mi oldalun­kon áll a nemzetközi közvéle­mény, azok a hatalmas erők, ame­lyek határozottan harcolnak egy nukleáris, vegyi- és más tömeg- pusztító fegyverektől mentes világért. S mindenekelőtt: hű, megbízható barátaink vannak, a szocialista országok, melyek harca egységes pozícióból indul ki - hangsúlyozta Eduard Sevard­nadze. Az interjúban a szovjet politikus értékelte lengyelországi látogatá­sának eredményeit és megállapí­totta, hogy a Szovjetunió és a Len­gyel Népköztársaság közti együtt­müködés az egyenlőség, és a ta­pasztalatok kölcsönös tiszteletben tartása alapján bővül és gazdago­dik. Lengyelország szövetsége a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával garai - tálja nemzeti szuverenitását, önál­lóságát és a szilárd, virágzó Len gyelország létét - mondotta vége­zetül Eduard Sevardnadze a len­gyel hírügynökségnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom