Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-21 / 68. szám, péntek

Az SZLKP kongresszusának vitája JÁN KÁKOŠ elvtárs, a Szlovák A 7. ötéves terv idején a szlovákiai színházművészet fejlődésének fontos időszakát élte. Ma­gabiztosan és a társadalom kon­szolidációja idején pontosan kijelölt szocialista irányvo­nalat követve, munkájuk eszmei és esztétikai haté­konysága iránt ér­zett fokozott fele­lősséggel dolgoz­tak a művészek. Az átgondoltság és céltudatosság nyomán a szlo­vák és a cseh kortársi alkotások mellett elsősor­ban a Szovjetunió és a szocialista országok drámairodalma került előtérbe. Az ötéves terv dramaturgiai statisztikái szerint ezek a meghatá­rozó eszmei-művészeti mérföldkövek a bemuta­tott darabok 55 százalékát képezték. Szorgal­mazzuk, hogy drámaírásunk egyre aktívabban keresse a válaszokat a jelen létfontosságú kér­déseire, s a színházakkal együtt figyelmének középpontjában napjaink hőse álljon. Az az em­ber, aki a társadalomban és a még önmagában is meglevő múltbeli hibákkal szembeszáll, így harcolva pártunk irányvonalának megvalósulá­sáért. Ezt még nem minden esetben sikerül ábrázolnunk. Ezért az SZLKP KB beszámolójának bíráló szavai ránk, színházművészekre is vonatkoznak. Az a tény, hogy az utóbbi időben a neves írók mellett egyre több fiatal szerző is jelentkezett drámáival, bizakodással tölthet el bennünket. Megteremtődött egy szélesebb írói hátország, amely teljesíti a ma küzdelmeinek és igazságá­nak ábrázolását sürgető feladatokat. Mindent megteszünk, hogy a párt által megszabott fel­adatot becsülettel teljesítsük. Az említett céltudatossággal együtt javult az eszmei-politikai alkotómunka és a színházak szakmai színvonala. Az előretörő fiatal generá­ció számára is tágabb terek nyíltak az alko­táshoz. Amikor a színházművészet korunk embere arculatának formálásában betöltött felelősségtel­jes szerepéről beszélünk, nemcsak a színházon belüli alkotó kezdeményezésekre gondolunk, hanem a dolgozókkal és az ifjúsággal folytatott beszélgetésekre is. Mindezt országos és nem­zetközi összefüggésekben is látjuk, hiszen a szlovák színházművészet ennek is része. Vi­tathatatlan, hogy az elmúlt öt évben a cseh és a szlovák színházkultúra kapcsolatai elmélyül­tek, s magasabb minőségi szintet értek el. Ebben részük volt a drámaművészek szövetségeinek is, amelyek nemzeti szinten aktivizálták tevékeny­ségüket. Munkájuk koordinálása révén megszi­lárdult a szocialista színházművészetünk cseh­szlovák kontextusa. Hasonlóképpen történt nem­zetközi vonatkozásban is. Itt és most nem szól­hatunk minden • összetevőről. Elegendőnek lát­szik, ha a szovjet drámairodalom és színházmű­vészet e^yre nagyobb hatásáról szólunk, amely tevékenységünkhöz ösztönzést, ötleteket, és hosszú távra érvényes tapasztalatokat ad. Ha megállapítjuk is, hogy színházművésze­tünk meghatározó fejlődési iránya pozitív, nem feledkezhetünk meg az értékelés minőségileg igényesebb mércéjéről sem. Olykor bukásnak, művészi felemásságnak, átlagos produkcióknak és álmúvészkedésnek is tanúi voltunk, s ezek mint szabályerösító kivételek sem válnak becsü­letünkre. Az okok nagyon egyszerűek: Ahol a mű­vészeti alkotóközösségek vagy az egyének eltér­tek művészetünk szocialista programjától, bekö­vetkezett a bukás. Ugyanígy ott is, ahol a tanul­ságokat belepte a por, de nemcsak a könyvtá­rakban, hanem olykor sajnos a fejekben is. Abban az időszakban, amikor a 2000. év felé és népgazdaságunk további fejlesztésének fel­Nemzeti Színház igazgatója adataira tekintünk, ugyanakkor tudatosítjuk a mai ember erkölcsi arculatáért érzett felelősségün­ket, nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik­nek majd egyszer átadjuk a munka és az alkotás stafétáját. A színházművészeten belül vezetőként, vagy szövetségi funkcionáriusként dolgozó kommu­nisták tudatosítják a fiatal művészgeneráció irán­ti felelősségüket. Sok területen ennek a gondos­kodásnak markáns jelei rövid időn belül megmu­tatkoztak. Nemcsak hazai vonatkozásban. Elég, ha azt megemlítjük, hogy a fiatal szlovák operaé­nekesek a világ operaszínpadain öregbítik szo­cialista művészetünk jó hírnevét. A fiatal szlovák rendezők számos szocialista országbeli vendég- szereplés illetve vendégrendezés alkalmával bi­zonyították képességeiket. A legfejlettebb szín­házi közösségeket olyan fiatal művészek alkot­ják, akik politikai, művészi és emberi érettségük­kel igazolják a beléjük helyezett bizalmunkat. Ennek ellenére a fiatal generáció egy részének hozzáállásában felismerhetők bizonyos nyugta­lanító jelenségek. Ezt elsősorban az állampolgári kötelességtudat hiányára értem, amely nélkül nem hálálhatják meg a társadalom nyújtotta lehetőségeket. Azokról a végzős főiskolásokról van szó, akik különböző ürüggyel nem hajlandók vidéki színházakhoz szerződni. Inkább ún. szabadúszóként várják az alkalmat, amelyeket Bratislavában több-kevesebb rendszerességgel a film és a televízió kínál. Ez rtem bizonyítja megfelelő eszmei és állampolgári felkészültsé­güket. Ezért a szakmai képzés mellett már az iskolában nagyobb gondot kell fordítani tudatuk és társadalmi felelősségérzetük formálására. Ugyanígy fokozni kell egyes színházakban a fia­talokról való gondoskodást, mivel ott a legkritiku­sabb a helyzet, ahol a vezető dolgozók nem teremtik meg a lehetőségeket, és nem nyitnak teret a fiatal tehetségek kibontakozásához. Ezen nem segít a jobbra-balra való panaszkodás sem. Itt hozzá kell látni az átgondolt politikai-neveló- munkához, amelyben a pártbizottságoknak is részt kell venniük. Azon színházak számára, amelyek a fiatalokról való gondoskodásban a legjobb eredményeket érik el, talán új erkölcsi és anyagi ösztönzőket is előteremthetnénk. Már ma foglalkoztatnak bennünket a színházművé­szet azon feladatai, amelyek a társadalmunk előtt álló igényes feladatok megoldásával és az ezeket elvégző ember formálásával függnek össze. Ez az emberi tényező tevékenységünk és befolyásunk elsődleges meghatározója. Politikai fejlettsége szintjének, szakmai felkészültségé­nek, de kulturáltságának a növelése is elenged­hetetlenül hozzátartozik a fejlett szocializmus és a tudományos-technikai forradalom feltételei kö­zött bekövetkező önmegvalósításához. Ebben a szellemben gondoljuk át azt a programot, amelybe a 2000-ig prognosztizálható folyamato­kat belefoglaljuk. Végtelenül hálásak vagyunk, hogy legfelsőbb párt- és állami szerveink rend­szeresen gondoskodnak színházművészetünk fejlődéséről, amely egyben olyan dramatikus művészeti ágak fejlődésének is a biztosítéka, mint amilyen a film és a televízió. Igen, ezt a feladatot megtisztelő feladatként kezeljük. Mi mindannyian, akik az új Szlovák Nemzeti Színház épületének beruházásán dol­gozunk: a Szlovák Nemzeti Színházban, a kultu­rális minisztériumban, az Állami Műszaki Terve­zőintézetben, az építkezési részt kivitelező Sta- voindustriában, vagy a technológiát szállító plze­ňi Skoda-művekben, hiszen mindannyian aláír­tuk az SZLKP kongresszusára tett együttes köte­lezettségvállalást, mely szerint a kitűzött határi­dőre és kiváló minőségben teljesítjük a tervezett feladatokat. A társadalmi haladás igényes fela­datait emberek teljesítik majd. Az ö politikai, állampolgári, erkölcsi, etikai és kulturális fejlett­ségi szintjük olyan fokú lesz, hogy azokat a célo­kat, amelyekről most tanácskozunk és amelyek­ről a CSKP XVII. kongresszusa is tanácskozni fog, már mint a fejlett szocialista társadalom komplexen fejlett személyiségei érik el. JAROSLAV VRTIAK elvtárs, a kassai (Košice) Állatorvosi Főiskola rektora A tudományos- műszaki fejlődés, amely fokozatosan áthatja egész tár­sadalmi és gazda­sági szervezetün­ket, a szocializ­mushoz hű, jól fel­készült emberekre épül. Nélkülük, ma­gas fokú képesíté­sük, anyagi ellátott­ságuk, érdekeltsé­gük és szervezett­ségük nélkül a munkásosztály nem válthatná va­lóra történelmi szerepét. Az utóbbi időben nálunk gyakran mondogat­ják azt, hogy túl sok a diák és a főiskolai képesítésű ember. Olyan látszatot keltenek, mintha a műveltség a társadalomnak terhére, és nem hasznára lenne. Az ilyen elképzelések elő­idézője az állások rendszeresítésének elavult módja, a képesítési katalógus és egyéb admi­nisztratív mércék, amelyek értizedek óta érvé­nyesek, noha közben a megismerés igen nagy lépést tett előre. Véleményünk szerint gyorsan rá kell találnunk e helyzet leküzdésének mechaniz­musára, hogy a vállalatok maguk választhassák meg szakembereik olyan összetételét, amely számukra mezőgazdasági és üzemelési szem­pontból hatékony. A központi szervek nemegyszer rámutattak arra, hogy helyzetünket és eredményeinket egy­be kell vetni a világ legfejlettebb országaival. Csak így mérhetjük fel tárgyilagosan jelenlegi helyzetünket. E tekintetben fontos mérce a 10 ezer lakosra jutó főiskolai hallgató száma. Ná­lunk ez a szám 125 hallgató, s ezzel elmara­dunk - Magyarországtól eltekintve - mind az európai szocialista országoktól, mind a fejlett tőkés államoktól. Az említett országokban a főis­kolai képesítésű dolgozók hányada mintegy tíz százalék, vagy ennél több, míg nálunk öt száza­lékon aluli. Sót, a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban ez még kevesebb. A főiskolai képesítésű dolgozók jelenlegi mezőgazdasági elhelyezkedése olyan, hogy csak kis részük illeszkedik közvetlenül a termelési folyamatba. Többségük az állami és az irányító szervekben dolgozik és nem áll közvetlen kapcsolatban a termelési folyamat dolgozóival. így például a Kelet-szlovákiai kerületben a mezőgazdaság­nak ugyan 2295 főiskolai képesítésű szakem­bere van, de közvetlenül a növénytermesztés­ben és az állattenyésztési termelésben egy-egy vállalatra átlag csak másfél, esetleg két főiskolai képesítésű szakember jut. Amennyiben tehát bármiféle kudarcnak nemcsak az okait kívánjuk elemezni, hanem egyben ki akarjuk dolgozni a jövő bármiféle programját is, akkor ehhez a kádereknek, képességeiknek és képesítésük­nek elemzésével kellene hozzáfognunk. A mezőgazdaságban a főiskolai képesítésű szakemberek hiányával magyarázható számos fogyatékosság. Egyebek között a tej indokolatla­nul alacsony biológiai és higiéniai minősége, amelyet fogyasztóink bírálnak, és amellyel politi­kailag visszaél a nyugati propaganda. Tény ugyanis, hogy ennek a kiváló élelmiszernek gyártásában, minősége felmérésében és feldol­gozásában, főleg az őstermelésben, igen kevés főiskolai képesítésű szakember vesz részt. A tej esetében, eltérően a hústól, rendszeres egész­ségügyi felmérésekre sem kerül sor és termelé­sének folyamatát ráhagyják a kevésbé képzett fejönókre. Ugyanakkor főiskolánk, hasonlóképp, mint a testvéri brnói főiskola, már évek óta képezi az állattenyésztési eredetű élelmiszer hozzáértő állatorvosait és higiénikusait, akiknek felhaszná­lása az óstermelési gépsoroknál ezt az úgyneve­zett problémát nagyon forradalmi módon megold­hatná. Az ilyen végzett hallgatók között sok a nő, akiknek érzékeny a viszonya a tej, vagyis a legnagyobb kincsünk, a gyerekek élelmiszere iránt, s e tekintetben kifejezetten eszményi mó­don érvényesülhetnének. A hiányosságot hosz- szadalmasan, gazdasági eszközökkel oldjuk meg. Ugyanakkor nem tudatosítjuk, hogy a né­pesség egészsége nem értékelhető gazdasági mutatókkal. Ez év elején a tejjel kapcsolatos új csehszlovák norma helyett csak átmenetileg ér­vényes cikkelye lépett érvénybe, mivel az eredeti változat gazdaságilag kedvezőtlenül hatna szá­mos tejtermelőre. Az új norma eredeti változata szerint ugyanis terméküket nagyrészt a második, mi több, a veszteséggel járó harmadik minőségi osztályba sorolnák. A tej minőségének javítása tehát továbbra is fontos egészségügyi és egyben társadalmi probléma, amely nem oldható meg az emberi tényező aktivizálása, valamint a tej ter­melésébe a hozzáértőbb szakemberek bevoná­sa nélkül. Elképzeléseink és hozzáállásunk felülvizsgá­latát követeli meg az olyan idegen anyagok növekvő mértékű megállapítása az állatok sejtje­iben és váladékában, amelyek eljutnak az ember élelmiszereibe is. Ezeket az anyagokat nem ritkán a késztermékekben, az élelmiszerben és. a nyersanyagban állapítják meg, amikor már nehéz őket kiküszöbölni. Bővíteni kell és felül kell vizsgálni az őstermelésben dolgozó szakem­berek katalógusát és a mezőgazdasági vállala­tokban merészebben kell alkalmazni a higiéniku- sokat, mert csak azok nyújthatnak segítséget ennek az időszerű problémának a megoldásá­ban. A növénytermesztésben és az állattenyész­tési termelésben sok tartaléka van a tudományos ismeretek jobb alkalmazásának. Könnyűszerrel megszüntethetnénk a tej, továbbá a hústermelés idényjellegét, amelynek kárát látja piacunk és a termelők is, mégpedig újratermelési szakem­berek funkciójának létesítésével. Ezek a szak­emberek ma már elegendő szükséges tapaszta­lattal és csehszlovák hormonális készítménnyel rendelkeznek. A fiziológia, a patológia és az egyéb tudományágak ismereteinek alkalmazá­sával csökkenthető lenne a növendékállatok to­vábbra is nagy elhullása, amely a borjak eseté­ben mintegy tízszázalékos, valamint a szarvas- marha több mint tízszázalékos kényszervágása. Tartalékaink vannak a fejőstehenek takarmányo­zásának tudományosabb alapokra helyezésé­ben is. E tekintetben a jelenlegi takarmányada­gok mellett is fejőstehenenként 300-500 literrel növelhető a tejtermelés. A mezőgazdaság anyagi és műszaki alapjá­nak feltételei jelentősen megváltoztak, a terme­lés összpontosul a szakosodó és a munkát intenzifikáló nagy termelési egységekben. Ennek kell hogy megfeleljen a nagy tenyészetekben az egészségügyi gondoskodás jellege és szervezé­se is. Az eddigi körzeti megelőző-gyógyászati rendszertől át kell térni a vállalati megelőző, profilaktikus tevékenységre, amely megoldhatja a növekvő termelési problémákat. A klasszikus körzeti rendszert felül kell vizsgálni és az állator­vosi ellátás megfelelő részét közvetlenül a ter­melési folyamatban kell alkalmazni. Vélemé­nyem szerint az állami állatorvosi szolgáltatást meg kell őrizni, mi több, az eddiginél nagyobb jogkörrel kell rendelkeznie. Ügyelni kell a társa­dalmi érdekekre, az állami terület védelmére, beleértve a tenyészetek védelmét, az élelmiszer és a nyersanyag kifogásolhatatlanságának ellenőrzésére és nagyobb mértékben részt kell vállalnia a globális problémák megoldásából. Ezek közé sorolható például a szabad termé­szetben élő állatok, s főleg a vadállomány nagy­arányú betegeskedése és elhullása. Figye­lemmel kell kísérnie az ökológiai rendszerekben a káros tényezők növekvő számát. Magas szin­ten kell ellátnia a városi agglomerációkban élő háziállatokat, melyeknek száma évről évre nö­vekszik. Fel kell mérni a diagnosztizáló és a ki­vizsgáló tevékenység koncepcióját is, amely passzív jellegű és nem fordít elég figyelmet a megelőző tevékenységre, a veszteségek meg­gátolására. Véleményem szerint annak érdeké­ben, hogy az állatorvosi ellátás szorosabb kap­csolatban álljon a termeléssel és nagyobb fele­lősséget vállaljon eredményeiért, mihamarabb új állatorvosi törvényt kellene megjelentetni, amely vállalati feltételek között kiemelné az állatorvosi tevékenység jelentőségét. JAROMÍR ALGAYER, elvtárs, a Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság igazgatója, Bratislava A 7. ötéves terv­időszak első két évének a mező­gazdaság számára kedvezőtlen időjá­rási feltételei rá­nyomták bélyegü­ket a tervidőszak kezdetére. Igénye­sebb lett a további három esztendő, amelyben a kiesést pótolták az anyagi­műszaki feltételek javulásának és an­nak köszönhetően, hogy kihasználták a termelés és a műszaki dolgozók magasabb fokú képesítését. Megnyilvánult - főleg a gabo­natermelésben - az intenzív biológiai anyag nagyobb hatásfoka, s ez a jelenlegi termésbecs­lés szerint befolyást gyakorol a 8. ötéves tervidő­szakban is. A Nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági dolgozói a 7. ötéves tervidőszakra tervezett 10 milliárd 512 millió korona tiszta nyereséget 104 százalékra túlteljesítették. A gazdálkodás még kedvezőbb lenne, ha eredményesebben felhasz­nálnák az öntözést, s nem volnának olyan eltérő­ek a hozamok cukorrépából és kukoricából. Továbbra is fogyatékosságok tapasztalhatók a piac gyümölcs- és zöldségellátásában, noha a termelési szint növekedett. Az állattenyésztési termelésbten - magasabb fokú intenzitás mellett - az abrak- és a tömegta­karmányok kihasználásával teljesítettük a fela­datokat. Ez nagyrészt köszönhető a nemesítés és a hibridizálás folyamata kedvező hatásának, noha a szarvasmarhát tenyésztő mezőgazdasá­gi vállalatoknak 37, a sertéstenyésztő vállalatok­nak pedig 46 százaléka még mindig nem éri el a programban kitűzött célokat. Nagyok a veszteségek a növénytermesztés­ben, az állattenyésztési termelésben, a gépesí­tésben, aminek következtében évente - eltekint­ve a normatív veszteségtől - csaknem 300 millió koronát tesz ki a veszteség. Az új istállók és az új technika nem minden esetben áll összhangban a biológiai követelményekkel, s ami szinte érthe­tetlen, csaknem változatlanok az üzemanyagigé­nyek, miközben beszerzési áruk a kor szintjén van. A mezőgazdasági termelésnek alapja és egy­ben a környezet fontos része továbbra is a föld, amely a kiegyensúlyozott vízgazdálkodási rend­szerrel együtt kulcsfontosságú eleme a tájegysé­gek ökológiai stabilitásának. Továbbra is elsőrendű feladatunk a föld vé­delme a társadalmilag nem indokolt földigénylés­sel szemben. Nem érthetünk egyet azokkal a ha­tályos normákkal, amelyekhez tervezőink iga­zodnak az utak, az autópályák és a lakótelepek építésénél. Ezeknek a normáknak a földdel való gazdálkodás tekintetében összhangban kellene állniuk hazai feltételeinkkel. A kerületben elfo­gadtuk azt az elvet, hogy az új építkezéseket a kevésbé termékeny, illetve a lejtős földekre orientáljuk. Hatékonyabban kell kihasználni a vá­rosok és a községek belterületét. Ezek az elvek elsősorban szövetkezeteinket és állami gazda­ságainkat kötelezik. A mezőgazdasági vállalatok az ökológiai egyensúly megőrzése érdekében a 6. ötéves tervidőszakban 390 millió koronát ruháztak be környezetvédelmi célokra, a 7. ötéves tervidő­szakban több mint 1 milliárd 485 millió koronát, s a 8. ötéves tervidőszakban majd legalább ennyit tesznek ki az ilyen beruházások. Ehhez hasonló magatartást szorgalmazunk a kerület­ben a többi népgazdasági ágazattól is, amihez meg kell teremteni a szükséges anyagi-műszaki feltételeket, s főleg a szállítói és az építőipari kapacitást. Határozottabb lépéseket teszünk széltöró er­dősávok létesítésével a szél okozta erózió ellen. A víz eróziója megkívánja, hogy keressük a víz­tározók és a vízbefogadó egyéb létesítmények építésének lehetőségeit a környezetvédelemre, valamint az öntözésre is. Ezzel megteremtjük annak előfeltételeit, hogy felfogjuk az olvadó hó vizét, továbbá az árvizeket, nehogy haszontala­nul elfolyjon, mint például a háztetőkről lecsorgó víz. Jelenleg átértékeljük a táblák megfelelő nagyságát, illetve a legmegfelelőbb növényter­mesztést, összhangban az adott terület ökológiai követelményeivel. A további előrelépés elképzelhetetlen a leg­újabb tudományos-műszaki ismeretek gyors al­kalmazása nélkül. Feladatunk nemcsak a termés- (Fotytatás az 5. oldalon) ÚJ SZŐ 4 1986. III. 21.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom