Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-04 / 40. szám
ADÓS Ide hallgasson: nincs időm arra, hogy minden nap eljöjjek magához és figyelmeztessem a tartozására!- A péntek megfelel önnek?- Hát persze...- Akkor arra kérem, pénteken jöjjön el figyelmeztetni! FÉRJEK EGYMÁS KÖZÖTT Egy férfi Így panaszkodik a jó barátjának:- A feleségem egyáltalán nem ért meg. És a tied?- Nem tudom. Még sohasem beszéltem vele rólad. . VAN IDÓ Az étteremben az egyik vendég igy szól a pincérhez:- Ide hallgasson, én már tíz perc óta próbálom szétvágni ezt a bifszteket!- Ne izguljon, uram - válaszol a pincér -: még soká zárunk! EBADTA A tanár szidja az osztályügyeletest.- A tábla megint piszkos, a rongy száraz, a földgömb pedig- ujjával rábök - poros.- Ez nem por, tanár elvtárs - jelentkezik az ügyeletes. - Ahol az ujját tartja, ott van a Szahara- sivatag! KEZDŐ A kezdő lirikus megkérdezi a tiszteletre méltó kritikustól:- Azt mondják, a zsenialitás- szintén betegség, ugye?- Lehet. Magának azonban nem kell félnie. Maga makkegészséges! FELISMERÉS- Én sohasem kételkedem a feleségem hűségében - egészen addig, amíg a Csallóközből nem költöztünk Bratislavába.-No és mi történt a fővárosban?- Csupán az, hogy észrevettem: itt is ugyanaz a díjbeszedő jár hozzánk, mint a Csallóközben! AFORIZMÁK Nem kell annak kalap, aki elvesztette a fejét. Aki vájúban ül, azt megeszik a disznók. Az idő értéke hasonló az aranyéhoz. A hét vicce- Képzeld, az én lányom az égvilágon semmit sem mesél el nekem. Úgy érzem, ebbe bele lehet örülni!- Én is úgy érzem, mert az én lányom meg mindent elmesél! Legnehezebb, de leghősiesebb a győzelem önmagunk felett. Amerre a tű megy, arra tart a cérna is. A semmilyen hír - néha jó hír. A köhögést és a szerelmet nem lehet eltitkolni. Ne simogass kézzel, simogass kenyérrel. Nem minden fából csinálnak hegedűt. Eszperantóból fordította: Fiala Ilona GYERMEKNEVELÉS Két régi barátnő beszélget a gyermeknevelésről.- No és te megcsókolod a gyermekeidet, mielőtt elalszanak?- Igen, de csak akkor ha nem alszom el addig, amig ők megjönnek a diszkóból. JÓZAN A rendőrjárör megállít egy autóst, aki valahogy furcsán vezeti a kocsiját.- Nem ivott véletlenül?- Ugyan dehogy!- Akkor szálljon ki kérem, és tegyen néhány lépést a záróvonalon.- Melyiken - a jobboldalin vagy a baloldalin?- így legalább nem csap be a pincér, a gyerek meg hadd gyakorolja a matematikát... (Szalay Zoltán karikatúrája) BÖRTÖNBEN- Vetkőzzenek fiúk, ma fürdés lesz - közli a börtönőr.- Valóban szükség van erre? - kérdi rosszkedvűen az egyik fogoly.- Nem szégyellj magát, hogy így fél a fürdéstől?! Tulajdonképpen mikor fürdött utoljára?- Én? Hiszen eddig még soha sem voltam büntetve! <o '3 <*w s m ■c 5 E o A 3 SKÓT- Adj egy cigarettát!- Szeretném tudni, mit csinálsz folyton ezekkel a cigarettákkal! Amikor utoljára, két héttel ezelőtt találkoztunk - akkor is kértél egyet! PAPUCSFÉRJ * - Mondja, kolléga úr, maga is szokott néha veszekedni a feleségével?- Soha! Amikor úgy látom, már- már kitör a botrány - határozottan ezt mondom: hallgass! És akkor hallgatok. H át akkor vagy büntetés - abban pedig semmi ünnepélyes nincs - vagy ünnepség, az pedig tudvalévőén nem büntetés céljával történik. Márpedig azzal a céllal történik, bármi furcsán hangzik is. Méghozzá milyen gyakran! Egyre gyakrabban és többféle. Sőt, szinte mindenütt... A büntetés időpontjának eljövetele előtt legalább egy hónappal kezdődik a hajsza. Az elítélt (ezúttal a barátnőm) berobog, arca sápadt, tekintete rémült, s azt rebegi: - Mit gondolsz, mibe kerül ez nekem? Természetesen pénzről van szó, nem pedig hónapokig vagy évekig tartó börtönről. Ezekben az esetekben, amelyekről beszélek, következetesen pénzbüntetést szabnak ki, bár egyúttal - ha szabadság- vesztésre nem is, de időveszteségre Ítéltetik az ember. Bár ha alaposabban megvizsgáljuk, akkor tulajdonképpen szabadságvesztésre is, de erről még majd szólunk.- Mit gondolsz, mibe kerül ez nekem?- Neked?- Persze hogy nekem. Ki másnak?-Talán a vállalatnak, nem? - Micsoda?- Akkor hát a munkatársaknak. Az ünnepelt te vagy, nem? A barátnőm rám meredt.- Harminc éves vagy - folytattam tehát ünnepelt vagy. Az ünnepelt az, akit ünnepelnek; igyekszünk minél kellemesebbé tenni számára ezt a napot, örömet szerzünk neki, elhalmozzuk ajándékokkal, ünnepséget rendezünk a számára.. . ÉRDEKHÁZASSÁG- Hogy vehette el Kovács ezt a hórihorgas nőt? Ha legalább egy kicsit alacsonyabb volna...- Állítólag százezer koronája van...- Akkor meg ez a nő szamár! az ő helyében én sohasem mentem volna hozzá ehhez a Kovácshoz! fizetni kell! Akkor pedig már nem ajándék! Mit bénulsz úgy? A megvendégelés, amit elvárnak tőled, olyan, mintha elvárnák, hogy fizesd meg az ajándékot. Hát nem? A barátnőm elmélázott a jegyzék fölött: bor, szendvics, sütemény, vodka, kávé, gulyás...- A hegyekbe akartam menni... Péterrel elhatároztuk, hogy éjfélkor kimegyünk a szabadba, és a csillagokat fogjuk bámulni... ez lesz a legszebb ünneplés... csend és nyugalom ...-Végy ki szabadságot, és menj.- Kizárt dolog. Halálra rágalmaznának, hogy skót vagyok meg ilyesmi... A barátnőm jó lélek. Igen, egyetért vele, hogy a születésnap - kiváltképpen a nőknél - magánügy, és tiszteletben kéne tartani, ki hogyan kivánja tölteni ezt a napot; egyetértett azzal, hogy a kötelező trakta tulajdonképpen erőszak és erkölcsi kizsákmányolás; hogy az embert a környezete megakadályozza abban, hogy kedve szerint töltse az említett napot, s ezzel szabad elhatározásának elvesztésére ítélik; s végül egyetértett azzal is, hogy itt csakis két kérdés helyénvaló: 1., Közhírré kivánja-e tenni valaki a születésnapját? 2., Ha igen, akkor meghívják egy kis ünnepségre, amit az ő számára rendeznek. B arátnőm mindezzel egyetértett. De roppant jó lélek... Rám nézett, és lemondóan kérdezte: - Mit gondolsz, mibe kerül ez nekem? K. CS. fordítása A barátnőm elképedt: - Mit fecsegsz összevissza!... A holdról pottyantál le? A harminc év büntetés, vésd eszedbe. Többrendbeli büntetés. A környezeted, ahelyett, hogy kerek évfordulódat megédesítené, szives-örömest gondoskodik róla, hogy ezt a napot agyonhajszolva töltsed, halál- fáradtan az előkészületektől, hogy megvendégeld azokat, NATASA TANSKÁ Ünnepélyes büntetés akiket nincs miért megvendégelni, mert nem harmincévesek, hogy elpazarold az utolsó megtakarított pénzedet (nem beszélve a jutalomról, amit ez alkalomból kaptál a vállalattól), s ahelyett, hogy kicsinosítva és kiillatositva belebegnél valahová, ahol tapssal fogadnak, ajándékokkal, és megvendégelnek, s mindezt a többiek meglepetésnek szánták, te magad rohangálsz a rémült ábrázattal, rohangálsz a tálcával, és szolgalelkúen kinálga- tod az éjszakákon keresztül készített ínyencségeket. Ahelyett, hogy te éreznéd jól magad, a többiek esznek-isznak a te számládra. Ez nem ünneplés, ez büntetés. A barátnőm, hogy keserűségét csillapítsa, hozzátette:-Tudom, kapok ajándékot ... Erre már felforrt a vérem: - Szóval már az ajándékért is-Hogy tud valaki ilyen kevés keresettel ilyen nyugodtan aludni? (Jezs) CuKní* nrxnfí
