Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-03 / 28. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1986. II. 3. Jobb sorsra érdemes tehetségek Látogatóban egy atlétikai szakosztálynál- „Egyes versenyszámokban ígéretesen alakul a helyzet Szlo­vákia atlétikájában. Ez annak is köszönhető, hogy a kisvárosok­ban működő szakosztályokban jó alapot teremtettek“ - hangzott el az atlétikai szövetség szlová­kiai szervezetének legutóbbi ple­náris ülésén. 1 Érsekújvár (Nové Zámky) egyik gócpontja az atlétikai utánpótlás­nak. Az Elektrosvit sportegyesület keretében csaknem három évtize­de működő szakosztály több kitű­nő atlétát adott a sportágnak: Vö­rös Ágnest, Ozorák Ottót, Kampmiller Tamást és a legne­vesebbet, Ivan Gyulát, a 110 mé­teres gátfutás országos csúcstar­tóját, aki az 1981-es római Világ Kupa-döntőn az Európa-váloga- tott színeiben is rajthoz állt. A szakosztály megalakulása óta eltelt években csehszlovák bajnok is akadt az újváriak között, szlovákiai bajnok pedig több tucat. A legsikeresebbek a fiatalok, ezért is hozták létre a városban az ifjú­sági sportközpontot. A felvétel kri­tériumait tavaly tizenhármán telje­sítették, s a jelöltek listáján további hét tehetség szerepel. Közülük a legügyesebbekkel már találkoz­tunk a hazai versenyeken, így a vágtázó Danács Csillával, a gyalogló Peter Malikkal, vagy a két tehetséges diszkoszvetővel, a 15 esztendős Monika Hanuliá- kovával és a három évvel idősebb Igor Pšenákkal. Ez utóbbi rajthoz állt az egy héttel ezelőtt Bratisla­vában rendezett fedettpályás szlo­vák bajnokságon. Nem volt elége­dett, ezúttal elmaradt egyéni leg- jobbjától, a 15,43-tól. A súly, vagy a diszkosz, melyik a kedvesebb? - szögeztem a kérdést Igor Pše- náknak.- A diszkosz. Úgy érzem, ott nagyobb a lehetőségem. Mennyi a legjobbja?- 49,06. Egy év alatt több mint négy métert javultam. Mióta csinálja?- Tizenkét éves koromban Dor- ník edzőnél kezdtem. Futóként. Hat éve tértem át a diszkoszvetés­re, két esztendeje új mester, Ivol- ka edző irányításával dolgozom. Úgy érzem, rengeteget segített, hogy decemberben a válogatot­takkal Nymburkban edzőtáboroz­hattam. Sokat tanultam, sok jó tanácsot kaptam. Itthon hogyan edz?- Hatszor hetente. Sajnos, té­len nem gyakorolhatom a dobást, mert a tornateremben nincs rá lehetőség. Pedig nagy szükség lenne rá, mert éppen a dobástech­nikában vétek sok hibát. Peter Stráňovský mérnök, a szakosztály mindenese igyek­szik helyére rakni a dolgokat:-A tornatermet, amelyben té­len edzünk, béreljük. így alkal­mazkodnunk kell a tulajdonoshoz. Ha már a nehézségekről beszé­lünk, hadd mondjam el a legkomo­lyabbat: jelenleg nincs vezető edzője a sportközpontnak. Szilá­gyi József családi okok miatt távo­zott, azóta üres a hely. A többi edző önkéntes alapon foglalkozik a gyerekekkel, s úgy érzem, ók nincsenek kellőképpen motiválva. A Váralja úti alapiskolában iskolai sportközpont működik, két előké­szítő osztállyal. Ide Šuranyból jár be edző. A szakosztály elnöke, Franti­šek Bébar nyugtalanul izeg-mo- zog székén. Neki is van mondani­valója:- Az iskolákkal sok a probléma. Az ember tőlük várná a legna­gyobb segítséget, hiszen ők ve­szik észre leghamarabb a tehetsé­geket. Sajnos, a legtöbb helyen egyáltalán nem érdekli őket a do­log, pedig éppen a pedagógusok tehetnek sokat annak érdekében, hogy a gyerekeket megnyerjék a sportnak. Keserűen hangzanak a szak­Monika Hanuliakováról valószínű­leg sokat hallunk még az elkövet­kező években (Virág Tibor felvétele) osztályvezető szavai. Ebben az esetben csak az lehet a megoldás, ha maguk keresik meg a tehetsé­geket.- Igen, igen. Csakhogy ben­nünket a felettes szervek az ér­mek száma szerint értékelnek, s nincs időnk arra, hogy általános előkészítést végezzünk a gyere­kekkel.- A másik gond: mire odaju­tunk, hogy ezekből a fiatalokból legyen valami, elérik a tizennégy évet, s elmennek a városból vala­hová máshová iskolába - vág köz­be Peter Stráňovský. Bébar kollé­gának is volt négy ügyes gerely- hajítója, s mind elment. Egy maradt - pontosítja Franti­šek Bébar csak beteg volt. Most derül ki, folytatja-e, vagy sem. A beszélgetés további része már a CSSZTSZ járási bizottságá­nak vezető titkáránál, Karol Jurič- kovičnál zajlik. Elmondom, hogy az atlétikai szakosztály vezetőinek szavaiból úgy vettem ki, mintha őket egy kicsit mostohagyerekként kezelnék. Igaz, az üzemtől minden támogatást megkapnak, de csar­nokot ók nem biztosíthatnak. Pa­naszolták, nem edzhetnek úgy, ahogy kellene, mert a tornaterem­ben tönkremegy a japex borítás, no meg, csak este hétkor van hely. S arra is, túl sok sportág kap teret a városban. Véleményük szerint jó lenne, ha az eddigi hagyomá­nyok, sikerek szabnák meg, ki kapja a támogatást. A városban soha nem volt jégkorong, mégis jégstadion épült atlétikai helyett.- A jégpálya nagyon kellett - ezen a véleményen van viszont a vezető titkár -, megnézheti, min­dennap tele van a jég. Ezt inkább a tömegsportnak szánjuk, mint a jégkorongnak. Ami az atlétákat illeti, nagyra becsüljük sikereiket. Tudjuk, milyen munkát végeznek az edzők, mennyi nehézséggel küzdenek. Sajnos, a tornatermi helyzeten nem tudunk változtatni, hiszen az a Štart tulajdona, s nekik van több korosztályban is kézilab­dacsapatuk. Érthető, hogy ők szabják meg, mikor bocsátják a termet mások rendelkezésére. A jövő idényben átadjuk az új csarnokot, s akkor majd javul a helyzet. Nincs okunk nem elhinni szava­it. A csarnokavatás után persze majd mi is ellátogatunk a városba, s reméljük akkor nem lesz okuk panaszra az atlétáknak sem. Az igazság az, hogy eredményeik alapján megérdemlik a jobb körül­ményeket... URBÁN KLÁRA Nem hoznak szégyent a névadóra A Hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag Egységes Földműves Szö­vetkezet a Mátyusföld legsikere­sebben gazdálkodó szövetkezetei közé tartozik. Nem hoz rá azon­ban szégyent a nevét viselő helyi sportegyesület sem. A labdarúgó csapat a galántai járási bajnokság II osztályának nyugati csoportjá­ban a 2. helyen telel át. Mindössze egy ponttal marad el az éllovas mögött. De nem volt ez mindig így. Ahogy az egyesület elnöke, Králik László mondja: 1983-ban hul­lámvölgybe került a község sport­élete. Lemondott az egyesületi el­nök és a titkár, ezt követően majd­nem egy évig a két legfontosabb tisztségviselő nélkül tengődött az egyesület.-Engem 1984 júliusában vá­lasztottak meg elnöknek, de ad­digra majdnem feloszlott az egye­sület. Alaposan nekigyürkőztünk, hogy lábra állítsuk. Sikerült. Ta­valy már a nyolcadik helyen vég­zett a labdarúgó csapat. Most vi­szont mindössze egy ponttal szo­rultunk a második helyre. Ennek ellenére az az érzésem, hogy ko­rai és felelőtlen lenne a feljebbju- tásról beszélni. Játéktudásban, utánpótlással pillanatnyilag nem állunk rosszul, de annyi gondjaink vannak. Kissé furcsa ilyesmit hallani an­nak az embernek a szájából, aki a bázisszerv, a szövetkezet sze­mélyzeti osztályának a vezetője. De ha alaposabban szemügyre vesszük a helyzetet, akkor való­ban el kell ismerni: az egyesület helyzete valóban nem rózsás, per­sze mindjárt hozzá is kell tenni, hogy nem a szövetkezet hibájából.- Amúgy sem panaszkodha­tunk, 1983-ban a szövetkezet se­gítségével hajtottuk végre a sport­pálya ps a járulékos épületek teljes felújítását. Annyit kapunk, ameny- nyi jut. A pályával ugyan még most is gondjaink vannak, mert megáll rajta az esővíz, de reméljük, ha­marosan ezt is rendbe hozzuk. Bennünket most leginkább az vi­gasztal, hogy megfontolt és ala­pos munka folyik minden csapat­ban és korosztályban - mondta Králik László. A felnőtt csapatot Bodri János tanító vezeti, a szép helyezés ma­gáért beszél. Sikerült felfrissítenie az együttest, az átlagos életkor 25-26 év, nincs benne egyetlen harmincon felüli játékos, tehát a legjobb ideje még hátra van. Az ifjúsági csapat ugyancsak a II. osztály nyugati csoportjában a 3. helyről rajtol a tavaszi idényben. A 24-tagú (!) keretet Varga István edzi, aki nemrég még a labdarú­gócsapat oszlopos tagja volt. A serdülőket szintén egykori fut­ballista irányítja. Hidaskürtön tehát sikerült elérni, hogy a „kiörege­dett“ labdarúgók nem fordítanak hátat az egyesületnek és az ifjú­ság nevelésével foglalkoznak. A serdülők tavaly csoportgyőz­tesek lettek, s csak az osztályozó mérkőzéseken maradtak alul A fi­atal korosztály sikeres szereplése bíztató jel, hogy a hidaskürti lab­darúgásnak egy ideig nem lesz­nek utánpótlási gondjai. Králik László ‘szerint Hidaskürtön egész­séges lokálpatriotizmus uralkodik, a fiatalok a katonai szolgálat letöl­tése után rendszerint visszatérnek a csapathoz. Szép dolog, hogy az egykori játékosok is szívesen vál­lalkoznak az utánpótlás nevelé­sére.- Általában egészséges szel­lem uralkodik most nálunk - mondja Králik László. - A csa­patnak megy a játék, a vezetőség munkája is zökkenőmentes, és a közönség is támogatja a törek­vést. Egy jobb meccsen ötszáz néző is van. Lehet, hogy a község sportélete egy kicsit futballköz- pontú, de már a februári évzárón teszünk róla, hogy megalakítjuk az alapozó testnevelés szakkörét, mert szakosztálynak azért nem nevezném. Az öregfiúk focicsapa­ta már eddig is elég rendszeresen működött, elsősorban őket szeret­nénk felkarolni. Régebben volt női kézilabdacsapatunk is. Ha lesz ér­deklődés, nem kizárt, hogy felújít­juk. Jó az együttműködés az alapiskolával. Rendelkezésünkre bocsátja a tornatermét. Miért ne használhatnák ki a lakosság szé­lesebb rétegei is? PALÁGYI LAJOS Az 1985-ben bajnokságot nyert zselizi labdarúgócsapat - álló sor (balról): Mészáros, Jobko, Záhorský, Urban, Súlyán, Csikós, Janšik, Tokarčík, Kokoška, František Raus ezdó; guggolnak: Kocián, Brezík, Krenčan, Sol- moši, Procházka, Gulyás, Stuller, Balogh (Benyák József felvétele) HATVANÉVES JUBILEUM Közönségcsalogatás jó focival A több mint nyolcezer lakosú Zselizen (Želiezovce) gazdag hagyomá­nyai vannak a sportnak. A Slovan sportegyesületének kilenc szakosztá­lya (labdarúgó, kézilabda, tenisz, sakk, alapozó testnevelés, lovas, turisztikai, úszó, atlétikai) és nyolcszáz tagja van, ebből kétszázötven a labdarúgó-szakosztályban. Idén ünnepli a városban a legnépszerűbb sportág megalakulásának 60. évfordulóját. Az egyesület több mint egy évtizede kapta a Slovan nevet, s azóta a város, de főleg a vnb és annak a sportszerető elnöke, Vladimír Ličko szívügyének tekinti nemcsak a labdarúgást, hanem a többi sportágat is, és minden támogatást megad a Slovan sportolóinak. A zselizi labdarúgás hosszú ideig mélyponton volt, s évről évre a kiesés ellen küzdött az I. A-osz- tályban. Nehéz napokat élt át az 1983/84-es bajnokságban a szak­osztály és a felnőtt csapat egy­aránt. Csak az utolsó forduló összecsapásán - amelyet idegen­beli játszott a gárda és szerzett aranyat érő két pontot - tudta kiharcolni a bentmaradást. A baj­nokság befejezése után, 1984 nyarán a nyitrai (Nitra) František Raus személyében új edzője lett az együttesnek. Az őszi idény kez­dete előtt hat magasabb osztály­ban szereplő játékos leigazolásá­val (Záhorský, Jobko, Kocián, Staller, Krčmérik és Mészáros) si­került megerősíteni a zselizi lab­darúgócsapatot, amely kezdettől fogva eredményesen szerepelt, s három fordulóval a bajnokság befejezése előtt ötpontos előnnyel állt az élen. A kerület legjobbjai közé jutást eldöntő összecsapásra a második helyezett Šurany ottho­nában került sor. Egy pontért uta­zott a rangadóra Raus edző le­génysége, s ezt ki is harcolta (1:1), ami azt jelentette, hogy feljutott a kerületi bajnokságba. A zselizi labdarúgás egyik szép sikerére így emlékezik vissza Csenky De­zső, a szakosztály elnöke:-A konfliktusokkal teli 1984-es év után gyorsan magára talált a gárda, s a fiúk bebizonyították, hogy tudnak focizni. Főleg idegen­ben játszottak átgondolt, taktikus labdarúgást. Sokat köszönhetünk Raus edzőnek, aki igen megtépá­zott csapatot vett át, s rövid idő alatt ráncba szedte. Az, hogy ma­gasabb osztályba jutottunk első­sorban az ő érdeme, no meg ter­mészetesen a fiúké is. A 60 éves jubileumra szebb ajándékot nem is kaphattunk volna. Az 1985/86-os bajnokság előtt Raus edzőtől Rastislav Vincúr, a Plastika Nitra egykori kitűnő ka­pusa vette át a stafétabotot. Az újonchoz az őszi idény kezdete előtt több tapasztalt játékos is leigazolt: Krencsan, Solmoši, Šev- čík, Brezík és Szalma. A zseliziek kitűnő feltételek mellett készülőd­tek a bajnoki rajtra. A júliusban kezdődő nyári alapozáson 18 játé­kos vett részt, a későbbiek folya­mán a sérüléséből felépült, gól­erős Mészáros is csatlakozott a többiekhez. Főleg az erőnlét fokozásán volt a hangsúly, hiszen valamennyien tisztában voltak az­zal, hogy a kerületi bajnokságban a hajtós erőfoci dominál. Az újonc várakozáson felül szerepelt az őszi idény tizennégy találkozóján, s 15 pontjával (20:12) a negyedik helyen várja a március elején kez­dődő visszavágó sorozatot.- Az eredménnyel elégedettek vagyunk, ám egy kis szerencsével akár dobogós helyen is lehetnénk az első félidő után. Hazai pályán egy összecsapást kivéve (1:1) jól játszottunk, idegenben azonban csak két pontot szereztünk. Az utolsó őszi fordulóban csalódást okozott a gárda, mert nem várt vereséget szenvedett a sereghajtó Štúrovo otthonában. A hetedik for­duló után listavezetők is voltunk, de ezután több játékos harcképte­lenné vált, és az őszi idény végéig tartalékos összeállításban léptünk pályára. Elégedett vagyok Brezík- kel, Csikóssal (nyolc góljával ó volt a legeredményesebb), Jobkóval és Sulyannal, ők voltak a csapat húzóemberei - mondta Rastislav Vincúr edző. A zselizi együttes január 6-án kezdte a téli alapozást. A tavalyi keretből csupán Antal távozott, új játékosokat nem sikerült leigazol­niuk. Tizennégy előkészületi mér­kőzést terveznek, többnyire maga­sabb osztályban levő csapatokkal.- Tavasszal is folytatni szeret­nénk a sikeres pontvadászatot. Ehhez viszont javítani kell a csa­tárjátékon. A kerületi bajnokságba jutás óta nagy az érdeklődés és a lelkesedés a foci iránt a város­ban. Szurkolóink idegenbe is elkí­sértek szép számban, s ez a tá­mogatásuk igen jólesik a csapat­nak. A visszavágó sorozatban kö­zönségcsalogató focival újabb hí­veket szeretnénk toborozni, re­méljük sikerülni fog - bizakodott az együttes edzője. A felnőtt gárda mellett fokozott figyelmet fordítanak az utánpótlás nevelésére, annál is inkább, mert az őszi idény után az ifik az utolsó helyen állnak. Rájöttek és férfia­sán beismerték, hogy két évvel ezelőtt, amikor az ifjúsági együttes a kerületi bajnokságban kitűnően szerepelt, kissé megfeledkeztek róla. Azt gondolták, továbbra is minden a legnagyobb rendben fog menni. A sikercsapatból öten a fel­nőttekhez kerültek, ketten (Her- czeg, Bódis) a Spartak Trnava I. ligás ifjúsági együtteséhez, Ju­hász pedig Lévára (Levice) távo­zott. Helyettük viszont nem volt megfelelő utánpótlás, s a gárda kénytelen-kelletlen búcsúzott a kerület legjobbjaitól. Ekkor a szakosztály vezetősége belátta, a diákcsapatot kell magasabb szintre emelni, hogy ne legyenek utánpótlásgondok. Ennek aztán meg is lett az eredménye. A legif­jabbak most jutottak fel a kerületi bajnokságba, ahol negyedikek. Vi­rág Viktor gárdájából nyáron heten is az ifikhez keVülnek, s ezzel megoldódnak a problémák.- Tavaly az A-csapat sikerei el­lenére egy kicsit borúlátóak vol­tunk, mert bajok voltak az utánpót­lással. Azóta sokat javult a hely­' zet, ugyanis legifjabb labdarúgó­ink már sikereket érnek el. Bízunk benne és mindent megteszünk, hogy az ificsapat is minél előbb a régi szintre emelkedjen - jelen­tette ki Csenky Dezső. Zselizen - okulva a múlt hibái­ból - most már nemcsak a felnőtt csapat a menő, hanem az után­pótlás-együttesek is, s ez minden­esetre jó jel a jövőre nézve. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom