Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-20 / 43. szám, csütörtök
Mielőtt gyermekünk iskolás lesz Századokon átívelő muzsikálás A Szlovák Kamarazenekar ünnepi hangversenye megalakulásának 25. évfordulóján H atodik életévüket betöltött gyermekeink számára hamarosan eljön életük nagy pillanata: átlépik jövendő iskolájuk küszöbét. E várva várt esemény izgalommal és szorongással tölti el őket. Hogy e szorongás felszabadult örömmé, jó közérzetté váljék majd a tantermek padjaiban, ehhez sok segítséget adhatnak a pedagógusok, óvó nénik, s nem utolsósorban a szülők. Az erkölcsi útmutatást és anyagi biztonságot nyújtó társadalom - ezen belül a meghitt, szeretettel teli családi környezet - fontos tényezője a felnövekvő nemzedék nevelésének. A következetes, gondos oktató-nevelő munkában igen nagy szerep jut a családnak is. A családi nevelés pozitív, illetve negatív eredményei egész életre kiható, külső és belső nyomokat hagynak a felnövekvő, serdülő gyermekben. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy gyermekeink nevelése csak az iskola és a család szoros együttműködésével képzelhető el. A családi nevelés komoly szerepet kap a iskoláskor előtti nevelésben is. Ennek az időszaknak a nevelési feladatai nagyok, hiszen ilyenkor dől el, hogy az iskolába lépő gyermek hogyan volt felkészítve élete nagy fordulójára, amikor már komoly kötelességei lesznek. Vajon lesz-e megfelelő fegyelme, kitartása a rendszeres, mindennapi munkához? Ennek kialakításáért sokat tesznek óvodáink, de a gondok megoldásában elsősorban a szülői házra, a családra hárul a legnagyobb feladat. Tapasztalataink azt mutatják, hogy az első osztályba lépő kisgyermekek bizonyos hányada évről évre kellő akarati tulajdonságok és a mindennapi élethez szükséges manuális készségek nélkül jön iskolába. E kisebb-nagyobb fogyatékosságok odafigyeléssel, törődéssel, gondos neveléssel kiküszöbölhetők. Az okos szeretet a kisgyermeket már pici korától önállóságra, s korához mért önfegyelemre neveli. Minden életkornak megvannak a maga feladatai: ne tekintsünk a gyermekre csupa szeretet- ból úgy, mint egy játékszerre, mondván: pici még, babusgatni kell. Korához mérten tanuljon meg önállóan öltözködni, tisztálkodni, tartsa rendben játékait és dolgait. Bízzuk meg apróbb feladatokkal. Váljék ez a tevékenység rendszeressé, hogy az így kialakított szokások majd készségekké váljanak. Az akarati tulajdonságok megerősítésében kiemelkedő szerepet tölt be az önfegyelem növelése, illetve a figyelem-összpontosítás kialakítása. Ezek elérésében nagyon fontos, hogy türelmesen hallgassuk meg kisgyermekünk közléseit, mondandóját. De követeljük meg, hogy ő is figyelmesen, türelemmel hallgasson végig bennünket. Az egymás iránti türelem hiánya az egyik legnagyobb probléma a mai sietó-rohanó világban. Tehát szülő-gyermek jó kapcsolatának elengedhetetlen követelménye a gyakori, igazán figyelmes párbeszéd. A gyermek érzelmi és értelmi skáláját is bővítjük, szélesítjük vele. Igen nagy szókinccsel s egyéb előnnyel jönnek az iskolába azok a kisgyermekek, akik a családi körben minden velük történt eseményt megbeszélnek. Elmondják a napi eseményeket, mi volt az óvodában, a játszótéren, az utcán stb. Jó lenne, ha a családban az ilyen rövid kis megbeszélések mindennapi programmá válnának. K orunk gyermeke a technika fejlettségének eredményeként rengeteg ismeretre tesz szert. (Filmek, diafilmek vetítése az óvodában, a családban, s nem utolsósorban a televízió állandó jelenléte gyermekeink életében.) A szerzett ismeretek halmaza jóval nagyobb, mint az évekkel ezelőtt felnövekvő nemzedékeknél. Ezek után ellentmondásként hangzik, ha azt mondom, hogy az iskolába lépő gyermek szókincse sok esetben nem kielégítő, szegényes; a látottakat szóban reprodukálni képtelen. E fogyatékosságról sokat írnak, mi gyakorló pedagógusok állandó gondként emlegetjük a szülőkkel való találkozások folyamán. S most újból a szülői türelmesség jelentőségét kell hangsúlyoznom: a siető, mindig elfoglalt szülő ugyanis odaülteti gyermekét a tv- mese meghallgatásához, így ő munkáját végezheti tovább. Tévedés ne essék, nem a tv-mese jó, nevelő hatása ellen akarok írni. A tv-mese fontos, de feltétlenül párosuljon - legalább időnként - az élő mese hallgatásával. Azzal az élőmese-hallgatással, amikor a kisgyermek rákérdezhet a mesére, saját fantáziáját működtetve kiegészítheti a hallottakat. Esetleg a saját képére formálva alakíthatja át. Véleményt mond, tehát gondolkodó, problémát felvető, illetve megoldó készsége, s nem utolsósorban szókincse is fejlődik. Élményanyaga maradandóvá válik, hiszen a hallottakat egyéniségének megfelelően reprodukálta. A kisgyermekkel való foglalkozásnak igen hatékony része tehát a mesemondás, -olvasás. Jóllehet időigényes, de jól kamatozó feladat - nemes értelemben véve. Térjünk vissza néhány gondolat erejéig a tv-meséhez. Szép és jó időtöltés, ha a kisgyermek napi programját az esti mese meghall- gatásával-nézésével fejezi be. Ügyeljünk azonban arra, hogy mesenézés közben csak mesét nézzen, és ne végezzen más tevékenységet. Sokszor halljuk: „Az én gyermekem nem tud nyugodtan ülni a tv előtt. Közben játszik, beszél, eszik stb.“ Szoktassuk rá az odafigyelésre! A mese végeztével mondassuk el röviden a cselekmény vázát. Ez is egyik módja az önfegyelem és a figyelem-összpontosítás, illetve a szókincs fejlesztésének. Beszélnünk kell még a kisgyermek számára oly nehéz feladatról, az ún. „várni tudás“ fegyelméről. A fentiekben sokszor emlegetett meghallgatás módja olyan legyen: gyermekünknek tudnia kell, hogy még nem jött el a beszélgetés ideje, várnia kell, amikor meghallgatjuk, amit bizton teljesítünk is. Ha ez rendszeres, a gyermek nem fog belebeszélni szavunkba, s a párbeszéd zavartalan lesz. Az ilyen rendszeres szoktatással elérjük, hogy az iskolapadban majd nyugodtan ül, ha mozogni szeretne, s tud figyelni a közös tevékenységre, amikor más külső ingerek érik. A korszerű oktatási formák bevezetése iskoláinkban, az igényesség elve a tanításban sokszor felesleges aggodalmat vált ki a szülőkből. Az utóbbi időben gyakran halljuk az ilyen kérdéseket: „Mit tegyek, ha négy-ötéves gyermekem már olvasni, számolni szeretne?; Ha tanítjuk, nem fog-e unatkozni az iskolában?“ Nos, az iskoláskor előtt - a kisgyermeket erőszakkal, minden áron olvasni tanítani nem szabad. Helytelen azonban, ha nem adjuk meg a feleletet a kérdezni, a tudni vágyó gyermeknek, azzal az indokkal: unalmassá válik az iskola. Ez ma már teljesen elavult, helytelen nézet. Ha gyermekünk kérdez, válaszoljunk, nem baj, ha bizonyos betű ismerettel, sőt esetenként olvasási készséggel érkezik az iskolába. A mai olvasás-írástanítási órák olyan színesek, mozgalmasak, hogy bármilyen jó betűismerettel rendelkező gyermek sem unatkozik azokon. Hangsúlyozzuk tehát: ne kényszeresük az iskoláskor előtti betűismeretet, de a gyermek olvasni-akarását ne gátoljuk, inkább segítsük. Ceruzát, ha lehet, minél gyakrabban adjunk a kisgyermek kezébe. Rajzoljon, ha úgy tetszik, alkosson, minél többet. Ha lehetőség adódik rá, dolgozzon nagyméretű papírlapokra, s rajzoljon minél nagyobb méretű kompozíciókat, figurákat. Gyermekeink kézügyességének fejlesztése érdekében megemlítjük az olló használatát is. Négy-ötéves korban már bátran adhatunk kezükbe ollót is. A különféle nyirkálásokat azonban csak szülői felügyelet mellett végezzék. Az első osztály kézimunkaóráin, amelyeken különféle nyírási technikákat alkalmazunk, nagyon elszomorodnak azok a gyermekek, akiknek a kezében még nem volt olló. Náluk a munka nem jár sikerélménnyel. Még nagyobb nehézségekbe ütköznek a balkezes, tehát a bal kezüket aktívabban használó gyermekek. Ókét viszont soha ne kényszeresük, hogy jobb kezükbe vegyék az ollót. Maradjon az a bal kézben. A matematika iránti vonzalom kialakításában is nagy szerepe van a családnak. A bennünket körülvevő világban megtalálhatók a matematikai vonatkozások. Jó, ha a gyermek már kiskorától kezdi számlálni ujjacskáit, illetve a körülötte levő tárgyakat. A számfogalmak kialakítása, legalább az ötös számkörben, már négy-ötéves korban elvárható. A kisebb, nagyobb, több, kevesebb fogalmakat, illetve e fogalmak közti különbséget ismernie kell a gyermeknek már iskoláskora előtt. Általános tapasztalat, hogy az ötig terjedő számok képeit is jól megjegyzik a gyermekek már óvodáskorukban. Kérhetünk tőlük véleményt egy-egy tárgy, vagy tárgyak nagyságával, formájával, milyenségével és mennyiségével kapcsolatban. A jó, pontos válaszadás elősegítóje a kifejezőkészség, a matematikai, illetve a logikus gondolkodásnak. B ár a beszédkészség fejlesztéséről már szóltunk, külön kell foglalkozni a kisgyermekek beszéd-, illetve nyelvi hibáiról. A szép és érthető beszédnek a hangok tiszta kiejtése és a beszéd folyamatossága a feltétele. A gyermekek zöme rendelkezik is a fenti készségekkel. Akad azonban néhány gyermek, aki különféle okok miatt nem tudja a beszédhangokat szépen és tisztán kiejteni. Ezek egy része kinövi beszédhibáját, de bizony néhánynál megmarad. Hangsúlyozzuk: minden olyan négy-ötéves gyermeket, akinél beszédzavart tapasztalunk, vigyük szakorvoshoz, logopédushoz. Az idejében kezelt beszédhibák az esetek túlnyomó többségében eredményesen gyógyíthatók. GYÜREZSUZSANNA önmagában véve mint tény is érdekes, ha egy jubiláló zenekar az ünnepi koncertjén ugyanazokat a zeneműveket adja elő, amelyekkel negyedszázada megkezdte tevékenységét. A fiatalabb zenekedvelők most kicsit irigykedve gondolnak azokra, akik ott lehettek az első bemutatkozáson, s napjainkban is hallhatják a Szlovák Kamarazenekart. Bizonyára néhány fokkal magasabb szinten, mélyen átélten, sokkal értőbben és az egyedi hangzás teljesebb fényében szólalt meg a Szlovák Filharmónia koncerttermében a „történelmi“ repertoár. Nemcsak azok vannak most nehéz helyzetben, akik huszonöt éve részesei voltak a bemutatkozás élményének, hanem a később születettek is. A jóról, a vitathatatlan értékről, a sajátosan megszólaló előadómúvészetről nehezebb írni, mint a gyengéről, a kiérleletlenről, a bizonytalanról. Márpedig a Szlovák Kamarazenekar minden szereplése ma már esemény: mert új nézőpontból szemlélve szólaltatják meg az ismert zenei alkotásokat, mert mernek felfedezni, ugyanakkor mernek esetenként eredendően hagyománytisztelók is lenni. Az ilyen zenei együttesek előadói stílusjegyeit, szellemiségét elsősorban a vezető egyéniségek - ebben az esetben Bohdan War- chal - határozzák meg. Ennek ellenére kell a jó csapat, a hangszeres szólistaként is magas szinten muzsikáló művészek közössége. 1957-ben a kamarazenekart alapító Bohdan Warchal fiatal muzsikusként került a Szlovák Filharmónia Zenekarába. Telve a megszerzett zenei ismeret, előadóművészi tapasztalat szülte vággyal kamarazenekart alapítani, (gy jött létre először a Szlovák Filharmonikusok Kamaratársulata, amely a szimfonikus zenekar részeként tevékenykedett. 1966-ban mint önálló együttes vette fel mai nevét, amelyen világhírű lett. Bohdan Warchal vezetésével, egy évig tartó gyakorlás után, huszonöt évvel ezelőtt lépett először közönség elé. Kezdetben tíztagú vonósegyüttes alakult, s az idők folyamán a változó művészeti elképzelések, az egyre igényesebb zenélés több személyi változást is maga után vont. Jelenleg tizenöt művész alkotja a kamarazenekart, akiket Bohdan Warchal nemcsak a zenekari előadóművészetben hanem szólistaként is foglalkoztat. Az együttest 1972-ben Klement Gottwald Államdíjjal tüntették ki, majd a művészeti vezetője 1983- ban megkapta a nemzeti művész címet. A világ valamennyi égtáján játszott repertoárjukban elsősorban a barokk és a klasszicista zene dominál, de jelentősek a XX. századi kamarazene kincseinek tolmácsolásában elért eredményeik is. A több mint 40 hazai hanglemezfelvételüket japán, svéd, brit, francia cégek is felvették katalógusaikba, ami azt jelenti, hogy lényegében az egész világon árusítják és vásárolják lemezeiket. Talán éppen ezért kapnak egyre több külföldi meghívást. Olyan országokban is szerepeltek már, mint Japán és Kína. A napjaikban hallható zenekar elóadóművészetére mindenekelőtt az egyszerűség a jellemző. Ahogyan más művészeti ágakban, a zenei előadóművészetben is - ezen belül elsősorban a kamara- zenélésben - az előadói alázatból, a közönség tiszteletéből, a fegyelemből áll össze mindaz, amit egyszerűségnek nevezünk. A kamarazenélés nemcsak kiváló egyéni képességeket, de nagyfokú kölcsönös empátiát és azonosulási képességet kíván. Mindez jellemzője a Szlovák Kamarazene- karnak. Az ünnepi hangverseny első számaként Arcangelo Corelli olasz barokk zeneszerző VIII. g-moll (op. 6) concerto grosso-ját játszották. Az öt alaptételből álló darab tolmácsolása a barokk zene üdeségét, a zenei motívumok vidámságát emelte ki. A zeneszerző világának könnyedsége teljes egészében jelen volt a zenekar játékában, s a hangzás ezt minden elemében tükrözte. Georg Fridrich Händel munkásságában jelentős helyet foglal el tizenkét concerto grosso-ja. A VI. g-mol (op. 6) első tételében (Largo effetuoso) a szomorkás hangulat, a mélabú az uralkodó. A tételek egymásutániságából (A tempo giusto, Musette, Larghetto, Allegro, Allegro) szinte egy teljes nap mozgalmassága, változó hángulatai bontakoznak ki. A kamarazenekar ebben a műben a maga teljességében szólalt meg. Az egymást követő hegedűszólók jó alkalmat adtak arra, hogy az előadók pontosan árnyalják Händel olykor szeszélyesnek tűnő zenéjét. Ez apró részletekig kidolgozott előadást, a zenemű sokszínűségéből kiinduló, érzelmileg gazdag, a hangulatokból építkező tolmácsolást eredményezett. Henry Purcell angol barokk komponista Corellinek volt nemzedéktársa. Sajnos a zseniális adottságú szerző harmnichat éves korában halt meg. Zenéjében elválasztotta a régi angol polifon stílust a könnyedebb franciaolasz barokktól. A most hallott Ab- delazer szvit, egy halála évében komponált azonos című operájának zenei kivonata. A zene belső drámaiságát a kamarazenekar jó arányérzékkel tolmácsolta, A huszadik századi angol zene kiemelkedő egyénisége Benjamin Britten, aki nem tartozott újító egyéniségek közé. Ugyanakkor a hagyományokra épülő zenéjében megpróbálta ötvözni kortársai eredményeit a saját világát meghatározó pontossággal és áttekinthetőséggel. A Simple Symphony alkotói korszakának első idejéből származik. A klasszikus zenei ihletettség a Szlovák Kamarazenekar ünnepi koncertjét így bizonyos szempontok szerint egységes stílusúvá tette. A virtuóz módon játszott Playful p/zz/ca főtételben a zenészek a Brittenre jellemó hangzáskeresés eredetiségét emelték ki. A lezáró Frolicsome finale-léte\ a zeneszerző szintetizáló törekvéseit tükrözi. Nem véletlen, hogy az ünnepi hangverseny befejezéseként az együttes produkciója utalás is volt: modern kamarazenekarként nemcsak a repertoárjukkal, dramaturgiájukkal, hanem előadóművészi felfogásukkal is századokon átívelően muzsikálnak. SZÚNYOG JUDIT A vendégszereplésre ér- /» kezó színház műsorlapján figyelmeztetés: Az előadások kezdete 19 óra, kérjük tartsák meg az időpontot, a későn érkezőket nem engedhetjük be a nézőtérre. Órák Marcona legények őrzik a bejárati ajtót. A boldog jegy- tulajdonosok mellett itt-ott besurran egy-egy potyázó - ismerős, jóbarát. A kint álldogálók többsége ,,lehethogytalán- sikerülbejutni“ - reménykedő. Hét óra előtt egy perccel lihegve, jegyét lobogtatva befut a Néző. Ha késett is a villamos, autóbusz, vonat, sebaj, még idejében érkezett. De a marcona legények éppen hátukat mutatják, s mire ismét megfordulnak, fél perc is beletelik.- Már nem engedhetjük be, elkezdődött az előadás. A Néző először nem érti, aztán mosolyog a tréfán, végül a nevetés lehervad az ajkáról. A ,,lehet hogyta Iá nsikerülbejut- nom“-ból ,,holnapmajdmegint- megpróbálomra“ váltó tömeg nem oszlik szét, egy emberként áll a jogtalanul kinn rekedt pártjára. Hiába. Az óramutató elhagyja a hetest, egy, kettő, három, múlnak a percek. A néző egy alkalmas pillanatban a tömeg biztatására besurran a bejárati ajtón. A kinn a bárány, benn a farkas játék benn a bárány, benn a farkassá változik. De nézőtérre így sem juthat be. Közben telik az idó. Ők hárman, ott benn, vitatkoznak. Miről? Talán arról, hogy ha egy embernek két órája van, már nem lehet biztos benne, hogy mennyi a pontos idő, s két ember két órája, három ember három, sót sok ember sok órája esetében még kevésbé. Vagy talán egészen másról van itt szó? TARICS ADRIENN ÚJ szú 6 1986. II. 20.
