Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-18 / 42. szám
ÚJ szú 15 A FEGYVERMENTES —I n—— I--------L--------------1|^§|-------1C—3 nn fra tkttít II Unl Bilul tiH g ntll Reagan elnök az űrfegyverek kifejlesztését valamiféle végső megoldásként igyekszik feltüntetni, mivel - úgymond - fölöslegessé teszik majd a fölhalmozott atomfegyvereket. Makacsul hangoztatja, hogy az űrfegyverek védelmi eszközök lesznek, sót „humánusak“ is, hiszen nem emberek, hanem fegyverek ellen irányulnak. Közreműködésre és űrprogramjának támogatására szólította fel az amerikai tudósokat, majd támadta azokat közülük, akik szerint „hadászati védelmi kezdeményezése“ megvalósíthatatlan. Másutt úgy látják, hogy az amerikaiak által kilátásba helyezett űrpajzsnak a feladata csak látszólag védelmi jellegű, mivel lényege tulajdonképpen egy megsemmisítő támadás előkészítése. Eszerint a Pentagon távlati „űrháborús menetrendje“ a következőképpen vázolható fel: a támadás a múholdrom- boló eszközök meglepetésszerú akciójával kezdődne. A megtámadott hatalom parancsnoki megfigyelő és irányító műholdjainak gyors elpusztítása szinte „megbénítaná és megvakítaná“ a földi katonai-politikai központokat, ami akadályozná a célszerű utasítások kiadását. Ezután a Pershing és az interkontinentális rakétáké, valamint a bombázóké és a robotrepülőgépeké lenne a szó, hogy az ellenfél „lefejezése“ beteljesedjék. Az úrpajzs pedig elhárítaná a várható ellencsapást... A tengerentúli úrháborús elképzelések megvalósítása érvénytelenné tenné a fennálló erőegyensúlyi helyzetet kiválóan jellemző állítás igazságát is, miszerint ,,aki elsőként kezdi meg az atomháborút, az másodikként pusztul el“. Megnyugtatóbb lenne, ha Washingtonban felismernék: sem a földön, sem az űrben nem lehet büntetlenül a harmadik világháborút kirobbantani, ez legfeljebb az elektronikus játékokon, a rajzasztalon vagy éppen a filmvásznon lehetséges, ahonnan a politikai szóhasználat a „csillagháború“ elnevezést kölcsönözte. Ami ma szórakoztató utópia a filmekben, az 2000-ben hátborzongató valóság lehet. 1987-ben már 11 milliárd dollárt akarnak költeni az űrfegyverkezésre, holott már eddig is rengeteg pénzt emésztett fel a Columbia űrrepülőgép programja és a kémholdak hálózatának bővítése. A többször visszatérő űrrepülőgép, a Space Shuttle útjai immár csaknem teljesen a Pentagon, az amerikai hadügyminisztérium céljait szolgálják. Fedélzetén atomfegyver is tárolható, és összeszedhetik vagy megsemmisíthetik vele az ellenségesnek tekintett műholdakat. A sokmilliós költséggel kifejlesztett gép számos más feladatot is elláthat. Csakhogy az űrjog néhány dolgot kifejezetten tilt: nem szabad például idegen úrtárgyat megközelíteni, akadályozni és megsemmisíteni. A Szovjetunió, hogy a fegyverkezési verseny ne terjedjen ki a világűrre, már számtalanszor javasolta: ne használják fel a kozmoszt katonai célokra. Ezt először az úrkorszak kezdetén, 1958- ban tette, de csak öt év múlva sikerült elérnie, hogy az atomcsendegyez- mény kimondja: tilos a kozmoszban kísérleti nukleáris robbantásokat végezni. A Hold és más égitestek demili- tarizálásáról szóló javaslatot az ENSZ- ben 1979-ben fogadták el (ún. Holdszerződés). Az 1972-es, a rakétavédelmi rendszerek korlátozásáról kötött szerződéssel pedig kifejezetten ellentétes az amerikai űrfegyverkezési koncepció. A Pentagon egyik magas rangú vezetőjének nyilatkozata szerint olyan típusú fegyvert kívánnak létrehozni, amellyel pályájuk minden szakaszán meg lehet semmisíteni az interkontinentális ballisztikus rakétákat. Teljesen világos, hogy a reagani program végrehajtása új fegyverfajtákat, valamint korszerű megfigyelési, követési és harcvezetési eszközöket igényel. Itt elsősorban az irányított sugár (lézer) energiáján alapuló fegyverekről van szó. A Columbián már 1981-ben kipróbáltak egy ilyen lézer célzóberendezést. Az űrfegyverek másik kategóriájához tartoznak az új típusú ellenrakéták, köztük az űrben telepítettek is, valamint az „elektromágneses puska“. A reagani politika célja nyilvánvaló: abszolút katonai fölényt akarnak elérni a „stratégiai védelmi kezdeményezés“ megvalósításával. Az amerikai reakciós körök nem tudnak belenyugodni abba, hogy az Egyesült Államok nem használhatja fel teljes mértékben világuralmi helyzetének fokozására hatalmas katonai erejét. A jelenlegi katonai-hadászati egyensúly nem engedi meg ezt. Ezért mindent megtesznek, hogy megváltoztassák a mostani egyensúlyt és fölényre tegyenek szert a Szovjetunióval szemben. Amikor a világűr milltarizálásának hívei védelemről beszélnek, valójában támadásra készülnek. A csillagháborús tervek támogatói szavakban ugyan a nukleáris fegyverek felszámolását szorgalmazzák, a gyakorlatban azonban növelésükért és tökéletesítésükért szállnak síkra. A gyakorlati lépések sora irányul arra, hogy megbontsák a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés és a NATO között kialakult katonai-hadászati egyensúlyt. Mindegy, hogy minek nevezi az amerikai adminisztráció a „csillagháborús“ programot. Az amerikai elgondolás szerint az űrpajzs arra szolgál, hogy meghiúsítsa a szovjet válaszcsapást, azaz repülés közben megsemmisítse az első amerikai nukleáris csapás után megmaradt szovjet rakétákat. A genfi tárgyalásokon szereplő kérdések gyökeres megoldásának egyetlen útja: a világűr militarizálásának megelőzése, szoros összefüggésben a hadászati és a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek csökkentésével. Ha az űrben fegyvereket helyeznek el, az kiváltja a hadászati nukleáris fegyverek fejlesztését és tökéletesítését is. S megkezdődik a minden irányú, ellenőrizhetetlen fegyverkezési hajsza, amely igen veszélyes helyzethez, a hadászati stabilitás gyors gyengüléséhez vezethet. A legfontosabb feladat az, hogy ne fejlesszenek ki és ne telepítsenek csapásmérő fegyvereket az űrben. A Szovjetunió a fegyvermentes, békés világűrért száll síkra. A nukleáris fegyver elleni védelmet nem a korszerű technológiában, hanem csak politikai úton lehet megtalálni: az ellenőrzött leszereléssel. TARICS PÉTER A Kubai statisztikai hivatal adatai szerint a legutóbbi években rohamosan emelkedett a kubaiak átlagéletkora, s már meghaladja a 74 évet. Az átlagéletkor kitolódása szorosan összefügg az életfeltételek javulásával, az orvostudomány fejlődésével, az ingyenes orvosi ellátás általánossá válásával. Ismeretes, hogy a karibi ország fontos politikai kérdéssé emelte az ingyenes gyógykezelést; az orvosképzés mennyiségében és .minőségében, az egészégügyi ellátás színvonalában számottevően megelőzi a fejlődő országokat. A gyermekhalandóság aránya igen kedvező: ezer élveszületésre tizenöt. Az ezer lakosra jutó kórházi ágyak száma 5,2, amivel az ország szintén az élen áll a fejlődők táborában. Kubából örök időkre száműzték a környező karibi országokban természetesnek tartott trópusi járványokat, nem utolsósorban a higiéniai feltételek javítása révén. Az esős évszakok idején országos kampányokat indítanak a rovarok, főleg a betegségeket leginkább terjesztő szúnyogok ellen. Növekszik az átlagéletkor Kubában Az átlagéletkor emelkedésére ható másik fontos tényező az egészséges táplálkozás. Külföldi vendégek sokszor hitetlenkedve hallgatják, hogy a jegyrendszer körülményei között valamennyi kubai lakos napi mintegy 12 és fél ezer joule (majdnem 3000 kalória) energiaértéket fogyaszt, ebből 79,8 gramm a protein, amelynek csaknem fele állati eredetű. A helyiek havi jövedelmüknek nagyobbik felét táplálkozásra költik. Ami, tekintettel az alacsony árakra, nem kevés. Ha a táplálkozás változatossága, kulturáltsága kerül szóba, akkor már könnyen vitába keveredhet az európai egy ittenivel. A kubai ugyanis csak a húst tekinti tápláléknak, ezen belül is főképp a sertés- és a marhahúst. Olyan szigetországban, mint Kuba, a hal nem vált közkedvelt étellé. Tegyük hozzá, korábban - objektív okok miatt - a hivatalos szervek sem tettek sokat a hal népszerűsítéséért. A kubai halászflotta kicsi és elavult volt, s a halászok inkább a kemény valutát hozó languszta és egyéb rákfélék fogására összpontosították erőiket. A kubai konyha másik hiánycikke a zöldség. Az általunk naponta használt zöldségfélék többsége egyszerűen ismeretlen, s igény sem igen volt a megismerésükre. Mostanában kezdődött csak el Kubában egy ismeretterjesztő kapmány arról, mi mindent lehet készíteni káposztából, karalábéból, tökből, kelkáposztából és sárgarépából. Ahhoz persze nem kell különösebb jóstehetség, hogy kijelentsük: hosszú időre lesz szükség, hogy a kubaiak a zöldségféléket húspótló élelmiszerként is elismerjék. Az életfeltételek tágabb értelemben is sokat javultak Kubában. Az idén júniusban életbe lépett új lakástörvény is hozzájárult például ahhoz, hogy újabb egymillió négyzetméterrel növekedjék a hasznos lakóterület. (N) M eggyalázzák a nácizmus áldozatainak emlékműveit, fegyveres gyakorlatokat folytatnak, iskolás gyermekeket agitálnak. A fiatal neonácik egy új párt, az FAP köpönyege alatt rejtőznek, amely a letartóztatott Michael Kühnen betiltott ANS/NA-jának (Aktionsfront Nationaler Socialisten/Nationale Aktivisten) - a nemzeti szocialisták akciófrontja - utódszervezete. Erről szól a nyugatnémet Quick riportja, amelyet az alábbiakban ismertetünk. Jobb kezét hitlerista üdvözletre, a zivataros ég felé nyújtva, szétvetett lábbal áll fekete egyenruhájában a 19 éves Bernd. Arcára kemény kifejezést erőltetve villogó szemmel, rekedt hangon üvölti újból és újból: „Seig Heil“ Kísérteties jelenet. De nem valamilyen, az „ezeréves birodalomról“ készült hollywoodi filmben látható, hanem szomorú valóság volt Diksmuidzban 1985 nyarán - 40 évvel a háború befejezése után. Itt, Belgiumban tartották évi találkozójukat a flamand nácik. Ide özönlöttek egész Nyugat-Európából a jobboldali szélsőségesek, a nemzeti szocialista turisták, de mindenekelőtt a fiatal barnaingesek a Német Szövetségi Köztársaságból. Úgy mint Bernd, Hitler önjelölt unokái az NSZK-ban minden alkalmat megragadnak „az ideológiai feltankolásra, hogy megmutassák: mozgalmuk elöretöróben van“, vélekedik Bernd barátja, a húszéves Hans-Georg Nürnbergből. Seregestül jöttek ide a hívásra: egyenruhás, barnainges, vállszíjas újnácik, az NDP fiatal tagjai, zászlólengetö Wiking-ifjak, leányok, az időközben betiltott nemzeti szocialista szervezet (ANS/NA) hívei. Az NSZK szélsőjobboldali erői mindenekelőtt a tapasztalatlan ifjúság körében akarják növelni befolyásukat: a diákoknál, tanulóknál, munkanélkülieknél, a tizennégy és húsz év közöttieknél, sót, még a fiatalabbaknál is. Néhány példa: Düsseldorfban a városi Erkrath gimnázium tanulóinak az énekórákon a Horst-Wessel dalt kell énekelniük 50 éves tanítónőjük szigorú vezénylete alatt, aki megköveteli tőlük, hogy kívülről fújják a náci harci éneket. Herneban két, tizenöt és tizenhat éves tanulónál gázálarcot, acélsisakokat és lőszereket találtak, egyikük SS- jelet tetovált a karjára. Mindkettőjükről bebizonyosodott, hogy robbanószerrel bűncselekményeket követtek el. Neonáci provokációk A bajorországi Wiesauban diákok „nemzeti szocialista egyesületet“ (NSDV) alapítottak, horogkereszteket festenek a falakra és röplapokat osztogatnak ezzel a szöveggel: „Ki a törökökkel!“ A jobboldali radikálisok mindjobban mozgolódnak. A rendőrség jelenleg 17 szélsőjobboldali ifjúsági és diákcsoportot tart nyilván összesen 1200 taggal, ami tíz százalékkal több a tavalyinál. Az Allsbach-intézet felmérése szerint a 16-25 évesek „jó hat százaléka“ szélsőjobboldali. És egyre brutálisabbá válnak: csupán 1984-ben 74 erőszakos cselekményt követtek el, ebből 11 terrorakciót. Megnövekedett a lefoglalt fegyverek, lőszerek és robbanóanyagok mennyisége is. A barnainges demagógok már régen rájöttek lehetőségeikre. Jól tudják, hogy a munkanélküliség, a pártokkal való elégedetlenség és a „No Future“ (kilátástalan jövő) hangulata a fiatalok nagy részében táptalajt ad ideológiájuknak. Számos szülő és tanító megütközéssel látja, hogy már nemcsak az iskolákat, a szabadidő- és ifjúsági központokat érinti ez. Újabban már a gyermekjátszótereken és az óvodák előtt - mint Frankfurtban, Rüsselsheimben, a München melletti Emmeringben és Hattingenben történt- röplapokat osztogatnak, náci jelvényeket ragasztanak az oszlopokra és külföldiek elleni jelszavakat mázolnak a falakra. Új dolog a neonáci színezetű utcai bandák alakítása is a nagyvárosokban, például Frankfurtban. Hessenben lényegesen megnőtt a „propaganda-bűncselekmények“- újnáci röplapok terjesztése, horogkeresztek és más náci jelvények mázolása, ragasztása a falakra. Csupán 1984- ben 356 ilyen eset fordult elő Hessen tartományban, a kinyomozott 269 tettes közül 101 fiatalabb volt 18 évesnél. Az utóbbi időben különösen a szélsójobbodali „Deutsche Volksunion“ (DVU) és a „Freihetliche Deutsche Arbaiterpartei“ (FAP) lépett előtérbe. A DVU-nak 12 ezer tagjával kétszer annyi híve van mint az NPD-nek. Az FAP nem annyira tagjainak számával, hanem erőszakos cselekményeivel hallatt magáról. A militáns náci csoportokat tömöríti magába, több mint 30 helyi csoportja működik szerte az országban. A müncheni, mintegy 30 fős csoport minden szerdán összeül a város nyugati részének egyik házában, amelyet a biztonsági szerveknek eddig még nem sikerült azonosítaniuk. A tanulók, diákok, munkanélküliek - fiúk és leányok- nem csak politikai vitákat folytatnak, hanem különböző egyáltalán nem ártalmatlan gyakorlatokat is végeznek. Az új HWeri-ifjak náci egyenruhában, horogkeresztes karszalaggal, rohamsisakkal a fejükön lőgyakorlatokat folytatnak- „Sztálingrádot játszanak...“ Úrrapszódia Julo Polák karikatúrája
