Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-18 / 42. szám
dja, mit szeret, igaz? Valaszetesen tudom - mondja mutat a szép könyvekre: ában - hét dollár, Hat hét ár, öt délután a lovasfoga- - kötetenként öt dollárért, (mberevők között. : már olvasta, különben is íú könyvünk van otthon. A fiatal hölgy megvette az Arany álmokat és a majmos könyvet is, díszes zöld papírba csomagolva vitte el őket.- Van valami vidám olvasnivalója? - kérdezte hangosan és vidáman a következő vevő. Hasonlított valami börzei közvetítőre, aki téli üdülésre készül.- íme, itt van két kitűnő könyv - mondja Fulir úr, és rámutat az Arany álmokra és az Új- Guinea majmai között címűre. - Ezek a könycock) s álmok in nem ismeri - mondja úr -, mert ezt csak most najmai között. Dtt? - ismétli csodálkozva '. - Biztos nagyon drága. fel az eladó -, de kérem isztrációkat. Igazi majmok éppel készítették. Tíz dol- az előállítása kilenc dollár rült, valójában semmit sem ez olyan könyv, amelyet ha beavatják a technikai idenki élvezettel hallgatja, lő veszít. vek az idény legjobb humoros könyvei! Visítani fog a nevetéstől. A feleségem tegnap olvasta el mindkettőt. Alig tudott olvasni a nevetéstől.- Mibe kerülnek a majmok? Egy dollárba?- Másfél dollár.- Jöhet! Hallatszik a pénz csengése a pulton, és a kuncsaft távozik. Elkezdek merengeni, melyik kategóriába tartoznak a professzorok és a diákok, akik Epikétoszt tizennyolc centért vásárolják és a világirodalom köteteit tizenkét centekért.- Igen, vámtiszt uram - trillázott az eladó, egy tekintélyes személyiségnek, aki széles karimájú kalapban lépett be.- Arany álmok - elbeszélések a tengerről. Fényes elbeszélések, amikor az ember agya túlterhelt, mint az öné. És íme még egy: Új- Guinea majmai között, tíz dollárért, árlesszállí- tással négy dollár negyven centért. Az előállítása hat dollárba került. Kiárusítás. Köszönöm vámtiszt uram, és viszontlátásra. Egy asszonynak eladta az Arany álmokat mint a legjobb olvasmányt olyan napokra, amikor esik, a másiknak napfényes napokra ajánlotta. A majmok elkeltek, mint elbeszélések a tengerről, elbeszélések a dzsungelról, elbeszélések a hegyekből, elbeszélések a lányokról (vagy mint siralmas történetek) prostituáltakról. Észrevettem, hogy nagyon elszaladt az idő. Epikétosszal a kezemben odamentem az eladóhoz.- Igen, uram, Epikétosz gyönyörű. Tizennyolc cent. Köszönöm! Van sok könyvünk, amelyek érdekelnék. Egy olvasatlan Arisztotelész, a nedvességtől egy kicsit megsérült Cicero kötet, biztosan tetszene. Azt hiszem, van egy Machiavelli-kötetem is, valami egészen különleges, igaz ugyan, hogy megtépett, fedél nélküli, de ritka régi darab, uram, ha ön szakember.- Nem, köszönöm - mondtam. De az Arany álmok és az Új-Guinea majmai között biztosan különleges könyvek.- Biztosan unalmasak és buták.- Talán nem olvasta őket?- Ugyan kérem. Méghogy olvasni! Abban a pillanatban hasonlított a tejesre, akit megkínáltak egy pohár általa árusított tejjel.- Mindenesetre - folytattam -, az ön felesége úgy látja, hogy csodálatosak ezek a könyvek. Fulir úr felhördült.- Én nőtlen vagyok. BÚS MÁRIA fordítása ersze, ki fájt, jysze- itaszí- éveit, >, amit eznek oldog, mikor ; más, vetke- n sze- 3zere- t arra, annak voltak, akarta mikor t, durván kijelentette, hogy már megunta, csak akkor tudatosította, hogy mindennek vége. Arra nem volt ereje, hogy gyűlöljön, bátortalan és bizonytalan, amilyen mindig volt; elhitette magával, hogy minden a saját hibájából történt. Teltek az évek csöndesen, észrevétlenül, hivatalba járt, bevásárolt, tett-vett a lakásban. A barátnők elmaradtak - férjhezmentek, elköltöztek. Egyedül maradt. Apró, jelentéktelen dolgoknak szentelte figyelmét - állandóan takarított, ablakot mosott, a szekrényében rendezgetett. A munkában kitűnt pontosságával, szorgalmával, mások hanyagsága idegesítette, de sosem volt bátorsága, hogy ezt megmondja nekik. Aztán a horoszkópokat kezdte olvasni. Megszállottan vásárolta azokat az újságokat, amelyek horoszkópot vagy álomfejtést tartalmaztak! De ebben is csalódott, a horoszkópban megjósolt „életre szóló nagy ismeretség, szerelem, boldogság“ csak nem akart jönni. Minden maradt a régi, üresség, egyedüllét. Ez az utolsó év különösen nehéz volt. Hosszú, nagyon hideg, ködös és elviselhetetlen... Tudta, hogy valamit tennie kell. Egy hirtelen támadt gondolat nyomán kikereste az újságban a hirdetéseket és elhatározta, hogy írni fog. Néhány nap múlva megérkezett az első levél, aztán a többi. Némelyeket rögtön elégetett, durvák, sértők voltak, másokat, többszöri elolvasás után dobott el a csúnya kézírás miatt, vagy mert túlságosan kedveskedők voltak - ki- érezte belőlük a csalást. Végül csak néhányra válaszolt. Már harmadik nap levelet kapott, amelyben az illető találkozót kér, a megbeszélt jel: fehér rózsa. Egy nyilvános telefonfülkéből izzadó ujjakkal tárcsázta a levélben megadott telefonszámot és csak ennyit mondott: beleegyezem, hogy találkozzunk, és választ sem várva, letette a kagylót. Azon a bizonyos napon rendkívül izgatott volt. Mindenféle megfordult a fejében. Eljön-e egyáltalán? És ha igen, milyen? Nem tudta eldönteni, hogy mit vegyen föl, hogyan fésülje a haját. Fodrászhoz kellett volna mennem, legalább ma - gondolta. Most jött rá arra, hogy tulajdonképpen nem is ismeri a férfit, és még rosszabb, hogy fél önmagától. Lehet, hogy egyáltalán nem tetszem majd neki - gondolta arcát nézegetve a tükörben. Nem volt már fiatal, nem volt szép. Irigyelte azokat a nyílt, jókedvű, szép nőket, akiket ismert, és akiknek minden sikerült. Az is megfordult a fejében, hogy mégsem megy el, de mintegy önmagát meggyőzve kiáltotta: muszáj, muszáj. Amit a tükörben látott az arcán, az félelem volt, nem pedig elhatározás. A találkozót hatra beszélték meg, de már négy órakor fel volt öltözve. Megpróbálta magát kifesteni az újonnan vásárolt szépítószerekkel Próbálkozása nem sikerült, jobbnak látta letörölni. Fél hat felé, mikor végre elindult, úgy érezte magát, mintha kivégzésre menne. Erősen izzadt, a keze is nedves volt, és reszketett. És mintha ez még nem lett volna elég, valami belső hang suttogta: „Ne légy pontos, várj, nézd meg előbb!“ így aztán még egyszer körülsétálta az épületet, és már jóval elmúlt hat óra, amikor belesett a kávéház ablakán. Az egyik asztalnál egy férfi ült, oldalt fordulva, fehér rózsával a kezében. Nézte, nézte teli félelemmel és kíváncsisággal. A férfi, mintha megérezte volna az idegen tekintetet, hirtelen megfordult. Ez a pillanat elég volt. Erősen őszülő, kopaszodó fej, kiélt arc - Matko volt. MARKOVICS KATALIN fordítása IVAN FRANKO Prológus (A Mózes című poémához) Én nemzetem, te megkínzott, összetört, Mint béna ember állsz a válaszúton, Osztályrészed - a lenézés - már beföd. Jövendőd folyton izgatja a lelkem, S a szégyen, melyet az utánunk jövők Előtt érzek, nem hagy aludni engem. Vagy vastáblákra lenne írva sorsod, Hogy szomszédaid között a trágya légy? Mások járgányát kell előbbre tolnod? Avagy tán örök végzeted a harag, Melyet magadban rejtesz árulóid Ellen, kik elhagytak: élj, ahogy tudsz, magad, Holott hűséget esküdtek ők néked?! Vagy a sors nem tűrte, hogy nagy mű szóljon Rólad, hirdesse végenincs erődet? Az a sok-sok szív tán mind hiába ég Az irántad érzett szent szerelemben, Áldozatul hozva hozzád mindenét? Hiába ontatott hőseid vére? Avagy a szabadság, az egészség és Szépség sarjad ki földeden belőle? Szavad is hiába ékes erővel, Lágysággal és vággyal-leleménnyel, Lelket fölemelő száz ékességgel? És hiába lenne érzékeny dalod, Reményeid, szép vágyaid szalagja, Szűzi nevetésed, szerelmes jajod? Ó, nem! Nem csupán sírásra, sóhajra Születtél! Hiszem a szellem erejét S hogy már közel feltámadásod napja! Ó, a szavakba-hallgató pillanat, Az öröm-szépség pillanata áll már Ajtónk előtt s élő tűzzel kopogtat! Ó, bárha botot adhatnánk a dalnak, Mely milliókat ragad majd magával Az üdv útján - útján a szabadságnak! Bárha!... Ám nincs erőnk, csupán bánatunk, Sóhajunk. S a szégyen földre taszít - nem, Harcba vinni téged még nem, nem tudunk! Ám eljön az óra, s te tüzes arccal Állhatsz majd a szabad nemzetek közé A Beszkidekkel övezve, s daloddal Betöltőd a nagy hegyeket s a tengert, Szabad gazda leszel, tiéd lesz a föld, A ház és tiéd körülötte a kert. Fogadd hát énekem, a keserűt, de Hittel telit; jövendőd zálogát, könny- Szentelte ajándékomat. Derűre Tanítson e szerény dal jegyesedtől. 1905. július 20-án VARGA ERZSÉBET fordítása * Az ukrán költészetet bemutató, többnyelvű antológia kiadásának előkészületei folynak Kijevben. Ebbe készült a fenti fordítás. 'amihez hozzáfogna, szólna lakihez, rámnéz, és csak után cselekszik. Még azok- n a dolgokban is, amelyek- n csak ösztönösen igazo- m el: egy ruhafazon, egy )sógép márka.-iatal, karcsú (165 centimé- 58 kilogramm), klassziku- t arányos. Vidám, elnéző, la, álmodozó gyakorlatias és iéges - ilyen álmaim asz- mya. Dssze tudnátok-e hozni en- v egy olyannal, mint ő? AGYIMIR TUMANOV évfolyamtársaim mind bódultak Elvira után. Én pedig idegyiküknél jobban szeret- í. Másodéven rájöttem, nem tudok uralkodni magamon, és bevallottam neki érzéseimet.- A feleségem kell hogy legyél - mondtam ragyogó monológom végén. - Nos. Neked adom a szívem, legyen tied a kezem!- A kezed, a szíved, rendben van, nincs mit szólnom- tette hozzá elmerengve. - De hol fogunk lakni?- Na, Elvira, van egy bátyám, egyetemi lektor - kiáltottam boldogan. - Vesz nekünk egy garzonlakást. Elvira szeme fölcsillant.- És miből fogunk megélni?- érdeklődött.- Ó, mi sem egyszerűbb! A bátyámnak annyi a pénze, mint a szemét. Mi tanulni, ö meg dolgozni fog.- Minden rendes családban kell hogy legyen rádió, televízió és magnó.- Semmi probléma. Lektor bátyámnak van tévéje, rádiója, magnója. Megkapjuk nászajándékba. ö pedig vesz másikat. Nekünk adja a motorkerékpárját, magának meg vásárol autót. Elvira szeme annyira felélénkült, mintha valami ördögfiókák táncoltak volna benne.- Lesz-e sok násznép?- Persze, a bátyám, a lektor olyan lakomát csap, aminek még nem volt párja. Hamarosan megesett a mennyegző. Valóban, a lagzi felülmúlhatatlan volt. Mindenki gratulált, szertartásosan vagy családiasán - ki hogyan - és azt kiáltották: „Vivát!“ Én is ,,Vivát“-tal feleltem, miközben azt néztem, hogyan csókolódz- nak a fiatal házasok: Elvira és bátyám - a lektor. BÁN PÉTER fordításai Gyökeres György felvétele
