Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-09 / 32. szám

1IM TÖBBIT I

E követelményt ma már egyre többen megértik. A megvalósítása azonban nem könnyű feladat, mert nemcsak az akarattól függ. Eléréséhez sok minden más is szükséges. Egyebek között az is például, ahogyan azt pártunk a XVI. kongresszuson a tudományos- műszaki fejlesztés kérdésével kapcsolatban megfogalmazta: „Arra kell törekedni, hogy növekedjen a találmányok, a felfedezések és az újítási javaslatok felhasználásával gyártott termékek, illetve az általuk tökéletesített technológiai folyamatok részaránya." Ez a határozat adott ösztönzést a vágsellyei (Sara) DUSLO nemzeti vállalat kommunistáinak egy ifjú mérnök, Kiss Árpád találmányának támogatásához. S az eredmény: olcsóbban, a korábbinál sokkal biztonságosabban, a munka- és életkörülmények védelmére is gondolva, több kombinált NPK műtrágyát gyártanak.

Alig másfél éve, hogy Kiss Árpád mérnök a szokásos, hétfő reggeli megbeszélést követően Pál Kálmán üzemvezetőnek, a pártbizottság elnökhelyettesének megemlítette: „Volna egy ötletem, a foszforpentoxid útépítésére." Az üzemvezető nem lepődött meg. A fiatal mérnökről tudta, hogy mindig foglalkozik ilyesmivel. Talán még otthon, kertészkedés közben is egy-egy gyártási folyamat problémáján töri a fejét. Tudta, hogy öt újítási javaslatát már elfogadták, újabb négy vagy öt javaslatával most foglalkozik a bizottság. Három találmánya is van már. Rábólintott hát a bejelentésre: „Ha egy kicsit több időm lesz, feltétlenül megbeszéljük." Persze, a bizottság kedvéért a fiatal kolléga távozása után azért beírta a noteszába: „Kiss, a foszforpentoxid ülepitése." Elgondolkodott, s mivel a megoldást szakmai szempontból ugyancsak kérdésesnek vélte, hát jó nagy kérdőjelet kanyaritott a bejegyzés mellé.

Nagyon indokolt volt a kérdőjel, mert az NPK kombinált műtrágya gyártásakor éppen az volt a probléma, hogy a nagyon értékes, de mérgező hatású foszforpentoxid (P2O5) a szállításkor, a tartályokban ülepedett le. Tartályonként 300-400 kg ebből az értékes anyagból gyártási szempontból értéktelenné vált, de nem veszítette el mérgező hatását, ez pedig a tartályok tisztításánál okozott gondot. Az ülepedést kellene megakadályozni, vagy megoldani a tisztítás kérdését, ... igen ám, de hogyan?

Kiss Árpád hamarosan el is mondta, ismertette elképzelését, mert másnap, munka közben az üzemi hangosbemondóban elhangzott a felszólítás: „Kérjük,

minél előbb jelenjen meg a műszaki igazgatóhelyettes irodájában!" Marek Tibor mérnök irodájában ott volt már akkor Marian Svonava mérnök, a gyártásvezető igeizgatóhelyettes, valamint Ján Kohut mérnök az üzemi pártbizottság titkára is. „Szívesen segítünk, ha keli.“ Ezzel fogadták.

Hát elmondta: A tartályok tisztítása megoldható, csak meg kellene szerkeszteni műszakilag azt a szerkezetet, amelybe majd elhelyezik a homogén katalízist megindító anyagot, a homogenizátort

Magyarázott, rajzolt, a számításokat ismertette, a vegyi reakciókat kiváltó anyagok, a katalizátorok hatásáról beszélt. Érvelt és vitatkozott, mert sok-sok részletkérdés került szóba: Mennyibe fog kerülni a szerkezet? Nem lehet egységes elmélettel magyarázni a katalizátorhatást, akkor hát mi bizonyítja ennek a ho- mogenizátornak az eredményességét? Hány karbantartó munkájára lenne szükség a szerkezet prototipusának az elkészítéséhez? Mikor lehetne próbaüzemeltetni? Mikorra várható a találmány hivatalos elismerése és bejegyzése?

Délig tartott a megbeszélés. Több órán át, de megérte, mert Kiss Árpád úgy érezte, megváltozott körülötte a világ. Miután az elképzelt szerkezet összeállításának kérdéseit ő, aki vegyészmérnök, megvitatta a gépekhez, a gépszerkesztéshez jobban értő Iván Gyula mérnökkel, mintha felgyorsultak volna az események. Ma erre így emlékszik vissza: „Sokat töprengtem, dolgoztam, de megérte. El kell azt is mondanom, hogy ^z ifjúsági és a pártszervezet, is nagy segítségemre voltak."

Eddig is azok segítették, azok támogatták. Csakhogy azután az emlékezetes, délig tartott megbeszélés után sokkal nyilvánvalóbban, sokkal nagyobb hatásfokkal érezte ezt. Csizmadia Lajos, a karbantartók vezetője, aki kommunista, a prototípus tervrajzát tanulmányozva így biztatta az ifjú mérnököt: „Időre elkészítjük, mintha csak pártfeladatot teljesítenénk." (Daniel Klbik csoportja azután jeleskedett is ebben a munkában.) Peter Beloviő, a SZISZ üzemi szervezetének elnöke pedig, így: „Az ifjúsági szövetség majd propagálja a találmányodat." Azután így is történt, hiszen az INCHEBA nemzetközi nagyvásáron a Szocialista Ifjúsági Szövetség önálló kiállítási csarnokában mutatták be az érdeklődőknek. A találmányok értékesítésével foglalkozó POLITECHNA nemzeti vállalat ennek nyomán kezdte el a kapcsolatfelvételt Kiss Árpád mérnökkel. Érdeklődnek a találmány iránt külföldiek is, főleg a fejlődő országokból jelentkező cégek, vállalatok, vegyiművek képviselői.

Alig telt el másfél év azóta, hogy a fiatal mérnök említést tett ötletéről. Azóta nemcsak a prototípust szerkesztették meg, hanem öt, hozzá hasonló tisztító berendezés már működik a DUSLO nemzeti vállalat üzemében. A bratislavai Georg/ Dimitrov Vegyiművek megrendelésére hármat most készítenek, hamarosan mind a három üzemelni fog. Egy-egy berendezés megépítésének költsége alig egy fél év alatt térül meg, mert tartályonként 300—400 kg értékes nyersanyag: foszforpentoxid a nyeresége az új rendszerű üzemeltetésnek. Egyébként teljesen automatizált a berendezés működtetése. Nagyfokú a munkabiztonság és teljesen kizárt a környezetszennyezés lehetősége.

Szóval, Így is lehet olcsóbban, többet termelni. HAJDÚ ANDRÁS

Maga a feltaláló, Kiss Árpád mérnök üzemelteti a tisztító berendezést

(Pap Zoltán felvétele)

Nagy árat fizettek a hibákért

A Píseki Kovosvit vállalatnak már két éve komoly problémát okoz a tervteljesítés. Tavaly az árutermelés tervében hárommillió nyolcszázezer korona lemaradás mutatkozott; az idei tervüket kétmillió kétszázezer koronával csökkentették. A helyzetük nem irigylésre méltó. Hol keresendő az ok? Ki felelős a hibákért? Vajon képes-e a kollektíva visszaszerezni az üzem jó hírét?

Az üzem pártszervezete régóta keresi a választ ezekre a kérdésekre, sót, a píseki járási pártbizottság is nemegyszer foglalkozott a problémával. Az üzemet korszerűsítik és bővítik. Ez is számos bonyodalmat okoz. A tavalyi terv elkészítésekor azonban figyelembe vették ezt a tényt is. Az építkezést tehát senki sem hozhatja fel kifogásként - bár akadtak ilyen próbálkozások. A terv nem teljesítésének oka másutt keresendő.

Hová lett a felelősség?

A pártbizottság már nyolcvankettö végén feltárta a jelenlegi problémák gyökereit. Azóta az üzem vezetői csak magyarázgatják a problémákat, ki így, ki úgy, attól függően, hogy a dolgozók kezdeményezésével mit sikerült pótolni a lemaradásból. A baj lényege mindig ugyanaz: a termelésben mutatkozó rendszertelenség, a tartós munkák hiánya, az intézkedések hatástalansága. A hiányosságoknak azonban közös a nevezőjük: a vezető gazdasági dolgozók - beleértve az igazgatót is - irányító és szervező munkájának alacsony színvonala, az elégtelen ellenőrzés,, a következmények levonásának hiánya.

Tavaly szinte napról napra rosszabbodott a helyzet. A pártszervezet bírálóan szólt a terv teljesítéséről, intézkedéseket fogadott el a helyzet javítására. Az igazgató biztosította az üzemi és a járási pártbizottságot, hogy a feladatokat teljesítik. Sajnos, ez csak ígéret maradt.

Az igazgatónak nem sikerült bizalomteljes légkört terem- / tenie, így a gazdasági vezetők sem igyekeztek a saját részlegükön a közös feladatokat teljesíteni. Az igazgató nem volt elég szigorú, elnézte a hiányosságokat, és gyakran a vezetők helyett döntött. A részlegvezetőknek pedig megfelelt ez a helyzet, hiszen lényegében levette róluk a felelősséget, (gy aztán olyan döntésekkel is az igazgatóra vártak, amelyek az ó hatáskörükbe tartoztak.

A rossz vezetés és munkaszervezés a termelésben is visszatükröződött.

Amikor a pártszervezet újabb figyelmeztetésére sem változott a helyzet, a terv teljesítésében, s a kedvezőtlen légkör tovább romlott, Rudolf Mrázek mérnök, az igazgató, a kereskedelmi-gazdasági osztályvezetője, Václav Sédivy és a műszaki osztály vezetője, Pavel Pláátil pártbüntetést kapott.- Meglepett néhány kommunista reagálása - emlékezik vissza Josef Souőek, a Kovosvit pártszervezetének elnöke. - Annak ellenére, hogy a gyűléseken sokszor hallották a hibák okait és azt is, hogy kiket terhel ezekért a felelősség, a pártbüntetések megszavazásakor egyszeriben visszariadtak. Talán azért, mert közülük senki sem került hasonló helyzetbe. Nem veszem rossz néven, akik ellene szavaztak, ez volt a véleményük. De bánt, hogy egyesek tartózkodtak a szavazástól. Joguk van hozzá. Ám az én véleményen ez: ha együtt érzek az üzemmel, akkor nem lehetek tekintettel az egyénre, az egész kollektíva érdekét kell néznem. Ez pedig határozottabb intézkedéseket követelt. A pártbüntetéseket a tagság többsége jóváhagyta. A pártbizottság viszont megállapította, hogy a kommunisták nevelése terén vannak még tartalékaink.

Újra csak ígérgetések

Tavaly, év végén jelentős javulás ígérkezett, hiszen a pártszervezet korábban mozgósította a dolgozókollektívákat, és nekik köszönhető, hogy a tízmillió koronát megközelítő hiány jelentősen csökkent.

Ám az irányításban mégsem történt sok változás. Ez év elején az üzem újra nem teljesítette a tervet, a pártbüntetést az elvtársak nem szívták túlságosan mellre. Az üzemvezetés adatai alapján a pártszervezet még a februári pártgyúlésen is reálisnak látta a féléves terv teljesítését. De mint hamarosan kiderült, tévedtek. A vezetés ismét csak az ígérgetéseknél maradt, a szavakat nem követte következetes szervező munka. A termelés folyamatosságáról nem gondoskodtak.

De akkor már nem segített a dolgozók kezdeményezése sem, ami a múltban sok mindent megmentett. Mindekelőtt a vezetés következetes szervező tevékenységére lett volna szükség.

Ez'év áprilisában saját kérésére - egészségi okokból felmentették tisztségéből Václav Malafát, a káder- és személyzeti osztály vezetőjét és a termelési részleg vezetőjét, Vladimír Mokersky mérnököt, május elsejei határidővel pedig a feladatok tartós nem teljesítése miatt az üzem igazgatóját, Rudolf Mrázek mérnököt.

Visszatér a biztonság?

A Píseki Kovosvit kemény próbát állt ki. Tavaly harmincöt munkás és öt technikus hagyta ott az üzemet. A dolgozók nagy többségé azonban maradt,. hiszen szorosan összenőtt a gyárral, s nekik nem közömbös a jelenlegi helyzet. Beszélgettünk Ladislav Bauer mesterrel, Milan Cízel szocialista munkabrigádvezetóvel, Josef Tihelka esztergályossal, aki egyúttal a szakszervezet üzemi bizottságának alelnöke. Egyetértettek abban, hogy a biztonság megszilárdulása után az emberek minden tőlük telhetőt megtesznek. Sok múlik a szervezésen. Ha nincs idejében kellő alkatrész, (az emberek pótmunkát kapnak, hogyha megérkezik az alkatrész) - szombat-vasárnap is dolgozzanak. Ez a helyzet azonban tarthatatlan. Nemcsak hogy egyenesen rákényszerülnek a pénz elpocsékolására, hanem az emberek kezdeményezőkészségével is hazardíroznak.

Az üzem idei féléves tervét kétmillió kétszázezer koronával csökkentették. S mivel az eredeti tervhez képest a lemaradás négymillió, sok erőfeszítésbe kerül majd, hogy legalább a csökkentett tervet kiegyenlítsék.

A májusi pártgazdasági aktíván megtárgyalták a járási pártbizottság elnökségének ezzel kapcsolatos határozatát. Jó alapul szolgált ehhez a feladatok márciusi túlteljesítése, amikor is a lemaradást négyszázezer koronával sikerült csökkenteni. Az aktíván elhangzott, mit kell konkrétan elvégezniük az egyes részlegeknek a féléves terv teljesítése érdekében.

* * *

A járási pártbizottság az üzem konszolidációs folyamatában való aktív részvételre és a problémák még határozottabb megoldására kötelezte az üzem kommunistáit. A múltban sokat tettek, de összehasonlítva az elért eredményekkel - ez még mindig kevésnek bizonyult. A gazdasági feladatokra való összpontosítás ráadásul a belső pártélet gyengüléséhez vezetett. A gazdaságpolitika alapvető feladata azonban továbbra is a gazdasági vezetéssel szembeni következetes ellenőrzési jog marad.

Nem lesz könnyű visszaszerezni a Píseki Kovosvit jó hírnevét, sok fáradságba kerül majd. Drágán fizettek a tanulságért, hogy hová vezet, amikor baj van az irányító és szervező munka színvonalával. VÁCLAV PERGL