Új Szó, 1986. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-23 / 19. szám, csütörtök
ÚJ szú ~ 5 1986. ALKOTÓ MUNKÁVAL KÉSZÜLÜNK A CSKP XVII. KONGRESSZUSÁRA TAPASZTALATOK - JAVASLATOK - VÉLEMÉNYCSERE - BÍRÁLAT Hatékonyabb esztétikai nevelést A továbbtanulás is könnyebb / Az esztétikai nevelés hosszú A magyar és a szlovák irodalom A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége 1984. március 2-i ülésén elemezte az oktató-nevelő munka hatékonyságát s az alap- és középiskoláknak feladatul adta, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet az esztétikai nevelésnek. A műszaki-tudományos fejlődés jelenlegi időszakát a technika széles körű elterjedése, a termelés automatizálása és elektronizálása jellemzi, ez azonban nem jelenti azt, hogy háttérbe szorul az emberi tényező, ellenkezőleg: hangsúlyosabbá válik a személyiség fejlődése. Korunk emberének magáévá kell tennie a munka és az emberi kapcsolatok kultúráját és a szocialista életmód alapelveit. Az utóbbi időben ezért fokozott figyelem kíséri a tanulók esztétikai nevelését, hiszen elsősorban az iskolák és az oktatási intézmények feladata, hogy formálják a gyermekek személyiségét, megtanítsák őket a szép érzékelésére és átélésére. Az SZSZK Oktatási Minisztériuma intézkedéseket hozott, hogy, az esztétikai nevelés mind az oktató-nevelő munkában, mind a szakköri tevékenységben hatékonyabbá váljon. Az iskolában egyrészt*« tanítási órákon, így az irodalmi, a zenei és képzőművészeti nevelés óráin, s más tantárgyak révén, történelem, polgári nevelés, testnevelés, sót a természettudományi és szaktantárgyak óráin, másrészt az osztályon és iskolán kívüli szakköri tevékenység során valósul meg. Jól teljesítik az esztétikai nevelés programját az óvodák. Az óvónők kellő felkészültséget szereztek az irodalmi, a zenei, a képzőművészeti és testnevelés feladatainak a teljesítéséhez. Tevékenységükben a munkáltatás elvét alkalmazzák, ennek révén formálódik a gyermekek viszonya a könyvhöz, a környezethez, alakul képzelőerejük, alkotóképességük, fejlődik kézügyességük. Jóllehet az óvodák munkáját pozitívan értékelhetjük, ennek ellenére egyes óvónők tevékenységében bizonyos különbségek mutatkoznak. Ezért meg kell követelni vala- mennyiüktól, hogy ismerjék az esztétikai nevelés új programját, s az új szemléletet korszerű tevékenységformákkal érvényesítsék, az igazgatók pedig szenteljenek nagyobb figyelmet a kedvező feltételek megteremtésének. Az alapiskolákban az esztétikai nevelés elsősorban az anyanyelv, a zenei, a képzőművészeti és a testnevelés óráin valósul meg. A szépérzék fejlesztését célozzák az olyan tantárgyak is, mint a történelem, a polgári nevelés és munkára nevelés. Megállapíthatjuk, hogy a pedagógusok többsége helyesen formálja a tanulók viszonyát az anyanyelvhez, a zenéhez, a képzőművészethez és a kulturális értékekhez. A gyermekeket kulturált viselkedésre nevelik, ügyelnek külsejükre, a tantermek és a folyosók díszítésére, a környezet védelmére. Film- és színházi előadások, hangversenyek, kiállítások és műemlékek megtekintése gazgadítja nevelő- munkájukat. A középiskolákban az esztétikai nevelés differenciáltan valósul meg, az iskolatípusától és jellegétől függően. Valamennyi középiskolában az anyanyelv és az irodalmi nevelés óráin; a gimnáziumokban az esztétikai nevelés kötelezően választható tantárgy; egyes szakközépiskolákban és szakmunkásképzőkben, mint például az iparművészetiben, a textilipari, a nyomdaipari szakmákban stb. a szaktantárgyak keretében foglalkoznak esztétikai neveléssel. A cél, hogy az esztétikai nevelést komplex módon értelmezzék, ezért a tanároknak arra kell törekedniük, hogy valamennyi tantárgyban érvényesítsék elveit. Feladatait a kommunista nevelés munkatervei tartalmazzák az iskolákban. Konkrét formáit a tantárgybizottságok és az osztályfőnökök nevelési tervei ölelik fel. Igényes feladatokról lévén szó, valóra váltásának formái függenek a tanuló életkorától, tudásszintjétől, ezért a nevelés a kulturált viselkedés alapvető tudnivalóitól kezdve a marxista esztétikai alapjainak ismeretéig terjednek. Az iskolák többsége a nevelőmunka egyéb formáit is felhasználja az esztétikai érzék fejlesztésére. Találkozókat rendeznek írókkal, képzőművészekkel, zenészekkel, a rátermett tanulók részt vesznek az iskolai folyóiratok szerkesztésében, a faliújság készítésében, bekapcsolódnak különféle ünnepségek szervezésébe, fellépéseikkel színesítik a polgári ügyek testületének munkáját, ifjúsági szervezeti klubokban tevékenykednek. A tanulók művészeti szakköri tevékenysége is az esztétikai nevelést szolgálja. Jó eredményeket mutatnak fel a fiatalok a vers- és prózamondók versenyein, a képzőművészeti és zenei vetélkedőkön. Számos iskolában eredményes munkát végeznek a folklóregyüttesek, ének- és zenekarok. A művészeti szakköri tevékenység a középiskolákban nem olyan sokrétű, mint az alapiskolákban. A diákoknak csak 5-8 százaléka kapcsolódik be ebbe a tevékenységbe, ugyanakkor lényegesen kevesebben járnak közülük művészeti alapiskolába is, a középiskolásoknak csak 1-1,5 százaléka. Ezzel szemben az alapiskolai tanulóknak 15-18 százaléka vesz részt művészeti szakköri tevékenységben. Számos tánc- és énekkar, irodalmi, képzőművészeti és fényképészeti kör, színjátszó- és bábcsoport működik szerte az országban. Közülük sok nagyon jó és színvonalas munkát végez, maradandó kulturális élményekkel gazdagítva a gyermekeket. A cseh országrész alapiskoláiban több mint 7 ezer, Szlovákiában mintegy 6 ezer színjátszó és irodalmi színpadi csoport, ének- és zenekar, képzőművészeti és fényképészeti kör működik. A tanulók szépérzékének fejlesztését segítik a művészeti alapiskolák is; Szlovákiában a tanulóknak 9,17, Csehországban pedig 11,22 százaléka jár ezekbe az intézményekbe. Jelentősek azonban - a sikerek ellenére is - az iskolák közötti különbségek. Jó eredményeket érnek el főleg azok az intézmények, melyek a tanulók szépérzékét nem csak az egyes tanítási órákon fejlesztik, hanem következetesen kihasználják a tantárgy- közi kapcsolatokat, az osztályon és iskolán kívüli tevékenység nyújtotta lehetőségeket is. Az esztétikai nevelés hatékonyságát csökkenti, hogy sok pedagógus megelégszik a kész ismeretek átadásával, ahelyett, hogy olyan helyzeteket teremtene, melyben a tanulók saját élményeiken keresztül jutnak el az ismeretekig. Az a tanuló, akit az esztétikai nevelés során nem vérteztek fel szilárd nézetekkel, nem tanították meg a kulturális értékek megbecsülésére, az életben nem fogja tudni megkülönböztetni az értékeset az értéktelentől. Egynémely viselkedési vagy magatartásbeli fogyatékosság gyökerei a tanulók fejletlen érzelmi világában, akarati tulajdonságaiban keresendők. A mai családok nagy része képtelen kellő mértékben kielégíteni a gyermekek sze- retetigényét, s az iskola és a család együttműködése sem éri el azt a szintet, mely a gyermek egészséges és harmonikus fejlődésének az előfeltétele. Hiba, hogy az esztétikai nevelési tantárgyak pedagógusai nem tanulmányozzák elég behatóan a módszertani kérdéseket, és kevés iskolában tanítja szakképzett pedagógus a képzőművészeti vagy a zenei nevelést. Ez azt mutatja, hogy számos helyen még nem ismerték fel eléggé ezeknek a tantárgyaknak a jelentőségét. Csak nagyon kevés alapiskolában van külön zenei vagy képzőművészeti szaktanterem. Komoly gondot okoz a segédeszköz-ellátás, a jó minőségű képzőművészeti segédeszközök beszerzése, számos iskolában nincs hely a művészeti szakköri tevékenység megtartására. Az iskolák ezért szorosan együttműködnek a helyi népművelési intézményekkel és az üzemekkel. A vállalatok anyagilag támogatják az iskolákat, a népművelési intézetek, a pionír- és ifjúsági házak pedig módszertani segítséget nyújtanak nekik. Fontos, hogy a jövőben még szorosabbá váljon az iskolák és a társadalmi szervezetek, az üzemek és a vállalatok együttműködése. Szükséges, hogy a helyi könyvtárak, mozik, színházak, képtárak és egyéb kulturális intézmények az eddigieknél nagyobb segítséget nyújtsanak az iskoláknak, hogy hatékonyabban valósíthassák meg az esztétikai nevelés programját. Dr. EVA WOLLNEROVÁ, az SZSZK Oktatási Minisztériumának munkatársa Az esztétikai nevelés hosszú távú folyamatában szerzett tapasztalataink is igazolják, hogy ez a tevékenység nem lehet kampány jellegű. Szerves része a kommunista nevelésnek, éppen ezért a tanterv megszabta feladatokban azonos fontosságú helyet kapott az erkölcsi, a munkára, a polgári és a honvédelmi neveléssel. Fontos, hogy az alapiskolában mindezt több éven át tartó, az ember arculatát formáló, ízlését fejlesztő ráhatásként értelmezzük. Nem lehet elválasztani sem az iskolai, sem a családi, sem a természeti környezettől. Éppen ezért bizonyos mértékben minden pedagógusunktól elvárjuk, hogy saját tantárgyán belül gondot fordítson a tanulók ilyen irányú nevelésére. Ez a mindennapok gyakorlatában olykoc az öltözködés- és viselkedéskultúrát is érinti. Mindezekkel együtt a tanterv előírta feladataink egészét látva sem választhatjuk külön az esztétikai nevelést, mint valami különálló egységet, az ezt a feladatot és célt önállóan is szolgáló tantárgyak keretén belül. A szép meglátására, a szép irányti fogékonyságra csak akkor tudunk nevelni, ha nem tekintjük ezt kizárólagosan a képzőművészeti és a zenei nevelés, vagy a magyar, illetve a szlovák irodalom tanítása kiváltságának. Mégis alapvető feltételnek tekintjük, hogy az ezeket tanító pedagógusok szakképzettségüknek megfelelően a lehető legmagasabb szinten neveljenek. Ez nagyrészt sikerül is, hiszen, a képzőművészeti nevelés kivételével, a zenei nevelést, a magyar és a szlovák irodalmat is szakképzett pedagógusok tanítják. Iskolánk vezetősége törekszik arra, hogy a hiányt mielőbb pótolja. A magyar és a szlovák irodalom tanítása mindenekelőtt a szocialista hazafiság és internacionalizmus, valamint az anyanyelvi tudat fejlesztését, illetve elmélyítését Is szolgálja. Ezekkel együtt az irodalmi alkotásokon keresztül elsősorban a rendszeres olvasási szokásokat alapozzuk meg. Ezt sokszorozott felelőséggel tesszük, hiszen a továbbtanulást is megkönnyíti, ha a tanulóknak az irodalmi élményeken keresztül megszerzett gazdag szókincsük van. Nem véletlen tehát, hogy amikor esztétikai és erkölcsi nevelésről beszélünk, elsősorban az olvasás, az irodalom megszerettetésére gondolunk. A betű, a könyv olyan eszköz, amelynek segítségével nemcsak a tudás, hanem az általános ízlés, erkölcsi arculat is fejleszthető. Nem mellékes körülmény, hogy iskolánk tanulóinak egyrésze hátrányos helyzetű, ezért az esztétikai nevelés nem korlátozódhat csupán az említett tantárgyakra. Fontos, hogy pedagógiai munkánkban komplex módon kapjon helyet a mindennapi élet esztétikájának az elsajátíttatása. Az öltözködési, a környezetalakítási szokások, valamint a viselkedés esztétikája ezeknek a gyerekeknek a számára legalább olyan fontos, mint a műalkotások megértése és befogadása. Nevelési tevékenységünk csak ezekkel együtt szolgálhatja megfelelő módon és színvonalon a szocialista embertípus arculatának kialakítását. PÁL LAJOS, a Füleki (Fiľakovo) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatóhelyettese Művészetekkel — közösségben Az esztétikai nevelés szerves része a mindennapi oktató-nevelő munkának. Napjainkban egyre nagyobb mértékben mutatkozik meg a fontossága, s nem véletlenül foglalkoznak e kérdéssel a pedagógusok és az oktatásügyi szervek. Sokszor tapasztalhattuk, hogy a nevelésnek eme nagyon fontos területére nem fordítottunk kellő figyelmet, valahogy háttérbe szorult. Gyakran találkozunk a többé-kevésbé jogos panasszal: serdülő ifjúságunk egy része érzelemszegény, kevésbé fogékony a szépre, a művészi alkotásokra. Hogy a helyzeten változtathassunk, ahhoz többek között az iskolában is hatékonyabbá kell tenni az esztétikai nevelést. Pedagógiai tevékenységünk során szem előtt kell tartanunk, hogy az esztétikai nevelés szoros kapcsolatban áll a nevelés többi területével: az értelmi, a világnézeti, az erkölcsi, a munkára neveléssel és a testneveléssel egyaránt. A sokoldalú személyiségformálás területei között jogosan foglal el a többiekkel egyenrangú helyet. Az esztétikai nevelésre bőségesen kínál alkalmat az osztályon és iskolán kívüli tevékenység is. Intézményünkben, a Galántai (Ga- lanta) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában gazdag múltja van a szakköri, illetve az amatőr művészeti munkának. Pontosan húsz évvel ezelőtt, az 1965/66-os tanévben alakult meg iskolánk gyermekkórusa, amelynek jelenleg mintegy hatvan tagja van. A járási vetélkedőkön számos alkalommal végzett az első helyen, többször szerepelt sikeresen Érsekújvárott (Nové Zámky) a Csengő Énekszó országos seregszemlén; rendszeresen fellép a galántai Kodály-napokon s más rendezvényeken. Felejthetetlen élményt jelentett kis dalosaink számára a martonvásári szereplés 1984 májusában, amikor az ottani Beethoven Általános Iskola pajtásai látták őket vendégül. A Balogh Csaba kollégánk irányításával céltudatosan működő kórusunkról elmondhatjuk, hogy a fáradozás, a sok munka nem volt hiábavaló. Az énekkarban általában négy-öt éven át daloló gyermekek lelkivilága gazdagodik, esztétikai érzékük fejlődik, zene iránti szeretetük elmélyül, gyarapodnak zenei ismereteik, nem beszélve arról, hogy fellépéseikkel sok-sok felejthetetlen, élményekben gazdag órát szereztek társaiknak, szüleiknek, nevelőiknek és másoknak. A Csillag Lászlóné és Morva Lászióné vezetésével tizenöt éve működő folklórcsoportunk a népi hagyományok ápolója, jelenleg negyven taggal. Az énnekkarhoz hasonlóan nagyon eredményesen szerepelnek a járási versenyeken, évről évre az elsó helyen végezve; négy alkalommal képviselték a járást kerületi vetélkedőkön. 1976 óta a csoport rendszeresen fellép Zselizen (Želiezovce) az országos népművészeti fesztiválon, áhol egyszer első és kétszer harmadik díjat nyertek. A Népművelési Intézet a múlt év szeptemberében meghívta a csoportot a prešovi országos seregszemlére, ahonnan szintén díjjal tértek haza. Felléptek táncosaink a televízióban is, egy alkalommal pedig a Tavaszi szél... országos döntőjében, a galántai járás népszokásait bemutató összeállításoan. Ugyancsak vendégszerepeitek Gombaszögön és Martonvásáron. A képzőművészet és az irodalom olyan terület, amely szintén nagy lehetőségeket nyújt az esztétikai nevelésre. Tudatosítva ezt, már hosszú évek óta működik iskolánkban képzóművészeti és irodalmi kör. Tanulóink itt művészeti alkotásokkal ismerkednek, itt készítjük fel őket a különböző képzőművészeti és irodalmi vetélkedőkre. Az egyik lelkes szülő irányításával ebben a tanévben megalakult iskolákban az ifjú fafaragók köre is, a napközi otthonban pedig bábjátszócsoport alakult. A felsorolt együttesek és szakkörök munkájába iskolánk tanulóinak mintegy egynegyede, azaz 150-160 tanuló kapcsolódik be. A többiek esztétikai ízlésének a formálását, az iskolán kívül, azzal is igyekszünk elősegíteni, hogy évente két alkalommal színházlátogatást szervezünk számukra, nevelőhangversenyekre visszük el őket, és természetesen filmvetítések is szerepelnek a programban. Ilyen irányú törekvéseinket messzemenően támogatják a szülők. A szülői munkaközösség anyagiakkal is hozzájárul az eredményes munka feltételeinek megteremtéséhez. A szakköri és az iskolán kívüli művészeti munka terén nagyon jól együttműködünk a járási pionírházzal és a galántai művelődési otthonnal, amelyek egyes esetekben anyagilag is támogatnak bennünket, továbbá segítséget nyújtanak például a színházlátogatások és nevelőkoncertek megszervezésében. Tudjuk, mindez többletmunkát jelent a pedagógusoknak és a tanulóknak, az eredményt takintve viszont megéri csinálni. Többek között így is gyarapodnak tanulóink ismeretei, formálódik emberierkölcsi magatartásuk, miközben teljesebb emberré válnak. SIPOS BÉLA, a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója