Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-08 / 45. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1985. november 8. XVIII. évfolyam 45. szám Ára 1 korona A Moszkvai Szatirikus Színház egyike a legismertebb szovjet társulatoknak. Felvételünkön az együttes tagjait láthatjuk Valentyin Rozov: A siketfajd fészke című művének egyik jelenetében. A Szovjet filmek fesztiválján vetítik Jurij Ozerov Harc Moszkváért című új filmjét. Az Iverlja énekegyüttes Grúziából érkezik hazánkba. (APN-felvételek) ★ 1 IMI IMIM IMHWMI ★ Évről évre visszatérő szép hagyomány, hogy a barátsági hónap alkalmából hazánk városaiban és számos faluban is olyan rendezvényekre kerül sor, amelyeken neves szovjet művészeket, kiemelkedő műveket láthatunk, hallhatunk. Idén, felszabadulásunk jubileumi évében, az elmúlt esztendőkhöz képest is gazdagabb, változatosabb lesz a műsor, hiszen most kezdődnek nálunk a szovjet kultúra napjai. Ismét világhírű szovjet szólisták, előadók érkeznek hazánkba, hogy ezreket részesítsenek emlékezetes élményben, s a művészet sajátos eszközeivel szolgálják a két testvéri ország közötti barátság és együttműködés további elmélyítésének, egymás kulturális értékei alaposabb megismerésének nemes ügyét. Ez az esemény jó alkalmat kínál arra, hogy végiggondoljuk: életünkben, ember- és társadalomformáló céljaink megvalósításában milyen fontos szerepe volt és van a szovjet kultúrának. Ismeretes, hogy Európa haladó gondolkodású dolgozóihoz, értelmiségeihez hasonlóan, a baloldali érzelmű cseh, szlovák, magyar és más nemzetiségű munkások, írástudók és mások az októberi forradalom győzelme óta Moszkvára, a fiatal szovjet állam heroikus küzdelmeire vetették vigyázó szemüket és reménykedő tekintetüket. Fábry Zoltánnak az írók közül Európában, John Reed könyve kapcsán, az elsők között méltatta azt, hogy a szovjetek országában az „emberiség történelmének új, teremtő napjait élik". Milliók számára nyújtottak erkölcsi, szellemi erőt Gorkij és Majakovszkij művei, Eizenstein, Pudovkin és Dovzsenko filmjei, amelyek ma is az egyetemes kultúra örök becsű kincsei, és egyben - más kiemelkedő művel együtt - igazolják a pártosság és népiség lenini elveinek, a kultúra társadalmi szerepéről alkotott kommunista tanításnak az életképességét. Tudvalévőén a dél-szlovákiai munkásmozgalom kibontakozásában nem kis szerepet töltött be a szovjet kultúra is. A titokban terjesztett, kézből kézbe vándorló, s így is ezrekhez eljutó irodalmi alkotások, a munkásdalárdákban énekelt kórusművek, a munkásszínjátszók által előadott, szociális és más elevenbe vágó témát feldolgozó, mozgósító erejű drámák kétkezi munkások, értelmiségiek tízezreinek tartását, szebb jövőbe vetett hitét erősítették. A szovjet kultúrának ugyancsak jelentős érdeme volt abban, hogy a huszas évektől kezdve - a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit fokozatosan felismerve- hazánkban is a cseh, a szlovák, a magyar, a német és más nemzetiségű dolgozók ezrei váltak kommunistává, forradalmárrá, akik közül sokan fegyverrel a kezükben is harcoltak eszméink győzelméért. Szavakkal szinte lehetetlen ecsetelni, hogy a nagy honvédő háború vérzivataros éveiben milyen erkölcsi támaszt jelentett a kommunista, az antifasiszta harcos számára akár csak egy-egy vers, dal. Mert a múzsák ezúttal nem hallgattak: szovjet és más országbeli írók fegyverrel és tollal harcoltak a barna veszedelem ellen. Konsztantyin Szimonov a lövészárkokban rótta papírra a hazaszeretet, a hősiesség megannyi példáját, Soszta- kovics a német fasiszták által körülzárt és éhhalálra ítélt, de hősiesen kitartó városban írta világhírű 7., leningrádi szimfóniáját. C S kinek ne élne az emlékezetében Bondarcsuk egyszerre fölemelő és szívszorító filmje, az Emberi sors, amely nemzedékek egész sorát emlékeztette - és emlékezteti- a háború borzalmaira. A szovjet művészetnek ez az ága ma is szüntelenül terebélyesedik, hiszen amint azt Vasil Bikov Lenin-díjas belorusz író a budapesti Európai Kulturális Fórumon mondta, „napjainkban, amikor új háború fenyeget, szüntelenül emlékeztetni kell az emberiséget azokra a szörnyűségekre, amelyeket csak a minap élt át. Alig negyven éve. Az emlékeknek élniük kell. Az emlékezet bizonyos mértékig a béke garanciája." Ha már a kortárs szovjet kultúránál tartunk, akkor feltétlenül szólni kell a napjaink, társadalmunk erkölcsi problémáit, emberi vonatkozásait fölvető, világszerte nagy visszhangot kiváltó művekről, Gelman Prémiumjáról, Jevtusenko verseiről, Ajtmatov regényeiről és sok-sok felfigyeltető alkotásról, amelyek a szovjet művészek és művészet közéleti bátorságát, a fejlett szocialista társadalom jelenéért és jövőjéért érzett felelősségét és eszméink iránti elkötelezettségét tükrözik. A jövő héten kezdődő szovjet kulturális napok jó alkalmat kínálnak valamennyiünk számára, hogy személyesen vagy a képernyőn újabb olyan alkotásokkal ismerkedjünk meg, amelyek valamiképp rólunk, a mi gondolatainkról, érzelmeinkről is szólnak, hiszen azonosak társadalmi céljaink, más népekhez hasonlóan közös a vágyunk: szeretnénk szebb és békés jövőt teremteni gyermekeink, s az utánunk következő nemzedékek számára. A szovjet kultúra követei tehetségükkel, a művészet eszközeivel ezúttal is - híven a gazdag hagyományokhoz - az emberiségnek erről a békességóhajtásáról, jelenünket és jövőnket formáló erőfeszítéseiről, munkálkodásáról vallanak majd. Minden bizonnyal meggyőzően és magávalra9ad0an SZILVÁSSY JÓZSEF
