Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-25 / 43. szám

Minden idők legnagyobb szabadfogású birkózó VB-je V Egyetlen sportág egyetlen világ- versenyének sem használ, ha az odaítélés után az illető ország le­mond a rendezés jogáról. Különö­sen akkor nem, amikor már csak alig fél év van hátra a kezdésig, mint ez idén történt a szabadfogá­sú birkózó-világbajnoksággal. így lett aztán Budapest a 23. szabadfo­gású birkózó világfesztivál házi­gazdája és a rövid felkészülési idő ellenére kiválóan látta el feladatát. Nem túloztak azok a szakemberek, akik azt állították, hogy ez a világ- bajnokság volt a fogásnemben minden idők legnagyobbja. A lét­számot tekintve mindenképpen. Harmincöt ország 213 birkózója lé­pett szőnyegre a Budapest Sport- csarnok három szőnyegén. NÉVSOROLVASÁS. Persze nemcsak a résztvevők száma adja egy-egy világ- verseny rangját, hanem az is, hogy mi­lyen tudású versenyzők szerepelnek. Bu­dapesten öt olimpiai bajnok és 8 korábbi világbajnok lépett szőnyegre. Közülük hárman az olimpiai bajnoki címüket a leg­utóbbi Los Angeles-i csonka olimpián szerezték: ez a három amerikai verseny­ző David Schultz (74 kg), Mark Schultz (82 kg), és Bruce Baungartner (139 kg), a további két olimpiai bajnok a bolgár Rajcsev (74 kg) és a szovjet Szergej Bjeloglazov (57 kg) még Moszkvában szerezték ezt a címüket. A világbajnokok közül a legkönnyebbeknél a KNDK-beli Kim Csői Hvan; az 52 kilogrammban a legutóbbi VB-győztes Valentin Jorda- nov mellett még az NDK-beli Reich is győzött korábban; ugyanez volt a helyzet a 68 kg-ban, ahol a bolgár Sterev és a szovjet Fadzajev is volt már világelső, míg a 62 kilóban az ugyancsak szovjet Alekszejev, a 100 kilóban az NDK-beli Neupert volt eddig az „ügyeletes“ világ­bajnok, és szinte természetes, hogy az 57 kilóban Szergej Bjeloglazov. Sok olyan korábban VB-t nyert versenyző hiányzott - különösen a szovjet csapat­ból akiket a szakvezetők talán csak takti­kai okokból hagytak ki. Ha beválik a szak­vezetés számítása, olyankor az edzőnek senki sem tehet szemrehányást. Az öt aranyérem megszerzése után aligha ró­ják fel a szovjet csapat főedzőjének, Jariginnpk a taktikázását, aki például ott­hon hágyta a 90 kilós olimpiai világ- és Európa-bajnok Oganeszjant. Őt viszont már ott bántotta, hogy inkább Tibilovnak szavazott bizalmat, mert 6 csak negyedik tudott lenni, s azt is csak azért, mert az előtte végzett iráni H. Mohebbit kizárták. * CSALÓDÁS. Érmet, esetleg érmeket várt a hazai szakvezetés Budapesten a héttagú csehszlovák csapattól. Erre külö­nösen a 82 kilós Lohynának lett volna esélye a legutóbbi világversenyek alap­ján. Akkor ugyanis szinte rendszeresen legyőzte a címvédőt - Budapesten az EB-n a bolgár Kamberovot, majd gyen­gébb versenyzőtől kapott ki a „bronz-' meccsen“; Kijevben a VB-n a szovjet Dzgoevet, s mégsem tudott dobogón vé­gezni. Tekintve, hogy tavasszal is negye­dik volt a lipcsei EB-n, szereplése csaló­dás, hiszen a negyedik fordulóban bú­csúzott. Nem tudta kiharcolni csoportjá­ban a negyedik helyet sem, hogy pontért mérkőzhessen. Ez sikerült Schwendtner Józsefnek, csak éppen ó maga várt jobb helyezést saját magától azért, hogy már a sorsoláskor elkerülte Bjeloglazovot és a bolgár Kalcsevet is. Aztán előbb kika­pott a japánok korábbi 52 kilós világbaj­nokától, Aszakurától, de váratlanabb volt veresége az amerikai Darkustól. Cso­portjában negyedikként végezve végül a 8. helyen kötött ki, úgy hogy nem lépett szőnyegre a jugoszláv Szorov ellen. Hogy még egy pontszerzője legyen a csehszlovák csapatnak, arról a VB- újonc Őernák gondoskodott, aki a 100 kilóban szintén a nyolcadik lett. „CSÚCSLISTA“. Ha végignézzük va­lamennyi induló eddig szerzett elmeit, az NDK korábbi 90 kilós világklasszisa Uwe Neupert volt az, aki a legtöbbször szere­pelt dobogós helyen világversenyen az­óta, hogy 1977-ben, vagyis immár 8 évvel ezelőtt elkezdte az éremgyűjtést. Azóta nem hiányzott világversenyről egyet kivé­ve - 1 982-ben - és mindig ott állt a dobo­gón. Az 1977-es Európa-bajnokságon úgy rajtolt a 90 kilóban, hogy az első helyen végzett, és ezüstérmes lett abban az esztendőben a világbajnokságon, amelyet egy évvel később megnyert. Ezután ugyan már VB-aranyat nem tudott szerezni, de volt egy második és két harmadik helye. Közben a moszkvai olimpia döntőjében nagy mérkőzésen ka­pott ki Szanaszar Oganeszjantól. Még kétszer lett Európa-bajnok - 1979-ben és 1981-ben -, míg a 83-as EB-bronzot kivéve mindig ezüstérmes volt. Ezúttal a 10 kilóval nehezebbek közé „rándult fel“, és ott sem adta alább a bronz­éremnél. FADZAJEV. Amikor az újságírókat a VB utolsó napján arról szavaztatták, hogy kit tartanak a világ jelenlegi legjobb szabadfogású birkózójának, óriási fö­lénnyel végzett az élen a 68 kiló szuper­klasszisa, Arszen Fadzajev. Neki még korántsem olyan hosszú az éremlistája, mint Uwe Neupertnek, viszont még egyetlen világversenyen egyetlen vere­séget sem szenvedett. Csak 1981 -ben lépett ki a nemzetközi küzdőtérre, s azon­nal junior világbajnok lett. Egy évvel ké­sőbb a junior EB-aranyérmét akasztották a nyakába, s 1983-ban a kijevi világbaj­nokságon újoncként úgy győzött, hogy valamennyi mérkőzését tussal vagy tech­nikai tussal nyerte. Fel is szisszentek az újságírók a kijevi ünnepélyes eredmény- hirdetés utáni sajtóértekezleten. Ugyanis, amikor megkérdezték Fadzajevet, hogy melyik volt legnehezebb mérkőzése, a vi­lág legtermészetesebb módján őszintén bevallotta, hogy nem volt nehéz mérkő­zése. Igaz, akkor alig múlt húszéves, de most is összesen csak másfél hibapontot vonhattak le tőle, és a hat percet mind­össze az amerikai Metzger és a bolgárok korábbi világbajnoka Sterev állta vele végig. A döntőben a hallatlanul kemény mongol Boldot verte ugyancsak tussal. Vagyis Fadzajev mérlege: hat világver­seny - hat győzelem. KIM. Amikor ismét Fadzajewel kap­csolatban említettük az újságírók szava­zását, még egy név merült fel egynél többször, az a koreai NDK immár kétsze­res világbajnoka Kim Csői Hwan volt. A 48 kiló világklasszisa még egy elsősé­get mondhat magáénak: ő a VB mező­nyének legalacsonyabb versenyzője. Ki­jevben például mindössze akkora volt a dobogón, mint az ezüstérmes szovjet Dorzsu - igaz, ő egy lépcsőfokkal lejjebb állt. Most ugyan az iráni Torkan valami­vel alacsonyabb volt nála, persze ő is csak a dobogón - a valóságban azonban • Ritka pillanat: Fadzajev pihen. Im­már két világbajnokság legjobbja rit­kán van szőnyegen két meneten ke­resztül. Eddigi két világbajnokságán most fordult vele elő először. Igaz kétszer is 6-7 centivel magasabb. Ha végig tekint­jük a szabadfogású VB-k történetének eddigi éremlistáját, akkor a KNDK már a 11. helyre ugrott, megelőzve például Magyarországot, Romániát, Dél-Koreát, Franciaországot, Lengyelországot, Kubát- s természetesen Csehszlovákiát is...- ami nem kis fegyvertény. A listán vi­szont ez áll: 11. KNDK 2 arany, 0 ezüst, 0 bronz. Ennek alapján némi túlzással azt is állíthatnánk, hogy a szabadfogású bir­kózásban: Kim Csői Hwan = KNDK. CASCARET. Amikor a Budapest Sportcsarnokban a többi csehszlovákiai újságíró kollégával megpróbáltuk kiderí­teni, hogy mikor is lehetett az, hogy Cascaret először vett részt Bratislavában a hagyományos felszabadulási emlék- versenyen, sem az évszámra nem emlé­keztünk, sem arra, hogy vajon a nagyon szimpatikus, mindig mosolygó kubai fiú- aki most már hazája első birkózó világ­bajnoka is - milyen súlycsoportban lépett első rajtjakor a szőnyegre. Annyi viszont biztos, hogy a világversenyek jegyző­könyvei alapján először az 57 kilóban szerepelt a legjobbak'között. Majd foko­zatosan előbb a 62 kilóban volt már-már világklasszis birkózó, aztán a 68 kilóban jutott el erre a szintre, mégpedig a három évvel ezelőtti edmontoni világbajnoksá­gon, ahol ezüstérmes lett a szovjet Hara- csura mögött. Még Kijevben is ebben a súlycsoportban szerepelt, és ott a 5. lett úgy, hogy a helyosztón a magyar Szalon- tai Zoltánt leléptették ellene. Világverse­nyen eddig két elsőséget szerzett: a 68 kilóban négy éve megnyerte az Universi- adét, -és a kijevi VB évében első lett a Pánamerikai Játékokon. Döntőbe jutá­sát annak is köszönhette, hogy aránylag jó sorsolása volt és a legnagyobbnak vélt ellenfelei, mint például a bolgár Rajcsev formán kívül szerepeltek. így utólag per­sze már könnyű megállapítani, hogy nem volt olyan jó Cascaret sorsolása, hiszen birkóznia kellett azzal az Enhbajarral is, aki bronzérmet szerzett Mongóliának a helyosztón, mégpedig a szovjet Dzugu- tov ellenében. A 74 kilós döntő azután a VB-egyik csúcsa volt. Dave Schultz taktikája, amellyel már a kijevi VB-t is nyerte (már minthogy a zóna kőzetében erőltetni a földharcot, hogy az ellenfelet lehetőleg kimenekülés elmén megintsék) nem vált be. Rendeztek is nagy ünnep­lést a kubaiak, és Cascaret a nehézsúlyú Mesa nyakában tett egy tiszteletkört a sportcsarnokban. A krónikába pedig az kerül be, hogy Kuba első világbajnoki aranyérmét a birkózásban - beleértve a kötöttfogást is - Raul Cascaret sze­rezte. „FÜ“... Bulgáriában aligha vésik az idei VB-t aranybetükkel a sportág króni­kájába, hiszen régen fordult már elő, hogy mindössze egyetlen aranyérmet szerezzenek ebben a fogásnemben a balkáni ország sportolói. Ezúttal ráadá­sul nem volt túlsók let^etőségük rá, hi­szen csak két döntősük volt, az .egyik a 82 kilós Nanev, de ő nem tudott nyerni, az 52 kilós Valentin Jordanov viszont igen. A döntőt a szovjet Dajbov ellen vívta. Az egész találkozó szinte földharc­ban telt el, és nem egy érdekes momen­• Raul Cascaret örül. Kuba első birkó­zó világbajnoka volt a legváratlanabb aranyérmes tűm akadt. Egyszer például a szőnyegen térdelve Dajbov előrehajolt úgy, hogy arca félméternyire volt a küzdőtér fölött. Nos, ebbe a kis résbe vetődött be Jorda­nov, hogy Dajbov lábát a térdénél megra­gadja. Valaki a nézőtéren fölkiáltott: „Nézzétek fiúk, ezek a fü alatt bir­kóznak!“... REPETE. Nemcsak méreteiben volt nagy ez a világbajnokság, színvonalában is - állította szinte minden szakvezető. A rendezésre sem lehetett panasz, pedig tartott tőle a magyar birkózás vezérkara. De amikor elvállalták, azt is bekalkulálták, hogy esetleg az idei VB nem lesz teljesen zökkenőmentes. Viszont „előtanulmány­ként“ szolgálhat arra, hogy jövőre, ami­kor mindkét fogásnem legjobbjai adnak egymásnak randevút Budapesten, min­den szempontból kifogástalan VB-t ren­dezhessenek. Erre garancia lehet az, hogy így is szinte csak dicséretet hallhat­tak a külföldiek részéről. A résztvevők pedig Így köszöntek el egymástól. „Vi­szontlátásra, jövőre, ilyenkor, ugyanitt!“ Arany, ezüst, bronz Ha végigtekintünk az eddigi 23 szabadfo­gású világbajnokság összesített éremtáblá­zatán, akkor nem nehéz megállapítani, hogy a Szovjetunió behozhatatlanul vezet. Mos­tani 5 aranyérmével együtt eddig már 96-ot gyűjtött, és szinte biztosra vehető, hogy egy év múlva Budapesten a 100. aranyat is megszerzik Ivan Jarigin legényei. Talán az utóbbi évek világversenyei alapján némi meglepetés az irániak második helye, és hogy Japán a harmadik, Törökország előtt. Őket meglehetősen lemaradva követi az Egyesült Államok, majd Bulgária. Az utóbbi ország viszont két „elsőséget“ is magáé­nak mondhat: a legtöbb ezüst- és bronzér­met is ók szerezték. Az ezüstből 38, a bronzból 37 volt az eddigi „termés“. Összesen 16 ország szerzett aranyérmet, Csehszlovákia azonban nincs köztük. Igaz, ebben a értelemben számos nagy hagyo­mányú birkózónemzettel jár „egy cipőben“ a hazai birkózósport, mint például Finnor­szág, Lengyelország, Jugoszlávia, Ka­nada ... Az összesített éremtáblázas: arany ezüst bronz 1. Szovjetunió 96 37 27 2. Irán 27 20 17 3. Japán 22 18 16 4. Törökország 20 17 17 5. Egyesült Államok 13 19 13 6. Bulgária 11 38 37 7. NDK 5 13 13 8. NSZK 4 3 6 9. Mongólia 3 9 9 10. Svédország 2 3 6 11. KNDK 2 0 0 12. Magyarország 1 6 7 13. Románia 1 4 ’ 8 14. Dél-Korea 1 3 4 15.Kuba 1 1 2 16. Franciaország 1 1 1 17. Finnország 0 6 1 18. Lengyelország 0 5 4 19. Kanada 0 2 2 20. Jugoszlávia 0 2 1 21. Olaszország 0 1 3 22. Csehszlovákia 0 1 1 23.India 0 1 1 24. Pakisztán 0 0 2 25. Izrael 0 0 1 Kép és szöveg: MÉSZÁROS JÁNOS • A 100 kilós világbajnok Ha- belov (jobbról) nagy csatában győzött a ma­gyar Robotka ellen &ÚJSZÓ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi B«zottsága. főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő Szarka István és Csetö János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon: 309, 331-252, 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18, gazdasági ügyek: 506-39 Táviró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon: 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a kózüle- teknek 815 80 Bratislava, Vajanského nábreíie 15. II. emelet, telefon: 551-83. 544-51. Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kés 13,- Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwakfovo námestie 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom