Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-06 / 31. szám, csütörtök
ÚJ szú 3 Az elért sikerekre építve tökéletesítjük munkánkat A Kubai KP Központi Bizottságának beszámolóját Fidel Castro terjesztette elő (ČSTK) - A Kubai Kommunista Párt kedden megnyílt III. kongresszusán a központi bizottság beszámolóját Fidel Castro első titkár terjesztette elő. Rendkívül részletes, statisztikai adatok sokaságával alátámasztott beszédében szólt a kubai gazdaság elmúlt ötéves tervének teljesítéséről, az egészségügy, az oktatás, a tudomány sikereiről, s ezzel párhuzamosan főbb vonalakban ismertette az egyes gazdasági ágazatok előtt álló feladatokat. A kritikus hangvételű beszéd az ország gazdasági fejlődését akadályozó jelenségeknek is nagy teret szentelt. Castro Kuba nemzetközi kapcsolatait és a világban kialakult helyzetet is alapos elemzésnek vetette alá. A következőkben Castro kedd éjszakába nyúló beszédét ismertetjük. Öt év eredményei Fidel Castro bevezetőben hangsúlyozta, hogy az 1981-85- ős ötéves tervidőszak a forradalom győzelme óta eltelt évtizedek legsikeresebb gazdasági és szociális fejlődését eredményezte. Elmondta, a társadalmi össztermék évente átlagban 7,3 százalékkal növekedett, míg az eredeti terv csak 5 százalékos növekedéssel számolt. Az ipari termelésre 8,8 százalékos növekedés esik. A munkatermelékenység évente 5.2 százalékkal emelkedett, a lakosság személyi fogyasztásának évi emelkedése 2,8 százalékos volt. A havi átlagbérek az említett öt év alatt 26,4 százalékkal nőttek Kubában. A cukorgyártással kapcsolatban Castro hangsúlyozta: a korábbi ötéves időszakhoz viszonyítva 12.2 százalékkal növekedett, s az elmúlt öt évben az évi cukortermelés a 8 millió tonnán stabilizálódott. Megemítette azonban, hogy a tavalyi szárazság és a Kate hurrikán okozta károk miatt az idén a cukortermelés lényegesen alacsonyabb lesz. Castro a továbbiakban a nehézipar eredményeit részletezte, s egyebek között kiemelte, az elektromos energia termelése évente átlagban 4,2 százalékkal nőtt. A gépipari termelés öt év alatt 16 százalékos növekedést ért el. Az építőiparban a termelés évente 9,5 százalékkal emelkedett, öt év alatt 335 ezer lakást építettek fel, s elkészült számos jelentős beruházás is, így például az évi 80 millió négyzetméter szövet gyártására képes textilüzem, néhány új cukorgyár és hőerőmű. Itt mondta el, hogy Kubában atomerőmű, kőolajfinomító és nikkelkombinát épül. Az élelmiszeriparban a növekedés évi 6,1 százalékos volt. A jegyre árusított termékek száma csökkent: rníg 1980-ban 150 nem élelmiszer jellegű termék szerepelt ezen a listán, 1985 végére számuk 68-ra csökkent. A külkereskedelmi forgalom az utóbbi öt év alatt folyó árakon számítva 65 százalékkal növekedett, ezen belül a kivitel 58, a behozatal 71 százalékkal. A szocialista országokba irányuló export Kuba összkivitelének 85,4 százalékát teszi ki, s a szocialista import is hasonló arányú. A tőkés import részaránya 26 százalékról öt év alatt 16 százalékra csökkent. Fidel Castro beszédében nagy figyelmet fordított a kubai egészségügy sikereire, s többek között nagyra értékelte azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az egészségügyi dolgozók az ún. dengue- járvány elleni harcra fordítottak. Kijelentette, minden arra vall, hogy a járványt az USA-ból hurcolták Kubába. Elmondta azt is, többek között 31 új gyermekkórház épült, a lakosság átlagéletkora jelenleg 74.2 év, s tavaly 443 lakosra jutott egy orvos. Az oktatásügy fejlesztésének eredményeit részletezve hangsúlyozta, hogy gyakorlatilag megszűnt az írástudatlanság. Kiemelte: Kuba 14 év alatt az oktatásügy területén a világ legfejlettebb államai közé fog tartozni. A Kubai KP KB első titkára bíráló elemzésnek vetette alá a gazdasági életben mutatkozó hiányosságokat és hibákat. Hangsúlyozta, minden problémáról konkrétan és nyíltan kell beszélni. Elmondta, az elmúlt öt évben az alapvető probléma az volt, hogy nem növekedett megfelelő mértékben az áruk és a szolgáltatások exportja, s ugyancsak nem sikerült elérni a tervben meghatározott célokat az import helyettesítése terén. Nem volt megfelelő Kuba dollárelszámolású fizetési mérleghiányának a csökkenése sem. A gazdasági életre negatívan hatott a hosszú szárazság és nem utolsósorban az imperialista blokád. Castro élesen bírálta a szocialista országokba irányuló áruszállítási kötelezettségek hiányos teljesítését. A cukorgyártással kapcsolatosan kijelentette, a beruházott eszközök ellenére e terület messze elmarad a lehetőségek mögött. Megállapította, hogy a mezőgazdaság fejlesztésére az eddigi erőfeszítések ellenére nem fordítottak Kubában megfelelő figyelmet. Továbbra is tapasztalható a gazdasági életben a szubjektivizmus, ami akadályozza a termelési költségek csökkentését, a gazdaságosság és a takarékosság fokozását. Az ipari kapacitások kihasználása területén Kuba nem ért el megfelelő haladást, ami érvényes a fogyasztási cikkeket előállító ágazatokra is. Castro főleg a gyenge választékot kifogásolta. Fejlesztési célok A szónok a továbbiakban Kuba gazdasági és társadalmi fejlesztésének céljait vázolta fel. Külön kiemelte, hogy a következő időszakban nem fogják elnézni a legkisebb hanyagságot, felelőtlenséget. A feladatokat ellátni nem képes dolgozókat továbbra is leváltják tisztségükből. Az 1986-1990-es időszakban Kubában évi 5 százalékos gazdasági növekedéssel számolnak. A kivitel évente 5 százalékkal, a behozatal csupán 1,5 százalékkal fog növekedni. A hatékonyság fokozását elsősorban a munkatermelékenység növelésével kívánják elérni. Castro nagy figyelmet fordított beszédében arra, milyen részt vállalhat Kuba a KGST-országok tudományos-műszaki haladása 2000-ig terjedő komplex programjának megvalósításában. Ezzel összefüggésben megjegyezte; a program nem csupán gazdasági, hanem nagy politikai jelentőséggel is bír. Kubában a következő öt évben a beruházások az előző időszakhoz viszonyítva 29 százalékkal növekednek és elérik a 23 milliárd 140 millió pesost. A beruházások 45 százalékát az ipar fejlesztésére fordítják. Castro beszédében felvázolta a 2000-ig terjedő időszakra vonatkozó fejlesztés stratégiai irányait is. A legfőbb feladatnak az iparosítás meggyorsítását jelölte meg, ami szavai szerint a többi szocialista ország hosszú távú terveinek még nagyobb mértékű koordinálását feltételezi. Kuba részvétele a KGST keretében megvalósuló gazdasági integrációban tovább mélyül, különösen a gépipar, az elektronikai ipar, a könnyűipar, a gyógyszeripar stb. területén. A gazdaságfejlesztési stratégia prioritásai közé tartozik a energia- és más anyagi források takarékos és ésszerű kihasználása, a termelési kapacitások optimális működtetése. A tudományos-műszaki fejlesztésnek jobban kell igazodnia a gazdaság szükségleteihez, š épp ez a terület lesz az alapja az ország további fejlődésének. Fidel Castro a továbbiakban védelmi kérdésekről szólt. Emlékeztetett rá, hogy az elmúlt öt esztendőben az ország védelme a figyelem középpontjában állt. A kubai fegyveres erők harci képessége magas szinten áll. Az elmúlt időszakban Kuba felelősségteljes internacionalista feladatokat is végrehajtott. Az országban 1984 után létrehozott védelmi zónák tökéletesen felkészültek bármilyen támadás visszaverésére. A területi milíciáknak jelenleg másfélmillió tagjuk van és a tartalékos alakulatokban 150 ezer fiatal tevékenykedik. Kuba a jövőben is ugyanolyan dinamikusan fogja fejleszteni védelmi képességét, mint eddig. Feladatok a pártmunkában A Kubai Kommunista Párt munkájáról szóló részben Fidel Castro egyebek között elmondotta, hogy a pártnak jelenleg 523 ezer 600 tagja és tagjelöltje van. Az elmúlt öt évben a párt eredményesen harcolt a bürokrácia, a felületesség, a formalizmus és a párt tevékenységével összeegyeztethetetlen más tendenciák ellen. A központi bizottság továbbra is megkülönböztetett figyelmet fog fordítani a lakosság panaszaira, mivel ez nagymértékben hozzájárul a párt (A ČSTK felvétele) és a dolgozók közötti szövetség megszilárdításához. Castro megállapította: a Kubai KP III. kongresszusának idején erősebb, egységesebb és szervezettebb, mint bármikor korábban volt. A párt megkülönböztetett figyelmet fordított az ideológiai tevékenységre, a lakosság hazafias nevelésére. A tömegszervezetek munkájáról szólva kiemelte a kommunista ifjúsági szövetség érdemeit. A szakszervezetek abban játszottak döntő szerepet, hogy a gazdaság hatékonysága növekedett. Castro külön szólt a forradalmi védelmi bizottságok 6,5 milliós tagságának tevékenységéről, majd kitért arra is, hogy a nemzetgyűlés tekintélye mind belpolitikai, mind külpolitikai vonatkozásban megnövekedett. Nemzetközi kapcsolatok Fidel Castro beszédének befejező részében a nemzetközi helyzettel foglalkozott. A többi között kiemelte, a háború utáni időszakban talán most a legfeszültebb és legbonyolultabb a nemzetközi helyzet, s ezért legfőképpen az Egyesült Államok kormánya a hibás. Washington politikája arra irányul, hogy megerősítse az USA világcsendőri szerepét. Csak az utóbbi hónapokban tapasztalhatók bizonyos reménytkeltő jelek. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan genfi találkozója elsősorban abból a szempotból jelentős, hogy a két nagyhatalom felújította a párbeszédet. Ha egyetemes méretekben Reagan módosította is álláspontját, az még nem jelenti azt, hogy regionális szinten megváltozott volna az amerikai kormány magatartása. Néhány esetben, pl. Közép- Amerikát, Angolát, Afrika déli részét illetően, az agresszív imperialista politika Genf után még ki is éleződött - mondotta Castro. A továbbiakban a szónok élesen bírálta, hogy az USA Latin- Amerikát illetően visszatért a fur- kósbot politikájához. Példaként Grenada megszállását, a salvadori rezsim támogatását említette meg. Rámutatott; az USA - akárcsak a múltban - most is arra hivatkozik, hogy a demokráciát, saját biztonságát védelmezi. Castro hangoztatta a nicaraguai forradalom jelentőségét, és rámutatott, ez annak a bizonyítéka, hogy Kuba példája a kontinensen nem egyedülálló. Kuba szolidáris a sandinista forradalommal, s Havanna egyben keresi a középamerikai konfliktus tárgyalásos rendezésének lehetőségeit. Ezzel kapcsolatban nagyra értékelte a Contadora-csoport és az azt támogató négy latin-amerikai ország erőfeszítéseit. Kijelentette: válságba került az az amerikai elképzelés, hogy az USA a kontinensen katonai diktatúrák segítségével tartsa fenn hatalmát. Példaként az argentin katonai junta bukását, az uruguayi, a brazíliai és a guatemalai polgári kormány hivatalba lépését említette. Pinochet, Stroessner és Duvalier La- tin-Amerikában ma már a pusztulásra ítélt imperialista séma elszigetelt képviselői. Latin-Amerika országainak egysége gazdasági és politikai tekintetben egyaránt erősödik, ami elősegíti, hogy a kontinens népei végleg megszabaduljanak az imperialista uralom alól és megkezdjék az új, mélyreható változások végrehajtását - mondotta Castro. Kiemelte, hogy e téren bizonyos r' ff pozitív szerepet 'v ^ , játszanak a nem marxista irányzatok, például a szociáldemokrácia. Ugyancsak jelentősnek ítélte meg az ún. felszabadítás teológiáját, mivel a kontinensen százmilliókra tehető-a hívők száma. A külföldi eladósodás problémáit részletezve Castro megismételte azt a korábban ismertetett kubai álláspontot, miszerint a fejlődő országok adósságait nem lehet visszafizetni. Előbb vagy utóbb a hitelezők és az adósok is rájönnek: az adósságok visszafizetéséről nem lehet szó. Castro ismét rámutatott, az iparilag fejlett hitelező államoknak magukra kell vállalniuk a fejlődő országok külföldi adósságait, s indítványozta, hogy katonai kiadásaik 12 százalékát fordítsák a hitelek amortizálására. A szónok azonban arra is rámutatott, Latin-Amerika rendkívül nehéz gazdasági helyzetét nem lehet megoldani a külföldi adósságok törlésével sem! Egyedül az igazságos világgazdasági rend bevezetése segíthet, s ugyancsak kívánatos a latin-amerikai gazdasági integráció fokozása. Részletesen szólt Castro az Afrikában kialakult helyzetről, s élesen elítélte az Egyesült Államok és a pretoriai fajüldöző rendszer Angolával szembeni politikáját. E reakciós politika része az a támogatás, amelyet Washington nyújt az UNITA kormányellenes szervezetnek. Hangsúlyozta: Angola továbbra is hű marad elvi politikájához, s képes szembeszállni az agresszióval. Kuba az elmúlt időszakban növelte Angolának nyújtott segítségét. Ugyanakkor meggyőződése, hogy az angolai problémát meg lehet oldani tárgyalások útján. Érvényben vannak az 1984 márciusában nyilvánosságra hozott kubai-angolai közös nyilatkozatban foglalt elvek, amelyek szerint először az ENSZ- határozatok alapján Namíbia függetlenségét kell biztosítani, s azután kell következnie az Angola déli részén uralkodó helyzet normalizálásának. A nemzetközi közvélemény, az el nem kötelezettek mozgalma, az Afrikai Egységszervezet egyaránt elutasítja azt a feltételt, hogy Namíbia függetlenségének megadását az Angolában állomásozó kubai kontingens kivonásához kössék. A kubai egységek egy részének fokozatos kivonása csak akkor lesz elképzelhető, ha Namíbiának megadják a függetlenséget és megszüntetik az Angola elleni támadásokat, valamint az UNITA-nak nyújtott támogatást. Castro a továbbiakban kitért az olimpiai játékok jövőjének kérdésére is. Rámutatott, Kuba támogatja azt a gondolatot, hogy a következő nyári olimpiát a Koreai NDK és Dél-Korea együtt rendezze meg. Ha az erre vonatkozó megállapodás nem jön létre, Kuba nem vesz részt az olimpián. A szónok a továbbiakban bírálta az Egyesült Államok ázsiai politikáját, ezen belül az afgán ellen- forradalmároknak nyújtott támogatást. Ezután szóit a Kínai Nép- köztársaság külpolitikájában tapasztalható bizonyos pozitív változásokról, s főleg azt értékelte, hogy Kína a közép-amerikai konfliktus békés rendezését kívánja elősegíteni. Bírálta visžont Kína Vietnammal szembeni ellenséges magatartását. Az el nem kötelezett országok mozgalmát a világpolitika egyik legjelentősebb erejének nevezte, s hangsúlyozta, a mozgalom jelenleg rendkívül erős és egységes. Beszédének további részében Castro a kommunista- és munkáspártokkal, elsősorban a testvéri országok pártjaival fenntartott kapcsolatokat elemezte. Itt hangsúlyozta, hogy Kuba legjobb barátja és legközelebbi szövetségese a Szovjetunió Kommunista Pártja. A haladásért, a békéért folytatott küzdelem jelentős tényezője a kommunista és munkás- mozgalom egysége - mutatott rá a szónok. Kuba és az USA viszonya Castro részletesen foglalkozott a kubai amerikai kapcsolatokkal. Ezzel összefüggésben megállapította, az Egyesült Államoknak bele kell nyugodnia a forradalmi Kuba létezésébe és abba, hogy a világ változik. Kuba továbbra is kész arra, hogy tárgyalások útján oldja meg a vitás kérdéseket Washingtonnal. Ez egyértelműen hozzájárulna az egész térség kedvező politikai légkörének kialakításához. Az ilyen párbeszéd azonban csak Kuba függetlenségének szigorú tiszteletben tartása mellett és csak akkor lehetséges, ha az USA az egyenlőség és a kölcsönösség alapján hajlandó tárgyalni Kubával. Pozitív példaként említette, hogy sikerült megállapodásra jutni a kivándorlók ügyében. A megállapodást azonban Havanna felfüggesztette, mivel az USA-ban új uszító Kuba-ellenes rádióállomás kezdte meg tevékenységét. Castro külön hangsúlyozta: kudarcba fulladt a Kuba politikai elszigetelésére irányuló amerikai politika. A szigetország jelenleg a világ 121 államával tart fenn diplomáciai kapcsolatokat, míg ezek száma a forradalom előtt csak 51 volt. A Kubai KP KB első titkára döntő fontosságúnak nevezte a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatokat és megállapította, hogy a kubai-szovjet gazdasági együttműködést az új gazdasági világrend érvényesülésének kiváló példájaként lehet említeni. Kuba fejleszti együttműködését a KGST többi országával is, ugyancsak kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törekszik a világ valamennyi államával, köztük az iparilag fejlett tőkés országokkal. Fidel Castro végezetül rámutatott, a helyes döntéseknek és az elmúlt években végzett szorgalmas munkának köszönhetően az ország szilárdabb, gazdasága konszolidáltabb, a párt érettebb, egységesebb, fejlettebb és forradalmibb lett. A jövőben tovább fokozzuk erőfeszítéseinket ts az eddigi sikerekre építve tovább fogjuk tökéletesíteni munkánkat. 1986. II. 6. Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll
