Új Szó, 1986. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám, csütörtök
A legfontosabb mutató; gZ elégedettség Látogatóban a Topoľčanyi járásban A járás három városa, 94 községe közigazgatásilag 76 nemzeti bizottsághoz tartozik. A nemzeti bizottságok igyekeznek ezeken a településeken kielégíteni a lakosság szolgáltatásokkal kapcsolatos igényeit. Törekvéseik eredményességéről, az előforduló fogyatékosságokról, nehézségekről és nem utolsósorban a következő időszak feladatairól beszélgettünk Tibor Masarykkal, a jnb elnökével. A józan élet és az egészség ELŐZZÜK MEG A BETEGSÉGEKET- Először is járásunk jellegzetességeit említem meg, amelyek döntően befolyásolják, milyen lépéseket tettünk és tehetünk a szolgáltatások fejlesztésében. Véleményem szerint helyes volt, amikor a CSKP KB 6. ülése határozatainak lebontása során abból indultunk ki, kiknek és hol kell szolgáltatásokat nyújtanunk. Három városunkban és a többi településen eltérőek a feltételek. Járásunkban sok a kis falu, s ezekben a szolgáltatások megszervezése gondot okoz, inkább az igényesebb, a begyűjtéses formát kell választanunk. A városokban viszont korszerű szolgáltatóházakra van szükség, amelyekben egy fedél alatt megtalálja a megrendelő azokat a részlegeket, melyek tevékenységét igénybe akarja venni.- A városokban és a kis falvakon kívül ott vannak a központi községek, melyekben szintén eltérőek a lehetőségek...- A városi és a vidéki lakosság életkörülményeinek kiegyenlítéséhez a központi községek létrehozásával is hozzájárulhatunk. Ezeken a településeken nemcsak az államigazgatás formái válnak közvetlenebbé, hanem a lakosság politikai, gazdasági és kulturális életének szervezése is tökéletesebb lesz. Természetesen mindezen belül a szolgáltatások hálózatának bővítése is napirendre került. Igaz ugyan, hogy a képviselők és a tömegszervezetek kérése, kívánsága alapján próbáljuk mérlegelni a helyzetet, de ennek ellenére nem mindig válik be a megvalósított elképzelés. Bošanyban, a járás legnagyobb községében például kozmetikai szalont létesítettünk. öt hónap alatt viszont mindössze ezerhatvankilenc korona bevétele volt a részlegnek. Mondanom sem kell, hogy ez még a dolgozók fizetését sem fedezte, a berendezés és az üzemeltetés költségeiről már nem is szólva. így aztán kénytelenek voltunk ideiglenesen bezárni a szalont. Megemlíthetem a legkisebb központi községünk, a 604 lakosú Slatina nad Bebravou esetét is. Itt férfi és női fodrászatot létesítettünk. Idővel- Nehéz lenne egy beszélgetés során elemezni azokat a feladatokat, melyeket el kell végeznünk, s melyeket már megoldottunk - mondta. - Az osztály munkája nagyon sokrétű és bonyolult. Mi gondoskodunk a gyermek- és ifjúságvédelemről, az idősekről, a rokkantakról, és mindazokról, akik a társadalom segítségét igénylik. Kerületünkben például tizennyolc éves korig a gyerekek 1,61 százaléka mozgáskorlátozott, vagy különböző betegségben szenved. Megközelítőleg egyhar- maduk intézeti gondozásra szorul. Évről évre nő a hatvanöt éven felüli állampolgárok száma. Az életkor meghosszabbodása örvendetes tény, ugyanakkor megköveteli a szociális gondoskodás állandó fejlesztését. Az anyagi támogatásról államunk gondoskodik, de legtöbb esetben ugyan ilyen fontos az erkölcsi segítség is. Sokat tehetnek a társadalmi szervezetek és az egyének is. A segí- ' tők tábora egyre növekszik, ami a szocialista humanizmus elmélyülését bizonyítja. Ezen a téren megmutatkozott, hogy az egész napos nyitva tartási idő felesleges, mert nincs kihasználva. Hasonló tapasztalataink vannak a fehérnemű, a ruha, a szőnyegek és a toll mosásával, illetve tisztításával, valamint a televíziók javításával kapcsolatban is. Egy bizonyos idő után megismerjük a reális igényeket és ezekhez kell a szolgáltatást végző dolgozók munkaidejét módosítani. A társadalmi igényeken kívül viszont a vállalat gazdaságosságát sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ezt a két tényezőt nem könnyű összeegyeztetni.- Kik végeznek a járásban szolgáltató tevékenységet?- A szolgáltatásokat nagyrészt a helyi gazdálkodási vállalatok, a járási szolgáltató vállalat, a járási ipari vállalat, a járási lakásgazdálkodási vállalat, a három körzeti műszaki szolgáltató vállalat, a Ko- vopodnik, valamint az ipari szövetkezetek nyújtják. A nemzeti bizottságok huszonhat kisüzemében 94 féle tevékenységet végeznek. Figyelemmel kísérjük azt is, hogy az említetteken kívül más üzemek is bekapcsolódjanak ebbe a tevékenységbe, a munkák egybehangolása a mi feladatunk. Igaz ugyan, hogy a helyi gazdálkodás végzi a szolgáltató tevékenység 52,9 százalékát és az ipari szövetkezetek 26,81 százalékát, de igyekszünk az ipari és a mezőgazdasági vállalatokat, a kereskedelmi, az építőipari és a közlekedési szervezeteket is rábírni arra, hogy járuljanak hozzá az igények kielégítéséhez. Csak egy példát említek. A földműves-szövetkezetek miért ne szervezhetnék meg a kapák, kaszák, élesítését? A lakosság örömmel venné ezt, a szolgáltatás megszervezéséhez nem volna szükség nagy befektetésre. Mi is éltünk azzal a lehetőséggel, hogy a lakosságnak engedélyezzük bizonyos szolgáltató tevékenység végzését. Járásunkban 94 engedélyt adtunk ki. Az illetékes nemzeti bizottságok csak akkor adnak engedélyt, ha a szocialista szervezetek valóban nem képesek az adott területen a keresett szolgáltatást elvégezni. Még megjegyezném, hogy járásunk jellegéfontos feladatok hárulnak a nemzeti bizottságokra is. Kerületünkben jelenleg megközelítőleg háromezer olyan idős állampolgárt tartunk számon, akik rendszeres gondozásra szorulnak. Ezek ápolását 1100 önkéntes és ötvenegy hivatásos gondozó végzi dicséretes lelkiismeretességgel. A szociális otthonok üzemeltetésén és a házi szociális gondozáson kívül a nemzeti bizottságok még sokféleképpen igyekeznek a nyugdíjasok segítségére lenni, így a kerületben harminchét higiéniai központ működik, melyekben különböző szolgáltatások - fürdő, fodrász stb. - állnak a nyugdíjasok rendelkezésére. Az idősebbek kulturális igényeit igyekeznek kielégíteni a nyugdíjasklubok, melyekből kétszáz működik a kerületben. Ezek közül öt egésznapos ellátást biztosít azok számára, akiknek a hozzátartozóik nap közben nem tudnak róluk gondoskodni. A kerületi nemzeti bizottság számára a legnagyobb feladatot a különböző intézmények fenntarnél fogva - fémfeldolgozó üzemek, ruhaipari vállalatok, cipőgyár, fafeldolgozó üzemek vannak itt - sok a szakember és gyakran egyedül vagy baráti segítséggel végeznek el olyan munkákat, melyeket másutt vállalatokra bíznak.- Milyen eredményeket értek el az utóbbi időszakban a szolgáltató hálózat bővítésében?- összehasonlításul két adat. 1982-ben 205 részlegünk volt, 1984-ben 234. A fehérneműmosás, a ruha és a toll, valamint a szőnyegek tisztítása a begyűjtők révén szinte mindenütt megoldott. Hasonlóan hozzáférhetők a női és férfi fodrászatok. Az új szolgáltatásaink közül a varrógépek és a víz- szivattyúk begyűjtéses javítását említeném meg. Szvetterek, pulóverek gépi kötését vállalják a járási székhelyen, de megoldották a korcsolyák és a sílécek szerelését, a fényképmásolatok készítését, a ruha szabását, a kerékpárok, az esernyők, a gyerekkocsik javítását, a kések, az ollók köszörülését is. Autószervizeink a járás valamennyi részén várják a megrendelőket. A nemzeti bizottságok kisüzemei ugyancsak fejlesztették szolgáltatásaik skáláját: több helyen megszervezték a hulladék elszállítását. Több községben kérte a lakosság a házi kenyér sütését, illetve árusítását. Ahol lehetett, ezt is bevezettük.- A 8. ötéves tervidőszak küszöbén állunk. Milyen terveik, elképzeléseik vannak a következő évekre?- Az eltelt öt év alatt a szolgáltatások fejlesztésének jó üteméhez hozzájárult a kellő anyagi alap is. Huszonkét építkezést fejeztünk be, illetve egy részük átadás előtt van. Ezeken kívül a komplex lakásépítés keretében Partizánské- ban és Bánovce nad Bebravouban szolgáltatóház épül. Erre alapozva tovább fejlesztjük az anyagi bázist: a következő öt évben mosoda és tisztító épül, valamint további tíz létesítmény. Az előirányzat szerint a lakossági szolgáltatásokból származó bevétel 14,7 százalékkal növekszik majd a következő öt évben, s így 1990-ben a helyi gazdálkodási vállalatoknak 53,8 millió korona bevételt kell elérniük. A tervekben, a számokon túl a legérzékenyebb mutatókat kell figyelembe vennünk: mennyire elégedett a lakosság. Mert ehhez kell igazodnunk. fása, üzemeltetése és bővítése képezi. Milyen a helyzet ezen a téren? Kerületünkben jelenleg 36 szociális intézmény működik a gyerekek és fiatalok számára, összesen 4903 férőhellyel. A szellemileg fogyatékos felnőttek számára tizenegy intézetünk van, összesen 1645 férőhellyel. A mozgássérülteknek Prešovban van 120 férőhelyes modern intézetük. Lehetőségük van kulturális foglalkozásokra, önképzésre és munkaterápiás gyógykezelésben is részesülnek. Tíz nyugdíjasotthonban helyezzük el az olyan idős lakosokat, akiknek Minden államrendszernek van önálló, saját feltételeinek és céljainak megfelelő egészségpolitikája. A lakosság tudatában általában az az elképzelés uralkodik, hogy az egészségügyi szervek feladata a gyógyításban való tevékenykedés, a beteg egészségének helyreállítása, életének megmentése. Ez viszont ma már csak részben helyes nézet, mivel - az utóbbi évtizedekben - a társadalmi igény ennél nagyobb lett. Egyre több országban szorul ezért háttérbe az ún. betegségcentrikus szemlélet, amely szerint az orvos fő feladata a betegséget megállapítani (diagnosztikálni), a beteg szerv vagy szervrendszer megbetegedését figyelni és gyógyítani. Ma már ugyanis a hangsúly elsősorban az egészség megtartásán, s csak másodsorban visszaszerzésén van. Tehát az egyéntől olyan magatartást követel, amelynél a betegségek (ha csak lehet) be se következnek. Igen ám, de ezt a célt az egészségügyi dolgozó önmaga nem tudja elérni, ha az emberek nem rendelkeznek magas szintű egészségkultúrával, ha nem eléggé felvilágosultak az emberi test összetételét és működését, az egészség és betegség fogalmát illető kérdésekben. Mindez szorosan összefügg azzal is, mennyire képes az ember - e követelményekhez való hozzáállásaként - nemcsak elsajátítani a szükséges egészségügyi ismereteket, hanem (az öntevékenység, önkontroll, önfegyelem révén) szükség szerint változtatni magatartásán is. Amíg néhány évtizeddel ezelőtt az ember megbetegedésének, korai halálának okát főleg a fertőzésekben, a kóros elváltozásokban, a belső kiválasztású mirigyek működési zavaraiban látták, az utóbbi időben a figyelem egyre inkább az életmód kérdései felé terelődött. Az orvostudomány, de más tudományágak is növekvő érdeklődéssel tanulmányozták a táplálkozási ártalmakat, a környezeti tényezőket, a káros szenvedélyek egészségünket veszélyeztető szerepét. Ezek tudatosítása és elkerülése fokozatosan javuló egészségi állapotot jelenthetne. A valóság jelenleg azonban még más. A kedvező higiéniás viszonincs hozzátartozójuk, vagy akik képtelenek ellátni magukat. Újabb nyugdíjasotthonok építését tervezzük a Michalovcei és Humen- néi járásban a 8. ötéves tervidőszakban. A 7. ötéves tervidőszakban a tervezett beruházások nagy részét megvalósítottuk. Az új szociális intézményekben 417 ágy áll a rászorulók rendelkezésére. Bar- dejovban korszerűsítették a nyugdíjasotthont. A Kelet-szlovákiai kerületben a rászorulókról való gondoskodás évről évre javul, de nem elégesznek meg az elért eredményekkel. A jövőben a lehetőségekhez mérten még többet és jobbat akarnak nyújtani a segítségre szoruló embertársaiknak. ccrcŕS dAi nyok, a leküzdött fertőző betegségek, a hatásos gyógyszerellátás ellenére sem javulnak kielégítően az ember életkilátásai. Mert a feltételezett hosszabbodó életkort továbbra is kedvezőtlenül befolyásolja a mozgáshiány, az alkohol, a dohányzás, a túltápláltság, a rossz életritmus, a hajszoltság, azaz a helytelen életmód következményei. Más szóval: az ember mostani életvitelével még ma is többet árt, mint használ önmagának. S vajon miért? A napjainkban oly gyakran emlegetett különböző és tudatosan elkerülhető ártalmakhoz (illetve azok következményeihez) a mér- téktelenség, az emberek fegyelmezetlensége, könnyelműsége, az ésszerű intelmeket lebecsülő viselkedés vezet. Pedig korunkat jóval megelőzve, már az ókori Róma polgárai is nagyon jól tudták. „Omne quod est nimium, vertitur in vitium“, azaz: Minden, ami túlzott, ártalomra fordul. A ma embere mintha nem akarná tudomásul venni, hogy minden élvezetnek ára van, s mire hajlandó ezt megérteni, s életvitelét kellőképpen megváltoztatni, már késő. Hányszor halljuk sokak önigazoló kibúvóit, hányszor hangzanak el szemrebbenés nélküli, nevetséges kifogások, mint pl. „az a miénk, amit megeszünk“, „valamikor csak meg kell halni“, ,,a nagyapám sem volt angyal, mégis majdnem száz évig élt“ stb. Ez a közömbös magatartás nem egyezik a józan ész diktálta „játékszabályokkal“. Főleg azért nem, mert az ember egészségéről, olyan mérhetetlen kincsről van szó, amely semmivel sem pótolható. S ráadásul jelen esetben a játék nem babra megy, hanem- az egészségen túlmenően- élet-halál kérdése. Születésünkkor a természet csodás világának ajándékaként az életet kapjuk. Az esetek túlnyomó többségében ehhez társul az egészség is. Megőrzése kezdetben a szülő feladata, ami egyréézt erkölcsi, másrészt jogilag meghatározott kötelesség is. Ez ellen vét az a szülő, aki gyermeke egészségéről, neveléséről kellőképpen nem gondoskodik, aki nem tanítja meg őt a higiénia szabályaira, az egészségvédelem alapelemeire, viselkedési szokásaira. Szerepét néhány évre átveszi a pedagógus. Az idős egyének (serdülő koruk óta) fokozódó mértékben kötelesek egyre önállóbban és tudatosabban részt venni az egészség- kultúra elsajátításának folyamatában. Országunkban ezt az 1966. évi 20. törvénycikk paragrafusai szabják meg, melyek értelmében az egészségvédelem nemcsak az egyén, az egészségügy feladata vagy kötelessége, hanem társadalmi méretű közügy. Amennyire köteles az előbb leírtak alapján az egyén úgy élni, hogy egészségét védje, illetve ne károsítsa, annyira köteles minden szerv vagy intézmény dolgozói számára kialakítani olyan egészséges környzetet, olyan munkahelyi feltételeket, hogy azok összessége ne bontsa meg az egyén egészségének egyensúlyát, testi és lelki harmóniáját. Minden józan ítélőképességű ember ,,... meg kell hogy értse az egészség védelmének fontosságát, kell hogy rendelkezzék a szükséges higiéniás ismeretekkel és jártasságokkal, melyeknek célja a külső környezet egészségi feltételeinek megjavítása és az egyes emberek, valamint a közösség egészségének védelme“ (Bogolepova). A fenti cél megvalósításához készséggel nyújtanak szakmai, módszertani segítséget a járási egészségügyi intézetek egészségnevelési osztályai, továbbá az illetékes körzeti vagy üzemi rendelők dolgozói. Dr. SZÓKE ISTVÁN A munka gyógyít. Képünk a mozgássérültek prešovi intézetében készült DEÁK TERÉZ Gondoskodnak a rászorulókról Javuló szociális ellátás a Kelet-szlovákiai kerületben A társadalom anyagilag és erkölcsileg is igyekszik gondoskodni az idősekről, a testi vagy szellemi fogyatékosokról, a rászorulókról, megpróbálja pótolni azt a szeretetet, ami nem adatott meg nekik családjukban, öregségükben vagy betegségükben. Az ezzel kapcsolatos gondokról és a gondoskodás lehetőségeiről kértünk felvilágosítást Ondrej Komáromitól, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság szociális és munkaügyi osztályának vezetőjétől. DJ SZÓ 6 1986. I. 2.
