Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-22 / 47. szám
A főút elrohan a fa'u ™e,'e • *T csak az kanyarodik le *®7’ aki helyi lakos, vagy iomia központi Kogé9hheZ SSÄiSW-* Vajda Péter, a hnb fiatal titkára 1981- től van posztján. Helybéli születésű. Négy éve, amikor a lakosok bizalmat szavaztak neki, nem ült párnázott székbe, hiszen gondok, megoldásra váró feladatok voltak, és vannak bőven. De hitt benne a falu és ó is hitt az emberekben: összefogással minden nehézség leküzdhető. Az összefogásból pedig nem volt és ma sincs hiány.- Ez év januárjától központi község lettünk. Hozzánk csatolták a 368 lakosú Kővárt (Koláry), a 286 lakosú Kiscsalom- ját (M. Őalomija), a 189 lakosú Harasztit (Chrastince) és az 552 lelket számláló Leszenyét (Lesinice). Mi, a 697 lakosú Nagycsalomja lettünk a központ. Apró falvakról van szó, olyanokról, amelyek lakossága az utolsó népszámlálás óta fokozatosan csökkent. Sok egyéb gondunk mellett egyik legfontosabb, legégetőbb feladatunknak tartjuk megállítani a csökkenő tendenciát. Talán sikerül! Igyekszünk a legkisebb faluban is megfelelő életfeltételeket teremteni mindenkinek, hogy kötődését, ragaszkodását szülőhelyéhez ne kelljen senkinek se a megfelelő infrastruktúra, építkezési engedély hiányában feladnia. A feladat roppant nehéz, ám lassan, szívós munkával megoldható - mondja Vajda Péter. • Kimondottan nehéz akkor, ha helyben alig akad munkalehetőség, ha a többség eljár dolgozni, s csak estére népesülnek be a falvak. Estére meg szombat-vasárnapra. Ilyenkor aztán nagyon jól kell megszervezni a közösségi életet, a társadalmi munkát. Természetesen a központi község sok tekintetben előnyt élvez. Épp ezért Nagycsalomjáról essék több szó. Elsősorban az után érdeklődök, mi mindennel gyarapodott a falu a végéhez közeledő választási időszakban:- Tavaly decemberben elkészült végre a szolgáltatóház - mondja jóleső érzéssel Vajda Péter. - Van ott üvegező, rádió- és tévéjavító, ruha- és cipöbegyüj- tö, fodrászat, és itt kapott helyet a zöldségüzlet is. Az idén megkezdtük a ravatalozó építését, amelyet jövőre szeretnénk átadni rendeltetésének. Már a hetvenes évek elejétől működik egy tizenhárom tantermes iskola és a nagyon korszerűen felszerelt orvosi rendelő, ahol a szakrendeléseken kívül gyógyszertár is van. Megoldott a központi vízellátás, jó a falu úthálózata, és havonta egyszer gázpalackcserére is van módja a lakosoknak.- Gondolom, már javában készítik az új választási program tervezetét?- Igen. A következő választási időszakban szeretnénk elvégezni a már meglévő művelődési ház rekonstrukcióját és bővítését. Kétmilliós ráfordítással. Leszenyén ravatalozót is szeretnénk készíteni. Kellene a többi faluba is, de egyelőre erőnkből, anyagi forrásainkból csak ennyire futja. Nem mondom azt, hogy a többi község lakossága szó nélkül tudomásul veszi: náluk az egyes jogos igények kielégítése még várat magára. Nem, elhangzanak a követelések, de én nagyon jónak tartom, hogy az embereknek vannak igényeik, s azt is, hogy belátják, egyszerre mindenütt mindent nem lehet. Hogy vitázunk, hogy beszélünk a problémákról, hogy a vita mindig vita szintjén marad és nem fajul el. Mert csak így, csak ilyen építő hangulatban lehet előrehaladni.- fiz üzlethálózatról még nem esett szó - mondom, nem is gondolva, hogy hirtelenjében darázsfészekbe nyúlok. Vajda Péter: „Januártól Központi község lettünk.“ MINDENKI MEGELÉGEDÉSÉRE Az üzlet szó hallatán Vajda Péter és a jelenlévő Pásztor György, a hnb jogigazdasági osztályának a vezetője a fejükhöz kapnak. Hirtelenjében azt sem tudják, hogyan ecseteljék a falu már hosszú évek óta legfájóbb gondját. Pásztor György kezdi:- Tíz éve felépült az új üzlet, de azóta csak gondja-baja van belőle a falunak, öröme meg semmi. A tíz év alatt többet volt zárva, mint nyitva. Most is négy hétig zárva volt. Még mindig nem értem a helyzetet. Vajda Péter folytatja a magyarázató!:- A Jednota fogyasztási szövetkezethez tartozó üzletbe a tíz óv alatt eddig még nem sikerült egyetlen szakképzett vezetőt, dolgozót sem találni. Így aztán egymást váltják a vezetők, elárusítók. A Jednota járási vezetőségét - írásban is, szóban is - rengetegszer kértük, nem sikerült olyan helyi lakost találni, aki huzamosabb ideig megmaradna a posztján. S a vezetőváltások között sokszor hónapokig zárva az üzlet. A falu egyetlen üzlete. Volt már úgy is, hogy hónapokon keresztül a zöldségüzlet vezetője vállalta a tej és kenyér árusítását, mert egyébként még az alapvető élelmiszereket is nélkülözniük kellett volna a falusiaknak. Ez az áldatlan helyzet nagyon nagy elégedetlenséget vált ki a falubeliek körében. Ellátogattunk az üzletbe, amelynek jelenlegi üzletvezetője Kiskovács István. Délután egy óra van. Most érkezett meg a nagykürtösi (Vel'ky KrtíS) kenyérgyárból a kenyér. Az üzletvezető elmondja, hogy bár írásos szerződésük van a kenyérgyárral, délelőtt tízkor kellene megjönni a kenyérnek, mégis... Legkorábban kora délután kapják, de gyakran megtörténik, hogy csak este, záróra után. A kenyér minőségéről pedig már ne is beszéljünk. Az emberek sorban állnak. Kenyéren kívül mást nem is vásárolnak. Igaz, nem is nagyon lenne mit, hiszen a bolt félig üres.- Legutoljára is százharminc féle árut rendeltem. Ebből csak harmincat kaptam meg - mondja az üzletvezető. - így kérem, nem lehet dolgozni. Más faluk boltjait rendesen ellátják, ide meg csak a maradék jut. Nem tudom teljesíteni a tervet, alig kapok fizetést. Három hónapja vagyok itt, de eddig fizetéskor még mindig a bankból kellett pótolnom fizetésemhez a pénzt, hogy le is tudjak tenni valamit az asszony elé. Nyugdíj előtt állok, sokáig ezt nem csinálhatom. Valószínű tehát, hogy hamarosan Kiskovács István is távozik. Hogy mi lesz, ha elmegy? Megint kikerül az ajtóra a tábla: Zárva. És a feszültség az emberekben tovább fokozódik.- Végre valahára már komolyan kellene ezzel a gonddal foglalkoznia a Jednota fogyasztási szövetkezet járási vezetőségének, mert tarthatatlan az állapot. Hiszen a közhangulatról is szó van, ami mégsem mindegy, hogy milyen - summázza véleményét Vajda Péter. Pásztor György: „Tíz év alatt többet volt zárva az üzlet, mint nyitva.“ Az üzlet szomszédságában van az egészségügyi központ, ahol a körzeti-, gyermek-, fogorvos és nőgyógyász rendel. Már tizennégy éve dr. Jozef Móza a körzeti orvos.- Naponta 35-40 beteg keres fel - mondja -, jobbára idős, nyugdíjas emberek, akiket jól ismerek. Olyan faluról, olyan emberekről van szó, akik világéletükben a munka megszállottjai voltak. így aztán legtöbbször csak akkor jönnek hozzám, ha már végképp legyőzte őket valamilyen betegség, ha már mozdulni is alig bírnak. 'Főleg akkor sok a beteg, ha rossz az idő, és nem lehet dolgozni a kertben, a földeken, a ház körül. Majd arra terelődik a szó, hogy az elmúlt tizennégy év alatt nagyot változott a falu. Dr. Móza elmondja, hogy amikor átvette a körzetet még csak ideiglenes orvosi rendelője volt a falunak, s szakorvosok hiányában neki kellett minden beteget ellátnia. Ma pedig: jobb a környezet, több az orvos, így sokkal több idő marad egy-egy betegre. A két tisztségviselővel teszünk egy sétát a községben. Útközben emberek állítják meg Vajda Pétert. Ki ilyen, ki olyan ügyes-bajos dologgal, kéréssel fordul hozzá. Most épp ez a nagy gond, hogy a rétről haza repülő ludak nekirepültek a villanydrótoknak és nincs áram, így nem működik a központi vízvezeték sem. Vajda Péter nem sokat gondolkozik: hozzálát a javításhoz.- Van ugyan körzeti villanyszerelő - mondja -, de amíg azt megtalálnám, egy-két nap is beletelik. Ennyi időre meg nem maradhat villany, víz nélkül a falu. Egyszerűbb, ha én megcsinálom. Ennél a mondatnál jelen van a postás is, aki bölcsen megjegyzi. ’ - Dudás gondja a nóta! A dudás itt te vagy! Mert egy faluban apró-cseprő gondok mindig akadnak. Hiszen nem csak azt kell elérni, megoldani, hogy épüljön művelődési ház, szolgáltatóház, ravatalozó, üzlet, de - és ez talán a nehezebb -, hogy mindezek működjenek is. Rendeltetésük szerint. S ez nem kis feladat. Főleg nem akkor, ha egy dudásnak öt falu nótáját kell fújnia. Méghozzá mindenki megelégedésére. ZOLCZER JÁNOS ÍJ SZÚ 9 Óvoda - ebédszünettel Kolozsnéma (Klizská Nemá) igazán nem tartozik a nagy községek közé, hiszen 640 lelket számlál csupán. Az idősebbek még emlékeznek azokra az időkre is, amikor a lakosság száma meghaladta az ezret. Az elvándorlás okai többfélék, a fiatalok a város vonzásába kerültek, igaz, letelepedni, új házhelyhez jutni a községben szinte lehetetlen. És amióta megszűnt az iskola, s az autóbusz naponta elszállítja a tanulókat, mintha még jobban elcsendesedtek volna a falu utcái. Azért a községben vannak még gyerekek, s működik egy óvoda is. Jó pár éve annak, hogy a helyi nemzeti bizottság tisztségviselői eldöntötték, a gyerekek beköltözhetnek az elárvult iskolaépületbe.- A helycsere megtörtént, s akkor vettük tervbe, hogy ha már korszerűbb körülmények között játszhatnak, tanulhatnak óvodásaink, megoldjuk étkeztetésüket is. Ugyanis a régi épületben nem volt sem hely, sem lehetőség ennek megoldására. A komáromi (Komárno) Járási Építőipari Vállalat megkapta a feladatot, készítse el a tervrajzokat, de sajnos, a sok sürgetés ellenére nem készült el a mai napig sem - közölte velünk Németh Mihály, a hnb elnöke kissé tanácstalanul. S hiába való volt a telefonálgatás, az utánajárás. Jelenleg az óvoda a földszinten van, s ha meglesz az ebédlő, felköltöznek az-emeletre, ahol több terem áll rendelkezésükre. A higiénikus is felmérte a helyzetet, s engedélyt adott az ebédlő üzemeltetésére, azzal a feltétellel, hogy az ételkiadást leválasztással megoldják. Semmiség - gondolhatná mindenki, de mégsem az. Hogy miért? Ezért, mert nincs senki, aki ezt a leválasztást elvégezné. Végül a szövetkezet megígérte a segítséget de egyelőre semmi sem változott. S a szomszédos füsi (Trávnik) óvodában már várják, mikortól főzhetnek a kolozsnémai gyerekeknek is, hiszen az ételt ők fogják szállítani.- De van még egy akadály - folytatta Németh Mihály.- Az épület lapos tetőjét is meg kell javítani, s annak ellenére (vagy éppen azért), hogy nincs szó nagy munkáról (körülbelül tíz munkanap), a szigetelésre nem sikerült kivitelezőt szerezni. Fennáll a beázás veszélye, így az emeletet nem használhatják s egyre csak húzódik a helycsere. Az óvodában vidám énekszó fogadott minket. Az apróságok láthatóan nem zavartatták magukat, mert míg Vörös Irén igazgatónővel beszélgettünk, vógigénekelték az egész „repertoárt“.- Jelenleg két helyiségünk van, a nagyobb a játszóterem, a kisebb a háló. Az emeleten nemcsak több helyünk lenne, hanem vár ránk a szép új berendezés, a színes bútor, szőnyegek, függönyök - sorolta az igazgatónő, miközben megnéztük a jelenleg raktárként használt termeket. - Más kivitelező híján ismét a szövetkezet Ígért segítséget, de mivel nem rendelkeznek a szükséges gépekkel, meg kell várni, amíg valakitől kikölcsönzik. Az egyik teremben edények, lábasok, tányérok magasodtak. Láttuk a nagy hűtőt is, egyelőre kihasználatlanul.- Az óvodások délben kénytelenek otthon ebédelni. A szülő vaav a nagyszülő eljön a gyerekért, otthon megebédelteti, majd visszahozza. A gyerekek itt alszanak, s délután a szülők, illetve a nagyszülők ismét értük jönnek. Vagyis mindenki háromszor járja meg az utat melegben, esőben, hófúvásban - mondta komolyan Vörös Irén. - Hogy ez mennyire rossz, talán nem kell hangsúlyoznom. Télvíz idején meg kimondottan sajnálom úgy a hozzátartozókat, mint gyerekeiket. A sok öltözködéstől, vetkőzéstöl, a gyakran hosszú úttól előre rettegnek. - Az igazgatónő elmondta azt is, hogy az óvodáért a szülőknek nem kell fizetniük, hiszen a kicsik otthonról hozzák a tízórait és az uzsonnát is. Szóba hozta, hogy a gyerekek között gyakran van nézeteltérés amiatt, hogy ki mit eszik, hiszen mindenki inkább a másét enné.- Jelenleg tizenkilencen vannak, s csak nyolc gyerek esetében dolgozik mindkét szülő. Őket a nagyszülők kénytelenek hozni-vinni. A többiek esetében az édesanya nem állhat munkába, mert nem tudja megoldani ezt a kérdést és sokan vannak olyanok, akik, ha lenne étkezés, beadnák gyermeküket az óvodába. És lehet, hogy ez is egyik oka annak, hogy a fiatalok elmennek a faluból - mondta sóhajtva az igazgatónő. De van még más is. Ha az óvoda felköltözne az emeletre, a földszint könyvtárrá válna, a volt könyvtár pedig ifjúsági klubbá. A láncreakció megindításához már nem kell sok, s a szövetkezet jóvoltából talán hamarosan végéhez ér ez a látszólag nem kis „ügy“. De biztos, hogy csupán valakinek a jóindulatától függ a megoldás?! PÉTERFI SZONYA 5. XI. 22. Jozef Móza körzeti orvos (A szerző felvételei)
