Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-18 / 42. szám

A sűrű városi forgalomban nem is olyan egyszerű a gyalogosok közlekedése: a zebrán kívül például - a több sávos úttesten - egyhu­zamban ritkán tudnak áthaladni. Előbb átmennek a hozzájuk közelebb eső forgalmi sávon, ott rendszerint meg kell várniuk, amíg a másik sáv is szabad lesz, s csak azután haladhatnak át az út másik oldalára. Ezt a szakaszos átkelési módot a gyakorlat alakította így ki, kimondottan nem szabályozza rendelet, de nem is tiltja. Bizonyos szabályt azonban kikövetkeztethetünk a közlekedési szabályzat 42. §-ának 6. és 7. bekezdéséből, amely szerint kijelölt gyalogosátkelőhelyen kívül csak a közúti forgalom menetirányára merőlegesen szabad az úttesten áthaladni, s mielőtt a gyalogos az úttestre lépne, köteles meggyőződni arról - különösen, ha akadály gátolja a szabad kilátásban -, hogy veszély nélkül áthaladhat-e. Ha már az úttestre lépett, indokolatlanul ott tartózkodnia vagy álldogálnia nem szabad... A gyalogosoknak csak a közeledő járművek távolságának és sebességének figyelembevételé­vel szabad az úttesten áthaladniuk úgy, hogy ne kényszerítsék a jármű­vek vezetőit menetirányuk vagy sebességük megváltoztatására. Szóval nem egyszerű ez a gyakorlatban, mert a közeledő jármű is jelenthet akadályt az őt követő járművek időben történő észrevételében. Az ellenirányból érkező gépkocsik is veszélyt jelentenek, s ilyenforán nem lenne szabad az úttestre lépniü l< mindaddig, amíg nem szabadul fel az úttest mindkét menetirányban. Nem elegendő tehát az úttestre való lépés előtt egyszer körültekinteni, mert a közúti forgalomban a helyzet állandóan változik, s ha az úttest közepén kényszerülünk megállásra, akkor annak megvan az oka. Azonban mindenkor veszéllyel jár. Ezzel a gyalogosnak számolnia kell már az átkelés megkezdése előtt. Ilyen közlekedési helyzet feltételezésével kellett számolni az alábbi közúti balesetet megelőzően is. Az autóbusz-megálló környékén - a délutáni órákban - nagy volt a forgalom, s minden résztvevőtől körültekintést, óvatosságot igényelt. Arra számítani, hogy óvatos majd a másik lesz- egyáltalán nem volt helyénvaló. Egyenlőre semmi jele sem volt a bekövetkező tragédiának. Még akkor sem, amikor a két leány elindult a járdáról. Ilyen helyzetnek - mint gyalogosok vagy járművezetők - szinte naponta részesei, tanúi vagyunk. A két leány - amikor a szűk utcából gépkocsi közeledett- megállt az úttest közepén. A baleset további lefolyását később a gépkocsivezető így írta le: az enyhe lejtőn gáz nélkül haladtam lefelé, negyven kilométernél kisebb sebességgel. Bal oldalt autóbusz, a jobb oldalt több gyalogos állt. Bal oldalról hirtelen valamilyen mozgást pillantottam meg, és erősen fékezni kezdtem. Aztán az úton átfutó személynek ütköztem... A másik leány vallomása kissé eltérő volt: amikor az út közepéhez értünk, megálltunk. A személygépkocsi ekkor már aránylag közel volt hozzánk. A barátnőm ekkor hirtelen elindult, s a kocsi előtt még át akart futni. A rövid távolság miatt ez már nem sikerült neki. munkásokat szállított a cukorgyár­ba. így telt el egy év, aztán a Ga- lánta-Nádszeg (Trstice) közti já­ratra került, hat éven keresztül közmegelégedésre szállította az utasokat a két helység között. Azt mondják, sohasem volt mogorva, s mindig pontosan érkezett.- Idestova húsz éve lesz, hogy turista autóbusszal járok. Megfor­dultam Magyarországon, a Szov­jetunióban, Lengyelországban, Romániában, Bulgáriában, Ju­goszláviában, Ausztriában és Tö­rökországban. Volt úgy, hogy vit­tük, illetve hoztuk az üdülőket, de előfordult, hogy három-hét napot is voltunk egy-egy csoporttal kül­földön. Jól emlékszem a tengert BALESET NÉLKÜL Pénzszámlálás közben találtam rá. Tegnap a Galánta-Gyór között közlekedő járaton volt szolgálat­ban, s bár ma szabadnapos, el kell számolnia. Kitölti a nyomtatványo­kat, leadja a pénzt, aztán beszél­getünk. Sercel Ferdinánd már 1,6 millió kilométert tett meg baleset nélkül.- Amikor nálunk is megalakult a szövetkezet, amelybe szüleim is beléptek, a lehetőséget kihasznál­va letettem a sofőrvizsgát.Tizen- nyolc éves voltam, és rajongtam a traktorért, az autóért. Szeren­csém volt, a tényleges katonai szolgálatom ideje alatt is járműt vezettem. A leszerelés után két évig a szövetkezetben dolgoztam. Jól éreztem magam ott, de mivel csak traktorral járhattam, a Galán- tai Autófuvarozási Vállalathoz jöt­tem dolgozni. Az első időszakban tejet fuvaro­zott. Ez azt jelentette, hogy min­den második nap reggel négykor állt munkába, és éjfél felé végzett. Jó félévet dolgozott így, amikor autóbusz-vezetői tanfolyamra küldték. A vizsga sikerült, autó­buszt kapott. A Galánta-Vága (Váhovce) közti vonalon közleke­dett, de a cukorrépaidény alatt 1967-ben láttam meg először. A csoporttal, amelyet akkor vittem, két hetet töltöttem a jugoszláviai Ráb-szigeten. Emlékezetes volt az a törökországi utam is, amelyet a muzeológusok egy csoportjával tettem meg. Odahaza a képesla­pok sokasága emlékeztet a sok­sok városra, ahol megfordultam, noha nemegyszer hamarabb megérkeztem, mint a küldött ké­peslap. Bárhová is ment, az autóbuszt mindig alaposan felkészítette az útra. A legszükségesebb pótalkat­részt magával vitte, így az elmúlt húsz év alatt mindig célba ért. A javítást mindig akkor végezte el, amikor a kirándulók városnézésen voltak, vagy éppen már nyugovóra tértek. Amikor megtudja a legkö­zelebbi úticélt, előveszi a térképet, igyekszik emlékezetébe vésni az útirányt, egyszóval, szíwel-lélek- kel végzi munkáját, hisz hivatásul választotta. Kezdetben a család­nak nem tetszett a gyakori távoliét, de később megszokták, s ha arra lehetősége volt, fiait, esetenként a feleségét is magával vitte.- A kirándulások tavasszal kez­dődnek és késő őszig tartanak, de télen sem vagyunk munka nélkül. Fólég a turistaidényben' az utak túlzsúfoltak, ha nem vigyáz az-em- ber, könnyen megtörténhet a baj. Én ott is elővigyázatosan hajtok, ahol enyém az elsőbbség, mindig szemmel tartom a velem szem­ben, de az utánam jövő gépjármű­veket is. Ez hozzásegített nem egy baleset megelőzéséhez. Ve­zetés közben mindig arra gondo­kok, hogy a buszban ülők testi épségéért én vagyok a felelős. Ve­zetés közben szinte sohasem do­hányzóm, de az utasok sem, in­kább gyakrabban tartunk pihenőt egy-egy cigaretta elszívására. Té­len a síelőkkel járunk, s ilyenkor is mindig igyekszem alkalmazkodni a mostoha időjáráshoz, az útvi­szonyokhoz. Amint mondja, a vállalatnál megtalálta a számítását, igaz, sok lemondással jár ez a hivatás, ám a jó kollektíva, a tizenkét tagú szocialista munkabrigád minde­nért kárpótolja. Megszokta már, hogy mindig oda kell mennie, ahol éppen szükség van rá. Van úgy, hogy társadalmi munkásokat kell valamelyik szövetkezet földjére ki­vinni, vagy vasárnap a futballistá­kat kell elvinni a szomszédos tele­pülésre. Elfoglalt ember, de azért akad szabadideje is. Szorgalmas, lelkiismeretes munkájáért 1960-ban felvették a párttagok sorába. Az eltelt évek alatt bizonyította, hogy rászolgált a bizalomra. Az előírtnál mindig több kilométert tett meg a jármű­vel. Az autóbusszal, amelyet 1981-ben kapott, már több mint négyszázezer kilométert tett meg, de még mindig olyan állapotban van, hogy egy ideig nem is kell generáljavításra küldeni.- Szeretném baleset nélkül megtenni a kétmillió kilométert - mondja búcsúzóul. - Erre mint­egy hat évre van még szükség, de elképzelhető, mivel még csak öt­venegy éves vagyok. Több mint harminc évet törltöttem már el a volán mögött, s azt vallom, hogy az óvatos, körültekintő vezetés, a jármű jó műszaki állapota elsőd­leges feltétele a balesetmentes közlekedésnek. N. J. Egy további tanú először nem említette meg, hogy a két leány az úttest felezővonalán megállt volna, de később ezt szintén lehetségesnek tartotta - a közeledő gyépkocsi előtt mintegy tíz méterrel. Három méterre lehetett a gépkocsi, amikor az egyik leány a kocsi elébe lépett. Három napig viaskodott a leány - még nem tizenöt éves - a halállal. Az orvosok rendkívüli erőfeszítései ellenére végülis belehalt sérüléseibe. E szomorú történet okát illetően a közlekedési szakértő véleményezé­séből később kiderült: a fékezés kezdetén a gépkocsi 58,8 km/h sebességgel haladt. Amikor a leányok az úttestre léptek, legalább 101 méter távolságra volt. Ezek az adatok viszont már elegendőek ahhoz, hogy az esetet helyesen ítéljük meg. Vitathatatlan, hogy a leányok megsértették a közúti közlekedés szabályait. Ha a gépkocsivezető láthatta őket, ók is láthatták a közeledő járművet. Az ütközésig nem egészen hat másodperc hiányzott és ez kevés volt az úttesten való áthaladáshoz, vagyis számolniuk kellett azzal, hogy az út közepén meg kell állniuk. A gépkocsivezető mindezt nem tudhatta, ennek ellenére nem csökkentette sebességét. A Legfelsőbb Bíróság ezt később terhelő körülménynek tekintette: vizsgálat tárgyává kell tenni, vajon a vádlott nem sértette-e meg a közúti közlekedés szabályait már azelőtt, amikor az egyik leány a gépkocsi kerekei alá futott. A gépkocsi haladási sebességét attól a pillanattól kell számítani, amikor a leányok az úttestre léptek, és amikor a vádlothgépkocsivezető észlelhette és észlelnie kellett volna őket. Az eset tehát világos: amikor az egyik leány a gépkocsi alá futott, már késő volt. A baleset feltételei megteremtődtek a gépkocsi nagy sebessé­gével. S bár ez még a megengedett határok között volt, nem felelt meg az autóbusz-megálló közelében bonyolódó gyalogosforgalomnak. Ezt fejezte ki a gépkocsivezető feltétel nélküli négy évi szabadságvesztése. Az úttesten veszteglő gyalogos - mégha a közeledő gépkocsi felé arccal fordulva áll is - a járművezető számára figyelmeztetés: csökkentse sebességét, s ha kell álljon meg! Nem elegendő a gyalogos óvatossá­gára számítani! A szerencsére még kevésbé... (ksm) A Dunaszerdahelyi (Dunajská Stre- da) Jnb közlekedési osztálya, a járási közlekedésrendészeti felügyelőség és a járási katonai parancsnokság a kö­zelmúltban értekezletet tartott a köz­hasznú gépjármű-közlekedés irányítói részére. Kosira László, a jnb közlekedésügyi szakosztályának a dolgozója kiemelte, hogy csak hibátlan, jól karbantartott járművekkel lehet a közúti forgalomban részt venni. Az évenkénti műszaki szemle is ezt a célt szolgálja. Az elem­zés megállapította, hogy a hiányos alkatrészellátás ellenére az üzemelte­tők többségénél kielégítő szinten van a jármüvek műszaki állapota, s jelentős mennyiségű üzemanyagot is- sikerült megtakarítaniuk. A szocialista munkaversenyt az első kategóriában a Dunaszerdahelyi Agro­kémiai Vállalat, a második kategóriá­ban a dunaszerdahelyi széntelep, a harmadik kategóriában a Kerületi Energetikai Vállalat dunaszerdahelyi üzeme, a negyedik kategóriában pedig az Elektrosvit várkonyi (Vrakúö) üzeme nyerte meg. Meleg Rudolf főhadnagy, a járási közlekedésrendészeti felügyelőség helyettem vezetője az idei év első nyolc hónapjának baleseti statisztikáját is­mertette. Megtudtuk, hogy a 248 bale­setnek 4 halálos áldozata, 22 súlyos és 81 könnyű sebesültje volt, s az anyagi kár elérte az 1 352 100 koronát. Az okok között továbbra is a gyorshajtás vezet, de nyomában van az elsőbbség­adás elmulasztása, a helytelen elő­zés, a helytelen vezetési mód, az ittas­ság. A turistaidényben - júliusban és augusztusban - hét alkoholellenörzést tartottak a járás útjain; az eredmény 17 bevont jogosítvány. Ez mindenesetre Anna Ferenceiová, a jnb alelnöke elismerő okleveleket ad át a legjobb eredményt elért munkatársaknak elgondolkoztató! A legtöbb baleset a lakott területeken történik, ezért a jö­vőben itt is szigorítják az ellenőrzése­ket. Meleg elvtárs a biztonságos közle­kedés érdekében óvatosságra, na­gyobb figyelemre és a közlekedési szabályok szigorú megtartására hívta fel a figyelmet. Méri István A TVR márkájú „betontorpedó“ legújabb, 350i jelzésű prototí­pusa. Építői - a blackpooli TVR Engineering cég szakemberei - azt a célt tűzték maguk elé, hogy ezzel a változattal a korábbi méregdrága modellekhez képest lényegesen olcsóbb, ám ugyan­olyan szárnyaló teljesítményű, maximális kényelmet és biztonsá­got nyújtó autót kínáljanak a gyorsléptú sportkocsik rajongóinak. A benzinbefecskendezős, 350 kcm-es, V8-as erőforrással felsze­relt jármű kivételes dinamizmusára utal, hogy mindössze hat másodperc alatt gyorsul fel álló helyzetből a százas tempóra. Kitűnő úttartó, kanyarstabil, és el lehet érni vele a 225 km/h sebességet. Érdekes, hogy a TVR autómárka még az ötvenes évek elején, viszonynalg rövid tündöklés után letűnt a porondról, s csak 1975-től kezdett ismét népszerűségre törni. Az üvegszál- erősítésű múanyagkarosszériát elöl, hátul és oldalt a kanyarstabi­litást, az úttartást segítő idomok, valamint ütközésenergia-elnyelő elemek övezik. Alapfelszereléséhez tartozik az elektromos ablak­emelő és -süllyesztő, ugyancsak belülről elektromosan állítható külső visszapillantó tükör, sztereó rádió magnó lejátszóval, min­den irányban állítható-billenthető s az ostorütés elleni fejtámlával ellátott ülés és elektromágneses központi ajtózár. A hírek szerint már a közeli jövőben megjelenik a még erősebb és dinamikusabb TVR 390 SE változat, amely már csupán 5 másodperc alatt gyorsul fel álló helyzetből a százas tempóra és eléri, sőt, túl is szárnyalja a 241 km/h sebességet. ÚJ SZÚ 16 1985.X. 18 a . um ■ ■ . / ■ ■ ■ / a ■ I ■> ■ a a / I hl7TAnCQ/1ACOnn vA7lAvAnÁC «5 0 I“ §> 0) ? 1 2 'S lu TVR 350i

Next

/
Oldalképek
Tartalom