Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-08 / 45. szám
temetés pontosan tízkor kezdődött, és ez meglepte a résztvevőket. Az eső kitartó- ogott. Többen titokban az órájukra pillan- féltek; hogy az eső az elhúzódó szertárit kárt tehet öltözékükben, agába roskadt férj, Nikola, orvos. Toni, ütőiéivé, erősen tartja. Csodálatra méltó /agy éppen aggasztó -, ahogy az anyja viselte. Fiatalsága ellenére tudta, hogy I tennie, nem úgy mint az apja, akivel sok akadt. Nikola teljesen átadta magát a fájtak. Egyszerű ember, minden fantázia és nélkül, teljesen a munkájának, betegei- Sokszor feltette önmagában a kérdést, lastát mivel vonzotta magához. Mindene asszony: a barátnője, kedvese, menedé- boldogsága. Nem volt olyan, mint ezek ani emancipált asszonyok, akik elhanya- a családjukat. Hányszor mondta, hogy esebben takarít, főz. De a hivatása gyak- szólította otthonról, utaznia kellett. Pa- idott, hogy a munkája miatt reprezentatí- llett öltözködnie. Nikola néhányszor nem nmei figyelte, amint az asszony az irodá- zatérve, gyorsan öreg háziruhájába bújt, üt lerúgva, kecses lábát papucsba bújtatni, nem volt még egy ilyen asszony, ürű, és még sem beképzelt. A férfiak jongták, de ő csak kinevette őket. Fele- t és anyának lenni - ez jelentette a szá- z igazi életet. Vlasta, Vlasta... Nikola sírt, meghalt, sír most is, a fia átöleli, vigasz- likola hangosan feljajdul, a könnyei elho* iítják a szemét, úgy érzi, nem bírja , mindjárt meghasad a szíve. Jen részvéttel figyelte, hogyan szenved férje. Szegény! Ki tudja, milyennek látta égét, bizonyára szentnek. Szent... Ironi- ejti ki magában ezt a szót. Vlasta, aki a férjét a munkatársaival, Vlasta, akinél olt szenvedélyesebb asszony, aki még képes volt, hogy elcsábítsa a húga férjét. Jen lopva Vesnát nézi, nem, ő sohasem semmit. Hihetetlen, hogy a felesége, t, Vlastát tartotta a legjobb barátnőjének, sn, Vlasta aztán nagy színésznő volt. Az fogva vezetett minket, gondolja Mladen. valaki, aki ismerte a valódi Vlastát? Miami szerette őt, de nem tudott élni nélküle. Ihatatlan volt, fekete hajú szépség, aki londított minden férfit. Mladen gyorsan •te, hogy egyszerű, felületes, sót fárasztó Dlt benne valami ellenállhatatlan. Igyeke- ifinomultnak lenni, de ez sehocjysem t neki. Szájában minden szó kétértelmű- lyönyörú testén a legegyszerűbb ruha is á vált. Mladent megrázta a kedvese halála. De nem uraiKodott el rajta a szomorúság; mert egyszerűen nem hitte el, hogy ez a gyönyörű haj, azok a szenvedélyes ideges kezek mindörökre élettelenné váltak. Vesna ma még inkább, mint máskor, tudatában volt annak, hogy nem néz ki jól. A fekete nagyon rosszul állt neki. Felemelte a kezét, hogy megigazítsa a kalapját, és ekkor megérezte, hogy Mladen milyen furcsán nézi. Vajon mit gondolhat? Eszébe jutott a szóbeszéd a férjéről és a nővéréről. Nem volt titok számára testvére vonzalma a jóképű férfiak iránt. Mladen pedig nagyon vonzó férfi. Óh, hogy szerette őt! A férje viszontszerette, mert a legjobb barátja, ideális élettársa, egyenrangú partnere volt, de hiányzott belőle Vlasta kirobbanó nőiessége. Legalább biztosan tudná, hogy a szóbeszéd férje hűtlenségéről, igaz-e. Vesna még emlékezett rá, hogy a nővére, még mint kisgyerek, nem tudta elviselni, ha neki valami jobban sikerült. Pedig az eltelt évek alatt sokszor és sok mindenben fölülmúlta Vlastát. Igaz, hogy még mindig inkább kényelmes, mint szép cipőkben jár, és a frizurája sem modern, de elismert egyetemi tanár hírében állt, és boldog házasságban élt. Az egyik testvér olyan szeretett volna lenni, mint a másik, ezért gyűlölték egymást, de olyan jól leplezték érzelmeiket, hogy a testvéri szeretet példaképének tekintették őket. Most Vlasta halott. Vajon Mladen búsul-e utána? Szerette-e őt? Vesna Nikolát nézi, aki éppen a könnyeit törülgeti. Érzi, hogy valaki megfogja a kezét, s tekintete Mladen melegséget, szeretetet sugárzó tekintetével találkozik. Rámosolygott, és most valóban boldognak érezte magát. Megszólal a harang, a menet megindul a sírhoz. Elrendezték a virágokat, koszorúkat, s mindenki elindul a kijárat felé. Toni megpróbálta meggyőzni az apját, hogy ők is menjenek haza. De Nikola képtelen volt elfordítani a tekintetét a földkupacról, amely alatt a halott feküdt. Minden iránt érzéketlen, süket, vak és merev volt. Gorombán ellökte a fia kezét és pár lépéssel eltávolodott tőle. Milyen fiú ez? Az anyja meghalt, és ő teljes nyugalommal, higgadtan irányítja a dolgokat. Nikola érzi, hogy a cipője átázott, és egyáltalán nem csodálkozik, hogy ez elégtétellel tölti el. A fiú valamit mondani akar, de aztán eltekint minden megjegyzéstől. Az apja olyan soká vak volt, minek fölnyitni most a szemét? Toni fáradtan a közeli vendéglő felé veszi útját. Teát fog inni, hogy legyen ereje az apját hazavonszolni. Lehet, hogy közben eláll ez az átkozott eső, gondolja, és aggódva tekint a végtelen ólomszí- nü égre MARKOVICS KATALIN fordítása 'aszlag i mi falunkban egy vissza- n ellenszenves pasas, aki iI estig a kocsmában leb- igalábbis azt hiszem, igaz ásom, mert valahányszor ugattam, mindig a söntés- 'tam őt. m, hogy most magamat is tem, hiszen, ha láttam, faszlag - furcsa, de így tz illetőt - folyton a pultot torta, akkor nekem is gyak- g kellett ott jelennem. Mit m, arrafelé, ahol szület- i is naponta gyülekezőhely zó. Persze nem csupán iatt, mérnek ott pálinkát is, orokat bőven, de legnagyobb kelete mégiscsak a sörnek van. Én is szívesen fogyasztom e hűsítő italt, főleg nyári hőségben - mértékletesen. Minthogy mások is ugyanezt állítják magukról, érdemes lenne egyszer tiszta vizet önteni a pohárba (ezt most nem kell szó szerint érteni), vagyis el kellene dönteni, hogy hol a határ a mértéktelenség és a mértékletesség között. Azt hiszem, kitűnő példa lehettünk volna e fogalmak demonstrálására annak idején, Maszlag meg én. A kocsmai gyülekezés ellen ma sincs különösebb kifogásom. A helyiség tiszta, hús, egészséges, rendszeresen takarítják, szellőztetik és fertőtlenítik. Szúnyog kevesebb zümmög benne, mint más falusi épület belsejében. Csak ne akadna mindig egy-két dülöngélő alak, aki a világért sem akar megsérteni, ezért negyedóránként oldalba bök és parolázni kíván.- Isten hozott, hát te is megjöttél? - mondja. És felkínál egy rundot, amit nagy szabadkozás közepette el kell fogadni. így kívánja az illem. Maszlag soha nem jött oda hozzám, de úgy tett, hogy észreve- gyem, elvárja a köszönésemet.- Jó napot, Lajos bátyám!- mondom, s közben gondoltam, bátyja vagy ám a bakszamárnak.- Szerbusz, szerbusz - integetett kegyesen Maszlag.- Menj oda hozzá és fogjál vele kezet! - súgta a hátam mögül apám, s ha vonakodtam, még halkabban, de szigorúan hozzátette:- Rövidesen ő lesz a bíró. Bajosan lesz Maszlag bíró, gondoltam, de ki a fene tudja, hátha mégis. Odasomfordáltam a közelébe és alkalmas pillanatban nyújtottam felé a kezemet.- Jó napot, Lajos bátyám! - ismételtem meg a köszönést.- Isten hozott, Menyhért! Aztán csak billegtem egyik lábamról a másikra, mert e két mondattal elfogyott az egymásnak szánt mondanivalónk. S így ment ez húsz éven keresztül, míg Maszlag megöregedett és meghalt. Sose lett belőle bíró. Persze fölöttem is elszállt az idő, az öregek még jobban megvénültek de hűségesen látogatják ma is az ivót. Ha időnként hazalátogatok, a buszmegállótól önkéntelenül arra vezet az utam. Az ajtóban állókkal sorban kezet rázok, alig győzök kérdéseikre válaszolni.- Köszönöm jól. Hanem mit látok! Újabb Maszlag áll a pult előtt. Mintha csak feltámadt volna a régi. Enyhén elmosolyodom. Alig bírom leplezni meglepetésemet. Közben hallom a hátam mögött suttogó apámat.- Menj oda hozzá, mert alighanem ő lesz a bíró. CSICSAY ALAJOS SZERGEJ VIKULOV Felismerés Anyámnak A messzeségben én rádöbbentem mama, milyen keveset éltem veled, tenyeredet kezemben melengettem, mama, annyi mindennel tartozom neked. Ki tudja, kinek volt a hibája: olyan régóta utazom, s várok, gyakran álmodom, sok éjszakája, hogy küszöbödnél, az ajtóban állok. Rám nézel szép szemeddel bánatosan, olyan nagyon makacsul, fájón szótlan, keserűen, szemrehányóan, súlyosabb szemrehányás nincs a világon! Bocsásd meg, hogy gondtalanul éltem. Bocsásd meg nekem! - szólok újra halkan. Jóságod, mint levegőt lélegeztem és úgy képzeltem, örökké így van. Az utakon mindig úgy éreztem: tőled távol Is kísér tekinteted. Kezed milyen kevésszer melengettem mama, annyi mindennel tartozom neked! BENYÓ JUDIT fordítása fi 5 11 IL I "3 " CSONTOS VILMOS Október 11. Ezen a napon megnő a léptem, Egyetlen lépés - s új évbe értem. Már hetvenhétszer léptem ily nagyot, Szemmel tartva egy messzi csillagot, ' Amely kezdettől fogva csalogat, Kihuny olykor, majd lobban nagyokat... Mondják: csillaga van mindenkinek, Amely utunkat fényesíti meg. Van azonban az égnek fellege, Hogy csillagunkat elfödje - vele. Sok évem felét éltem én is úgy Nem a fényt láttam, hanem a borút. Nem a csillag fény jelezte: merre? A borút hitem foszlatta szerte. A remény gyújtott fénylő sugarat... S lépni biztatott erős akarat! Ezen a napon mind eszembe jut, Milyen göröngyös volt a gyalogút... Tovább milyen lesz, már nem kérdezem, Hisz minden lépés nehezebb nekem. S egész napon át ha üldögélek, Csillag, feléd is hiába nézek... 1985. október 11-én íratlanul találkoztak a parkban. Büszkén lépkedett az arany- üszi avaron, piros gyerekkocsit iga előtt, amikor vele szemben ■nszédos fasorból előbukkant kszínű gyerekkocsi. Egyszerre írték egymást. d van? - kérdezte 6 halkan. :erjozsám - felelte az asszony üdén. 3kem Lenocskám van. dketten elhallgattak, pedig oly ő telt el, amióta elváltak egy- I, sok mondanivalójuk lett volna, gattak, mert ma már értelmet- t volna arról beszélni, amiről öt ezelőtt kellett volna. Banális :at mondani, mint például „hogy megint minek. aérve, átadja fiát az anyjának, y a hálóba, beletemetkezik nába és csendesen elsírja van veled? - kérdi az anyja a. lálkoztam Szergejjel. ága Lenocskám, te tudod sban, hogy érted mindent megtennék, sőt még annál is többet, de a múltat visszahozni nem tudod... Ugyanabban az órában egy másik lakásban Fjodor Karpovics telefonba mondja a fiának:- Szergej, hagyd ezeket a dolgokat. Istenemre mondom, én nem ismerem Lenocskát, de semmi értelme annak, hogy így elkenődj. Mindent odaadnék azért, hogy boldog légy, de az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, az nem ébresztőóra... Tulajdonképpen mi is történt öt évvel ezelőtt? íme. Szergej a lehető legjobb hangulatban indult el élete legfontosabb randevújára. Lenocská- val megbeszélték, hogy elmennek az anyakönyvvezetőhöz, utána Lenocs- káékhoz, hogy bemutassa őt a szüleinek. Még másfél órájuk volt a találkáig, gondolta, van annyi ideje, hogy valami ajándékot vásároljon a Lenocska mamájának. Amint az autóbusz megállt, Szergej a kijárathoz lépett, majd amikor az ajtó kinyílt, a lépcsőre tette a lábát. Ekkor váratlan dolog történt - a varrás mentén szétfeslett a nadrágja. Szergej lopakodva indult haza útközben azonban megállt az első szabómühelynél.- összevarrná, kérem, gyorsan? - kiabálta már az ajtóban. A műhelyben egy kövérkés hölgy volt, aki telefonon beszélgetett valakivel. Úgy nézett rá Szergej re, hogy torkán akadt a szó. A következő húsz percben sok mindent megtudott a szakácsmúvészetról, mert a hölgy éppen ételrecepteket mondott a telefonba. De minden véget ér egyszer, a hölgy letette a telefonkagylót.- Késő van, fiatal barátom - mondta -, fél óra múlva zárunk és a fejünk sincs ki a munkából. Jöjjön el holnap.- De nekem most kell a nadrág, nem holnap. Számlázzon sürgős munkát, csak varrja össze!- Most sehogy se megy - válaszolt a hölgy kimérten. Ügy ment el Szergej, ahogy jött - szétfeslett nadrággal. Leült egy park lócájára, ott volt, amíg besötétedett, majd elindult gyalog haza. Mindennek vége. Mert Le- nocskával abban állapodtak meg, hogyha valaki elkésik, vagy nem jön el a találkára, az annyit jelent, mintha azt mondaná: „nem.“ sSv /1/fjlf IBfiTfil/fr De Lenocska sem érkezett meg a megbeszélt találkára. Nem azért mintha ,,nem“-et akart volna mondani! Ellenkezőleg, nagyon is „igen“-t akart mondani. De az történt, hogy vagy két órát várt a fodrászra, vagy három órát ült a búra alatt. Közben rádöbbent, hogy lekési a találkát, akár metróval, akár autóbusszal megy. Gyorsan elkezdett taxira vadászni. Úgy tíz perc múlva az egyik „megkönyörült“ rajta. A taxis, amikor megtudta, hová kell mennie, legyintett és azt mondta:- Sajnálom, de idejében kell hazaérnem, vacsorára. így hát Lenocska és Szergej találkájából nem lett semmi, és nem lett az esküvőből sem. Múltak az évek, ŐR új ismeretségeket kötöttek, de egyikük sem felejtette el a másikat. Ez nem tipikus eset, mondhatja az olvasó. Lehet, a dolog nyitja talán abban rejlik, hogy az a bizonyos hölgy, ott a szabóműhelyben, a Lenocska szeretett mamája volt, a sietős taxis meg Szergej papája. BÚS MÁRIA fordítása 4z i/rűísó miLET SANJA BRIZIC
