Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban Január 25-töl 31-ig Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter Mongó­liában tárgyalt • Tanácskoztak a kirgiz, a grúz, a litván, a lett, a moldáviai, a tadzsik és az örmény kommunis­ták, s lezajlott a moszkvai városi pártkonferencia Elnökválasztást tartottak Portugáliában • Líbia köz­vetlen közelében kezdett manővereket az amerikai légierő • Heidar abu Bakr Attaszt nevezték ki az ideiglenes dél-jemeni államfőnek • Április 2-ára hívták össze a BKP XIII. kongresszusát A brit alsóház a Westland-botrányról tárgyalt • A bol­gár parlament ülésén szerkezeti és személyi változá­sokat hagytak jóvá a minisztertanácsban • Moszkvá­ban Mihail Gorbacsov találkozott Alessandro Nattával, az OKP főtitkárával • A szovjet kormány memorandu­mot intézett az ENSZ-főtitkárhoz az államok közötti gazdasági kapcsolatokról Genfben ülést tartott az ürfegyverekkel foglalkozó szovjet-amerikai csoport • Röviddel a start után felrobbant a Challenger amerikai űrrepülőgép • Stockholmban megkezdődött az európai bizalom és biztonság erősítéséről és a leszerelésről folyó konfe­rencia 9. fordulója Moszkvában Eduard Sevardnadze szovjet és Dante Caputo argentin külügyminiszter kulturális és tudomá­nyos együttműködési megállapodást írt alá • ülést tartott a lengyel szejm • Washingtonba érkezett Jonas Savimbi, az UNITA angolai kormányellenes szervezet vezére Bécsben megkezdődött a közép-európai fegyverzet és fegyveres erők csökkentéséről szóló tárgyalások 38. fordulója • A nicaraguai külügyminisztérium jegyzék­ben tiltakozott az Egyesült Államoknál amiatt, hogy George Shultz külügyminiszter Washingtonban meg­beszélést folytatott a nicaraguai ellenforradalmi erők vezetőivel. A Földközi-tenger és a világbéke a témája annak a nemzetközi konferenciának, amelyet Athén­ben tartottak. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa napirendre tűzte a dél­afrikai helyzet megtárgyalását • Belfastban megkez­dődött az ír Kommunista Párt XIX. kongresszusa • Moszkvában megállapodást írtak alá a Csehszlová­kiai és a Szovjet Újságírók Szövetségének képviselői. Keresni a politikai közös nevezőt A héten Moszkvában járt Ales­sandro Natta, az Olasz Kommu­nista Párt főtitkára. „ összességé­ben kölcsönös elégedettségre ad okot a Mihail Gorbacsowal folyta­tott eszmecsere“ - írja l’Unita, az olasz kommunisták lapja. A vendég tiszteletére adott díszvacsorán mondott pohárkö­szöntőket, valamint a hivatalos tárgyalásokról kiadott közleményt olvasva szembeötlő, hogy a leg­nagyobb figyelmet a két politikus az egész emberiséget érintő kér­dések megvitatására fordította. A kor problémái nem engedik meg, hogy bárki, bármilyen párt, ország vagy nép távol maradjon a békéért vívott küzdelemtől, s ne működjön együtt a békéért harcoló erőkkel. Különösen érvényes ez két kom­munista párt, ez esetben a Szov­jetunió Kommunista Pártja és az Olasz Kommunista Párt kapcsola­taira. A tárgyalások nyíltsága, ba­ráti légköre megerősítette, hogy a két kommunista párt kész az együttműködés bővítésére és megszilárdítására a közös célok­ért - a békéért és a szocializ­musért - vívott harcban. Az SZKP főtitkára részletesen kifejtette a ja­nuár 15-i szovjet javaslatok lénye­gét. A Szovjetunió új javaslatait az OKP főtitkára így minősítette: megerősítik a reményt, hogy az új évezredből végleg száműzik az atomháború veszélyét. Józan, a problémákat sem el­kendőző volt Mihail Gorbacsov ok­fejtése a baloldali és demokrati­kus, valamint háborúellenes erők közös harcáról. Ez a harc, amely­nek élén a kommunisták halad­nak, a háborúellenes küzdelem­ben még összehangoltabb lehet­ne. Előfordulhat, hogy néhány, fő­leg politikai kérdésben a baloldali erők különböző irányzatainak vé­leménye inkább eltér, mint meg­egyezik. Az /SZKP megítélése szerint azonban ezek a nézetkü­lönbségek bármennyire is mélyek­nek tűnnek, távolról sem olyan lényegesek, mint a háború veszé­lye elhárításának feladata. Nem a meglévő különbségeket kell fel­halmozni és elmélyíteni, hanem ezeket figyelembe véve kell keres­ni a közös nevezőt a politikai együttműködéshez. Ez vonatkozik az SZKP és az OKP kapcsolataira is, amelyek szintén nem mentesek a nézetkü­lönbségektől. ,,Pártjaink között bi­zonyos problémák, események és tények értékelésében megmarad­tak a nézetkülönbségek. Ez ter­mészetes dolog. Annál is inkább értékes és szükséges az SZKP és az OKP, és általában a kommu­nista pártok között a testvéri pár­beszéd. Pártunk azért száll síkra, hogy ez a párbeszéd fejlődjék és a jelen szellemének és követelmé­nyeinek megfelelő formát öltsön“- mondotta Mihail Gorbacsov, az OKP főtitkárának tiszteletére adott díszvacsorán. Normalizálódik a helyzet Ugandában Az Ugandából érkező legutóbbi hírek szerint az országban fokoza­tosan normalizálódik a helyzet, miután a Tito Okello vezette kato­nai tanács ellen küzdő Nemzeti Ellenállási Hadsereg (NRA) kato­nái heves utcai harcok után a múlt hét végén ellenőrzésük alá vonták a fővárost. Az NRA parancsnoka, Yoweri Museveni feloszlatta a leg­felsőbb állami szerveket és közöl­te, hogy a hatalmat a Nemzeti El­lenállási Tanács, az NRA politikai szerve veszi át. A Nemzeti Ellenállási Hadsereg még 1979-ben, Idi Amin Dada dik­tatúrája alatt kezdte el a fegyveres harcot, s 1980-ban Amin bukása és a polgári rezsim megteremtése után is folytatta. Amikor a múlt év júliusában megdöntötték Obote el­nököt, úgy tűnt, megszületik a kompromisszum a kormány és az NRA között. Decemberben a két fél megállapodást kötött, amelynek értelmében véget kellett volna vetni az egy évtizede dúló harcoknak. A valóságban azon­ban pontosan mindennek az ellen­kezője történt, ami végül is a fővá­ros elfoglalásához vezetett. Yoweri Museveni profilját a Kampalában dolgozó diploma­ták úgy rajzolják meg, hogy a nyu­gatbarát politika híve és jobban be akarja kapcsolni az országot Afri­ka gazdasági és diplomáciai vér­keringésébe. Kilátásba helyezte a belső rend helyreállítását és az ország egységének megteremté­sét. ígéretei között szerepel az is, hogy nagyszabású szociális prog­ramot hajt végre és véget vet an­nak a politikának, amely egy-egy törzset kiváltságokkal ruházott fel. Museveni csütörtökön nyilvá­nosságra hozta kormányának összetételét. A miniszterelnök Samson Kisekkel a pénzügymi­niszter pedig Pontiano Mulen lett. Megindult a közlekedés a főváros és a kenyai határ közötti útvona­lon, amely Uganda ellátása szem­pontjából stratégiai fontosságú. Az új ugandai államfő első dip­lomáciai lépéseként talákozott Ke­nya, Zaire és Ruanda államfőjé­vel. A felek megelégedéssel nyug­tázták, hogy Ugandában „helyre­állt a rend és a biztonság“, s hangsúlyozták, hogy egymás szuverenitásának tiszteletben tar­tása elengedhetetlen Afrika nyu­galma szempontjából. Nem lesz könnyű a központi hatalom megszilárdítása. Az északi területeken ugyanis a meg­buktatott vezetés szervezi az el­lenállást. Museveni ide aligha tud­ja kiterjeszteni uralmát. Nehezen képzelhető el, hogy az egy-egy törzsre támaszkodó kormány bármelyike is elérheti az említett célok valamelyikét. Az egyedüli járható út a minden tör­zset képviselő, de az egész or­szág érdekeit szem előtt tartó kor­mány létrehozása. KOVÁCS ILONA Kedden egy perccel és 15 másodperccel azután, hogy elhagyta a kilövőál­lást, héttagú személyzettel a fedélzetén felrobbant a Challenger amerikai űrkomp. Az öt férfi és két nő tragikus esete miatt az Egyesült Államokban egyhetes gyászt rendeltek el. Egyelőre felfüggesztették az űrrepülőgépek utazásait. Felvételünkön a legénység látható. (ČSTK felvétele) KIS _______ NYELVŐR Sajá t önismeret? Ha szemlét tartunk szókincsünk felett, feltűnik, hogy a köz- használatú ön-elótagú összetételeknek egész garmadája él nyel­vünkben. Az önállóságtól az önvádig, az önbizalomtól az önvizs­gálatig se szeri, se száma az effajta nélkülözhetetlen szóala­koknak. A nyelvtörténet tanúsága szerint ilyenkor már egy XV. századi kódexünkben is előfordultak, a nyelvújítók pedig tucatszámra gondolták ki az ön- kezdetű szavakat. Ezeket persze az idő átrostálta, egyesek kihullottak, többségük azonban megmaradt, ma is eleven alkotóeleme szókincsünknek. Igazi lendülettel azonban éppen a mi korunkban gyarapodik nyelvünk szóállomá­nya különösen a szakszókincs - az effajta összetételekkel. Nem nehéz megtalálni e jelenségek nyitját. E szak nyelvtani szerkezetét vizsgálva azt látjuk, hogy sokrétűségük ellenére sem szabálytalanok, elfogadott, megszokott alkotásmódjuk nem ellen­kezik nyelvünk rendszerével. Ezenközben pedig nem kis előnyük, hogy jelentéstömörító kifejezésformával gazdálkodhatunk, e kurta szócska révén bonyolult körülírásoktól mentesülhetünk, hiszen az ön- előtagjelentésében ott sűrűsödik mindez: saját, saját maga, saját magára vonatkozó, saját magára ható, saját magától működő stb. A különféle szakterületeken a technikai fejlődés félautomata, automata szerkezeteket, új anyagokat, műszaki eljárásokat hozott létre. Ezeknek a megnevezésére keletkeztek olyan szava­ink, mint az önvezérlő, önindító, önetető, önitató, önkiszolgáló, önbeállító, önrögzító, önlélegeztető, önkapcsoló, önszabályozó, önmeghajtás stb. S így jött létre efféle jelzős szerkezetek egész sora: önjáró munkagép, önrakodó dömper, önürítő tehérgépkocsi, önimpregnáló fólia, öntapadó tapéta, önfelszívó szivattyú stb. Mint látható, ön- előtaggal alkotott szavaink szervesen és hasznosan illeszkednek szókincsünkbe. De azért nem mindegyik újsütetű önös összetétel szerencsés. A gazdasági szaknyelvben járatos önleíró bolt meg önhordó vállalkozás például túlsűrített forma, mindkettőből nehéz kihámozni, mit is jelent valójában. Éppígy félreérthető az önfelkenő cipóápoló; ez jól példázza, hogy bármennyire jól bevált ez a szóösszetételi mód, öncélúan alkal­mazni nem tanácsos. Az említett szóalakok használata során még két dolgot kell szem előtt tartanunk. Egyrészt azt, hogy ne koptassuk el őket örökös ismételgetésükkel (mint ahogy jóvátehetetlenül divatszóvá szürkült közülük a művészekről szóló elemzések, interjúk kedvelt, de csekély információs értékű formulája, az önmegvalósítás). De még inkább ügyelnünk kell arra, hogy ne pongyolán szőjünk bele mondatainkba egy-egy önelótagú összetételt. Az olyan visszaható jelentéstartalmú szavakhoz, mint a védekezés, megú­julás, művelődés stb. hiba hozzákopcsolni az ön- előtagot (csak önvédelem, önmegújulás, illetve önművelés képzelhető el!). S éppígy kerülendők az ilyen szószaporító formák: saját önérté­kelése, saját önismerete; megírta a saját önéletrajzát; lemond a maga önneveléséről stb. Az ön- előtag és a visszaható képző lényegében ugyanazt a jelentést hordozza, ezért egyikük fölösle­ges! FELDE GYÖRGYI Fölöslegesen használt igekötők A kifejezésmód egyszerűségének követelménye az, hogy ami­nek nincs szerepe a mondanivalóban, azt mellőzzük. Sajnos, az igekötók használatában e legegyszerűbb szabály ellen vétünk a leggyakrabban. Nem tudunk leszokni az olyan szóhasználatról, mint amilyen ebben a mondatban található: ,,A Kamenický Šenov-i Világítótestgyár dolgozói már befejezték az év egyik legnagyobb külföldi megrendelésének legyártását...“ A legyártás-hoz hasonló igekötós igékről és származékaikról már számtalanszor írtak, ám mégsem tudunk leszokni használa­tukról. Beszédünkben, sót írásunkban is lépten-nyomon kiértéke­lünk, /«értesítünk, /eellenőrzünk. Pedig nyilvánvaló, hogy a kiérte­sít, a leellenőriz nem mond többet, mint az értesít vagy az ellenőriz. Idézett mondatunkban is elegendő pusztán az ige: ,,A Kamenický šenov-i Világítótestgyár dolgozói befejezték az év egyik legnagyobb külföldi megrendelésének gyártását...“ Néha szlovák hatásra kapcsolunk fölösleges igekötót az igé­hez, s ez az egész mondatnak idegen hangzást adhat. Jól érzékelhető ez az idegenszerűség a következő mondaton: ,,A »megújulási folyamat« fokozatosan a szétbomlás folyamatává, a forradalmi vívmányok ... gyalázásává vált...“ Valószínűleg ebben a rozklad fordításáról vagy a hatására keletkezett helytelen magyar alakról van szó. Igekötó nélkül magyarosabb a szószerkezet: ,,A »megújulási folyamat«« fokoza­tosan a bomlás folyamatává, a forradalmi vívmányok gyalázá­sává vált. Az igekötőhasználatnak idegen hatásra kialakulnak egészen furcsa esetei is. Magyartalanság és az élőbeszéd pongyolasága együtt jelentkezik ebben a mondatban: ,,A látottakat, hallottakat megkonzultáltuk a Mezőgazdasági Tervezőintézet nyitrai kiren­deltségének néhány munkatársával...“ A magyarban nem meg- vagy /«konzultálunk valamit, hanem - ha már a nélkülözhető idegen szót mindeniképpen használni akarjuk - konzultálunk valamiről, valamilyen kérdésről. Monda­tunkban azonban teljesen megfelel az egyszerű megbeszéltük, megtanácskoztuk. Ha már idegen szóval, akkor pedig így: ,,A látottakról, hallottakról konzultáltunk a Mezőgazdasági Tervezőin­tézet nyitrai kirendeltségének néhány dolgozójával...“ Különböző meghívók tipikus szlovákos szókapcsolatát alkotja az igekötós ige ebben a mondatban: „Ezennel meghívjük önt a PÜT dolgozóinak járási találkozójára, amelyet pénteken 14 órai kezdettel tartunk meg a csallóközkürti (Ohrady) Hnb épületében.“ A mondat némi magyarázatra szorul. Először is a PÜT a polgári ügyek testületének korántsem közérthető rövidítése, bennünket azonban a „tartunk meg“ érdekel jobban. A meg igekötő általában befejezetté teszi az igét. Az idézett mondatban azonban a jövőre vonatkozik, s befejezettsége idegenül hat. Egyszerűen csak ennyit kellene mondanunk: „Meghívjuk (önt) a polgári ügyek testülete tagjainak járási találkozójára, amelyet pénteken 14 órai kezdettel tartunk...“ MORVAY GÁBOR ÚJ SZÚ 4 1986. II. 1.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom