Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-08 / 45. szám
ÚJ szú 15 1985. XI. 8. ÖKOLÓGIAI GONDOLKODÁS - LÉTSZÜKSÉGLET- A fejlődő országok a belső és a külső nehézségek ellenére is tovább fognak fejlődni. Ebben látják a haladást: még 100 gyár, még 100 erőmű, még 1000 kilométer hosszú vasútvonal, még 100 új város stb. De a természet? Ha még egyáltalán megmaradt, akkor éppen a harmadik világ országaiban. És ha a haladás ára az Amazonas-medence trópusi erdői vagy az afrikai szavanna, akkor szükség van-e ilyen haladásra? Az emberiségnek egyelőre sajnos nincs választása. A technoszféra, a „második természet" egyelőre csak úgy tud fejlődni, ha megnyomorítja, szétrombolja az első természetet - a bioszférát. Dr. Meadows munkatársainak egy csoportjával együtt már 1971-ben kiadványt állított össze: ,,A növekedés határai: jelentés a Római Klub számára az emberiség nehézségeiről“. Ebben az áll, hogy ha „a gazdag országok“ a gazdasági növekedés lefékezését javasolnák a fejlődő országoknak, akkor ezt a javaslatot ,,a neokolonializmus kirívó aktusaként" fognák fel. Ez ma is igaz. Meg tudom érteni, sót igazolni is tudom azoknak az országoknak az álláspontját, amelyek az elmaradottság leküzdését siettetik, s ennek során nem törődnek túlságosan az ökológia követelményekkel. De ettől nem lesz könnyebb a helyzet. Szakértők számításai szerint, a trópusi őserdők évente 7,5 millió hektárral csökkennek - percenként körülbelül 20 hektáros sebességgel. Ha ez az ütem megmarad, akkor a trópusi erdők, amelyek jelenleg a szárazföld tizedrészét foglalják el, 2100-ra eltűnnek. Ez pedig katasztrófális következményekkel járna a bioszféra, tehát az ember számára is. De a veszély érzékelésében nem feltétlenül szükséges az Amazonas partjaira utaznunk. A veszély sokkal közelebb van. A Rajna partjain is riadót fújnak. Az NSZK-ban évente hárommillió tonna kéndioxid és több mint hárommillió tonna nitrogénoxid kerül a levegőbe - minden lakosra 100 kilogramm mérgező anyag jut. Ezenkívül a mezőgazdaságban a kelleténél több vegyszert használnak, továbbá az a sok ezer tonna mérgező nehézfém, amely a gépkocsik kipufogó gázából, az ipari hulladékokból stb. származik. Végeredményben mindez a levegőbe, a vízbe és az élelmiszerekbe kerül. ,,A nyugatnémet lakosság nagy része számára már elkezdődött a toxikus ^apokalipszis - jelentette ki a Német Szak- szervezetek Szövetségének vezetősége. - Várható, hogy lakosságunkat a következő tizenöt évben járványszerű betegségek sújtják majd“. Néha úgy vélem, hogy a pusztító ökológiai válság valószínűsége reálisabb, nagyobb, mint a totális háborúé. A háború veszélye tapintható, érthető mindenki számára. Segít a történelmi tapasztalat. A sok millió elesett emléke segít. Hatalmas erők jöttek működésbe, amelyek a háború ellen szállnak síkra. És az ökológiai válság veszélye? Egyelőre sokan valamilyen elvont, akadémikus dolognak tekintik ezt, amelyet a tudósok fantáziája idézett elő. Vagy a túlságosan ideges értelmiségieké. Igaz ugyan, a környezet védelmére már milliárdokat ford- dítanak - Nyugaton és Keleten egyaránt. De még több milliárdot költenek továbbra is a környezet szétrombolására. Az ökológiai gondolkodás, ökológiai fegyelem, ökológiai felelősség még nem vált az emberi tudat és viselkedés állandó, szerves összetevőjévé. És senki sem tudja, mikor csordul ki a pohár, mikor kezdődik el a visszafordíthatatlan változások láncreakciója a bioszférában. Megismerkedtem a zöldek felszólalásaival, cikkeivel, könyveivel. Ezekben sok minden valóban összhangban van az én elképzeléseimmel és érzéseimmel. Másrészt azonban sok mindent úgy tekintek, mint a fanatizmus és a naivság, a radikalizmus és az utópia valamiféle keverékét. Mindenki, még a nem marxisták előtt is, ismert Marx megállapítása: A filozófusok csupán különbözőképpen magyarázzák a világot, a dolog lényege azonban abban áll, hogy a világot meg kell változtatni. A zöldek szerint most a legfontosabb feladat nem az, hogy megváltoztassuk a világot, hanem az, hogy megőrizzük. Vagyis: ne engedjük meg azt, hogy az ember, miután a természetet elpusztította, önmagát is elpusztítsa. A marxizmust így ,, radikális-ökológiai materializmussal“ cserélik fel. A zöldek követelései valóban radikálisak. Ök például elvben ellenzik az atomenergia felhasználását. Ragaszkodnak ahhoz, hogy meg kell szüntetni a mezőgazdaság kemizálását. Ellenzik a nagyipart, az „ipari rendszereket", amelyek tönkreteszik a környezetet. A zöldeknek kétségtelenül igazuk van, amikor hangsúlyozzák az ökológiai probléma rendkívüli élességét. De minden igazságot abszurddá lehet fokozni azáltal, ha „felfújják", túlzott mértékben felfokozzák. Sajnos, a zöldek éppen így cselekednek. Radikalizmusuk, „a technika démonai" elleni támadásaik lényegében a tudományos-technikai haladás tagadását jelentik. Nem lehet megőrizni a világot, ha nem változtatjuk meg. Ez a lényeg. A világ megváltoztatása azonban nem jelenti azt, hogy össze kell törni az autókat és szekéren kell utazni. Az atomerőművek építése - minden kifogás ellenére, amelyet velük szemben hangoztatni lehet - szükséges lépés a jövő energetikája felé vezető úton. A tudományos-műszaki haladás önmagában semleges a jóval és a rosszal kapcsolatban. Nem a technika antihumánus. Csak az emberek szándékai, a technika felhasználásának feltételei, jellege lehet antihumánus. Az utóbbiakat pedig a társadalmi formák, az adott társadalomban uralkodó viszonyok határozzák meg. A zöldek - mindenesetre sokan közülük - azáltal, hogy a következményeket (a tudományos-műszaki haladással együtt járó költségeket) támadják, szem elől tévesztik az okokat (a tőke hatalmát, a kisebbség hatalmát). Ebben rejlik ökológiai programjuk alapvető gyengesége. Tartós társadalmi alap híján ez utópiává változik. Az ,, ökológ iái, önigazgató, emancipált szocializmus“, amelyet Petra Kelly hirdet - nem egyéb, mint az utópisztikus kispolgári szocializmus egyik válfaja. A zöldeknek igazuk van, amikor az ökológia problémáit és a háború megakadályozásának, a leszerelésnek a kérdéseit a legszorosabban összekapcsolják. A háború természetesen egyúttal „ökológiai katasztrófa". Hogy nyugodtak lehessünk az emberiség ökológiai jövőjét illetően, meg kell állítani a fegyverkezési versenyt. Valamennyi globális probléma közül a leszerelés a legfontosabb, a leghalaszthatatlanabb. Csak ennek megoldása révén remélhető az ökológiai válság megakadályozása. ALEKSZANDR BOVIN A KGST-tagországok dolgozóinak személyes részvétele a problémák megoldásában, s abban, hogy az integráció kölcsönös előnyükre váljék, az üzemi és tudományos-műszaki kollektívák közvetlen nemzetközi kapcsolataiban nyilvánul meg. Jelenleg hónapról- hónapra egyre több példa van arra, hogy az ilyen régi kapcsolatok megerősödnek és újak keletkeznek. Hiszen a gazdálkodás és a tervezés koordinálása, a pozitív tapasztalatok cseréje a barátok között lehetőséget nyújt arra, hogy még ésszerűbben közelítsük meg a termelőerők, többek között a munkaerőforrások területi elhelyezésének és felhasználásának kérdését, továbbá szavatolja a gazdasági manőverezés szabadságát, s módot nyújt a szakosítás és a kooperáció elmélyítésére. Az ezekből származó közös előny pedig jóval meghaladja az egyes KGST-tagországok erőfeszítéseinek, vezető ágazatai, termelési egyesülései, legjobb kollektívái eredményeinek egyszerű matematikai összegét. Ez az igazság, az igazság pedig mindig konkrét. Éppen ezért ennyire értékes a körülbelül 60 szovjet és lengyel termelési és tudományos kollektíva konkrét együttműködése során gyűjtött konkrét tapasztalat. A szovjet emberek számára sok tekintetben tanulságos például a Csehszlovákiában, Magyarországon, az NDK-ban érvényes gazdasági mechanizmusok tökéletesítése. Az élelmiszerprogram teljesítése szintén megköveteli azt, hogy például felhasználjuk a bulgáriai vagy romániai mezőgazdasági-ipari komplexumok irányításának legjobb eredményeit. S van még egy ágazat, amely közvetlenül az emberek jólétének fokozását, jó hangulatát szolgálja. Az SZKP KB székházában a tudományostechnikai haladás meggyorsí-, tásának kérdéseiről rendezett tanácskozáson megállapították, hogy a Szovjetunió és a KGST-tagországok könnyűipari minisztériumainak tudományos kutatóintézetei nagy termelékenységű gépsorokat szerkesztettek divatos és szép ruhák gyártására. Négy év ' alatt egyelőre csupán 169 olyan, elektronikus irányítású automatizált gépsort készítettek és helyeztek üzembe, amely képes arra, hogy a termelést rövid idő alatt új termékek gyártására állítsa át - ez igen fontos, ha követni akarjuk a változó divatot, és igyekszünk kielégíteni a lakosság igényes ízlését és növekvő keresletét. Ezeken a futószalagokon a munka termelékenysége 20 százalékkal nagyobb, a kiváló minőségű termékek mennyisége kétszer akkora. Valamennyi konfekciós üzemnek ilyen technikai felszereléssel történő ellátása több mint 200 ezer dolgozó más célra történő felszabadítását tenné lehetővé, s emellett a minőség fokozott javításával összefüggő feladatok komplexumát is megoldaná. A KGST-országok tavaly júniusi felső szintű gazdasági tanácskozásáról kiadott nyilatkozat külön megállapította:- fontos iránynak kell tekinteni a termelési kooperáció széles körű fejlesztését és közvetlen kapcsolatok létrehozását az egyesülések, vállalatok és szervezetek között;- e célból a KGST-tagországok kedvező feltételeket fognak létrehozni ahhoz, hogy az önálló gazdasági elszámolás alapján közös cégeket, vállalatokat és más nemzetközi gazdasági szervezeteket alapítsanak. A 2000-ig terjedő időszakra érvényes szovjet-lengyel és szovjet-csehszlovák együttműködési programok - ezen ajánlások alapján - elsősorban a termelési koncepcióra építő, ágazaton belüli együttműködésnek, a gazdasági szervezetek közvetlen kapcsolatainak a szélesebb körű fejlesztését, közös tudományos-kutatási, termelési és értékesítési egyesüléseknek és vállalatoknak a létrehozását irányozzák elő. Fokozódik majd például a munkamegosztás a ,,Robot“ szovjet-csehszlovák tudományos-műszaki egyesülés keretében készülő, egyeztetett termékfajták kidolgozása és gyártása teréo. A „Csehszlovákia - 1985“, Moszkvában nemrég bemutatott jubileumi kiállításon 12 rendkívül érdekes tárgy szemléltetően igazolta a csehszlovák és szovjet tudósok, mérnökök, munkások együttműködésének gazdag lehetőségeit, többek között az olyan kiemelt fontosságú területen, amilyen az automatika és a robottechnika. Ide tartoznak a közösen gyártott manipulátorok a' forgácsoló szerszámgépek és az öntőgépek kiszolgálására a nyomás alatti öntéshez, a hegesztő aggregátok, a gáz- kromatográf, és végül az együttműködés eredményességének csúcsa - a sorozatban gyártott ,,Magion“ geofizikai szputnyik. E tudományos-technikai problémák és eredmények mögött, úgy vélem, az ügynek valóban emberi oldala is van. A társadalmi-gazdasági fejlődés színvonalának kiegyenlítése és meggyorsítása során minden szocialista nemzet arra törekszik, hogy mindenre kiterjedő, komplex gazdaságot hozzon létre. A reális lehetőséget és az ilyen komplexség objektív célszerűségét azonban korlátozzák az állami keretek és a merőben természeti jellegű viszonyok, amelyek folytán egyes országok több, mások pedig kevesebb természeti erőforrással rendelkeznek. De mi legyen a nemzetek hatékony gazdaságával összefüggő problémáknak a megoldásával, gazdasági „teljesértékűségükkel"? Hiszen nekünk, a szocialista közösség országai állampolgárainak, közös eszményképeink vannak a civilizáltságról, mi a személyiség kibontakoztatására, minden ember tehetségének és képességeinek feltárására törekszünk. A személyiség kibontakoztatása, a különböző humán és szakmai hajlamok megnyilvánulása minden nemzeten belül csakis a sokrétű gazdaságon és a sokoldalú szellemi kultúrán alapul. Világos, hogy teljesen nemzeti alapon sok KGST-ország nem tudná hatékonyan fejleszteni sokágazatú termelését, az üzemek és a gyárak optimális teljesítőképességével együtt.. E problémának a megoldásához vezető út - szintén az integrációban“ rejlik, s többek között a nemzetközileg kölcsönösen összehangolt ágazatok, egyesülések, vállalatok szoros együttműködésén keresztül vezet, amelynél tekintetbe veszik és felhasználják valamennyi változás döntő tényezőjét - az emberi tényezőt. Azok a gyakorlati szakemberek, akik a KGST keretein belül állandóan ilyen kérdésekkel foglalkoznak, bizonyára nem mindig sejtik, hogy ezáltal általános filozófiai jellegű, humán problémák megoldásában is részt vesznek. OLEG SZTROGANOV AZ INTEGRÁCIÓ EMBERI TÉNYEZŐJE Hakászia, hakaszok Mi tagadás, a Szovjetunióban élő nemzetiségi csoportok és nemzetiségek jelentős hányadáról eléggé hézagosak az információink. Mit is tudunk például a száznyolcvanezer négyzetkilométernyi kiterjedésű Hakász Autonóm Területről? Semmit vagy alig valamit. Márpedig nagyon is megérdemli a figyelmünket. Novoszibirszktől, e negyvenszer- negyven kilométernyi nagyságú, másfél milliós lélekszámú metropolistól két órányi repülőútra, délkeleti irányban, a Jenyiszej felső folyásánál található ez az autonóm terület. Fővárosa az 1676-ban alapított Abakán. Létrejöttekor a város a cári hadsereg ide irányított helyőrsége részére épített erődítményből és néhány kiegészítő épületből állt. Az őslakók büszkélkedve hozzáteszik, hogy Hákászia már az időszámításunk előtti második évszázadban virágzó birodalom volt, fejlett mező- gazdasággal és gazdag írásos kultúrával. Később azonban a mongolok leigázták népét, s Hakászia fejlődése évszázadokra megtorpant. (A több mint kétezer éves múlt ősi temetkezési helyei, a kurgánok ezrei most is hirdetik a hajdani fejlett kultúra emlékét.) A terület és az ott élő őslakók életének fellendülése a szovjethatalom évtizedeihez fűződik. Jellemző, hogy Abakán lakosainak száma 1931 -tői 1985-ig tizenötszörösére: tízezerről százötvenezerre növekedett. Ma már fejlett gépipara, építőipara, élelmiszeripara és könnyűipara van. Az abakáni vagongyárban évente sok ezer vasúti kocsit és konténert gyártanak a Transzszibériai és a Baj- kál-Amúr Vasútvonal részére. Abakán fontos vasúti, folyami és légi közlekedési csomópont. A Jenyiszej partján egész hegyvonulatokat látni hófehér és további húszféle színárnyalatú márványból, s gazdag réz-, cink-, arany- és ezüstlelőhelyeken folyik az értékes ércek bányászata. Hakásziában a gabonatermesztés, az állattenyésztés is erőteljesen kifejlődött. Erről tanúskodik a gyorsan gyarapodó szarvasmarha- és juhállomány, s az Abakáni Húsfeldolgozó Kombinát, amelynek termékeit Szov- jetunió-szerte ismerik és kedvelik. Larissza Areskova, az SZKP abakáni városi bizottságának titkára elmondja, hogy ez az autonóm terület voltaképpen csak az első lépéseket tette meg a fejlődés útján. Lehetőségei szinte kimeríthetetlenek. További fejlődésének nagy lendületet ad, hogy itt épül a szajano-szusenszkojéi vízi erőmű, amelynek munkálatait hét évvel ezelőtt kezdték meg, s néhány hónapon belül befejeződik. A valószí- nűtlenül tiszta, fenékig áttetsző vizű Jenyiszej V alakú sziklavájatában épülő erőmű hatmillió négyszázezer kilowattóra teljesítményével a világ legnagyobb ilyen létesítménye lesz. Kétszáznegyvenöt méter magas gátját tízmillió köbméternyi vasbetonból építették. Ez a vízi erőmű állítja majd elő a világon a legolcsóbb elektromos energiát. Egy kilowatt áram önköltsége mindössze egyszázad kopejka lesz. összehasonlításként Areskova hozzáteszi, hogy az atomerőművek és a hőerőművek 1,5-3 kopejkáért állítanak elő egy-egy kilowattnyi elektromos energiát. Milyen az időjárás? A nyár - bár rövidebb a miénknél - itt is nyár. Ottjártunkkor, július derekán Abakán- ban és környékén plusz huszonöthuszonhat fokot mutatott a hőmérő. A Jenyiszej csodálatos szépségű völgyében szedték az uborkát, virágzott a paradicsom és a görögdinnye. Ezeken a helyeken az ezer-ezerötszáz méternyi magasságú hegyvonulatok zárják el az északi hideg szelek útját, s a völgyek ölében csaknem a Közép- Európainak megfelelő mikroklíma alakult ki. A háztáji kertekben virít a rózsa, s a kísérletező kedvű amatőr kertészek rövid tenyészidejű szőlőt is termesztenek. Igaz, ezen a tájon a hosszú téli hónapokban nem ritka a mínusz negyven-negyvenöt fok sem, a rózsát és a szólót bizonyára nem könnyű megkímélni a kegyetlen fagytól. Mert Hakászia, bár Szibéria déli harmadában, mégiscsak Szibériában található. BERTALAN ISTVÁN
