Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-05 / 27. szám
V im® KÉT JELENTÉS Radó Sándor 1943. március 6-án délelőtt 10 óra körül egy csöndes genfi utcába, a Rue Henry Musarba kanyarodott be. Egy órásüzlet előtt állt meg, s néhány percig a kirakatot nézte, miközben a szomszédos, nyolcas számú házat figyelte. Az első emelet egyik albakán le volt eresztve a redőny. Margaret Bolli, a rádiós a megbeszélt jellel adta tudtul, hogy minden rendben van és gond nélkül felmehet hozzá. Radó háromszor egymás után nyomta meg a csengőt. ,, Margaret, rendkívül fontos információt hozok. Azonnal át kell adnunk“ - suttogta izgatottan. ,,A vészhivókódot fogom használni és azonnal tovább adom a hirt. Azután, egy óra múlva megismétlem. Este a rendszeres adásban erősítik meg, hogy fogták a hírt"-tájékoztatta Radót a rádiós, s rajta is látszott, hogy rendkívül izgatott. Bementek az apró szobába, s Radó egy alacsony asztalkánál elővette a rejt- jelző segédeszközöket, majd szétterített egy selyempapir-darabot. Újra átfutotta a német nyelvű szöveget: „ Német legfelsőbb helyekről utasítást adtak a Kurszk térségében végrehajtandó, példátlan méretű támadó hadművelet tervének kidolgozására. A totális mozgósításra, a harckocsik és repülőgépek gyártásának növelésére, az újabb hadosztályok létrehozására vonatkozó valamennyi korábbi információ közvetlen összefüggésben áll a hadművelet tervével. Az egész terv titokban tartása érdekében szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be. A terv alapvető célja, hogy két irányból mérjenek csapást a szovjet csapatokra, s azután kelet felé folytassák a támadást. A tervet március végéig kell kidolgozni. További részleteket később közlök. Weither.“ A szovjet felderítő szolgálat rádióközpontja 1943. március 10-én rejtjelzett jelentést kapott. A berlini felderítő csoport rádiósa küldte. Ez a csoport tartotta a kapcsolatot a birodalmi külügyminisztérium két munkatársával - von Schellia báróval és Elsa Schebével. A szolgálatot teljesítő tis^t a jelentést Írógéppel leírta, s azonnal Vasziljevszkij marsallhoz sietett, akinél a német főparancsnokság tervezett akcióival foglalkozó valamennyi információ összefutott. Ez a jelentés is megerősítette a szovjet vezérkar feltételezését, miszerint a fasiszták a kurszki Ívre összpontosítanak: ,,Ribbentrop tájékoztatta legközelebbi munkatársait Hitler azon döntéséről, hogy a nyár elején döntő támadó hadművelet kezdődik Kurszk térségében, amelytől azt várják, hogy a német csapatok ismét visszaszerzik a kezdeményezést és visszavághatnak a sztálingrádi vereségért. Szigorú óvintézkedéseket vezettek be, s a legközelebbi napokban Franciaországból, Hollandiából és Belgiumból speciális biztonsági egységeket vezényelnek a térségbe a támadó hadosztályok utóvédjének biztosítására. Az ipari miniszter azt a feladatot kapta, hogy kétszerezze meg a harckocsik, különösen a legújabb típusú Panther és Tiger tankok gyártását. Ribbentrop széles körű külpolitikai akciókra készül a hadművelet támogatása céljából, s a propagandaügyi minisztériummal együttműködve hatalmas kampányba kezdett. A hadművelet kezdetének pontos dátumát még nem határozták meg. Igyekszem további részleteket megtudni. Báró.“ A„SAKKTÁBLA“ MOZGÁSBA LENDÜL A különböző forrásokból és különböző úton érkezett két információ alapozta meg lényegében a maga nemében egyedülálló védelmi hadműveleti terv kidolgozását, amelynek végrehajtásával a szovjet főparancsnokság az átfogó döntő csapás számára kívánta kialakítani a feltételeket. Ezért a fasiszták terveiről szóló jelentések megérkezése után nem sokkal, 1943. március 12-én Sztálin dolgozószobájában összeültek a legfelsőbb katonai vezetők, a frontok és a hadseregek parancsnokai, s együtt tervezték a kurszki védelmi hadműveletet. Ott született az a végleges döntés, hogy a csapatok azonnal kezdjék meg a német támadást felfogó erős védelmi vonal építését. Úgy gondolták, egy ilyen megerősített vonal kimeríti a német tartalékokat és megfelelő pillanatban a szovjet egységek páncélos alakulatai döntő csapást mérhetnek rájuk. Ennek a merész tervnek azonban voltak kritikus pontjai is. A német támadás első néhány órájában a főszerep a szovjet tüzérségnek jutott volna. A legmegfelelőbbnek az bizonyult volna, ha a tüzérség röviddel a támadásra való felsorako- zás előtt mér meglepetésszerü csapást az összevont fasiszta csapatokra. Ehhez azonban létfontosságú volt megtudni azt, hogy pontosan mikor indul el a fasiszta támadás. Meg kellett továbbá tudni, milyen az ereje és az összetétele az egyes támadó alakulatoknak, illetve a tartalék erőknek és számos más olyan információ birtokába kellett jutni, amelyek elengedhetetlenek egy ilyen bonyolult hadművelet folytatásához. Az egész rendkívül igényes terv kritikus pontját illetően ismét a szovjet felderítés kapja az egyik döntő feladatot. Különböző időpontokban különböző hivójelek hangzottak fel az éterben. Genfben, Berlinben, Párizsban és más városokban a szovjet felderítő szolgálat rezidensei fejtették meg a moszkvai központ utasításait. A hatalmas és bonyolult „sakktábla“ ismét mozgásba lendült. A szovjet felderítés munkatársai a kurszki támadó hadművelet előkészületeire vonatkozó létfontosságú információk megszerzésére összpontosították minden erejüket. Túlzás nélkül elmondható, hogy a tervezett hadművelet keretében még egyetlen lövés sem dördült el, amikor a fasisztákra a felderitők már az első halálos csapásokat mérték. Megnyerték az igen fontos első menetet, ám a teljes győzelemig még néhány nehéz hét hátra volt. A NÁCI VEZÉRKAR ISMÉT DERÜLÁTÓ A sztálingrádi vereség katasztrofális következményei kedvezőtlenül hatottak a fasiszta koalíción belüli kapcsolatokra is. A németek tudatában voltak ennek a helyzetnek és 1943. tavaszán egész sor olyar akciót hajtottak végre, amelyekkel a szövetségesek harci szellemét kívánták javítani. Ribbentrop külügyminiszter meghívta Berlinbe olasz kollégáját, s 1943. április 8-án arról biztosította, hogy a közeli hetek alapvető fordulatot hoznak a keleti fronton: ,,Olyan nagy erejű támadást hajtunk végre, amilyet a világ még nem látott. Már az első csapás térdre kényszeríti az oroszokat. A háború ritmusát aztán már mi adjuk meg. “ A német főpárancsnokságon éjjelnappal dolgoztak. A kurszki térségben végrehajtandó hadművelet tervét azonban csak április közepéig sikerült kidolgozni. A németek nem akartak semmit sem a véletlenre bízni. Minden részletet aprólékosan kidolgoztak. Mélyen a hátországban a páncélos egységek gyakorlatoztak, s a légierővel és a gyalogsággal való együttműködésre helyezték a hangsúlyt. Hitler személyesen győződik meg az új típusú harckocsik személyzetének felkészültségéről. A birodalmi biztonsági szolgálat ugyancsak széles körű intézkedéseket hoz a hadművelet titokban tartása céljából. Első pillantásra úgy tűnik, hogy német részről minden simán és problémák nélküi megy. A náci vezérkar ismét derűlátó. A LEGJOBB ALAKULATOKAT, A LEGJOBB FEGYVEREKET... 1943. márciusának végén a tavasz szinte egyetlen éjszaka alatt érkezett meg. Hihetetlennek tűnt, hogy néhány órával ezelőtt a genfi utcákon fagyos északi szél söpört végig. A mintegy varázsütésre megváltozott időjárás az emberek hangulatát is megváltoztatta. A kávpházak, az apró éttermek, a tó körüli korzó is megtelt emberekkel. Genfben, Zürichben és Lausanne-ban azonban él néhány ember, akik nem gyönyörködhetnek az ébredező természet szépségeiben. Éjt nappallá téve lázasan dolgoznak. Gyakran úgy gondolják, erejük fogytán van. Radó Sándor és az általa vezetett felderítő csoport tagjai tudatában vannak a helyzet komolyságának. A körülmények összejátszásának folytán a háborús sakktábla legérzékenyebb négyzetében dolgoznak. Az ő kezükön mennek keresztül azok az információk, amelyek talán a győzelemről vagy a vereségről döntenek. A „Dóra“, és ,,Werther" aláírásé jelentésekre' türelmetlenül vár a szovjet vezérkar. A szovjet felderítés főnöke 1943. április 18-án rádiójelentést kap Genfböl, s ezt azonnal személyesen adja át Sztálinnak: ,,Hitler április 15-én kiadta 6. számú parancsát a kurszki hadművelettel kapcsolatban, amely a Citadella fedőnevet viseli. A hadműveletnek rendkívüli fontosságot tulajdonítanak. Gyorsan és eredményesen akarják végrehajtani, hogy idén nyáron ők vehessék át a kezdeményezést. A fő támadás irányában a legjobb alakulatokat, a legjobb fegyvereket, a legjobb parancsnokokat vetik be. A hadművelet tervével kapcsolatban a következő részleteket közölhetem: A németek két irányból tervezik a fő csapást. Az elsőt Őreitől dérle a MITTE hadseregcsoport, a másodikat Harkovtól északra a SÜD hadseregcsoport hajtja végre. A németek néhány szovjet hadsereg körülzárását és megsemmisítését tervezik ily módon. A hadművelet második szakaszában, amely a Panther fedőnevet kapta, a szovjet délnyugati front hátába támadnának és az egész hadművelet sikeres folytatása esetén a németek további csapásokat terveznek északkeleti irányban, Moszkva körülzárása céljából. Az időpont: 1943. június eleje. Dóra". Radó Sándor a következő jelentést 1943. május 1-én küldi Moszkvába: ,,Hitler május 3-ra és 4-re Münchenbe összehívta a fegyveres erők parancsnokainak értekezletét. Ennek legfőbb feladata az előkészületben levő támadás tervének jóváhagyása". Radó Sándornak megbízható információi voltak. A tanácskozás valóban Münchenben zajlott le és Hitler elnökletével részt vett rajta Keitel, Zeitler, Manstein és Kluge marsall, valamint Guderian és Je- schonek tábornok. A résztvevők igen optimista hangulatban voltak. Egymást győzködték arról, hogy a tervezett hadművelet 100 százalékos sikert hoz. (Folytatjuk) -jvkIzrael Patrónusok és patrióták Izrael állampolgárait még a hatvanas években is a példás hazafiasság jellemezte. Pedig lakossága úgy verbuválódott össze a világ minden csücskéből, s vált fegyelmezett, új hazája iránt elkötelezett nemzetté. A sokat szenvedet, kiirtásra Ítélt népnek ezt az érzését lovagolták meg az ország cionista urai, s változtatták nacionalizmussá. Az üldöztetés szenvedéseit ismerő, a poklok poklát megjárt emberekkel nem volt nagyon nehéz elhitetni, hogy még mindig nem adatik meg nekik a nyugodt, békés élet, hogy még meg kell verekedniük új hazájukért, úgymond védelmezniük kell azt. A legjobb védekezés a támadás - hirdették az Irgun, a Gus emunim vagy a Stern szélsőséges csoportok politikusokká avanzsált terrorista vezérei, s újra meg újra hadba vitték az országot. A lakosság - éppen mélységes patriotizmusa miatt - csak nagyon későn vette észre, hogy a háborúk sora nem az ország javát szolgálja, hanem ellenkezőleg, a vesztét okozhatja. Azonban ezt is csak egy kisebbség fogta fel, s még kevesebben vannak azok, akik - a Libanon elleni véres agresszió kapcsán . — rádöbbentek arra, hogy a cionizmus lényegében a fasizIJ SZÓ mus egyik válfaja. De a munkapárti és a még inkább jobbra álló politikusok számára ez is nagy csapás volt: szertefoszlott az izraeliek szinte közmondásos hazafiasságáról, a nagy nemzeti egyetértésről alkotott mitosz. Meir Vilner, az Izraeli Kommunista Párt KB főtitkára 85. VII. 5. egyik sajtónyilatkozatában kijelentette: „Az izraeli politika nem támaszkodik saját gazdasági és katonai lehetőségeire, hanem - a ,,mi segítünk nektek, ti is segítsetek nekünk" elvből kiindulva - az Egyesült Államokkal való együttműködésre. “. Ez a megállapítás érvényes az izraeli politikára az ország megalakulása óta napjainkig. Csakhogy a hivatalos amerikai támogatás mellett Izrael számára legalább olyan fontos volt a zsidó származású, befolyásos gazdag amerikai üzletemberek, bankárok és politikusok támogatása, személyes szimpátiája is. Hiszen az amerikai segélyek nagyságát nemcsak a térségben levő amerikai érdekeltség nagysága határozta meg, hanem a zsidó lobby nyomása is a Fehér Házra. Ennek a lobbynak a támogatása nélkül ugyanis nehéz elnöknek lenni Amerikában... Az utóbbi négy-öt évben azonban Izrael nem kormányszintű külföldi támogatóinak is mintha tisztulna a látása. Közülük mind többen - a hazai lakossághoz hasonlóan - kezdik felismerni, hogy Samir, Begin, Peresz, Rabin, Sáron és a hozzájuk hasonlók, az egész gárda, amely az utóbbi tíz-tizenöt évben egymást váltja a kormányposztokon, a nemzetközi szintéren lejáratja és elszigeteli Izraelt, az Egyesült Államok alárendeltjévé, a dél-amerikai katonai diktatúrákhoz hasonlóvá teszi. A kibucok, amelyek arra szerveződtek, hogy az emberek termővé tegyék a földet, tisztességesen megéljenek, az egyenlőek közösségéből előretolt katonai táborokká váltak. A magas színvonalú termékeivel a nemzetközi piacon is versenyképes izraeli ipart gyakorlatilag teljes- mértékben az óriásira duzzadt hadigépezet szolgálatába állították. Súlyosbodnak a lakosság megélhetési gondjai, az „Ígéret földjén“ tényleg csak ígéreteket kap, a teljesítés minden reménye nélkül. A megtermelt és külföldről, főleg az USA-tól kapott nagy összegeknek köszönhetően ugyan lényegesen növekedett az ország területe, de ezzel együtt a problémák és a - ma már - feleslegesnek bizonyuló kiadások is: a megszállt területek betelepítése és a megszálló rezsim fenntartása többe kerül, mint amenyi hasznot hajt. Az elesett, nyomorékká vált katonák családjait pedig nem elégíti ki az anyagi kárpótlás, mert nem is elégítheti ki. A tekintélyes, angolul megjelenő Jerusalem Post irta: ,,Az amerikai segítségre másképp kell nézni. Ez a segítség megnyomorít minket. Az Egyesült Államok többet segíthetne nekünk, ha csökkentené a lázas fegyverkezést. Tudatosítanunk kell, hogy gazdaságunkat nem menthetjük meg pusztán gazdasági eszközökkel." Mig Izrael néhány évvel ezelőtt is munkaerőhiánnyal küszködött, ma a munkanélküliek száma meghaladja a 100 ezret. Sztrájk sztrájkot ér, s a gazdasági jellegű követelések mellett szaporodnak a politikai változást sürgetők is. Ami szinte elképzelhetetlen volt: Izraelben ma már azt is tudják a vezetők, hogy milyen is egy háborúellenes tüntetés. A hivatalos propaganda változatlanul hatni próbál az emberek hazafias érzelmeire, árulónak bélyegzi a tüntetőket, a sztrájkolókat, csakhogy az országban mind erőteljesebben körvonalazódik egy másfajta patriotizmus, amely a szavakban ugyan nem - nemzeti függetlenség, társadalmi igazságosság, békés élet -, de lényegében merőben eltér a cionista vezetés elképzeléseitől. Az „új típusú“ hazafiasság mellett nem kell agitálni. Elég, ha a bérből élő bemegy az üzletbe és tapasztalja, hogy a tegnapi árak mára nagyot nőttek, a fizetése pedig változatlan. Holnap 3—4 naposra csökkentik munkahetét - természetesen ennek megfelelően a munkabérét is. S mivel szót mert emelni ez ellen - holnapután kirúgják. Az sem töltheti el büszkeséggel, hogy országa a külfödi adósok listáján az élbolyban szerepel, vagy hogy világelső az inflációs rátájával. Még akkor sem, ha tudja, hogy kormánya az önkéntes és kötelező kölcsönök folytán saját lakosságának ugyanannyival tartozik, mint a külföldi bankoknak. Már rég letett arról, hogy pénzét valamikor is viszontlátja. És ez az a pont, amikor elgondolkodik azon, kik is Izrael patrónusai és kik az igazi izraeli patrióták. GÖRFÖL ZSUZSA
