Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-08 / 45. szám
Még rágondolni is rossz: azon a bizonyos szerdai napon kínzó fogfájásra ébredtem. Oda se neki, mondtam hősiesen, majd elmúlik. Ám nem szűnt a fájdalom, s ráadásul kis idő múltán jókora göb jelent meg a bal orcámon. Nem használtak a fájdalomcsillapítók, de eredménytelennek bizonyultak a szomszédok ajánlotta „csodaszerek“ is. No, ennek már fele se tréfa, hümmögtek az ismerősök, orvoshoz kell menni. Végre rászántam magamat: félve igaz, de mégis benyitottam a rendelőintézet ajtaján. Aztán, szinte észre sem vettem, s az ügyes, biztos kezű orvos máris megszabadított rakoncátlankodó fogamtól. Most, hetek múltán, már mosolyogva mesélem dr. Emil Terem fogorvos-főorvosnak az esetet.- Bizony - jegyzi meg a nagykürtösi (Vel'ky KrtíS) rendelőintézet fogászati osztályának vezető szakembere -, az emberek többsége már csupán akkor nyitja ránk az ajtót, amikor késő és a szóban forgó fogat nem lehet megmenteni, csak eltávolítása segít a bajon. Ráadásul most már modern fogászati osztály és a községekben fogorvosi rendelők tucatja áll a betegek szolgálatára. A második világháború előtti években a mostani nagykürtösi járás területén egyáltalán nem rendelt fogorvos.- Az idős Balassa doktor húzott fogat mindössze - sorolja a főorvos -, holott maga sem volt képzett fogász. Dr. Oto Kriz, az első fogorvos, 1956-ban került Nagykürtösre (Ót dr. Emil Terem követte a sorban.) Amikor megalakult Szlovákia legfiatalabb járása, csupán két fogász rendelt a vidéken, Nem voltak körzeti fogorvosi rendelők, Kékkőbe (Modry Kamen), vagy Nagykürtösre jártak fogaik kezeltetésére az emberek. A járási sztomatológiai intézet 1974- ben nyiotta meg a kapuit. Egyedülállóan modern intézmény volt, Szlovákiában nem akadt párja: építése hat és félmillió koronába került. A drága gépek az idő folyamán elhasználódtak, két esztendeje ezért az egész berendezést korszerűsítették. A járás több földműves-szövetkezete és állami gazdasága anyagilag is hozzájárult az orvosi kellékek felújításához. Az ipolybalogi (Balog nad Ipl'om), bussai (Busince), ipolynyéki (Vinicá), szklabonyai (Sklabiná) és a závadai gazdaságok különösen kitettek ezen a téren magukért. A gondokra terelődik a szó.-Sajnos, - mondja Terem doktor - nem szívesen jönnek hozzánk dolgozni a fiatalok, pályakezdő szakemberek. A kis bányászváros ugyanis sok szórakozási lehetőséget nem tud nyújtani, a szabadidő változatos, kulturált eltöltésére alig van mód. Témát váltunk.- A meghibásodott fogazat utókezelése nehéz és költséges. Hatékonyabb a baj megelőzése. Ezért az óvodások és az alapiskolások között rendszeresítettük a fogorvosi ellenőrzést. Először Nagykürtösön, majd Alsósztregován (Dolná Stre- hová) nyílt iskolai fogászati rendelő. Szeretnénk ugyanezt a formát Csábon (Őe- bovce) is bevezetni, ám az épület korszerűtlen vízlevezető hálózata miatt több mint egy esztendeje raktáron porosodnak a méregdrága gépek. A körzeti iskola • Bőven akad munka a kürtösi iskolai rendelőben (A szerző felvételei) tanulói pedig a lukanyényei (Nenince) rendelőintézetbe járnak fogápolásra. A járásban íny és fogágyerősítő tablettákat szednek a legkisebbek és az alapiskolák alsóbb osztályainak tanulói. A javulás jelei az ipolybalogi, bussai és nagy- csalomijai (Veiké Őalomia) iskolákban a legszembetűnőbbek ezidáig. Nagykürtös három óvodájában a gyerekek számára - a fogorvosok útmutatása szerint- fogászati sarkokat rendeztek be a tanítónők, ahol is az apróságok élethű bábukon gyakorolhatják a fogkezelés módozatait. A járás területén nyolc körzeti fogászati rendelő működik, Nagykürtösön tíz fogorvos dolgozik, no és egy iskolafogász, dr. Karol Tenk, a Lenin utcai 2. számú alapiskolában. Tenk doktor és Anna Jakubeková egészségügyi nővér mintegy 2000 iskolás gyermek fogainak az ápolását végzi rendszeresen. Munkájuk van elég, de tevékenységük módfelett eredményes.- Egy tanév során - fog magyarázatba a bratislavai születésű fogorvos - minden hozzánk tartozó tanuló rágószervét legalább kétszer tüzetesen ellenőrizzük. Az óvodások és a kisiskolások be is tartják az utasításainkat, a gimnázium, meg a szakiskolák diákjai azonban többnyire szófogadatlanok. Pedig tudatosítani illenék mindannyiunknak: a fog testünk szerves tartozéka, hiányos működése számos szervi bajt eredményezhet. A rendelőbe bármikor bekukkanthatnak a gyerekek. Mi tagadás, megkedvelték Tenk doktort. Ha új verset, vagy dalt tanultak az órán, a tízórai szünetben már futnak is hozzá, elmondani, előadni azt. És mi a helyzet a falvakban? Ipoly- nagyfaluban (Vel'ká Vés nad Iplöm) Köteles Péter körzeti fogorvost kérdezem.- Közel az Ipoly folyó - tájékoztat készséggel -, a kutak mégis tiszták, a szövetkezet is ügyel a szennyvizek elvezetésére. Talajvíz nem tör fel sehol, a környékünkön a fogszuvasodás inkább a mértéktelen édességfogyasztás számlájára írandó. A falusi körzet mintegy 4700 felnőtt lakosa, valamint 200 óvodás gyermek és majd 300 alapiskolás diák fogának az • Emil Terem főorvos ellenőrzését végzi. A balogi tanintézménnyel remek a fogászat kapcsolata. Köteles doktornak van egy nagy panasza. Üzemanyagtakarékossági okokból megvonták körzetétől a szolgálati személykocsit. A műfogsor, fogpóttó betét készítéséhez elengedhetetlen, képlékeny, gyorsan merevedő mintát viszont a levétel utáni négy órán belül el kellene juttatni a járási sztomatológiai intézetbe, ahol eszerint elkészítik a szükséges formát. Késedelem esetén a fogorvos fáradozása hiábavalónak bizonyul, s a betegnek is újabb, elpazarolt munkanapjába kerül. A doktornak jármúigényét előre, írásban kell most benyújtania. Csupán egy a bökkenő: a páciens nem tudja előre, mikor fájdul meg a foga, nem jelentkezik be napokkal előbb, hogy számítani lehetne rá! Egyébként dr. Köteles Péter tizenkét éves gyakorlattal rendelkezik, a mellette segédkező Kovács Erzsébet egészség- ügyi nővér úgyszintén tizenkét esztendeje dolgozik. Dr. Emil Terem főorvos emígyen összeqzi a járási tapasztalatait:- Az idősebb emberek fogazatával já- rásszerte sok gond adódik, a legfiatalabbak rágószervei azonban, a rendszeres, alapos és lelkiismeretes szakorvosi ápolás következményeként, egészségesnek mondhatók. Talán jobb is a helyzet nálunk a szlovákiai átlagnál. ZOLCZER LÁSZLÓ Mga kincs a barátság * Brusno község egyik csendes mellékutcájában nemrégen épült szemrevaló emeletes családi ház Jaroslav Luptákék otthona. A boltíves kapu mögött virágágyások szegélyezik a példás rendben tartott udvart. Közöttük betonlapokból kirakott két keréknyomnyi utacska vezet a garázshoz. A negyvenkét éves házigazda ügyes kezű mesterember. Első munkahelyén, a medzibrodí villanytelepen dolgozik. Mint szerelő lépett be, de tavalyelőtt munkavédelmi előadó lett. A szabadidejében sem tétlenkedik. Otthon, a ház körül, a szomszédoknál vagy a rokonságban gyakran akad kisebb-nagyobb javításra szoruló elektromos szerkezet és egyéb, szintén mesterkezekre váró munka. Ezenkívül nyaranként rendszeresen szénakaszálást vállal a Medzibrodí Egységes Földműves-szövetkezet gépekkel nem művelhető rétjein.- Szüleim korán megtanítottak a munka szeretetére - magyarázza. - Egyetlen napomat sem tudom elképzelni valamilyen hasznos tevékenység nélkül. Amint pirkad, én is ébredek. A villanytelepi feladatok elvégzése után pedig megint csak akkor érzem igazán jól magamat, ha nem marad idő az unatkozásra. A feleségem ugyan szintén állásban van, de három gyermeket nevelünk, akik természetesen semmiben sem akarnak lemaradni a velük egykorúak mögött. Luptákék három lánya közül Lucia a legnagyobb. Első gimnazista Banská Bystricában. Az alapiskola minden osztályát kitűnő bizonyítvánnyal végezte el, és minden jel arra mutat, hogy ezentúl is megállja a helyét.- Lucka nemcsak bizonyítványaival szerzett sok örömet nekünk - büszkélkedik az édesanya. - Jószívű, szorgalmas, mindig segítőkész, sok mindennel foglalkozó, barátkozó természetű kislány. Ez utóbbi jó tulajdonságának köszönhetően családunk két évvel ezelőtt egy nagyszerű szovjet emberrel, Anatolij Pavlovics Rzseckij elvtárssal is közeli kapcsolatba került, aki 1944. augusztus 8-tól kezdve a végső győzelemig egy partizánbrigád parancsnoka volt ezen a vidéken. A ma Asztrahánban élő 71 éves Anatolij Pavlovié Rzseckij az utóbbi években többször pihent a brusnói gyógyfürdőben Egy ilyen alkalommal a helyi alapiskola pionircsapatának felkérésére elmesélte emlékeit az ellenállási mozgalom időszakából, majd végezetül felajánlotta, hogy szívesen elviszi Asztrahánba a szovjet pajtásokkal levelezés útján ismerkedni, barátkozni kívánó tanulók címét. A pionírcsapatból több mint harmincán jelentkeztek. Az orosz nyelv tanulásában jeleskedő Lucia Luptáková cime akkor Tatjána Rogovához került, akitől hamarosan megérkezett Brusnóba az első levél.- Kezdetben főleg az iskolában történtekről, tanulásról, hobbikról és helyi nevezetességekről írtunk egymásnak- mondja el Lucia a nála egy évvel fiatalabb szovjet kislánnyal kötött és azóta egyre erősödő barátság történetét.- Később a családunkat is bemutattam. Az erre érkezett válasz igen meglepett, mert csak akkor szereztem tudomást arról, hogy levelező partnerem a pionírcsapat meghívását oly szívesen elfogadott Rzseckij elvtárs unokája. Bevallom, egy kicsit büszke is lettem, amiért éppen ö választotta ki magának a címemet. A Brusno és Asztrahán közti nagy földrajzi távolság miatt több mint két hétig tart egy-egy levél útja. Luptákékhoz azonban mégis sűrűn érkeznek a Kaszpi- tenger melletti város postabélyegzőjével ellátott borítékok.- Tavalyelőtt kora tavasszal Tatjána megírta, hogy nagyapja újabb gyógykezelésre készül hozzánk- folytatja a történetet Lucia. - Szüleimnek mindjárt szóltam erről, és nagy-nagy örömömre még aznap felajánlották: hívjam meg nyaralásra az eddig csak fényképeken látott barátnőmet. Tatjána szívesen elfogadta a meghívást. Mivel a vendégvárást az Lucia Luptáková és Tatjána Rogová idei közös nyaralásának egyik pillanatát így örökitette meg a fényképezőgép. (Bátori János felvétele)
