Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-20 / 38. szám
. i: ■ ■■ ‘ Z ' J'l, f . '■ "/•’v *■'’1 ív, A gazdasági mechanizmus radikális változásai és a gazdaságirányítás állandó tökéletesítése a Szovjetunióban új követelményeket támaszt a szocializmus politikai gazdaságtanának elmélete iránt. A szocializmus mai gazdaságelméletében nemcsak a szovjetunióbeli gazdasági fejlődés tapasztalatait kell összegezni, hanem a létező szocializmus által fölhalmozott nemzetközi tapasztalatot is, amelyet még nem tanulmányoztak és amelyet mélyreható elemzésnek kell alávetni. Nyilvánvaló sürgető szükséglet a szocialista országok tudósainak szoros együttműködése a politikai gazdaságtan területén, mivel a tapasztalatok sokfélesége csak egy közös gazdaságelmélet alapján értelmezhető. A legfőbb ideje, hogy a szocialista gazdasági rendszernek egy olyan jól megalapozott koncepcióját alkossuk meg, amely az általánosított nemzetközi tapasztalatokon nyugszik, és nem abszolutizálja egyetlen adott szocialista ország tapasztalatait sem. A szocialista termelés céljából kell kiindulnunk. Marx és Engels voltak az elsők, akik elméletileg bebizonyították, hogy a jövő társadalmában az emberek jóléte és sokoldalú fejlődése lesz a társadalmi termelés alapvető céljává. A társadalmi termelés végső céljára utalva azonban a szocializmus alaptörvényét illetően nem elégedhetünk meg az általános fejtegetésekkel. A szükségletorientált termelés fejlődése felé való fordulás fontossága fokozott nehézséget okoz a gazdaságirányításnak az iparosítás feladataihoz vagy a nemzetgazdaságnak a háború utáni helyreállításához képest. A szocializmus célja nemcsak a hagyományos fogyasztási szokások szerinti fogyasztási arány növelésének biztosítása és a jólét föllendítése mennyiségi tekintetben, hanem a fogyasztás szerkezeti átalakítása is, hogy így közeledjünk a harmonikusan fejlett egyén kommunista ideáljához E kérdések megoldása a szociológusok, közgazdászok, pszichológusok, fiziológusok és más tudósok együttes erőfeszítéseit igényli az emberek anyagi, lelki és társas szükségleteinek tanulmányozásában. Csupán az anyagi javak termelésével természetesen nem biztosítható az egyén harmonikus fejlődése. Az érett szocialista társadalom bázisát ugyan az anyagi termelés hozza létre, ez azonban csak alrendszere, bár fő alrendszere annak. Ez reprezentálja azt az anyagi bázist, amelyet a társadalom és az egyén sokoldalú fejlődése megkövetel. A termelés végcéljának kérdése szorosan összefügg a termelés hatékonyságának a fogalmával. Ez a kifejezés mai értelemben nemrég jelent meg a politikai gazdaságtanban. A kapitalizmusban a termelés hatékonysága az értéktöbblet fogalmában fejeződik ki. Véleményünk szerint a társult termelők által társadalmilag birtokolt szükségleteikre szánt terméknek ugyanazt a helyet kell betöltenie a szocializmus politikai gazdaságtanában, mint amit a kapitalizmus politikai gazdaságtanában az értéktöbblet kategóriája. A hatékonyságot tehát a szocialista termelés folyamán felhalmozott, kisajátított társadalmi termék, illetve a társadalmi munka költségei és ráfordításai közötti aránynak foghatjuk föl. A szocialista termelés hatékonyságának növekedése a társadalom által végzett munkában, munkaidőben elért megtakarításból származik, amit Marx a kollektív termelés első gazdasági törvényének tekintett. A szocialista termelés hatékonysága összetett fogalom. Magában foglalja először is a termék minőségét, a társadalmi igényeknek megfelelő voltát és azt a képességét, hogy ezeket az igényeket ténylegesen kielégítse. Másodszor a munkahozam arányát is, amely kifejezi az élőmunka termelékenységének színvonalát. Harmadszor az anyagkihozatal arányát. Negyedszer a termelés tőkehozamarányát: ez azoknak a beruházásoknak a hatékonyságát mutatja, amelyeket a társadalom mind álló-, mind forgóeszközként a termelésbe fektetett. A hatékonyságnak mindezek az elemei szorosan összefonódnak, s mivel a tudományos és technikai forradalom lényegesen megváltoztatja a hatékonyság tényezőinek arányát, téves és félrevezető lenne a hatékonyságnak csak az egyik vagy másik elemét hangsúlyozni. Marx szükségesnek látta a használati érték tanulmányozását a kapitalizmus politikai gazdaságtanában. Ott ez a gazdasági formának egy meghatározott sajátossága. Még inkább szükséges foglalkoznunk vele a szocializmus politikai gazdaságtanában, hiszen itt az egyén fejlődése és szükségleteinek kielégítése a termelés végső célja. E tény a használati értéknek nemcsak meghatározott sajátosságot kölcsönöz e gazdasági formában, hanem radikálisan megváltoztatja társadalmi-gazdasági szerepét, és megszabja határozottan társadalmi természetét is. A használati értéknek mint közgazdasági kategóriának bevezetése a szocializmus politikai gazdaságtanába fontos feltétele annak, hogy megalapozzuk előrebecslésének és értékelésének módszertanát. A használati érték értékelése nélkül a társadalmi termelés hatékonyságának kérdése gazdaságilag megalapozatlan. A fogyasztás mennyiségi összehasonlítása rendkívül bonyolult, e cikkek minőségi különbségei egyesek szerint a mennyiségi összevetést látszólag lehetetlenné teszik. Ez az állítás megalapozatlan. Természetesen az összehasonlító becslés csak a közös tulajdonságokra terjed ki, s így a bizonyos szükségletek kielégítésében egymást helyettesíteni képes termékek összemérhetők. Közülük a társadalom valószínűleg azokat részesíti előnyben, amelyek azonos munkaráfordítással a szükségletek nagyobb volumenét elégítik ki. S Marx szerint a használati érték fogalmában a termék az iránta mutatkozó szükséglettel mérhető. Az utóbbi években a kutatók növekvő figyelemmel tanulmányozzák a használati értéket. Ez annak jele, hogy a szovjet nemzetgazdaság nagyobb mértékben fordul a társadalom és tagjai szükségleteinek teljesebb kielégítése felé. A szocialista gazdaságirányítás a kiegyensúlyozott fejlődés törvényének és az áru- s pénzviszonyoknak a kombinációján alapul. A fejlett szocializmus viszonyai között objektív szükségszerűség- egymással szerves összefüggésben- a gazdaságirányítás tökéletesítése s az áru- és pénzviszonyok hasznosítása. A kiegyensúlyozott fejlődést a szocializmus politikai gazdaságtana a szocializmus objektív sajátosságának tartja. Sajnos a kiegyensúlyozott fejlődés kérdéseivel foglalkozó írások az elméleti kérdés- feltevést gyakran bizonytalan és elvont fejtegetésekkel helyettesítik. A szocializmus politikai gazdaságtanának feladata, hogy fölfedje a termelés közvetlen társadalmi irányításának elméleti alapjait, mutassa ki a kapcsolatait és kölcsönös összefüggéseit az áruérték formákkal, és világítsa meg azt a valóságos szerepet, amelyet a gazdasági mechanizmusban játszik. A szocializmus és a kapitalizmus közötti szembenállásnak a gazdasági verseny a fő színtere, annak eredményei nagymértékben meghatározzák, hogy mi történik az ideológiai harcban. A gazdasági mechanizmus és a gazdaságvezetési gyakorlat fejlesztési eszközeinek elméleti megalapozása megkívánja, hogy a szocializmus politikai gazdaságtana nagyobb figyelmet fordítson a termelési viszonyok és a termelőerők kölcsönhatására, valamint a felépítményre is. A fejlett szocializmus sajátos vonásai új követelményeket támasztanak a politikai gazdaságtannal szemben, a gazdasági folyamatok szubjektív tényezőinek, a termelési viszonyok és a felépítményi jelenségek, valamint a nép tudatos tevékenysége kölcsönhatásainak figyelembevételében. Az objektív qemcsak kiváltja és előre meghatározza a szubjektív jelenségeket, hanem ezek hatásának ki is van téve. A szocialista társadalomban - különösen annak érettebb fokán - a termelési viszonyoknak és a gazdaság egészének fejlődése nem spontán, hanem tudatosan irányított folyamat. Az emberek természetesen nem teremthetnek új gazdasági törvényeket, vagy nem szüntethetik meg a régieket, de képesek azokat a feltételeket megváltoztatni - s meg is kell változtatniuk -, amelyek között e törvények hatnak. Az emberek tudatos tevékenységében a szubjektív tényező áthatja a gazdasági törvények működésének mechanizmusát. A szocializmus gazdasági törvényeinek működésében véleményünk szerint a szubjektív tényező szerepe abban nyilvánul meg, hogy ha e törvények nem megfelelően tükröződnek agazdaságpoli- tikában, a gazdaságvezetési rendszerben és a tudatos tevékenységben, akkor hatásuk korlátozódik, és hovatovább a szocialista gazdaságtól idegen jelenségek felbukkanásának talajává válhatnak. Vagyis: a szocializmus gazdasági törvényeinek teljessége és hatása közvetlenül függ attól, hogy milyen teljességben és mélységben tükröződnek az objektiv feltételek a politikai gazdaságtanban, a vezetésben és a nép egész tudatos tevékenységében. VAGYIM MEDVEGYEV a közgazdaság-tudomány dóktora ÚJ SZÚ 3 Már hosszabb ideje foglalkoznak a napenergia népgazdasági hasznosításával a szakemberek a Türkmén SZSZK-ban. A Kara-Kum-sivatagban a legújabb ismeretek alapján napenergiával működtetett berendezésekkel szivattyúzzák a vizet a kutakból, és oldják meg a világítási problémákat. Olyan villanyautókat is sikeresen üzemeltetnek, amelyek a napenergiát alakítják át elektromos energiává. A képen a napenergiával üzemelő vizszivattyü látható. (Képtávírón érkezett - ŐSTK) A Szovjetunióban csak az emberek műveltségi színvonalának emelésére, általános és szakmai tudásuk növelésére a nemzeti jövedelem évi növekedésének egyharmadát fordítják. Mindenre nagyon oda kell figyelnünk, ami az egyént, a munkáját, anyagi jólétét, pihenését érinti - jelentette ki Mihail Gorbacsov 1985 áprilisában az SZKP KB plénuma előtt. - Ez-politikánk kulcskérdése. A gazdaságban, mint az éleben is, idővel minden változik, cserélődik. Csak az ember állandó, aki a fő termelőerő volt a múltban, az ma, és a jövőben is az lesz. A tudományos-technikai forradalom, amely egyetlen egésszé kovácsolta a munkát és a gondolatot, meggyőzően bizonyítja ezt. A korszerű termelés alapja az alkotó gondolkodású szakember, aki jól szervezetten dolgozik, fegyelmezett, jól képzett, ismeri az új technológiákat. A szovjet társadalom fő feladata a mostani időszakban az ország társadalmi, gazdasági fejlődésének lényeges meggyorsítása. A fejlődés jelenlegi üteme nem kielégítő. Gyorsítani kell a fejlődést mindenekelőtt a népgazdaságban, a tudományos-technikai haladás területén. A Szovjetuniónak a legrövidebb történelmi határidőn belül utói kell érnie a legfejlettebb országokat a munkatermelékenységben. Kiváló eredményeket elérni a tartalékok legjobb felhasználásában - ez a gazdasági haladás fő kritériuma jelenleg. Ennek a feladatnak a megoldása elsősorban az emberektől függ. A technika és a technológiák gyors és egyre gyorsuló megújulásához arra van szükség, hogy minden dolgozó tanuljon Mozgósítani az emberi tényezőt- a munkástól a miniszterig, a mérnöktől az akadémikusig. De nemcsak szakmailag kell felkészülni, hanem politikailag is. Már most gyakran előfordul, hogy a nagy számítóközpontokat, automatikus vonalakat, a mikroprocesszorok, robotok és numerikus vezérlésű gépek irányította rugalmas termelésformákat nem tudják hatékonyan használni, mert a munkások és a szakemberek képzettsége nem kielégítő ehhez. A vállalatoknál már a robotfélelem fogalom is elterjedt, amit azzal magyaráznak, hogy nem képesek, néha pedig nem is akarják elsajátítani a második szakképzettséget - komputernyelvet, nem kívánják megtanulni a számítógéppel folytatható szakmai párbeszéd művészetét. Napjainkban a Szovjetunióban a számítógépek tömeges megismerése - állami feladat. Az iskolákban kötelező tárgyat vezetnek be: Az informatika és a számítástechnika alapjai. A vállalatoknál, intézményeknél oktatási központok ezreit létesítették, ahol a dolgozók számitógépes műveltségre tehetnek szert. Erőteljesen növekszik a személyi számítógépek termelése, nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy az ország egész számitógépkapacitását egyetlen állami információbegyűjtő és -feldolgozó rendszerben egyesítsék. Népgazdasági problémák egész sorának megoldásában fontos és egyre növekvő szerepet játszik a korszerű gazdasági gondolkodás kialakítása a dolgozóknál. Arról van szó, hogy mindenki megértse: az intenzivebb gazdálkodás a népgazdaság fejlődésének egyetlen útja, a szocializmus előnyei önma- guktól, automatikusan nem valósulnak meg. A Szovjetunióban a kommunista párt javaslatára feszített munka folyik a népgazdaságban még meglévő bürokratizmus, konzervativizmus, a korszerű termelés kérdéseit elavult módszerekkel kezelő szemlélet ellen. Ezen feladatok végrehajtásában különösen nagy szerepe és jelentősége van az emberi tényezőnek, az emberek gazdasági tudása szintjének. Minden szovjet embernek kisebb vagy nagyobb mértékben közgazdásznak kell lennie. A dolog tehát Így áll: a gazdaság alapjainak ismerete nélkül, a közgazdasági tudást felhasználó gondolkodás képessége nélkül nincs és nem is lehet modern munkás. A Szovjetunióban széles körű közgazda- sági oktatás folyik, amelyben sok millió ember vesz részt. De, mint minden a világon, ez is komoly reformokra szorul. Rendkívül fontos külön figyelmet szentelni a népgazdaság alapvető problémáinak, közelíteni az elméletet a gyakorlathoz, megtanítani az embereket azokra a gazdasági módszerekre, amelyek lehetővé teszik a termelés hatékonyságának növelését. GENNAGYIJ PISZAREVSZKIJ 1985. IX. 20.
