Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-03 / 28. szám, hétfő
) Az élvonalban maradni Sárogh István: Jazzband (olaj) (Molnár János fotoreprodukciója) Hagyományt is teremtve A III. Madách Imre Irodalmi és Kulturális Napokról A kassai (Košice) Új Nemzedék népi együttes énekkarának utódaként , 1973-ban alakult meg a Csermely Kórus, azzal a collal, hogy a karéneklés szép hagyományait tovább éltesse ebben a városban. A kórus karnagya, Havasi József, és művészeti vezetője, Kolár Péter minden tőlük telhetőt igyekeztek megtenni azért, hogy az elhatározást siker koronázza. Áldozatkész munkájukat dicséri, hogy a Csermelynek ma már nemcsak Kassán, hanem Szlovákia- szerte és Magyarországon is jól csengő neve van. Alig több mint egy évtized alatt háromszor nyerték el a Kodály-napok első díját, a XII. bratislavai énekkari minősítő versenyen a B kategória első helyére kerültek és ók kapták meg a Szlovák Zenei Alap különdíját a kortárs szlovák zene legjobb tolmácsolásáért - hogy csak a legkimagaslóbb eredményeket említsük. A Csermely Kórus 1983-ban volt tízéves. Ez egyebek között arra is jó alkalom lett volna, hogy összegezzék az elért eredményeket, de erre nem került sor. A kórus vezetőitől ezért először is azt kérdezzük, miért nem tartottak jubileumi hangversenyt?- Mi nagyon készültünk erre a hangversenyre - mondja Havasi József. - Hogy mégsem lett belőle semmi, ennek egyszerűen az volt az oka, hogy: nekünk az induláskor sem volt, és ma sincs költség- vetésünk. A jubileumi hangverseny terembérét nem tudtuk volna kifizetni, s a vendégkórusok szállásköltségének fedezésére ugyanúgy nem volt pénzünk. Sajnos, fenntartó szervünk, a Csemadok sem tudott anyagi támogatást biztosítani.- Hogyan fogadták a kórustagok, amikor megtudták, hogy nem ünnepük meg a jubileumot?-A hír elszomorította őket, de komolyabb csalódást mégsem váltott ki, megszokták már, hogy mi ilyen körülmények között dolgozunk. Volt időszak, amikor minden kórustag száz koronát fizetett be, hogy legyen valami anyagi alapunk a működéshez, arról nem is beszélve, hogy több tagunk táA Csemadok Központi Bizottsága az idén ismét megrendezi a Melódia könnyűzenei versenyt. A legutóbbi döntő 1984-ben volt Kassán (Košice), ezt területi versenyek előzték meg Ebben az évben is hasonló lesz a folyamat, azonban némi módosításokkal, melyekről itt szeretnénk szólni. Részletes felvilágosítást egyébként a Csemadok járási titkárságai nyújtanak. A Melódia '86 versenyen három kategóriában lehet indulni, az előadói kategóriában, a zenekarok kategóriájában saját szerzeménynyel és a szerzői kategóriában. A verseny háromfordulós, vagyis lesz járási és területi forduló, ezeket követi a központi döntő. Némi magyarázatra szorulnak a kategóriák, hiszen az előző verseny során csak az előadói és a szerzői kategória szerepelt. Az * előadói kategóriába soroljuk azokat a versenyzőket, akik már bemutatott szerzeményt énekelnek a szocialista országok hivatásos volabbi helységekből a saját költségén utazott és utazik be a próbákra. A bratislavai énekkari versenyre is csak úgy tudtunk elmenni, hogy a kulturális minisztériumtól alkalmi anyagi támogatást kaptunk. Üzemek védnökségével működő kórusoknak természetesen nincsenek ilyen gondjaik, ők még jutalomban is részesítik a tagokat, amiért mi irigyeljük is őket.- Nekik viszont azért fáj a fejük, hogy nincs elegendő kórustaguk. A Csermelynek vajon miért nincsenek ilyen gondjai?- Az évek során nagyon sokan énekeltek a kórusban, de aggasztóan kevesen sohasem voltunk. A tagok természetesen nálunk is cserélődnek. Kezdetben főleg iparisták és gimnazisták alkották a kórust, aztán egy időben a dolgozó fiatalok voltak többen. Most főiskolások alkotják a kórus nyolcvan százalékát. Mi mindig is arra törekedtünk, hogy jó közösségi szellemet alakítsunk ki. Ez többé- kevésbé sikerül is. Hetente kétszer próbálunk, s nem unatkozunk. Örömünk telik a munkában, a közös éneklés különben is lelket gazdagító, felemelő érzés, és hát az is fontos, hogy a versenyeken, a fesztiválokon jól helytállunk.- Kell-e valamilyen zenei műveltséggel rendelkeznie annak, aki a Csermely Kórusban akar énekelni?- Nincs ilyen kikötésünk. Elég ha van ritmusérzéke, ha el tudja találni a hangot, amelyet leütök a zongorán. Persze azért tisztán kell intonálnia. Annak idején az iparisták nem nagyon ismerték a kottát, de aztán azt is megtanulták. Említettem, hogy a kórus nyolcvan százalékát most főiskolások alkotják. Nos, számomra is kellemes meglepetés volt, hogy ezek csaknem valamennyien játszanak zongorán vagy valamilyen más hangszeren. A kottaismeretnek azonban nem csak előnye, hátránya is van Most például olyan helyzet állott elő, hogy ezek a fiatalok gyorsan megtanulják a kórusművet, de a csiszolgatáshoz, a tisztításhoz nincs türelmük.- Ezek szerint külön hangképzésre nem futja az időből? előadóművészeinek repertoárjából. A versenyzők két szerzeménnyel indulhatnak. A területi döntőbe a járási versenyek első két helyezettje jut, a központi döntőbe pedig a területi döntők első öt-öt helyezettje. Külön kategóriában szerepelnek azok a zenekarok, amelyek saját szerzeménnyel indulnak. A területi döntőbe ebben a kategóriában a járási versenyek győztesei jutnak. A központi döntőbe a területi versenyek első háromhárom helyezettje jut. A szerzői kategóriában azok a zeneszerzők versenyezhetnek, akik. könnyűzenei szerzeményük kottáját, magnófelvételét, valamint a szövegét beküldik a Csemadok illetékes járási titkárságára 1986. május 15-ig. Ezeket a szerzeményeket központi zsűri értékeli, s a területi versenyen jelenti be a döntőbe jutott zeneműveket, amelyeket az ugyancsak a döntőbe jutott versenyző énekesek között oszt szét. A döntőbe hat szer- Nincs hangképzője a kórusunknak. Hetvenöttől hetvenkilencig volt, akkor a Kassai Állami Színház operatársulatának egyik szólistája vállalta ezt a feladatot. Nagy szükség lenne erre most is, csakhogy köszönömért senki sem vállalja.- Hány kórusmü szerepel jelenleg a Csermely műsorán?- Több mint negyven, azaz háromórás műsorunk van. Új dalokat most már főleg a saját örömünkre tanulunk be. Az elmúlt évben több emlékezetesebb hangversenye volt a kórusnak. A Fábry-napok alkalmából rendezett énekkari találkozónak - melynek a Csermely volt a házigazdája - nagy közönségsikere, jó sajtóvisszhangja volt. Különösen nagy sikert aratott Kodály Zoltán utolsó műve, a Laudes organi a kórus előadásában. Kolár Péter, művészeti vezető:- Három évig tanulta a kórus ezt a müvet. A premiert Magyarországon, Egerben tartottuk, ahol Hajdúk Judit orgonaművész közreműködésével háromszor mutattuk be e gyönyörű Kodály-müvet. A csehszlovákiai ősbemutatóra a Kassai Állami Filharmónia rendezésében, Ivan Sokol orgonamü- vész közreműködésével 1985. szeptember 23-án került sor a kassai Dómban. Mivel a mű kedvező fogadtatásban részesült, a Filharmónia szeretné, ha az idén újabb bemutatókat tartanánk. Számunkra külön megtisztelő, hogy ez Ivan Sokol óhaja is.- Ha már szóba hoztuk a jövőt, megtudhatnánk valamit az 1986- os esztendőre vonatkozó további tervekről, elképzelésekről?- Mivel a jubileumi hangverseny a jelzett okok miatt elmaradt, az idén szeretnénk kiköszörülni a csorbát. Erre az Új Nemzedék népi együttes megalakulásának 25. évfordulója kínál lehetőséget. Április 19-én Kassán, a Keletszlovákiai Vasmű Művelődési Házában a néptáncegyüttesen kívül közönség elé lép a Csermely Kórus, s vendégünk lesz az Ifjú Szívek énekkara és zenekara. A művészi célkitűzéseink erre az esztendőre nagyok, szeretnénk továbblépni, azaz bejutni az A-kategóriás kórusok közé. Úgy érezzük, hogy szakmai szempontból ehhez adottak a feltételeink, jóllehet tisztában vagyunk azzal, hogy egy ilyen szint tartása bizonyos anyagi alap nélkül lehetetlen. Éppen ezért keresni fogunk egy olyan vállalatot vagy üzemet, amely hajlandó lenne védnökséget vállalni a kórus felett. SZASZÁK GYÖRGY zemény jut, de ha különösen magas a színvonal, a verseny meghirdetője kivételt is tehet. A szerzeményeket a döntőben a fesztivál zenekara játssza, a hangszerelésről is a verseny meghirdetője gondoskodik. Természetesen, ha a szerzőnek külön elképzelése van arról, hogy szerzeményét ki énekelje, a verseny meghirdetője ezt figyelembe veszi. A területi döntők ez év júliusában lesznek, valószínűleg Duna- szerdahelyen (Dunajská Streda) és Füleken (Fiľakovo), a döntőt Bratislavában szeretnénk megrendezni 1986 szeptemberében. Végül annyit, hogy a versenybe benevezhet minden csehszlovák állampolgár, aki 1986. február 1-ig betölti 16. életévét, s nem hivatásos előadóművész. Jelentkezni lehet a Csemadok járási titkárságain 1986. február 28-ig. A verseny valamennyi kategóriában magyar nyelven folyik. MOLNÁR LÁSZLÓ Madách születésének 160. évfordulója alkalmából 1983-ban nagyszabású emlékünnepséget rendeztek a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban. A Csemadok járási bizottsága s annak irodalminyelvi szakbizottsága akkor úgy döntött, hogy rendszeresíti a Madách Imre Irodalmi és Kulturális Napokat, a vidék szellemi életének egyik műhelyévé-fórumává alakítva a rendezvénysorozatot. Ebben köz re játszolFa tájegység gazdag hagyományai iránti tisztelet, a szocialista kultúra terjesztésének szükségessége, valamint az is, hogy errefelé nincs erőteljesebb szellemi központ. Ma már elmondhatjuk, hogy az elképzelések lassan-lassan valóra válnak: a kezdeményezők megértő támogatókra, készséges társrendezőkre találtak, munkájuknak pedig járásszerte jó a visszhangja, örömmel állapíthatjuk meg továbbá, hogy az Ipoly mentén már hagyományai is vannak a irodalmi-kulturális napoknak, és már nem az esetlegesség, a rögtönzés jellemzi őket, hanem tudatos és átgondolt tervezés, tartalmas munka, rangos és színvonalas műsorok. A Nagykürtösi járásban évenként két alkalommal is rendeznek ilyen „ünnepségeket“: tavasszal a Mikszáth, késő ősszel pedig a Madách Imre Irodalmi és Kulturális Napokat. Értékes műsorokat kínáltak a legutóbbi Madách-napok is, melyeknek kiemelkedő eseményük most is a járási irodalmi szeminárium volt. Á mintegy ötven résztvevő időszerű témákról hallgatott egy-egy előadást. Kovács Anna salgótarjáni irodalomtörténészmuzeológus például Madách Imre sztregovai (Dolná Strehová) műhelyének légkörét idézte beszámolójában. Elsősorban a falu vallási-nyelvi kettősségéről, a drámaíró baráti köréről, az „oroszlán barlang“ zártságáról és nyitottságáról beszélt. Számba vette ezenkívül az alsósztregovai műhelyt bemutató kutatók - Balogh Károly, Kerényi Ferenc, Praznovszky Mihály - munkáinak eredményét is. A járás szülötte, Ján Jančovic helytörténész a falujának, Nógrád- szentpéternek a múltjáról és jelenéről írt könyvet (Pőtor - minulosť a prítomnosť) mutatta be. Beszámolóját korabeli dokumentumokkal, szép képekkel illusztrálta. Értékes eseménye volt a szemináriumnak Kormos Sándor, azaz Alexander Kormoš magyarországi szlovák költő bemutatkozása, aki Kétnyelvűség a költészetben címmel tartott figyelemkeltő előadást. A költő ars poeticája „a szlovák nyelv, a szlovák költői lét felvállalása, a magyar kultúra ügyének szolgálata és nem utolsósorban a két nép közeledésének elősegítése“. A két nyelvhez és nemzethez való kötődést ó „természetes állapotként“ fogja fel. Úgy gondolom, azok, akik hallgatták okfejtéseit, vallomásait, sok-sok megszívlelendő gondolatot vihettek magukkal. Morvay Gábor helyesírásunk szabályainak új változatairól tájékoztatta a hallgatókat. Előadása hasznos, egyben élvezetes is volt. Nemcsak az új módosításokra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hanem helyesírásunk alakulásának történetét is vázolta. Sokáig emlékezetes lesz számunkra Baranyi Ferenc költő csodálatos és lenyűgöző előadása. Ö a magyar műfordítás aktuális kérdéseiről beszélt, ugyanakkor a saját műfordítói műhelytitkaiba is beavatta hallgatóit, akik közben a világirodalomból is ízelítőt kaptak ízes előadását Baranyi Ferenc francia, olasz és orosz nyelvű szavalatokkal fűszerezte. Az egésznapos szeminárium szép záróakkordja volt Vas Ottó versmondó szereplése: Zs. Nagy Lajos költeményeiből készített összeállítását mutatta be Sárkányom pusztulása címmel. Vas Ottó megfelelően, művészi szinten tolmácsolta azt, amiért ő a költőt szereti: „a humorral és szatírával fűszerezett humanizmust, az emberiségért való aggódást“. A rendezők egyébként ezzel a műsorral köszöntötték a költőt, az ötvenéves Zs. Nagy Lajost, aki a járás szülöttje. Az irodalmi szemináriumról nem hiányoztak a könyvek sem. A jelenlévő írók, előadók a helyszínen dedikálhatták legújabb müveiket. Urbán Aladár jóvoltából több tucat könyv került az olvasók kezébe. S ha már szó esett a könyvekről, említsem meg, hogy az idei Napok csaknem az egész járásra kiterjedtek. A több mint egy hónapig tartó rendezvénysorozat keretében kilenc községben - Bussán (Bušince), Csábon (Čebovce), Ipolynyéken (Vinica), Ipolyvarbón (Vrbovka), Kelenyén (Kleňany), Lukanényében (Nenince), Nagykürtösön, Óvárban (Olováry) és Zsélyben (Želovce) - volt író-olvasó találkozó. A helyi szervezetekben több ezer korona értékben adtak el hazai magyar könyveket, a találkozókat pedig csaknem valamennyi helyen jól előkészítették Egyébként az ipolyvarbói Cse- madok-szervezet programja volt a leggazdagabb, ők nyitották és zárták is a III Madách Imre Irodalmi és Kulturális Napokat. Szerveztek író-olvasó találkozót és honismereti kirándulást; jártak Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Madách Kamaraszínházban pedig Görgey Gábor Galopp a vérmezőn című drámáját tekintették meg. Ugyancsak náluk mutatta be Fráter Kata, a Miskolci Nemzeti Színház művésznője T. Pataki István Lidércláng című monodrámáját. A Nógrád megyei fiatal szerző műve Fráter Erzsinek, Madách feleségének életét hozta közelebb a nézőkhöz. A bemutató így méltó befejezése volt a rangos rendezvénysorozatnak. CSÁKY KÁROLY ÚJ szú 4 1986. II. 3.
