Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-06 / 49. szám

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA ...... ■— ................-■ ——— ...........................——......... .............................................. VA SÁRNAPI KIADÁS 1985. december 6. XVIII. évfolyam 49. szám Ára 1 korona A Nehézgépipari Művek komáromi (Komárno) Steiner Gábor Hajógyárá­nak hajótest-rész- egységeket gyártó üzemében már tíz kollektívánál sike­resen alkalmazzák a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást. Ezek a munkacso­portok végzik a legnehezebb fizi­kai munkát, s a nagyméretű acélle­mezek alakítása je­lentős zajjal is jár. Az új munkaszer­vezési módszer bevezetése előtt ebben az üzemben komoly problémát jelentett a munka­erő-vándorlás. A brigádrendszer alkalmazásának kedvező hatása a munkanormák egyenletes teljesí­tésében is meg­nyilvánult. Kertész Lajos tizenhárom tagú brigádja pél­dául az idén körül­belül 110 százalék­ra teljesíti a részleg objektivizált nor­máját. A felvételen Győri Sándor mű­vezető és Kertész Lajos az egyik ha- jótestelem méreteit ellenőrzi kivágás után. (A CSTK felvétele) A CSKP Központi bizottságának 16. ülése gazdasági és társadalmi fej­lődésünk mély elemzése alapján világo­san felvázolta az intenzív gazdaságfej­lesztés előttünk álló útjának alapvető kö­vetelményeit és feltételeit. Nem ismeret­len fogalmakról és folyamatról van szó, hiszen a CSKP XVI. kongresszusán Gus- táv Husák elvtárs is kiemelte azokat a fel­adatokat, „amelyek a gazdaság intenzív fejlesztésére való áttérésből, a hatékony gazdasági szerkezet kialakításából, a ter­melési potenciál ésszerű kihasználásá­ból, a források gazdaságos hasznosítá­sából, az irányítás tökéletesítéséből, a dolgozók kezdeményezésének széles körű fejlesztéséből, valamint gazdasá­gunknak a szocialista gazdasági integrá­cióba és a nemzetközi munkamegosz­tásba való mélyebb bekapcsolásából adódnak.“ . Lényeges azonban az a körülmény, hogy a CSKP KB elmúlt heti ülése a CSKP XVII. kongresszusára való felké­szülés döntő szakaszában, a 8. ötéves tervidőszak küszöbén, az évzáró taggyű­lések és a pártkonferenciák tanácskozá­sa idején, s a gazdasági tervezés rendkí­vül felelős időszakában foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, reálisan és célra­vezetőén értékelve a következő évi terv és az egész ötéves tervidőszak előkészí­tésével kapcsolatos munkák menetét. Az a reális szemlélet, amely a központi bizottság tárgyalását jellemezte, jó felté­teleket biztosít ahhoz, hogy minden te­rületen sikeresen megbirkózhassunk a népgazdaság intenzív fejlesztésének nem csekély feladataival, problémáival, nehézségeivel. Megnyugtató körülmény az is, hogy a 7. ötéves tervidőszakban a gazdaság tervszerű irányításának töké­letesítését célzó komplex intézkedések több vonatkozásban már előkészítették a talajt az előttünk álló gyökeres minősé­gi átalakulás nagy feladatához. Az irányí­tási rendszer tökéletesítése, a nyers- és alapanyagok, a tüzelőanyagok és az energia takarékosabb felhasználására irányuló állami célprogramok fokozatos teljesítése, valamint a munkakezdemé-- nyezés célszerű fejlesztése konkrét ered­ményekhez vezetett a CSKP XVI. kong­resszusán kitűzött gazdaságpolitikai cé­lok megvalósításában, alátámasztotta az új utakon való haladás szükségességét, jelentős^haladáshoz vezetett társadalmi tudatunk formálásában, s egyúttal feltárta azokat a gyenge pontokat is, amelyek még sürgős megoldásra várnak. Érthető, hogy a CSKP KB 16. ülésének a tárgyalása is ezekre a pontokra össz­pontosította a figyelmet. Többek között arra is rámutatott, hogy az előttünk álló időszakában olyan gazdasági irányítási rendszerre lesz szükség, amely véglege­sen felszámolja a vállalatok és a termelé­si-gazdasági egységek gazdálkodásá­ban előforduló elavult, s egyre károsab­ban ható szemléletet és gyakorlatot. Arról van szó, hogy egyes gazdasági vezetők elméletileg tisztában vannak az intenzív gazdaságfejlesztés lényegével, követel­ményeivel, szavakban hangoztatják is ezek szükségességét, de tetteikben to­vábbra is a régi kerékvágásokban halad­nak, intézkedéseikben, döntéseikben, módszereikben a túlhaladott időszak ele­mei nyilvánulnak meg. Bizonyára kényel­mesebb számukra a jól ismert, megszo­kott utakon járni, felülről jövő intézkedé­sekre várni, kívülről nyújtott, társadalmi forrásokra támaszkodni, de az érdekelt­ség hiánya miatt sem fordítanak nagyobb gondot az általuk irányított vállalatok bi­zonyíthatóan létező belső tartalékainak • feltárására. Erre vezethető vissza az a körülmény is, hogy egyes termelési-gazdasági egy­ségek és vállalatok eddig előterjesztett tervjavaslatai nincsenek összhangban a 8. ötéves tervidőszak általános gazda­ságpolitikai céljaival és szükségleteivel. Nem merítenek kielégítő mértékben a gazdasági növekedés intenzív forrásai­ból, főleg a tudományos-műszaki hala­dásból, nem gondoskodnak a nemzetkö­zi színvonalhoz igazodó gyártmányfej­lesztésről, s nem használják ki a termelé­si folyamatok ésszerűsítésében rejlő le­hetőségeket. Az ilyen jelenségek reális okainak fel­tárása napjaink egyik legfontosabb fela­data. Mérlegre kell tenni a személyes magatartást, az egyéni felelősséget, de orvosolni kell azokat az objektív körülmé­nyeket, okokat is, amelyek az ilyen ellent­mondásos magatartást előidézik. Amint arra Lubomír Strougal elvtárs is rámuta­tott, ezen a területen sok tennivalónk van még az irányítási rendszer tökéletesíté­sében és sok feladat vár még az elméleti gazdasági kutatásra is. A gazdasági irányítás rendszerének tökéletesítése a politikai, gazdasági és társadalmi szempontok kölcsönösen összefüggő érvényesítésének állandó és bonyolult feladata. Ennek ellenére jogo­san várjuk el az illetékes szervektől és intézményektől s ezek felelős dolgozói­tól e folyamat meggyorsítását, mint ahogy a termelésben ható gazdasági vezetőktől is elvárjuk, hogy a következő időszak tervezésével összefüggő dönté­seikben ne a túlhaladott szemléletet ér­vényesítsék, hanem a CSKP KB 15. és 16. ülésén felvázolt követelményekből és feladatokból induljanak ki, cselekvőén ki­használva a szocialista munkakezdemé­nyezés fejlesztésében, főleg a kezdemé­nyező tervezésben, a tudományos-mű­szaki fejlesztésben, az önálló elszámolás elmélyítésében, a gyártásszakosítás és a kooperáció hazai és nemzetközi kiszé­lesítésében, s az intenzív gazdaságfej­lesztés egyéb forrásainak hatékony ki­használásában rejlő lehetőségeket. MAKRAI MIKLÓS Jogos elvárások

Next

/
Oldalképek
Tartalom