Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-15 / 63. szám, szombat

A szovjet kommunisták kongresszusa ösztönöz bennünket a CSKP XVII. kongresszusának előkészítésében (Folytatás az 1. oldalról) Ebből az alkalomból - mondot­ta Gustáv Husák elvtárs, köszöne­tét akarok mondani a szlovákiai kommunistáknak és a többi dolgo­zónak az elért eredményekért. És ezek nem kicsinyek, hanem jelen­tősek. Alkotó, áldozatos munka során születtek. Nagyra értékel­jük, hogy Szlovákia egész Cseh­szlovákiával együtt fejlődik, hogy a szlovákiai kommunisták az egy­séges Csehszlovákia Kommunista Pártjának szilárd részét képezik, és Szlovákia az egységes szocia­lista Csehszlovákia szilárd része. a világot, nem akarnak beletörődni pozícióik elvesztésébe és vissza akarják ezeket hódítani. Útjukban áll elsősorban a Szovjetunió és a szocialista közösség ereje. A másik ok az, hogy a fegyverek­ből nagy hasznot húznak. Ezért a nemzetközi monopóliumok- nemcsak az amerikaiak, hanem a franciák, angolok és mások is- nyomást gyakorolnak a politikai vezetőkre. Gustáv Husák elvtárs továbbá hangsúlyozta, hogy az SZKP XXVII. kongresszusa tudomá­nyos, marxista-leninista választ adott a világ új jelenségeire, ko­ket a mai és a jövő nemzedéke­kért. Gorbacsov elvtárs beszédében, s a XXVII. kongresszus vitájában is felkeltették érdeklődésünket a szocialista demokrácia elmélyí­tésével kapcsolatos kérdések - mondotta Husák elvtárs. Konk­rétan arról van szó, hogy a dolgo­zó embernek mindennap részt kell vennie minden történésben, a ter­melés irányításában, a szociális kérdések megoldásában, a szelle­mi életben és bárki bírálatában. Ezekkel a kérdésekkel nekünk is mélyrehatóbban kell foglalkoz­nunk, és nemcsak most. Keres­Gustáv Husák elvtárs a ta­nácskozás szü­netében a kongresszus küldötteivel be­szélget. (ČSTK-felvétel) Beszéde további részében Gustáv Husák elvtárs foglalkozott a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusának nemzet­közi jelentőségével és történelmi horderejű eredményeivel. Nagy segítséget jelentenek nekünk cél­jaink megvalósításában, a XVII. kongresszus előkészítésében. Sok problémánk azonos, vagy ha­sonló. Ezeket ezért azonos vagy hasonló módon kell megoldani. Az SZKP XXVII. kongresszusá­nak jelentősége túllépi a Szovjet­unió határait, bennünket és vala­mennyi szocialista országot is érint. Az SZKP szerezte eddig a legtöbb tapasztalatot a szocialis­ta társadalom építésében, keresi további tökéletesítésének útját. Ebben a szakaszban pártunk és államunk számára rendkívül fon­tos, hogy tanuljunk tapasztalatai­ból, tanulmányozzuk eredményeit, azt amit bírálatnak vet alá és a kö­vetkező időszakra kitűzött felada­tait. Hasonlóan nagy jelentősége van a XXVII. kongresszusnak az egész kommunista és forradalmi munkásmozgalomban, a nemzeti felszabadító küzdelem és azon or­szágok számára is, amelyek a szocializmus felé vezető utat keresik. Gustáv Husák elvtárs ki­emelte az SZKP XXVII. kongresz- szusának felbecsülhetetlen jelen­tőségét a békéért folytatott küzde­lemben. Még soha senki sem ter­jesztett elő olyan nagyszabású ja­vaslatokat az atomfegyverek fel­számolására, az űrfegyverkezés megakadályozására, és vala­mennyi fegyvernem fokozatos korlátozására, mint amilyeneket Mihail Gorbacsov elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának nyilatkozata tartalmazott. A széles tömegek vi­lágszerte támogatják ezeket a ja­vaslatokat. A béke gondolata vi­lágszerte teret hódít. A nemzetközi kapcsolatok javí­tásáért folytatott küzdelem termé­szetesen nem könnyű. Ellenfele­ink ugyan azt mondják, hogy az atomfegyvereket fel kell számolni és elismerik, hogy az atomháborút senki sem nyerheti meg, amikor azonban a konkrét megoldásokról van szó, minden módon igyekez­nek azokat elkerülni. Ennek két fó oka van. Mindenekelőtt: a reakciós imperia­lista körök, amelyek hozzá vannak szokva, hogy politikailag, gazda­ságilag és katonailag is uralják runk legfontosabb problémáira. Rámutatott hogy minden kor új követelményeket, új igényeket tá­maszt. A szovjet elvtársak kong­resszusukon világos választ adtak az emberek életében, a társadal­mi, gazdasági, kulturális és erköl­csi téren felmerült új, égetó kérdé­sekre. Ez jelentős hozzájárulást jelent a szocialista építés elmélete és gyakorlata fejlesztéséhez. Út­mutatást ad a szovjet kommunis­táknak ebben a szakaszban min­den elavult és régi leküzdésére, arra, hogy az alapelvek megőrzé­sével párhuzamosan rugalmasan keressék a további haladás útjait és módszereit. Mi is látjuk, hogy a politikai munkában és más terü­leteken nálunk is sok helyen a ru­tin érvényesül, a tegnapi, a tegnapelötti helyzet ismétlődik. Éppen ezért nagy jelentősége van annak, hogy a XXVII. kongresszus ösztönzésére mélyrehatóan át­gondoljuk saját helyzetünket és a nemzetközi helyzetet is. Ez a bíráló, igényes légkör jelle­mezte a XXVII. kongresszust a gazdaság, a tudomány, a techni­ka, a művészet és más területek kérdéseinek megtárgyalása so­rán. Ez a hozzáállás fokozatosan megnyilvánul pártszervezeteink­ben is, de el kellene érnünk, hogy gyorsabb ütemben érvényesüljön. Nem elegendő például csupán egyetérteni azzal, hogy a gazda­sági fejlődés fő irányvonalának a tudományos-múszaki haladást kell tekinteni. Ennek megvalósítá­sát meg is kell tanulni. Ugyanez vonatkozik a többi területre is. Amikor arról beszélünk, hogy más módon kell megoldanunk az egyes kérdéseket, ki kell küszö­bölnünk a merevséget, új munka­stílust kell alkalmaznunk, mindenekelőtt a kommunistákra gondolunk - hangsúlyozta Husák elvtárs. A múltban a haladás moz­gatóereje mindig a kommunista párt volt és így kell ennek lennie ma is. Ez mindnyájunk számára igényes feladatot jelent. A CSKP XVII. kongresszusának és az SZLKP kongresszusának arra kell ösztönöznie, hogy megváltoztas­suk gondolkodásmódunkat, hoz­záállásunkat, fokozzuk felelőssé­günket, következetesen érvénye­sítsük a szavak és tettek egységét. Arról van szó, hogy a kommunis­táknak mindenütt példát kell mu­tatniuk, az egész társadalomban érvényesíteniük kell a szocialista erkölcsöt, tudatosítva felelósségü­nünk kell az emberek irányításba való bevonásának hatékonyabb módszereit. Gustáv Husák elvtárs külön ki­emelte, hogy a szovjet kommunis­ták nagyon barátian és elvtársia- san viszonyulnak hozzánk, cseh­szlovák kommunistákhoz, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság­hoz, a csehszlovák párt és állami vezetéshez. Erről tanúskodott a Gorbacsov elvtárssal való talál­kozó is. A szovjet elvtársak tiszte­lik azt, amit pártunk tett, azt, hogy milyen módon küzdötte le a válsá­gos időszakot, hogyan erősödött meg gazdaságunk és javult a nép élete. Gorbacsov elvtárs és a többi vezető megkért engem, hogy tol­mácsoljam a csehszlovák kommu­nistáknak és dolgozóknak üdvöz­leteiket és jókívánságaikat. En­gedjék meg, hogy ezen az úton is eleget tegyek ennek, mondotta Husák elvtárs. A Szovjetunióval folytatott együttműködés hatalmas lehető­ségeket teremt a szocialista társa­dalom további fejlődéséhez. Tel­jes mértékben tudatosítjuk, meny­nyire helyénvaló, hogy figyelmün­ket erre az együttműködésre irá­nyítjuk, hogy mit jelent ez az együttműködés a mai feszült nem­zetközt helyzetben, milyen bizton­ságot ad a csehszlovák népnek, államunknak az, hogy szilárd kap­csolat fűzi politikai, gazdasági, kulturális és más területeken a Szovjetunióhoz. Az államunk biztonságáról gondoskodva erre az erőre kell támaszkodnunk. Csehszlovákia Kommunista Pártja teljes mértékben támogatja az SZKP XXVII. kongresszusának határozatait, meg van győződve arról, hogy a kitűzött út helyes, számunkra is szükséges és cél­szerű, választ ad korunk kérdései­re, a tanulságok és az ösztönző erő forrását jelenti, (gy értékeljük a szovjet kommunisták kongresz- szusának eredményeit a CSKP XVII. kongresszusára készülve. A CSKP XVII. kongresszusa fontos határkő lesz pártunk és ál­lamunk történetében, új korszak kezdetét jelenti. Reális derűlátás­sal, pártunk, népünk, köztársasá­gunk és szövetségeseink erejét tudatosítva készülünk a kongresz- szusra. A következő időszakban minden területen nagy igényeket támasztunk, hogy pártunk újabb sikereket érhessen el, és szava­tolni tudja népünk boldog, békés életét. Levél, lap, oldal A nagymérvű fejlődés olykor együtt jár nyelvi gondokkal is: nevet kell adni a létrehozott új fogalmaknak. Különösen a műszaki élet területén találkozunk ilyen problémákkal: nem tudjuk, mi a neve egyik vagy másik, már közkeletűvé vált dolognak, foga­lomnak. A minap azt kérdezte tőlem egy szerkesztőségi dolgozó, hogyan nevezzük a gyógyszernek - rendszerint tablettának - azt a csomagolását, amely két összeragasztott celofánlapból áll, s a kettő között helyezkednek el a tabletták. Melyik az a főnév a magyar nyelvben, amellyel - a csomagolás módjára is utalva- megnevezhetjük a gyógyszer mennyiségét; egyszerűbben szólva: hogyan kérjük a gyógyszertárban például az acylpyrint? Doboznak nem mondhatjuk e csomagolást; sokan égy vagy két csomag acylpyrint kéjnek, de a csomag szó sem illik jobban rá. Valóban gondot okoznak olykor mindnyájunknak az újdonsá­gok, de idővel nevet kapnak ezek is. A legtöbb ember egy-két stb. levél acylpyrint vasáról, tehát a csomagolás módját leveles csomagolási módnak tartja. A levél szót vittük tehát át - hasonló­ság alapján - mennyiségjelölő főnévként az így csomagolt gyógyszerekre. Ez azt is jelenti, hogy a levél jelentésköre tovább bővült; már nemcsak a növény levelét s hasonlóság alapján az ív egy részét jelentő papírlapot, illetve ennek különböző célokra felhasznált változatát: a könyv lapját, a valakihez intézett írásbeli üzenetet tartalmazó lapot, továbbá a vékonyra nyújtott lemezt nevezzük levélnek, hanem a papírlapocskák közé csomagolt gyógyszerrel kapcsolatban is használatos ez a szó. Bár a levél és a lap ma már rokon értelmű szó, az utóbbi mégsem használatos a gyógyszerrel kapcsolatban: egy vagy két lap acylpyrint nem vásárolunk. Nem, mert a lap nem annyira egyértelműen a kétoldalú tárgyat nevezi meg, mint a levél. Sót régebbi s az értelmező szótárak szerint ma is első helyen feltüntetett jelentése a lap-nak ez: sík vagy sima felület, azaz a levélnek csak egyik oldala. Ezért jelölhetjük - és a magyarban jelöljük is - a könyvekben az oldalt a lap szóval, például: ,,Lásd a 123. lapon!“ Sokan ezen is vitatkoznak, különösen nálunk, ahol- talán szlovák strana hatására is - helyesebbnek érzik az oldal szót a könyvlevól egyik felületének jelölésére, mint a lap-ot, s inkább ezt írják: ,,Lásd a 123. oldalon!“ Ezeket a kételkedőket hadd nyugtassuk meg: jó a lap szó ebben a jelentésben, hiszen- mint említettük - ez volt a szó régebbi jelentése. Csak később alakult ki a „vékony lemez“ jelentése, így aztán már a levél értelmében is használatos lett. A könyvnek a levelei helyett ma már inkább a könyvnek a lapjairól beszélünk. Nyilván ez a tény zavarja az ,,oldal-pártiakat“, különösen azokat, akik nem ismerik a lap „sík vagy sima felület“ jelentését. Tény, hogy a lap és az oldal szintén rokon értelmű szó, hiszen van közös jelentésük. Nem helyteleníthető tehát, ha valaki az oldal-t használ a lap helyett, vagy fordítva. A Magyar Nyelvőr hasábjain lefolyt vita is meddő maradt e tekintetben. írásban azonban - különösen a szakirodalmi kiadványokban, még a nyel­vészetben is a lap szót használják az oldalmegjelölésre. Lehet, hogy idővel kiszorítja ezt az oldal, mégis azon a véleményen van a nyelvművelés, hogy amíg lehet, ragaszkodjunk a hagyományos szóhasználathoz. JAKAB ISTVÁN Különböző „megközelítéseink“ A sajtó nyelvhasználatában az utóbbi időben nagyon elterjedt a megközelít-nek és néhány származékának egyfajta különös, a magyaros szókapcsolási módtól elütő használata. Mint ismere­tes, ez az igénk nemcsak konkrét jelentésben, egy meghatározott helyre vonatkoztatva használható. Elsődleges jelentése termé­szetesen a térbeli közeledést jelöli, például: „Az út megközelíti a folyót.“ E konkrét jelentésen kívül azonban van még legalább két elvontabb jelentése is. Megközelíthetünk mondjuk egy kér­dést, problémát. Ilyen jelentésben szerepel ebben a mondatban: megszűnt a problémák osztályszempontból való megközelí­tése...“ Igénknek van még egy olyan jelentése is, amelyet a megkör­nyékez, bizalmába férkőzik elemekkel adhatunk leginkább vissza. Ebben a mondatban látszólag ilyen jelentésben használja a fogal­mazó: „Becsületes és intenzív politikai munkával, tapintatos megközelítéssel meg akarjuk nyerni az értelmiség túlnyomó részét...“ A felületes fogalmazás, illetve a hevenyészett fordítás ad ilyen rossz színezetet ennek a mondatnak. A megközelítés azonban nem az értelmiségre vonatkozik közvetlenül, hanem problémáira. A szándék tehát ez volt: „Becsületes és intenzív politikai munká­val, problémáinak tapintatos megközelítésével meg akarjuk nyerni az értelmiség túlnyomó részét...“ Úgy látszik, az effajta használat terjedésének külső oka is van: az idegen hatás. Következő mondatunk ezt a feltevést látszik igazolni: „Az ilyen megközelítés annál fontosabb, mivel éppen az idei tapasztalatok megerősítik azt az igényt, hogy átfogóbban kell értelmezni az értékesítési folyamatokat...“ Valószínűnek látszik, hogy a prístup sok jelentésű szlovák szó helytelen fordításáról van ez esetben is szó. A megközelít helyett ebben az eljárás pontosabb: „Az ilyen eljárás annál fontosabb mivel éppen az idei tapasztalatok igazolják azt az igényt, hogy átfogóbban kell értelmezni az értékesítési folyamatokat...“ A vizsgált szó igei alapszava okozza a következő mondat kétértelműségét: „Járási szervezetünk tagjai már az év elejétől e hagyományok szellemében közelítik meg a feladatok teljesíté­sét.“ Ebben sem arról van szó, hogy a hagyományok szellemé­ben közelebb jutnak a feladatok teljesítéséhez, a mondatnak a fogalmazó ezt az értelmet szánta: „Járási szervezetünk tagjai e hagyományok szellemében fogtak (kezdtek) a feladatok teljesí­téséhez.“ A megközelítés-nek eddig még nem tárgyalt jelentése található ebben az idézetben: „További előfeltétel a dolgozók egyéni megközelítése, főleg a minőséggel kapcsolatos kérdéseik meg­válaszolása.“ Ebben sem a dolgozók, legfeljebb problémáik megközelítésé­ről lehet szó. De valószínűnek látszik, hogy a dolgozókkal való egyéni bánásmódra utal a mondat. Egyértelműbb tehát így lesz: „További előfeltétel a dolgozókkal való egyéni bánásmód, főleg a minőséggel kapcsolatos kérdéseik megválaszolása.“ MORVAY GÁBOR ÚJ SZÚ 4 1986. III. 15.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom