Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-18 / 65. szám, kedd

Az SZLKP kongresszusának vitája (Folytatás a 9. oldalról) ben elkötelezett, és ilyen akar lenni továbbra is. Cselekvő segítséget akarunk nyújtani mindenütt, ahol- erre szükség van, s ahol erre képesek vagyunk. Szövetségünk továbbá köteles gon­doskodni tagjaink szociális és egészségügyi problémáinak megoldásáról is. Az utóbbi évek­ben emelkedtek a minimális nyugdíjak, az erre szociálisan rászorulók ismételt anyagi támoga­tásban részesülnek, az ellenállási harc résztve­vőit előnyben részesítik lakásproblémáik megol­dásában. Az ellenállásban való részvételről ta­núskodó 255-ös számú bizonylat tulajdonosai 50 százalékos árengedményt élveznek a helyi és a tömegközlekedésben, ingyenes jogsegélyben és ügyvédi tanácsadásban részesülnek. Az egészségügy hozzáértően gondoskodik tagja­inkról, 80 százalékos hányadban szövetségünk anyagi eszközeiből biztosítjuk a szükséges gyógyfürdői kezeltetést, és javul a helyzet az üdültetésben is, noha e tekintetben vannak prob­lémák. Nem kételkedünk abban, hogy a lehető­ségek arányában az antifasiszta harcosokról való effajta gondoskodás is javulni foq. Az antifasiszta harcosok nemzedéke joggal tekinti azt a korszakot, amelyben élt, harcolt és dolgozott, népünk újkori történelme legjelentő­sebb korszakának. Ez a megállapítás, ez a visz- szatekintés az elvégzett munka fölötti büszkeség­gel tölt el bennünket. Döntő sikerként könyvel­jük el, hogy ma szabad szocialista hazában élünk. Ebben mindenkinek joga van a munká­hoz. a művelődéshez, az ingyenes egészség- ügyi ellátáshoz és magas fokon szavatolt a szo­ciális biztonság. A munkásosztály és a dolgozó nép a CSKP vezetésével megoldotta azt, amit a burzsoázia képtelen volt megoldani egész uralma idején. Nagy érdeklődéssel figyeltük a szovjet kom­munisták XXVII. kongresszusának minapi ta­nácskozását. Tartalma rendkívül tanulságos. De nemcsak a tartalma, hanem a kritikus szemléletű igényesség módszere, valamint a ma problémái és feladatai iránt a kommunisták hozzáállásának módja is. Ez a szellem hatja át az SZLKP Központi Bizottságának beszámolóját is. Ben­nünket is nagyon sürgetően és határozottan emlékeztet arra a kötelességünkre, hogy minden munkahelyen tudományos alapokon végezzük a munkát, hatékonyan, gazdaságosan dolgoz­zunk, egyszóval többett, jobbat és olcsóbban termeljünk, mint a tőkés gazdaság. Ezek a szo­cialista gazdaság ismert követelményei és nor­mái. Teljesítésük alapvető, döntő fontosságú előfeltétele a párt szociális programja megvaló­sításának, ami politikánk fö célja, s egyben a szocializmus kapitalizmus fölötti győzelmének előfeltétele is. A CSSZSZK 1986-1990. évi gazdasági és szociális fejlődésének fő irányai és kilátások 2000-ig című dokumentumtervezetben, valamint az SZLKP Központi Bizottsága beszámolójában foglalt feladatok nagysága elsősorban azt kíván­ja meg, hogy azonosuljunk velük. Megvalósításuk rátermett, művelt, s főleg lelkes és a szocializ­mushoz hú embereket követel. Megkívánja azt, hogy mentesüljük az önelégültségtől, az átlaggal való kiegyezéstől, amely életünkben meghono­sodik, s amit gygkran nem is tudatosítunk. Fel kell ráznunk a saját lelkiismeretünket és a szó szoros értelmében hadat kell üzennünk az átlagosság­nak. Nem szabadna például megbékélnünk az átlagos eredményekkel az iskolákban, a munka­helyeken, a gyártmányok minőségében. A ter­melésben sokat ragozzák a qazdaságosságot, de a késztermékek és az értékek iránti viszony nem gazdaságos és gyakran elmarasztalást ér­demlő. E tekintetben sok bíráló észrevétel hang­zott el szövetségünk évzáró taggyűlésein és konferenciáin is. Mindennek nem kellene így lennie, ha a szubjektív jellegű fogyatékosságok kiküszöbölésében kritikusabbak, személyre szó- lóbbak és igényesebbek lennénk, ha a felelőtlen vezetőket bátrabban megfosztanánk felelőssé­güktől, amit nem becsülnek, ha megválnánk azoktól, akik feladataikat képtelenek ellátni, ha aktívabban és céltudatosabban keresnénk ráter­mett, tehetséges embereket, s bátrabban ten­nénk számukra lehetővé képességeik és tehet­ségük érvényesítését az irányításban. Az embe­rek értékelésének és a káderekről való döntések fö mércéjévé kell hogy a munkában elért ered­mények váljanak. Igényesebben kellene lelep­leznünk és megbüntetnünk az olyan eseteket, amikor is a kádereket sógor-komaság és protek­ció alapján nevezik ki. Az embereket felzaklatja a protekciózás, a sógor-komaság, amit gyakran minden úton-módon lepleznek. Ez elsősorban megbocsáthatatlan politikai károkat okoz. Egyes tisztségviselők szerénytelensége is árt a párt politikájának a dolgozók körében. A feladatok nagysága fölött elgondolkodva, felvetődik a kérdés: vajon a jelenlegi történelmi korszak - a tudományos-technikai forradalom­nak, a békéért folytatott ádáz harcnak, az atom­háborútól és a „csillagháborúktól" való félelem megszüntetéséért folytatott harcnak, az emberi­ség jövőjéről való gondoskodásnak, a népek közötti együttműködés igyekezetének korszaka - kevésbé jelentős és igényes-e, mint amilyenek a korábbi korszakok voltak? Az előttünk álló feladatok nagysága és igényessége kell hogy minden becsületes embert afölötti büszkeséggel töltsön el, hogy teljesítésükben részt vehet. Eze­ket a feladatokat csak az olyan elkötelezett, öntudatos ember teljesítheti, aki tudatosan for­málja a környező világ iránti viszonyát. Az ilyen jellemű emberek nevelésére intenzívebben és cselekvöbben kell törekednünk a családban, az iskolában, a Nemzeti Front társadalmi szerveze­teiben, a munkahelyeken. A fejlett szocializmus szakasza feladatainak igényessége műszakilag képzett embereket követel, de nem technokratá­kat, s nem olyanokat, akik semlegesek a társa­dalmi feladatokkal és a sürgető problémákkal szemben. Bármennyire is sürgető fontosságú és szükséges az ifjúság műszaki felvértezése, első­rendű a politikai nevelés. Arra kell törekednünk, hogy saját arculattal, saját nézettel rendelkező olyan embereket neveljünk, akik a lehető legna­gyobb mértékben elkötelezettek, áthatja őket az osztályszemlélet és a pártosság mindazzal kap­csolatban, ami társadalmilag fontos. Tudom, hogy ezt könnyű erről a szószékről kinyilatkoztat­ni, a munka viszont nagyon igényes és nehéz. Csakhogy a helyzet bármiféle leegyszerűsítése, nem kritikus és igénytelen értékelése nagyon bonyolíthatná törekvéseink megvalósulását és gondokat okozhatna. Ezen a területen a mi szövetségünknek is még nagyobb elkötelezett­séget kell tanúsítania. konkurenciában is eredményesen helyt álló ter­mékeket kínálni. A szocialista országok 2000-ig terjedő tudományos-technikai fejlesztésének komplex programja széles körű lehetőségeket kínál e célok megvalósításához. Ez a program minőségi szempontból új típusú tudományos-műszaki együttműködést tételez fel, amelyre nem minden munkahelyünk van kellőképpen felkészülve. Megmérettetik tudomá­nyos-műszaki potenciálunk, valamint a különbö­ző kísérletező intézetek, az egyének és kollektí­vák munkájának színvonala. Ebbe a komplex programba számos intézetből és más munkahe­lyekről olyan témákat javasolnak, amelyeknek technikai-gazdasági mutatói nem megfelelőek, vagy pedig a határidejük hosszadalmas. Nem csupán a kísérletekről van szó, ugyanis az adott munkahelynek szavatolnia kell, hogy 4-5 éven belül elkészül a referenciapéldány, a prototípus, s egyúttal, felelősséget kell vállalniuk arra is, hogy a KGST-országokon belül megkezdik az adott termék szériagyártását. Ez a felelősség magában foglalja a gazdasági szankciókat is, amennyiben nem teljesítik a vállalt feladatokat. Ilyen biztosítékot csak olyan munkahely szava­tolhat; ahol már teljes az innovációs ciklus, s olyan kollektíva dolgozik, amely képes önálló megoldásokat felmutatni, s van bátorsága az ésszerű kockázatra is. A Szlovák Szocialista Köztársaságban léteznek ilyen tudományos-mű­szaki intézetek, amelyeknek megvan az előfelté­telük ahhoz, hogy magukra vállalják a feladatok koordinálásának felelősségét is. Vannak olyan munkahelyek is, ahol a kívánt szellemi erő a ren­delkezésre áll, érdeklődnek is e felelősségteljes feladatok iránt, ám hiányoznak a kísérletezéshez és a termeléshez szükséges feltételek. Számos ilyen munkahely van egyetemeinken és főiskolá­inkon is, amelyeknek felszereltségét korszerűsí­teni kell. Nagyobb aktivitást és kezdeményező készsé­get várunk a Szlovák Tudományos Akadémiától, az egyetemek és főiskolák kísérletezéssel és fejlesztéssel foglalkozó munkahelyeitől, mert ép­pen a komplex program segítségével teremtjük meg a feltételeket a döntő fontosságú szerkezeti változásokhoz gazdaságunkban, valamint a ter­melés szakosításában és kooperációjában. A gazdasági életünk előtt álló igényes feladato­kat csupán aktív szociális politikával valósíthat­juk meg. Ennek a politikának aktivizálnia és érdekeltté kell tennie a szellemi erőt, az alkotó munkát végző embereket. Éppen ezért fontos, hogy következetesen érvényt szerezzünk a szo­ciális igazságosságnak, s annak az elvnek, hogy mindenkit az érdemei szerint értékeljünk. A gaz­dasági és szociális program egysége ma sokkal fontosabb mint a múltban. Gazdasági, szociális és kulturális fejlődésünk hosszútávú programja széles körű távlatokat nyújt a fiatalok számára. Éppen a fiatal, a háború titán született nemzedéktől - vagyis a negyvenéves­nél fiatalabbaktól, akik lakosságunk 60 százalé­kát képviselik - várjuk el, hogy e programot magáévá teszi és saját életcéljává avatja. Az idősebb nemzedéktől, tehát a 40-től 70 éves korú emberekig pedig azt várjuk el, hogy minél hamarabb alkalmazkodjanak gazdasági és szo­ciális fejlődésünk minőségileg új, igényesebb követelményeihez. Napjainkban társadalmunkban tulajdonkép­pen négy nemzedék él együtt. Kissé leegyszerű­sítve azonban a háború előtti és a háború után született nemzedékekről beszélhetünk, mert ezúttal nem demográfiai vagy pszichoszomati­kus szempontokat érvényesítünk, hanem politi­kai és társadalmi kritériumokat. Az említett két nemzedék eltérő társadalmi körülmények között ismerkedett meg a szocialista eszmékkel, a szo­cialista társadalom építésének körülményeivel, valamint a szocialista értékekkel. Szeretnék rá­mutatni arra, mik a közös jegyek, mik a sajátos­ságok, s mik az új vonások e két nemzedékben. Minden ifjú nemzedék közös jellemvonása volt, s az is marad, hogy a fiatalok kritikusabbak, nyíltabbak, s bizonyos ellenzéki magatartást ta­núsítanak az idősebb nemzedékkel szemben. É rzékenyebben és olykor erőteljesebben reagál­nak a jelenségekre, több az érzékük az új, a korszerű iránt. Ifjú nemzedékünk műveltebb s jobban fel van készülve számos kérdés megoldására, mint azt sokan hiszik. Társadalmi életünk számos terüle­tén a tudományos-műszaki fejlesztés megteste­sítői. így van ez például a számítástechnikában, a kibernetikában, az automatizált rendszerek és a robotika meghonosításában, a génekkel való kísérletezés terén, s máshol is. Az idősebb nemzedéknek e területeken tanulniuk kell a fiata­labbaktól. Ez természetes. Az érem másik oldala pedig az, hogy a fiatalok pedig olykor úgy érzik: néhány területen például a gazdasági életben tudatosan fékezik őket, nem jutnak megfelelő irányító funkciókba s így nem tudják kellő mér­tékben befolyásolni az innovációs folyamatot. Az ifjú nemzedékünk számos olyan sajátos jellemvonással rendelkezik - némely vonásuk főleg hazánk fiataljaira érvényes - amelyet érté­kelnünk kell, mert ha nem így teszünk, akkor az idősebb nemzedéknek a fiatalabbakhoz való kapcsolatában megnyilvánuló hibák és tévedé­sek forrásaivá válhatnak. A fiatalság fizikai és szellemi érése világvi­szonylatban felgyorsul. Másrészt viszont szociá­lis érettségük tehát a mindennapi életbe, a ter­melőmunkába való belépésük később követke­zik be. A fiatal emberek nálunk főleg anyagi szempontból túlságosan sokáig függnek a szüle­iktől. Ugyanakkor viszonylag fiatalon kötnek há­zasságot. Gyakran olyan korban, amikor nincse­nek felkészülve kellőképpen a családi életre, nem is megfelelő a felelősségük a család iránt, s ez a tény jelentős mértékben járul hozzá a fiatalok válási arányának nagymértékű növe­kedéséhez, amelyeknek komoly szociális- és társadalmi következményei vannak. Növekszik az olyan gyermekek aránya, akik csonka család­ban nevelkednek. Mindent meg kell tennünk, hogy visszaállítsuk a család szerepét és jelen­tőségét, mert a korszerű szocialista társadalom­ban is a családnak számos hagyományosnak mondható feladatot kell ellátnia. A fiatal családokat szociális helyzetük szerint két csoportba lehet osztani. Az első csoportba azok a fiatalok tartoznak, akik jelentős anyagi támogatást kapnak szüleiktől. Róluk elmondhat­juk, hogy jobban élnek, mint amennyit dolgoz­nak. A második csoportba olyan fiatalok tartoz­nak, akik anyagi szempontból csak önmagukra számíthatnak, s ezért viszonylag eladósodtak, törlesztik a szövetkezeti lakásra, a bútorokra, az autóra fölvett kölcsönöket. A fiataloknak e cso­portja teljesen logikusan arra a következetetésre jut, hogy rosszabbul él, mint amennyit dolgozik. Ezek a tények természetesen tükröződnek a fiatalok szociális aktivitásában, a munkához és a társadalomhoz való viszcnyukban. Nem sza­bad szemet hunynunk az említett gondok fölött, ezeket is mielőbb meg kell oldanunk. Tudatosítanunk kell azt is, hogy lényeges különbség van a háború előtti és a háború után született nemzedék között. A háború előtti nem­zedék szociális konfliktusok, a munkanélküliség, a szociális igazságtalanságok és háborús ese­mények közepette alakította ki osztályöntudatát, lett politikailag egyre aktívabb, s tette fokozato­san sajátjává a szocializmus eszméit. Méghozzá úgy, hogy az esetek többségében a marxista ideológiát csupán a háború utáni években sajátí­totta el. A háború után született nemzedék már a szocializmusban nevelkedett és ideológiai ta­nulmányai során válik politikailag aktívvá, s vesz részt a szocialista társadalom építésében. Ez a nemzedék nem ismeri a munkanélküliséget, tehát nem is értékeli kellőképpen a munkához, a műveltséghez való jogot. A háború előtti nemzedék politikai felkészült­sége, nézete az uralkodó osztályok, a fasizmus elleni harcban, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott küzdelemben formálódott. A háború utáni nemzedék politikussága nem nyilvánulhat meg a szocializmus, a szocialista eszmék, a szocialista társadalom építése elleni ellenzékben. Az sem elegendő azonban, ha a fiatalok csupán egyetértenek céljaikkal. A há­ború utáni nemzedék politikai felkészültsége, nézete, tettrekészsége, elsősorban a szocialista társadalom érdekében végzett aktív munkában nyilvánuljon meg. A fiatal nemzedék politikai felkészültségének fő kritériuma a munkában elért eredmény, az alkotó munka, a tudatosan és meggyőződésből létrehozott anyagi és kulturális javak. A háború előtti nemzedék forradalmisága a politikai hatalomért vívott harc időszakában, az iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálásá­nak idején, a szocialista társadalom alapjainak lerakásakor mutatkozott meg. A mai ifjú nemze­dékek forradalmiságának legfontosabb színtere az intenzifikációs folyamatokba való aktív bekap­csolódásban, a tudományos és a műszaki isme­retek elsajátításában és mielőbbi gyakorlati al­kalmazásukban nyilvánul meg. A mai ember forradalmisága elsősorban abban mutatkozik meg, hogy munkájával összekapcsolja a tudo­mányt a gyakorlattal, a politikával, a termeléssel és a társadalmi érdekekkel. Ezek a feladatok igényesebbek és hatékonyabbak azoknál a ten­nivalóknál, amelyeket a szocialista társadalom alapjainak létrehozása idején kellett megvalósí­tani. Éppen ezért az az alapvető kérdés, hogy miként készítsük fel fiataljainkat az életre és a fejlett szocialista társadalom további építésére, nemcsak az oktatásügyet érinti. Kétségtelen, hogy az iskolának az ifjúság nevelésében döntő jelentősége van, de a szülő és a társadalom szerepe is fontos. Fiataljaink tudatában el kell mélyítenünk a szocialista tulajdon iránti viszonyukat, el kell érnünk, hogy jó, szocialista gazdaként tevékeny­kedjenek társadalmunkban; alkotó, színvonalas, hatékony és ésszerű munkát végezzenek, legye­nek okos, kulturált fogyasztói anyagi és szellemi javainknak. Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy ha valóban gyorsítani akarjuk társadalmunk gazda­sági, szociális és kulturális fejlesztését, akkor elsősorban az emberi tényezőt, a szellemi erőt kell mozgósítanunk, céltudatosabban kell ki­használnunk az emberek műveltségét, szakkép­zettségét, tudományos-műszaki alkotókészsé­gét, miként fontos az is, hogy az eddiginél gyorsabban érvényesítsük a gyakorlatban a ha­zai, a nemzetközi tudomány és technika vívmá­nyait. Aktívabban alkalmazkodnunk kell a világ­ban és a KGST országokban végbemenő politi­kai és gazdasági fejlődés teremtette új körülmé­nyekhez, az eddiginél hatékonyabban kell érvé­nyesíteni - méghozzá társadalmunk minden te­rületén - a minőség és a hatékonyság elveit. Ha e célokat munkánkban sikerül megvalósí­tanunk, akkor nem kell félnünk a jövőtől, nem kell félnünk a távlatoktól. (Folytatás a 11. oldalon) ANTON BLAŽEJ elvtárs, a Szlovák Műszaki Főiskola rektora A CSSZSZK gazdasági és szo­ciális fejlődésének fp irányai az 1986-1990-ig ter­jedő években és ki­látások a 2000-ig terjedő időszakra elnevezésű terve­zetben meghatá­roztuk gazdasági és szociális fejlő­désünk stratégiá­ját, amelynek alap­ja az, hogy ezután a mennyiségi szempontokat kö­vetően a minőségi kritériumok lesznek a döntők. Programunk célja az, hogy gyorsabban növe­kedjék nemzeti jövedelmünk, amely a 8. ötéves tervidőszakban országos viszonylatban előrelát­hatóan 3 és fél százalékkal emelkedik. A Szlovák Szocialista Köztársaságban - amint azt az SZLKP KB beszámolójában megállapították - a nemzeti jövedelem növekedésének évi üte­me 4,2 és 4,5 százalék között mozog majd. Ha a fejlődésnek ezt a dinamikáját a Szlovák Szo­cialista Köztársaságban az elkövetkező tizenöt évben megtartjuk, akkor ebben az országrész­ben 2000-ig a nemzeti jövedelem 100 százalék­kal emelkedne. Méghozzá úgy, hogy a nyers­anyag- és az energiafelhasználás az adott idő­szakban 50 százalékkal csökken. Ezek igényes; nagyvonalú és merész célok. Megvalósításuk nem lesz egyszerű. Milyenek pártunknak - gazdasági és szociális fejlődésünk gyorsítását célzó - stratégiai irány­vonala megvalósításának reális lehetőségei és potenciális kockázatai? E programot eredmé- * nyesen csupán a komplex intenzifikáció révén, valamint a reprodukciós folyamathoz való céltu­datos hozzáállás eredményeképpen valósíthat­juk meg. Az intenzifikáció fő tényezője a tudomá­nyos-technikai fejlődés meggyorsítása. A Szlo­vák Szocialista Köztársaság körülményei között olyan tudományos-műszaki fejlesztést kell elő­térbe helyeznünk, amely lehetővé teszi a prog­resszív szerkezeti változásokat életünkben, olyan termelési folyamatok szélesebb körű meg­honosítását, amely a tudomány legújabb ered­ményeire, az intellektuális technikára - a számí­tógépek, a mikroprocesszoros, az információs technikára, valamint a robotok, korszerű műsze­rek gyártására, az egészségügyi technikára, a könnyűvegyipar, valamint a nem hagyományos anyagok felhasználására - épül. Az új technika alkalmazását össze kell kapcsolnunk a korszerű, nem hagyományos technológiák - mint például a lézer-, a plazma-, a vákuum-, és a biotechnoló­gia - felhasználásával. Általában megállapíthat­juk, hogy növelnünk kell az intellektuális ráfordí­tásokat, amelyek lehetővé teszik a munkaterme­lékenység fokozását, a termelés hatékonyságá­nak és minőségének a növelését, valamint a nemzeti jövedelem növelését. Az érem másik oldala az, hogy erőt, bátorságot kell találnunk a nem hatékony termelés leállításához, s olyan termékek előállításának a megszüntetéséhez, amelyek iránt sem a hazai, sem pedig a külföldi piacon nincs érdeklődés. A mi körülményeink között a fejlesztésnek ezt a típusát, csupán a tudomány és a technika területén megvalósítandó integrációs folyamatok révén lehet csupán csak elérni, miként az a szo­cialista országok tudományos-műszaki fejleszté­sének 2000-ig terjedő komplex programjában már tükröződik. Az olyan termelésre való áttérés - amely az aplikált tudományra épül - csak akkor lehetsé­ges, ha kísérleti és fejlesztési bázisunk, tudomá­nyos-technikai potenciálunk képes lesz reális, eredeti technológiát, korszerű és az erősödő ÚJ SZÚ 10 1986. III. 18.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom