Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-22 / 47. szám

A két legfiatalabb sakkvilágbajnok ■ A 64 című népszerű szovjet sakkhetilap érdekes adatokat közölt a közelmúltban. Eszerint a Nemzetközi Sakk Szövet­ség (FIDE) 122 tagállammal rendelkezik, a versenyzők száma mintegy ötmillió. Ebből több mint négymillió - szovjet sak­kozó. Még feltűnőbb az arány a nők között: a világ 370 000 sakkozónöje közül 365 000 (!!) a szovjet szövetségnek a tagja. Az említett számok után egyáltalán meglepő, hogy Maja Csiburdanidze és Garri Kaszparov személyében is szovjet világbajnoka van a sportágnak. A sportág százéves VB-történetében a 13. világbajnok Kaszparov a legfiatalabb sakk-király: április 13-án lesz 23 éves (Tál és Karpov 24 esztendős korban lettek világelsők). Maja Csiburdanidze 17 esztendősen foglalhatta el a női trónt... Kibújt az „óriáskígyó“ szorításából Százhatvanhat nagymester van a világon. Közülük csak Garri Kaszparov lett 17 esztendősen a cím tulajdonosa. Azóta sikerek­ben gazdag, csodálatra méltó utat tett meg a bakui idegennyelvek főiskolájának hallgatója. Könnye­dén verte ellenfeleit a világbajnoki torna páros mérkőzésein, s 67 napos küzdelem után november 9-én elhódította a világbajnoki cí­met az azt tíz évig védő 34 éves Anatolij Karpovtól. Csodagyerek? Sakkzseni? Egyik sem. Egyszerű fiatalember, gyerekkori legendák nélkül. Nem volt olyan szupertehetség, mint mondjuk Reshevsky, aki hétéve­sen szimultánokat nyert kitűnő sakkozók ellen. Ám a kis Garik- a mai napig így becézik - már ötesztendösen kiismerte magát- a földrajzban! Amikor egyszer szüleivel utazva a körülötte disku- rálók összetévesztették Uruguay fővárosát, rögtön kijavította őket. És kapásból felsorolta az összes dél-amerikai országot - főváro­sukkal együtt. Nem csoda. Garik négyéves korától szenvedélyesen olvasott. Főleg útleírásokat. Az alapiskolában pedig Stefan Zweig könyveit bújta. És ezek sem voltak könnyű olvasmányok. Sakkpályafutása egy májusi na­pon kezdődött. Hatéves volt. Mér­nök szülei egy sakkfeladvány megoldásán törték a fejüket, s a kisfiú - akit senki se tanított sakkozni - figyelte a mama és a papa töprengését. Garik szinte szuggerálta az állást, javaslatot tett, s megoldódott a rejtély. A szü­lők tehát kezdték beavatni cseme­téjüket a sakk rejtelmeibe. De még inkább a zene szeretetére igye­kezték nevelni. Ám nemcsak a sakktáblán adódnak paradox helyzetek. Az életben is. A nagy­bácsi, aki zeneszerző volt, elvitte Garikot az úttöröpalota sakk-klub­jába. Saját szakállára.' A mama ugyanis Moszkvában volt a súlyo­san beteg apát meglátogatni. A nagybácsi telefonon értesítette őt a lépésről és arról, hogy Garik első mestere néhány foglalkozás után kijelentette: „Nem tudom akadtak-e más városokban ilyen kezdők, de Bakuban ilyen tehet­séggel még nem találkoztam.“ Mit tehetett a mama és a papa? Bele­törődtek, hogy fiukból elsősorban talán sakkozó lesz. Az apa azon­ban nem érhette meg fia kezdeti sikereit. Nem tért haza a kór­házból. A fiatal Garik elsöosztályos ta­nulóként (ekkor katonaorvos akart lenni) egy játszmát lejátszani még nem tudott, de rendkívül könnye­dén oldotta meg a legbonyolultabb feladatokat is. Erősen vonzódott a szép kombinációkhoz. Később, amikor megtanult sakkozni, a leg­szívesebben Aljechin játszmáival foglalkozott, melyek csak úgy hemzsegtek a szép és látványos kombinációktól. Rendkívül gyorsan fejlődött. Ki­lencéves korában első osztályú minősítést szerzett, s egy eszten­dővel később már mesterjelölt! Az eddigi sakkvilágbajno­kok - 1886-1894: Wilhelm Steinitz (osztrák), 1894-1921: Emanuel Lasker, 1921-1927: Jose Raul Capablanca (ku­bai), 1927-1935: Alekszandr Aljechin (szovjet), 1935- 1937: Max Euwe (holland), 1937-1948: Alakszandr Alje­chin (szovjet), 1948-1957. Mi­hail Botvinnik (szovjet), 1957-1958: Vaszilij Szmisz- lov (szovjet), 1958-1960: Mi­hail Botvinnik (szovjet), 1960-1961: Mihail Tál (szov­jet), 1961-1963: Mihail Bot­vinnik (szovjet), 1963-1969: Tigran Petroszjan (szovjet), 1969-1972: Borisz Szpassz- kij (szovjet), 1972-1976: Ro­bert Fischer (amerikai), 1975-1985: Anatolij Karpov .(szovjet), 1985-: Garri Kasz­parov (szovjet). Kétszer (1976, 1977) országos is­kolai bajnokságot nyert. 1977-ben az ifjúsági (17 évig) világbajnoksá­gon bronzérmet szerzett. A nem­zetközi sakkvilág először 1978- ban figyelt fel Kaszparovra, amikor 64 szovjet sakkozó részvételével minősítő versenyt rendeztek, s csak a győztes vehetett részt az országos bajnokság döntőjében. A tornát a 15 esztendős Kaszpa­rov nyerte. A döntőre Tbilisziben került sor. Kaszparov az érdeklődés közép­pontjába került. A nagymesterek társaságában Garik nagyszerűen tartotta, magát, sokáig a második helyen állt a vezető Tál mögött, ám a hajrát sem fizikailag, sem pszichikailag nem bírta. Kapkodá­sával elrontotta néhány játszámá- ját, s végül 55 százalékos teljesít­ménnyel a mezőny közepén vég­zett, a kilencedik helyen. A baj­nokság során Razuvajev nagy­mestertől ironikusan megkérdez­ték: lllik-e neki gratulálni, hogy legyőzött egy tizenöt éves isko­lást? - Illik bizony - válaszolta a nagymester. - Ázt hiszem, ez volt az utolsó alkalom, hogy nyer­hettem ellene. És valószínűleg nem kell olyan sokat várnunk arra, hogy minden ellene aratott győze­lem szenzációszámba menjen. Mennyire igaza lett Razuvajev- nek! Kaszparov ekkor már Botvin­nik exvilágbajnok tanítványa. Min­dig telefonált mesterének, ecsetel­te a játszmák lefolyását s meghall­gatta jótanácsait. Ezt követően in­dult egy jugoszláviai versenyen, s nagy meglepetésre első lett. Két ponttal megelőzve a svéd Anders- sont és a csehszlovák Smejkalt. Ezen a tornán rendkívül gyor­san játszott, győzelemre töreke­dett, kerülte a döntetleneket, mert mint mondta: akkor nem kellett' volna odautaznia. - Minden játsz­mában győzelemre törekszem - nyilatkozta. Eszményképem Al­jechin, minden idők legnagyobb sakkozójának tartom. Rendkívüli módon kedvelem az univerzális stílusú sakkozókat, mint annak idején Paul Keres volt. Minden játszmára komolyan készülők, na­ponta négy órát fordítok a tanul­mányozásra. Nem titkolom, ma­gasra tettem a mércét, szeretném felküzdeni magam a világbajnok­jelöltek közé és utána továbbjutni. És a sokoldalú tehetséggel megáldott Kaszparov (az elolva­dt • Garri Kaszparov öröme a 24. játszma után: ő lett az új világbajnok (CSTK-felvételek) sott verseket, regényeket szinte szóról szóra képes vissza monda­ni) négy évvel a nyilatkozata után egészen a világbajnoki döntőbe lépett. Tavaly szeptemberben „ki­hallgatást“ kérhetett a sakk-király­nál, a 33 éves Anatolij Karpovnál. Tudjuk, a szeptemberben kezdő­dött páros mérkőzést a 48. játsz­ma után az idei februárban a nem­zetközi szövetség elnöke annullál- ta (a szabály szerint hat győztes meccsre ment a döntő, a döntetle­nek nem számítottak). Az idén szeptemberben újrakezdték. So­kan azt mondták: a bámulatos kombinációs képességekkel ren­delkező Kaszparov nehezen fog tudni ellenállni a világbajnoknak, akit az óriáskígyóhoz hasonlítot­tak, mely nem marásával, hanem halálos szorításával végez ellen­felével. Nos, Kaszparov kibújt az „óriáskígyó“ szorításából. Megta­lálta ellenszerét a racionális, fana­tikus akaraterővel játszó Karpov sakkozásának. És Kaszparov még csak április 13-án múlt 22 éves... A férfiak elleni „merényletre“ készül Azóta, hogy 1944-ben a fasiszta bom­bák Londonban kioltották az első sakkvi- lágbajnoknő, Vera Menchike életét, a szovjet nőké a világelsőség. Nona Gaprindasvili előtt Ludmila Lugyenko, Ol­ga Rubcova és Jelizaveta Bikova volt a világbajnok. Majd Csiburdanidze került a trónra (tavaly védte meg harmadszor világelsőségét Levityina ellen), s elődei­hez hasonlóan a női sakkozás egyik legkiválóbb szovjet képviselője. MÓDOSÍTOTTÁK A SZABÁLYO­KAT. Amikor Maja betöltötte nyolcadik életévét és többször legyőzte bátyját, aki megtanította sakkozni, szülei elvitték a gyermekek sakk-klubjába. Csupán egyetlen esztendőre volt szüksége, hogy első osztályú versenyzővé váljék, majd rövid idő alatt az ötmillió lakosú Grúz SZSZK bajnoka lett az iskoláslányok kö­zött. Ez azonban még csak a kezdet volt. A 12 esztendős Maja 1973-ban elnyerte a grúz főváros, Tbiliszi kupáját, amely a legjobb női játékost illette. Azután sike­resen szerepelt a városi férfiversenyeken is, teljesítette a mesterjelölti normát. A Szovjetunió - Jugoszlávia meccs ide­jén már a válogatott tagja. így kezdte nemzetközi pályafutását. Debütálása ki­tűnően sikerült, mind a négy játszmáját megnyerte. Később már magától értetődően jöttek a sikerek. Például második lett a Szovjet Kupán és az előírások értelmében meg kellett volna kapnia a sportmesteri címet. Igen ám, csakhpgy volt egy bökkenő: a kislány mindössze 12 (!) éves volt, s ezt a címet csak 14 esztendős kortól adományozták. Mit lehetett tenni, módo­sították a szabályokat. Hasonlóan fura helyzetbe került a FI­$ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 DE is. Első ízben fordult elő, hogy a nem­zetközi mesteri címre egy 13 éves kislány tartott igényt. Ám Maja sikerei önmagu­kért beszéltek, nem lehetett őt figyelmen kívül hagyni. Tizenhat éves korában már nemzetközi nagymester, tizenhét eszten­dősen pedig ő a sakk-királynő ellenfele. Miért is ne lehetett volna 17 éves fejjel a sakk-korona birtokosa?! LEÜLT BABÁZNI... 1978 októberé­ben került sor a Gaprindasvili-Csiburda­• A világbajnok Maja Csiburdanidze - a kariakturista szemével nídze világbajnoki döntőre. A sakk hívei­nek nagy többsége biztosra vette Nona Gaprindasvili újabb győzelmét. Felidéz­ték a sakkozás veteránjának, Szvetozár Gligorics jugoszláv nagymesternek sza­vait, aki egyértelműen kijelentette: nem kételkedik Nona győzelmében, mert ó az egyetlen női sakkozó a világon, akinek játékereje felér a férfi nagymesterekével. Hasonló volt a FIDE akkori elnökének, Max Euwenek a véleménye is. A fantaszták viszont a világbajnokjelölt lánynak a sakkozás történetében példát­lan sikereivel érveltek. Nekik lett igazuk. Maja legyőzte Nonát. Ez annál is nehe­zebb volt számára, mert rajongásig sze­retett példaképétől kellett elvennie a vi­lágbajnoki címet. De ilyen már az élet. A sakkélet is. Amikor Nona Gaprindasivili 1962-ben világbajnoknő lett, aligha gondolta volna, hogy trónjától egy ilyen kislány fosztja meg, aki akkor még csak az első szava­kat mondogatta. 1978-ban a 17 éves Maja Csiburdanidze lett a sakkozás ki­rálynője; az utolsó győztes játszma után - leült babázni kis unokahugaival... GYEREKES SAKK. Ki tudja, babá- zik-e még a most 24 éves kétszeres világbajnok. Az viszont tény, orvosi egye­temre jár, ideggyógyász szeretne lenni. Hogy elsősorban kinek köszönheti világ- bajnoki címét, erről így nyilatkozott a Szovjetszkaja Zsenscsina című lapnak: „Az edzőmnek, Eduard Gufeld nagymes­ternek és a mamának. Amíg nem ismer­tem Gufeldet, amolyan gyerekes sakkot játszottam. Még akkor is ilyen értelemben sakkoztam, amikor bejutottam a Szovjet Kupa döntőjébe, nemzetközi versenyeket nyertem. Csak miután már két évet gya­koroltam Gufelddel, kezdtem megérteni, mi is az igazi sakk. Nem szerettem ele­mezni, csak játszani. Gufeld rákényszerí- tett, hogy rendszeresen gyakoroljak, nem engedett lustálkodni. Kialakította játékstí­lusomat, megtanított a stratégiára. A ma­ma az más. Anyám különleges asszony. Jó pszichológus, mindig mellettem állt, segített a nehéz pillanatokban. Ilyenek pedig gyakran előfordultak pályafutásom során." GRÚZ LEGENDA. Szinte hihetetlen, de 1962 óta csak grúz sakkozónők küz­denek a világbajnoki címért. Az a legen­da járja, hogy a középkori Grúziában a nők természetes hozománya közé tar­tozott a sakk-készlet is. Hogy a királyi játék grúz képviselői távoli őseinktől örö­költék volna a sakk iránti szeretetüket és fogékonyságukat? Csiburdanidze: „Ne­héz megmondani. Nekem más a vélemé­nyem. Amikor 1962-ben Gaprindasvili megszerezte a világbajnoki címet, sakk­láz tört ki Grúzia asszonyai és lányai között. Ezrével alakultak a női sakk­klubok, szaporodott a sakkirodalom, egy- re-másra rendeztek női versenyeket. Ami­kor a televízió elindította a Sakkiskola című műsorát, a felnőttek félretették a kö­tést és horgolást, a kislányok a babát. Mindenki a sakktáblát figyelte." MAGASABB CSÚCSRA. Grúziában tehát óriási népszerűségnek örvend a sakk. Csiburdanidze már hetedik éve ül a királyi játék trónján. Mit akarhat még egy 24 éves lány? Maja előtt azonban újabb célok lebegnek: „Férfi nemzetközi mesteri címem van, s az a vágyam, hogy megszerezzem a nagymesteri címet. Úgy gondolom, sok olyan sport létezik, ahol a nők összemérhetik tudásukat a férfia­kéval. Boldog lennék, ha a világon annyi női sakkozó lenne, mint férfi. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy az erősebbik nem is kivegye részét a házi­munkából..." A szakértők szerint az ötödéves orvos- tanhallgató grúz sakkozónő még a leg­magasabb cím harmadszori elnyerésével sem jutott a csúcsra. Most a férfiak elleni „merényletre" készül. Az oldalt írta: TOMI VINCE Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 8t Bratislava. Gorkého 10, telefon: 309 331-252, 332-301, szerkesztőségi titkárság 550-18. gazdasági ügyek: 506-39 Távirő: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 81580 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanovüova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon 337-823, 337-825 Hirdetési iroda a közie­teknek 815 80 Bratislava. Vajanského nábreiie 15 II emelet, telefon 551-83. 544-51 Előfizetési di| havonta - a vasárnap* Kiadássá együtt - Kts 14.70 A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kős 13, Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom