Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-08 / 45. szám

Aj szú 9 i. XI. 8. Ha lehet, megduplázza... Jó egy óra van még hát­ra az indulásig. Pihenhet­ne, munkatársaival beszél­gethetne, de Makk/ Lajos, a Dunaszerdahelyi (Du- najská Streda) Autóközle­kedési Vállalat gépkocsive­zetője a jármű körül tesz- vesz. Ellenőrzi az autóbusz gumiabroncsait, a féket, s benéz a motorházba is. Indulás előtt sohasem mu­lasztja el ezt, minden bi­zonnyal ezért is tartozik a milliomosok családjába. 1,5 millió kilométert tett meg baleset nélkül.- Amint elértem a 18. életévemet, a szövetkezet­iben lettem traktoros - kezdi el a beszélgetést. - Szeret­tem a motort, a gépet, ezért megörültem, hogy mint sor­köteles a bevonulás előtt a Honvédelmi Szövetség autósiskolájában megsze­rezhettem teherautóra a vezetői engedélyt. A ka­tonaságnál is autóval jár­tam. Már akkor elhatároz­tam, hogy hivatásos gépko­csivezető leszek. A lesze­relés előtt lehetőségem nyílt, hogy letegyem az au­tóbuszvezetői vizsgát is. Mivel édesapja is a köz­lekedési vállalatnál dolgo­zott, ő is itt vállalt munkát. Kis, használt tehergépko­csit kapott, s amikor már bizonyított, rábíztak egy nagyobbat, korszerűbbet. Abban az időben cukorré­pát fuvarozott, de ott volt Csicsón (Őiőov) is, amikor a gátszakadás történt. Éj­jel-nappal dolgozott, részt vett a mentésben, a gáterő­sítésben.- 1969 elején végre au­tóbuszt kaptam. A Duna- szerdahely - Nádszeg (Trstice) járatra kerültem, majd a szlovák fővárosba vittem az utasokat. Kilenc év óta a járási székhely és Nyitra (Nitra) között közle­kedem. Az első időben egyedül jártam, így nem volt szabad szombatom és vasárnap is munkába kel­lett állnom. Nem zúgolód­tam, mert az igazat meg­vallva, jól jött a nagyobb kereset, ugyanis építkezni akartunk, öt éve már az új családi házban lakunk. Most már csak minden má­sodik hét végén kell szol­gálatba járnom, több idő jut a ház körüli munkára, a családra. Elhallgat, majd moso­lyogva folytatja.- A nagyobbik lányom már férjhez ment, a fiam 17 (A szerző felvétele) éves, a legkisebb lányom ötéves. Mindig sietek haza, hogy minél több időt tölt­hessek a gyerekekkel. Ez számomra a legjobb kikap­csolódás, no meg ha alka­lom nyílik a gombázásra. Örülök, ha az ismerősök meghívnak egy-egy hajtó­vadászatra. Azt mondják róla, rend- szerető, szavatartó ember. Sohasem késik, pontosan érkezik a megállókba. Lá­tásból már igen sok utast ismer. Mielőtt a megállók­ból elindulna, belenéz a visszapillantó tükörbe, nem szalad-e valaki, ne­hogy lemaradjon. Hogy megállta és megállja a he­lyét, azt az is bizonyítja, hogy felvették a párttagok sorába.- A túlzsúfolt országúton ma 'már nem könnyű, de azért lehet baleset nélkül közlekedni - önti szavakba véleményét. - Elsősorban arra kell ügyelni, hogy jó legyen a kocsi műszaki ál­lapota. Vezetés közben mindenre fel kell készülni, még arra is, hogy a szem­bejövő gépkocsi vezetője az útkereszteződésben ho­gyan fog viselkedni. Jóma­gam akkor is óvatos va­gyok, ha nekem van elő­nyöm. Mindig azt tartom szem előtt, hogy az utasa­im testi épségéért én va­gyok a felelős. Ö is került már kritikus helyzetekbe, de kivágta magát. Mivel korán reggel kell indulnia, főleg télen, amikor csúszósak az utak, nehéz a vezetés. Megtör­tént, s nem is egyszer, hogy megcsúszott a kocsi, csaknem keresztbe állt az úttesten s ügyességén mú­lott, hogy nem történt baj.- Az embernek szeretni kell a szakmáját - mondja. - A kisebb javításokat ma­gam végzem el, de ha vala­mivel nem boldogulok, ak­kor a műhelybeliek is segí­tenek, mindenkor készsé­gesek. A Karosa 234-es tí­pusú járművel már 350 000 kilométert tettem meg. Igyekszem úgy gondját vi­selni, hogy ne kelljen gene­ráljavításra vinni, így növel­hetem a motor élettartamát és csökkenthetem az üze­meltetési költségeket.- Tervei?- Ha az egészségem engedi, szeretném meg­duplázni a baleset nélkül megtett kilométereket... Remélem nem kergetek délibábot... Legyen leg­alább hárommillióm... Órájára néz. Szaladva indul az udvaron veszteglő járműhöz, de így is késik már két percet, látszik rajta, hogy bosszankodik emiatt. Az első megállón már min­den bizonnyal szokásához híven, mosolyogva fogadja az utasokat. NÉMETH JÁNOS A szocialista munka hőse iskolában is elújságoltam, sokan vártuk az érkezését. Anatolij Pavlovics Rzseckíj beutalója a brbsnói gyógyfürdőbe három hétre szólt. Luptákék úgy gondolták, hogy az unokája addig náluk nyaral. A kellemes vakációt és sok-sok élményt ígérő, gon­dosan összeállított programból viszont sajnos akkor távolról sem valósulhatott meg minden. Tatjána ugyanis már a harmadik Brusnóban töltött napon az önfeledt hancúrozás közben olyan sze­rencsétlenül csúszott meg, hogy eltörött a lába. Azonal kórházba kellett szállítani, ahol jókora gipszcsizmában feküdte vé­gig a következő több mint két hetet.- Borzasztóan bántott minkét az olyannyira várt közös kirándulások tervé­nek meghiúsulása -- sajnálkozik még most is Jaroslav Lupták. - Tatjánát na­gyon megkedvelte az egész család, és így valamennyien rendszeres látoga­tók lettünk a Banská Bystrica-i kórház­ban. Több ízben Rzseckij elvtárssal egy­szerre indultunk oda. Vele szintén köny- nyen ment a barátkozás. Útközben, majd a nálunk rendszerint esténként folytatott beszélgetések során sok mindent elme­sélt az életéről. Bámulatra méltó ember! A nagy honvédő háborúban előbb a déli frontokon harcolt. Az egyik ütközetben súlyosan megsebesült. Csaknem egy évig ápolták, de mégsem jött teljesen rendbe az egészsége. Ezért úgy döntöt­tek a felettesei, hogy véglegesen lesze­relik. Saját kérésére lehetett csak tagja Jegorovék partizánosztagának. Huszon- ketted magával mint ejtőernyős érkezett Szlovákiába, a nemzeti felkelés előkészí­tése idején. Első itteni feladatát, az SZLKP vezetőivel való kapcsolatfelvételt napokon belül teljesítette, majd a szlovák nemzeti felkelés kitörésekor az elsők kö­zött vonult be Banská Bystricába. A fa­siszták végső kiűzéséig sok helyen bizo­nyította hőstettekkel a bátorságát. A fel­szabadulás után a Szovjetunió több je­lentős építkezésén dolgozott. Csak tíz éve lett nyugdíjas... A vendégek elutazása előtt Tatjána tizenharmadik születésnapja alkalmából meghitt ünnepségre került sor a kórházi szobában. Luptákné díszes nagy tortát sütött, Lucia pedig testvéreivel együtt különféle apró ajándékokkal kedveske­dett, és vigasztalásul az egész család nevében egy másik brusnói nyaralásra hívta meg Tatjána (Rogovát.- Az újabb találkozásra idén augusz- «tusban került sor - idézi fel a most már nagyszerűen sikerült vakáció élményeit. - Tatjánát megint sokan vártuk. Miköz­ben a nagyapja a gyógyfürdőben lakott, mi bebarangoltuk az egész környéket. Meglátogattuk azokat a helyeket is, ahol Rzseckij elvtárs negyvenegy évvel ez­előtt harcolt. Néhányszor ugyan autó­busszal vagy vonattal kellett utaznunk, de amint édesapámnak akadt egy kis ideje, mindig készségesen vállalkozott a fuva­rozásunkra. Bratislavában és a Magas- Tátrában is vele voltunk. A hétvégeket pedig a családi nyaralónkban töltöttük el. Főzőcskéztünk, strandoltunk, énekel­tünk, négykezest játszottunk a zongorán, egyszóval mindvégig nagyon jól éreztük magunkat, rengeteg új élménnyel lettünk gazdagabbak. Természetesen azt is el­határoztuk, hogy ezentúl sem szakad meg a kapcsolatunk, hiszen Tatjána és Rzseckij elvtárs most már szinte család­tagnak számít nálunk. Luptákék szeptemberben két terjedel­mes levelet kaptak Asztrahánból. Az egyiket Tatjána, a másikat Anatolij Pavlo­vics Rzseckij küldte. Mindketten meleg szavakkal köszönték meg újra a szíves vendéglátást, és külön emlékeztették brusnói barátaikat az idén nyáron kötött megállapodásra: a legközelebbi találko­zásuk színhelye a Szovjetunió lesz. LALO KÁROLY KEZDEMÉNYEZŐ KOVÁCSMESTER (Hejzlar - ŐTK felvétele) A mikor október elején a benesovi járási pártbizottság mezőgazda- sági osztályán jártam, Josef Skrceny, az osztály munkatársa arról tájékoztatott, hogy a hetedik ötéves tervidőszakra kitű­zött feladatokat a járás mezőgazdasági üzemei maradéktalanul teljesítik, sőt, a gabona-, a repce- és burgonyater­mesztésben, a tej- és hústermelésben túl is szárnyalják az előirányzottat. A járás, amelynek székhelye csupán 45 kilomé­terre van Prágától, fontos szerepet tölt be a főváros ellátásában. Mintegy ötezer hektáron termesztenek itt burgonyát, s a gabonafélék termesztésében, vala­mint az állattenyésztésben teljesítmény szempontjából másodikok a Közép­csehországi kerületben. Mindez azonban nehezen képzelhető el az itt élő és dolgo­zó emberek áldozatos munkája nélkül. Közéjük tartozik Jindfich Vycpálek, a Be- neáovi Állami Gazdaság gépjavítója is, aki az idén a prágai várban május 1. előestjén vette át a Szocialista Munka Hőse arany csillagja viselésére feljogosí­tó oklevelet. A KOVÁCSMESTERSÉGET VÁLASZTOTTAM... Jindrich Vycpálekkal a gazdaság szak- szervezeti bizottságának irodájában be­szélgettünk.- Huszonhét esztendeje dolgozom a gazdaságban, s azóta óriási változások történtek a mezőgazdaságban, de az én munkámban is - mondja, amikor pályafu­tásának kezdetei iránt érdeklődöm.- Hatan voltunk testvérek, apám né­hány hold földön gazdálkodott, de az kevés volt megélhetésünkhöz, munkát vállalt az útkarbantartóknál. Mondanom sem kell, hogy mi gyerekek is részt vettünk a munkában, a mezőn, a ház körül. Teltek az évek, s elérkezett Jindrich pályaválasztásának ideje. Otthon meg- hányták-vetették a számba jövő szakmá­kat, s végül a kovácsszakma mellett dön­töttek.- Nagyon is egyetértettem szüleim döntésével, hiszen a kovácsmesterség nagyon közel állt hozzám, sokat leske- lődtem a falu kovácsműhelyében. A Tyn nad Vltavou-hoz közeli Hnévko- vicében, két és fél évi tanulás után kap-/ tam meg a kovács- és a patkolókovács szakmára feljogosító oklevelet. Akkor, az ötvenes évek vége felé, még sok ló volt a mezőgazdaságban, nagy szükség volt a patkolókovácsokra, de a szövetkeze­tek, állami gazdaságok kovácsműhelyei­ben is volt elég javítómunka. 1958. már­ciusában léptem a Beneáovi Állami Gaz­daság szolgálatába. Azóta sincs más munkahely bélyegzője személyi igazol­ványomban. ..-Jól emlékszem arra -folytatta Jindrich Vycpálek, - hogy a gazdaság mariánovi- cei javítóműhelyében a bognárokkal dol­goztunk együtt. Ők készítették a szekere­ket, a kerekeket, mi pedig ezeket vasal­tuk meg. Közben lovakat patkoltunk. De nemcsak lovakat! Még ökröket is vezet­tek műhelyünk elé, hogy patkoljuk meg őket. MINDIG TÖRI VALAMIN A FEJÉT A mezőgazdasági munka korszerűsí­tése, az új technika háttérbe szorította a kovácsmesterség egyes műveleteit, de ugyanakkor sok-sok új elemmel gazdagí­totta is. Jindrich Vycpálek is újabb és újabb mesterségbeli ismereteket sajátít el, úgymond „menet közben“, mert a gazdaság központi javítóműhelyében erre nagy szükség van. Az évek során Jindfich Vycpálek több értékes újítási javaslatot terjesztett elő. Munkatársai úgy ismerik, aki „mindig töri valamin a fejét". Az ő kezdeményezésé­hez fűződik a gazdaságban a megkemé­nyedett műtrágya szétzúzására alkalmas berendezés létrehozása. Ez a szerkezet tíz munkaerőt és hetven munkanapot takarít meg évente! A kovácsmester ré­szese volt két mozgóetetö megtervezé­sének. Ezekkel az „etető járművekkel“ szállítják a gazdaság liánéi üzemegysé­gébe - ezer hízóbika számára - a keve­réket. Vagy: amikor a neátéticei gazdasá­gi udvarban a takarmánykeverő fölé tetőt húztak, a szállítóvállalat valamilyen okból képtelen volt befejezni a munkát. Ekkor Jindrich Vycpálek önként jelentkezett: brigádommal elvégzem a csarnok tető- szerkezetének felépítését! Szavát meg is tartotta. Amikor aratás idején a gabona­raktáraknál sokat kellett vesztegelniük a teherautóknak, míg a platóról leönthet­ték a gabonát, ismét 6 jelentkezett, összeállított egy munkacsoportot, s né­hány nap alatt a gond megoldódott. A bri­gád kiszélesítette a gabonaraktárak ra­kodóteret, s tetőt húztak föléje. így a kombájnoktól érkező tehergépkocsik azonnal' leönthették rakományukat... Meggyorsult az aratás üteme, a mini­mumra csökkent a várakozási idő, s mivel ezután nem kellett igénybe venni átme­neti - sokszor távol eső - raktárakat, csökkent a szemveszteség is, s gazdasá­gosabb lett az üzemanyagfogyasztás. ÖNZETLEN TAPASZTALATÁTADÁS- Vycpálek elvtárs természetes tekin­télynek örvend mind munkatársai, mind a járás gépjavítói körében - egészíti ki a gépjavítóról kirajzolódó képet Josef Skrőeny. Tőle tudom meg, hogy a Bene­sovi Állami Gazdaság kovácsát szívesen látják különféle szakmai tapasztalatcse­réken. Jindfich Vycpálek szerény, meg­fontolt, dolgos ember, aki kötelességé­nek tartja, hogy tudását, tapasztalatait önzetlenül átadja a fiataloknak. E tulaj­donságai miatt választották több párt­szerv tagjává. Azon kívül, hogy betölti a gazdaság központi javítóműhelyében a pártalapszervezet elnöki tisztségét, négy éve tagja a kerületi pártbizottság­nak, 14 éve pedig a gazdaság nagyüzemi pártbizottságának.- Azon vagyunk, hogy a fiatalok jól tanulják meg tőlünk a szakmát - szól közbe Jindfich Vycpálek. - Tény, hogy a mai fiatalok mások, mint mi voltunk. De hát körülményeik, életfeltételeik is mások, mint a mi időnkben. Vallom, hogy meg lehet őket tanítani a munkára - még ha ez néha több türelmet is igényel tőlünk. De ebben nagy szerepe van a családnak is, a munkahelyi légkörnek, a felelősség­tudat kifejlesztésének. Látom ezt a gépja­vításnál. Az, aki szereti munkáját, jobban vigyáz a rábízott gépekre, ritkábban jele­nik meg a javító-részlegen, de sajnos, vannak állandó ,,ügyfeleink“ is. A fiatalo­kat példamutatással, a hiányosságok okainak feltárásával és bizalommal kell rávezetni arra, hogy öntudatos dolgozók­ká váljanak. A TETŐ NÉLKÜLI GYÁRTELEP Jindfich Vycpálek nem az az ember, aki pihenni kíván a babérokon. Jelenleg azon tűnődik, miként lehetne helyrehozni azokat a régebben épített igtállóépülete- ket, amelyekben télen hiefé'g van.-A neététicei nagyistállóban például befagyott télen a víz, s a takarmányada­golók felmondták a szolgálatot. A terve­zők ugyanis megfeledkeztek arról, hogy tekintetbe vegyék az időjárási viszonyo­kat. Polisztirénlapokkal kell befednünk az istállófalakat... Ugyanakkor nagy elismeréssel szól a gépesített szénaraktározás előnyeiről, az ötletes raktározási módról:- A szénát rostélyokra rakják, s a ros­télyok alatt beépített ventilátorok biztosít­ják az öngyulladás megelőzését, illetve a széna utólagos szárítását.- A mezőgazdaság egy hatalmas tető nélküli gyártelep - folytatja - ahol még mindig nagy szava van a természetnek. Nem lehet például elhalasztani a zöldta­karmány betakarítását. De ma már gépek nélkül szinte elképzelhetetlennagyüze­mi mezőgazdasági munka. Sok az új gép, s nekünk gépjavítóknak érteni kell hozzájuk, meg kell őket ismerni kívülről- belülről. Ezen a területen gondolkozó, ötletes emberekre, összehangolt munka­kollektívákra van szükségünk, mert a mi munkánktól is sok függ: a vesztegelő, hibás gépek nagy veszteséget jelentenek a gazdaságnak. A Szocialista Munka Hőse arany csil­lagja viselésére feljogosító oklevélen az olvasható, hogy Jindfich Vycpálek ezt a megtisztelő címet „a szocialista mező­gazdaság fejlesztése terén végzett soké­vi áldozatos munkásságáért és elkötele­zett politikai munkájáért“ kapja. A kitüntetett eddigi munkássága, pél­damutató helytállása bizonyítja, hogy rá­szolgált társadalmunk nagy elismerésé­re SOMOGYI MÁTYÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom