Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-06 / 36. szám
süket kérem. Csak a jövönkért latom bírt szóra, vitatkozni szoktam, harmadik szóval, csak két szem rizs van zó, tisztán látó lény, szenvedély- sőséges nézeteit, k, nem is olyan bonyolult. Egé- s megfogalmazható: Egyformák sek? És mit hoz a jövő? És leszármazottatok? a legszomorúbb az egészben, unk, úgynevezett „télálló tibeti“, ilenti, hogy az átlagosnál jobban nem hogy más vonatkozásban is alomtól kezdve a szaporodási ;iválasztott fajta vagyunk, hogy z, arra jobb nem gondolni. a mi bajunk. Miután elvetettek, szökünk, magot hozunk. Még én ez kissé egyhangú. Barátom lesen fogalmaz; ö így mondja: nkat ismételjük.“ Erre én a Men- aiTi hivatkozni, azaz: hogy majd nek új változatok, amire ő csak i-ling maximáját idézi. „Csak z öröklétbe. Aki nem tud különIt lenni. Egyszer odatartottam az lát egyformák vagyunk mi? Erre Dsollyal válaszolt. És - mert még z - még tartott a mosoly, amikor egy szemüveges, lecsúszott essziról odakiabált nekem: lozok! vünk minekünk nincs, mert mi- t fajta sajtnak kell, két fogpasztáig he hogy összetévesszék őket. még a borítékra sem Írunk címet! ivelet, belepillantottam, visszacis rizsszem vagyok - mondtam í azért nem szeretem, ha összeEgy rizsszem élete folyamán átlag 2-300 000 másik rizzsel kerül össze. Agyunk olyan, hogy ennyit meg is tud jegyezni. Valakit meg nem ismerni, nálunk sértésszámba megy, kiváltképp postásoknál, hiszen a látásuk épp ebben az irányban élesedett. Elképzelhetik, hogy a postás milyen zavarba jött.- Ó, én hólyag! - próbálta tréfával elütni a dolgot. - Mit összebeszélek! Én mafla! Én savanyú uborka! a hangulat, térdig vízben állva, a hold kék fényében elmulattatok egy egész rizsföldet. Különös ismertetőjelem: vízbe dobva lemerülök, mint a kó. Csak ennek a postásnak sikerült minket összecserélni!- Nos, barátom - kérdezem tőle hát tényleg nincs köztünk különbség? Hűl-fűl zavarában. Ide néz, oda néz, zakatol az agya. ÖRKÉNY ISTVÁN himm (mmm Eközben nézelődött, ide-odavillant a szeme, előbb jobb szomszédomra, aztán első bal, aztán második bal szomszédomra, s végül megállapodott a barátomon.- Ó most látom! Hiszen ez önnek szól! Úgy látszik, piszkos a szemüvegem. Barátom azonban félrelöki a kezét. Hohó! Lassan a testtel! Ha nekem szól, miért adtad neki? Vagy neked rizs, az rizs? Hát azt a postást, azt látni kellett volna! Barátom újabb gúnyos mosolyt küldött felém, s engem majd szétvetett a düh. Kár, hogy önök nem láthatnak minket - de higgyék el, még csak nem is hasonlítunk egymásra... Ó: Zömök alak, szúrós tekintet, piknikus alkat. Az élvezeteket habzsoló természet, aki azonban adni is szeret: jó szóért leveti ingét, remek úszó, többszörös életmentő. Én: Lágy vagyok, szelid, kissé nőies. Szép kis hangomon édes sanzonokat tudok és ha olyan-Óriási a különbség, kérem szépen... önben majdnem 80 % a keményítő.- Es őbenne? Voltaképpen mire való ez a faggatás? Tessék megmondani: nemcsak valami rizsgőg az, ami a másiktól mindenáron különbözni akar? Hiszen az anyaöltől az egyetemig egyforma nevelést kaptunk, s azonos információkat kaptunk a környezetünktől, mely maga is egyforma információkkal van betáplálva; és ha ez így megy tovább, csöppente« egyforma lesz minden unokánk! Mégse bírom abbahagyni. Addig nógatom a postást, mig megtörve be nem ismeri, hogy egyforma bennünk a keményítő.- Rá is van írva a zsákra: „Télálló tibeti, kemé- nyítótartalom 80 %...“ Hogy csúri-csavarja. Mert nálunk egy postás inkább meghal, hogysem két személy összetévesz- tését belátná... Majd kap egy könnyebb kérdést.- Figyeljen - mondom. - Van egy folyó. Maga beleesett. Elkapta az örvény, fuldoklik, mindjárt lerántja a víz.. .És mi ketten állunk a parton, a barátom meg ón? Ezt csak megértette? Nos - kérdem :>$: tőle -, ki ugrik a vízbe? Ó vagy én? Remeg a keze. Remegő ujjaival rám mutat, aztán a barátomra, s megint rám.- Ó - mondja reszkető hangon. - És ön - mutat rám. - Egyikük sem hagyna megfulladni! Ezt mondja. Miközben - ezt bizonyára tudják - barátom gomblyukában virít a Bátor Vizbőlmentó kitüntetés! Szomorú látvány ez. Más is igy van vele? Én, ha egy ilyen buta és rossz jellemű frátert kínlódni látok, megsajnálom. (A bátrakat, az egyeneseket miért nem? De ez nem tartozik ide.)- Nos, jó - mondom neki. - Inkább nem kérdezek semmit. Magára van bízva, van-e köztünk valamilyen megkülönböztető vonás. Persze nem köteles válaszolni. De annyit elárulok - teszem hozzá -, hogy vannak a postánál összeköttetéseim! Mit gondolnak? Úgy van! Ettől észre tért. Lám. Ezzel kellett volna kezdeni!- Látok - mondja rögtön.- Mégpedig miben?- Előbb egy darabka szappan kell hozzá.- És aztán?- Továbbá egy szalmaszál, amit be kell mártani ííí a szappanos lébe.-Aztán?- Akkor már csak bele kell fújni a szalmaszálba, hogy kijöjjön belőle a buborék.- És akkor mi történik?- Akkor megmutatkozik a különbség.- Miben? ' ?::ii- Abban - mondja verejtékben úszva - hogy az övé egy kicsivel hamarább pukkan el,, mint az öné. íííí Hamarább? Tetszettek hallani? Győztes pillan- :??i: tást vetettem barátomra. Most aztán megjárta! Évek :£■ óta szenved a mi állítólagos egyformaságunktól, és telekiabálja a világot panaszaival, pedig - önök ;íí:j: a tanúim! — még sincs két egyforma rizsszem a világon! utgpőtlásole sgy ha valamiműről nem tud- lemmi jót sem igpótlónak neen nyugtalan- jtatkozik meg. lem iszonyodik azok a falban ;népség lakoz- :agot azért.kell nehogy kijöjjön szempontjából zagpótló: mert be a falban, n, hogy nem int a pocegér. ik éppen fölvetem, mert egyrészt eszembe jutott, másrészt itt olyan űrt érzek, a hétköznapi gondolkodásban, hogy szerintem gyorsan be kell tömni gipsszel. Egyébként évszázadunk tanított meg bennünket a dolgok anyagok és eszmék pótlására, hatékony pótszerekkel. Szerintem a huszadik század első előjele az volt, amikor Kneipp kitalálta a pótkávét, és így eredményesen tüntette el azt a hézagot, melyet a valódi kávé jelentett. Eszközeink, használati tárgyaink anyagi környezetünk többnyire hézagpótló készítményekből áll. Ingünk már nem is pótselyem, hanem egy merőben kitalált pótanyag. Ezt szappanpótló porokkal mossuk a pótfürdőkádban, melyben mi magunk már nem is férünk el. Vásári díszek, uszonyos nők és nőies halak ékesítik falainkat, és a képeket, szobrokat pótolják. A televíziós filmek hosszú körmú démonjai helyettesítik Évát, a pontosan rúgó és szórakozottan lövöldöző Kalandorok pedig Ádámot. A világ tele van hézagpótló rémekkel, űrt okozó, majd a börtön és a sajtó űrjeit betöltő bűnözőkkel. Pótanyagokkal teltek meg az érzelmek. A hírnevet reklám pótolja, a munkát a hangosság és az öndicséret. A hold mellé pótholdak keltek föl a csillagos égre, és ezek egyben telefonközpontokat is pótolnak. A műholdak igazi hézagpótló megoldások, mert látszik nélkülözhetetlenségük, noha az igazi hold is megvan egyelőre. Vele együtt töltik be sikeresen az űrt. Ezt pótlólag átgondoljuk, ismereteinket megtoldjuk lelkesedésünkkel, és álmödni térünk pótágyainkba. Engem azonban a müpihe-pár- nán elkerül az álom, és - modern bölcselkedés helyett - gondolkodni kezdek. Fölmerül bennem a kérdés - vagy pótkérdés -, hogy vajon föltétlenül be kell-e tölteni minden űrt, hézagpótolni kell-e föltétlenül a hézagokat? Mint ismeretes, a világban mindennek szerepe van. Nem lehet következmények nélkül kipusztítani a férgeket sem. Mert evvel tovább bonyolódnak a tennivalók. Egy területen például, ahol lemérgezték az egérnépességet, kipusztultak az énekes madarak is. Ezt egy biológus írta; nem hézag«adjatok csak an ült. ■ mondta gúi tanítóhoz, valahová, jó m is téved ha- >k. , hogy az urad nult, elámult. ■etóm az urad. némán ült, yva a másikra, lihegő vad vij- szavak osto- srte szívének át, mint egy- Most már látom, sohasem volt nálad.- Soha?- Soha! Soha, Klári, soha! Nem igaz a tánc, nem igaz a kötél, nem igaz egyetlen eset sem! Megörültél, gonosz szemét vagy: nem tudom, mit akarsz, takarodj innen, az uram az enyém, és mindig itthon volt, az ágyamban, és te takarodj, mert a kis gyerekeimmel veretlek ki, magtalan. Penyigéné felállt, mély ólomsápadtság takarta, halálos inogással állt, butaság volt, elvesztette a csatát. Leejtette a fejét szédülve, tántorogva ment el. Azóta a Bakcsi és Penyige család tovább él a faluban, és a régi viszony áll. Úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy híre van és szájon jár az esetük. Csak épp nem táncolnak együtt a disznótorokon. előadott min- i ki az asztalra, iáros emlékeit, a kötélesettól stekig. ony felállt: ,elég a hazuEsetüket férjek mesélik itt-ott „asszonyok okulására, amék akarja tudni“. Ám az asszony nem okul: egyik tudja tanítás nélkül, másik nem tudja tanítva sem. A falu élete mély tó, melyben koronként a tenger háborgása játszódik le. re Í2 o ■re #> o re o> re > pótlásképpen. Hanem mert a különös tüneményt megfigyelte és elgondolkodott. Ezért kérdezem - az előbbi példában párhuzamot keresve -, hogy vajon helyes-e pótolni minden hézagot? Vajon nincs-e eredendő szükség bizonyos művészeti, bölcseleti és tudományos hézagokra is? Szerintem a hézagoknak is megvan a maga szerepe az ismeretekben, a tudásban. Ha állandóan betömik és pótolják a hézagot, a tudás hirtelen úgy fog dögleni és pusztulni, mint az előbbi példában a cinke. Végül nem lesz tudás, csak hézagpótlás, egyre több hézaggal. Ezért szerintem meg kell védeni a hézagokat a meggondolatlan hézagpótlásoktól. Ez az emberi művelődés érdeke. Ha nincs tudományos könyv a Tejút keletkezéséről, akkor ezt a hézagot nem kell hézagpótlással betölteni. És ha hiányzik a költészetből a modern makáma, úgy meg kell várni, amíg valaki valóban maká- mát ír. Vagyis nem szabad kapkodva betölteni a hézagot gipszszel, ronggyal, a hagyományos hézagpótló anyagokkal. Ugyanis - megfigyelésem szerint - a hézagpótló anyagokat utóbb mindig ki kell kaparni és vésni. Mert rendszerint feltűnőbbek, sőt rosszabbak, mint maga a hézag. Ha jelen értekezésemmel sikerült a kérdés dialektikáját föltárnom és betapasztanom, úgy a célomat elértem. írásomnak ugyanis hézagpótló szerepet szántam. CSUKÁS ISTVÁN Levél a nyárról „Zümmög a nyár!" - noha négy kifeszített drót muzsikál csak, ráhagyjuk a gyerekre nevetve, hadd legyen úgy, ám eiméiázva ezen, fülelünk mind sörhabos orral két kortylntás közt: a szívünk, a szívünk muzsikálgat! Kék égben repülő, helikopter húzza a csíkot, szúnyog, lepke, bogár Idelent őket figurázza, kattog, verdes a sok kicsi csukló, szárny s a fedőhéj, min utazik, mind zúg a világban, mármint a kertben - lám, mi nem sietünk, utazó sem volt soha lustább nálunk: fordul a Föld, suhanunk millió kilométert! Hm, hm, persze, gyalog, vagyis úgy, hogy elheverészünk Itt-ott, széken, vagy gumiágyon, kurta gatyában, kölcsön-házban ugyan, de otthonosan nyaralunk Itt. Nyárfák zöld alagútja az utca, föl-lecsoszognak szép nők kisgyerekek csupasz lepke-popója világít; s nagymama-korba levők klfehéredett hatszínű bőrrel, s csontos agár férfi, avagy éppen nagy pocakos megy, csattog a meztelen talp, levegőzik a bőr, a ruhátlan, vidul a szív, kerekül a szemünk, gunyoros röhögésre szánk, de legyőzi a hitvesi Intés: nézz a tükörbe! s renyhe humort felráz a parancs: mars krumplipucolnl! Fürge barátokkal s rokonokkal telve a kis ház, (mert mit ér ez a ház, ez a nyár s az élet anélkül?) fő az ebéd, odagyűl, szimatol mind, rottyan a bogrács, ennyi szakácsot, ennyi szakértőt még sose láttunk, mégis kész az ebéd, ehető, sót konyhaművészet! Dicsérjük szaporán, mosolyogva a nők mosogatnak, isszuk a sört, hadonász a kezünk, majd jót plsikálunk, és kipirult arccal nézzük, hogy Nap megy az égen, kártya, beszéd, sörözés, dominó, sakk - várjuk az estét, nem fiatal, de nem Is vén szívvel, épp a középen: vágy s lehetőség, nyár, meg a tél közt boldog egyensúly, s fenn a magasban! bér a kötél csak pár milliméter távra a földtől, úgy hadonászunk, verdes a szárnyunk, mintha repülnénk - így jön az este, a fék tetejéről elfut a fény, a kutyák feleselnek a távoli kertek árnyából, pityerész a madár és lassan elalszik, s lobban a tűz, a gyufát mind lázban tartjuk a gallyhoz imhol a csillag, van Igazodni mihez a szívünknek, nézzük hallgatagon, körülülve, a lángot, a szikrát, s bíborból a homály, a palástként ránkterüló éj.
