Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-05 / 27. szám
MAI ES HOLNAPI FELADATAINK írta Miloslav Hruskovic, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára A népgazdaság hatékonyságát ma már egyre inkább csak az intenzifikálás útján növelhetjük. Annak ellenére, hogy már bizonyos sikereket értünk el ebben az irányban, a legközelebbi és a távolabbi jövőben elég sok bonyolult problémát kell még megoldanunk. Ezt az SZSZK felső párt- és állami szervei is teljes felelősséggel tudatosítják. Szlovákia nemzeti jövedelme a folytatódó dinamikus gazdasági fejlődésnek, valamint a hatékonyság és a minőség javítására irányuló törekvéseinknek köszönhetően az utóbbi 15 év alatt 95,5 százalékkal növekedett. Ezáltal Szlovákia részaránya az egész ország nemzeti jövedelmének termelésében az 1971-es 27 százalékról 1985-ben 30 százalékra növekszik. Az utóbbi évtizedben, az 1973-ban és 1979-ben bekövetkezett ún. első és második kőolajválság után komolyabban kezdtünk foglalkozni a tüzelőanyagok és az energia takarékosabb, jobb hasznosításával. Ez olyan eredménnyel járt, hogy amíg 1975-ben 1 tonna egyezményes tüzelőanyag felhasználására 3864 korona értékű nemzeti jövedelem termelése jutott, 1985-ben már 4825 koronát érünk el, ami több mint 25 százalékkal nagyobb relatív hasznosítást jelent. A javulásnak ez a mértéke azonban nem elegendő, mert a tüzelőanyagok és az energia behozatali árai gyorsabb ütemben növekedtek. Ugyanakkor a hazai barnaszén fajlagos kitermelési költségei is növekedtek, mégpedig az 1971-től 1980-ig terjedő időszakban 23 százalékkal, míg a jelenlegi tízéves időszakban, vagyis 1990-ig ezek további 43-45 százalékos növekedésével számolunk. Ez a jövesztési feltételek romlásának a következménye, amit még a legújabb, nagy teljesítményű jövesztési berendezések sem képesek ellensúlyozni. A 8. és a 9. ötéves tervidőszakban a tüzelőanyagok és az energia fajlagos fogyasztását évente 2,5, illetve 3 százalékkal, a fémfelhasználást pedig 5 százalékkal kell csökkentenünk. A takarékosabb anyagi ráfordítások mellett tovább kell növelnünk a munka termelékenységét, így a nemzeti jövedelem növekményét a 8. ötéves tervidőszakban 81, a 9. ötéves tervidőszakban pedig 83 százalékos arányban a munkatermelékenység növelésével kell létrehoznunk. A társadalmi termelés intenzifikálásá- ban ilyen igényes minőségi mutatókat eddig még nem tűztünk magunk elé. Ezért már most, a kongresszus előtti időszakban is úgy kell szervezni és mozgósítani az erőinket, eszközeinket és forrásainkat, hogy világosan lássuk távlati céljainkat és feladátainkat. Az intenzifikálás lehetséges útjai és tényezői közül a legjelentősebbekre, a progresszív szerkezeti változások irányzataira és szükséges terjedelmére, a tudományos-műszaki haladás irányaira és meggyorsítására, a nemzetközi szocialista integráció fejlesztésére, valamint a gazdasági mechanizmus további tökéletesítésére szeretném összpontosítani a figyelmet. SZERKEZETI VÁLTOZÁSOK Az előttünk álló tíz év alatt, s nagyobb távlatokban is tovább növekszik az ipar súlya az SZSZK társadalmi forrásainak létrehozásában, melynek részvételi aránya az 1985-ös 67,7 százalékról 1990- ben 72, 1995-ben pedig több mint 75 százalékra növekszik. Az agrokomple- xum és az építőipar további iparosítása, a közlekedés és a távközlés, valamint más ágazatok korszerűsítése lényeges mértékben fokozza az ipar jelentőségét. A mezőgazdaságra és élelmiszer- iparra kiterjedő agrokomplexum fogalma helyett fokozódik az agráripari komplexum fogalmának az a jelentősége, melynek keretében az ipari szállító ágazatok, valamint'az egész tudományos-kutatási alap együttes erőivel jelentős haladást akarunk elérni a termelési folyamatok intenzifikálásában, hogy a választék minősége, sokrétűsége, s a szükségletek rugalmasabb és gazdaságosabb kielégítése szempontjából tovább emelkedjen a közélelmezés színvonala. Az építőiparban döntő fontosságúnak tartjuk a kapacitások teljesítményének a növelését, elsősorban a munkatermelékenység növelése alapján, a dolgozók létszámának arányos növelése mellett. Figyelembe vesszük a Csehszlovákia területén kívüli építési munkák növekvő terjedelmét, főleg a Szovjetunióban, hogy továbbra is biztosítsuk a nyersanyagok, a kőolaj, a gáz stb. behozatalát. Emellett az építési kapacitások szükséges mértékű áthelyezéséről is gondoskodunk a Cseh Szocialista Köztársaságba. Az ipari termelés növekvő jelentősége elsősorban a feldolgozó ipar, főleg a gépipar kiemelt fejlesztésében nyilvánul meg, miközben ennek megfelelően csökken a nyers- és alapanyagokat, tüzelőanyagokat és energiát termelő ágazatok súlya. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk az elektrotechnikai ipar fejlesztésére, s ennek keretében a leggyorsabb ütemű növekedéssel az elektronikai iparban számolunk. Számokban kifejezve ez azt jelenti, hogy amíg az ipari termelés a következő tíz év alatt 156 százalékkal növekszik, ugyanakkor az elektrotechnikai ipar termelése több mint négyszeresére, egyes szakágazatokban 4,2 - 7,5- szeresére nő. Szlovákia gazdaságának fejlődésében továbbra is jelentős szerepet játszik az általános gépipar, ahol a termékek minőségi színvonalának javításával meg kell teremteni a feltételeket az export- és a belkereskedelmi szállítások lényeges mértékű növeléséhez. Szlovákia már most is jelentős, 40 százalékos arányt képvisel az egész ország általános gépiparában, s ezt 1990-ig 44 százalékra akarjuk növelni. Ez azt jelenti, hogy amíg a 7. ötéves tervidőszakban az általános gépipar termelési növekménye 14,2 milliárd koronát tett ki, a 8. ötéves tervidőszakban 17, a 9. ötéves tervidőszakban pedig 19 milliárd korona értékű növekményt kell elérni. Ebben a legjelentősebb feladatok.az ország második legnagyobb gépipari termelési-gazdasági egységére, a Martini Nehézgépipari Művekre hárulnak, melynek tekintélyes kutatási-fejlesztési háttere van, szorosan együttműködik a CSSZTA és az SZTA intézeteivel, a műszaki és műszaki-gazdasági irányzatú főiskolákkal, széles körű gyártásszakosítási kapcsolatban van a Szovjetunióval, Lengyelországgal és más szocialista országokkal, termelési kooperációt folytat egyes tőkés országokkal, kiváló eredményeket ér el a gyártmányfejlesztésben és a technológiai innovációkban, s jelentős mértékben vesz részt az állami célprogramok előkészítésében és végrehajtásában. Az említett irányzatokban ezért a Martini Nehézgépipari Művek élő és meggyőző példát mutathat az intenzifikálás úttörő munkájában számos gépipari és nem gépipari termelési-gazdasági egyesülés számára. A szerkezeti átalakítás legigényesebb feladatait azonban az elektrotechnikai ipar területén kell megoldani. Ez egyrészt a rendkívül gyors növekedési ütemből következik, másrészt pedig abból, hogy aránylag gyenge alapokról indulunk, hiszen még csak most alakítunk ki jelentősebb tudományos-kutatási, fejlesztési és konstrukciós alapot, beleértve a szakemberek képzését is, s most teremtjük meg a további feltételeket is, főleg a nemzetközi szocialista integráció területén. Ugyanakkor szükségesnek mutatkozik, hogy a következő tíz év alatt az elektronikai alkatrészek gyártása 4,6, a szabályozó és mérőberendezéseké pedig 7,5- szörös mértékben növekedjen. Igényes feladataink vannak a beruházási és a közszükségleti elektronikai termékek gyártásában is, ahol a kialakult és elmélyülő szakosítás alapján országos méretű felelősséget viselünk. Hasonlóan gyors ütemű az elektrotechnikai és elektronikai ipar fejlődése a KGST többi iparilag fejlett államában is. Az új szakágazatok és gyártási irányzatok növekvő száma parancsolóan teszi szükségessé a nemzetközi szakosítás és kooperációs elmélyítését a kutatásban, a fejlesztésben és a termelésben, valamint a felhasználás területén is. A HALADÁS MEGGYORSÍTÁSÁÉRT A tudományos-műszaki haladás meggyorsítása a szocialista integrációval együtt a termelőerők fejlődésének alapvető feltételét képezi a népgazdaság intenzív fejlesztésének az útján. Az SZLKP Központi Bizottsága továbbra is nagy figyelmet fog fordítani erre a területre, mert az eddig elért vitathatatlan eredmények mellett az ágazatok többségében még lassú a tudományos-műszaki haladás üteme. Az állóalapok felújításánál és korszerűsítésénél a legújabb progresszív hazai és külföldi ismereteket kell kihasználni. A tudományos-műszaki haladás döntő irányzatának kell tekinteni a termelési folyamatok komplex gépesítésének és automatizálásának a meggyorsítását, s ebben az irányban kell végrehajtani a kijelölt szakágazatok, vállalatok és üzemek műszaki rekonstrukcióját. Meg kell gyorsítani a rugalmas gyártórendszerek bevezetésének a folyamatát is, főleg a gépiparban, ahol az ipari robotok és manipulátorok hatékony alkalmazásáról van szó. A tudományos-műszaki fejlesztést következetesebben kell érvényesíteni a termelés műszaki előkészítésében is, a műszaki szerkesztésnél, továbbá a kiegészítő és kiszolgáló munkák szakaszán, főleg az üzemi szállítások és az anyag- mozgatás területén. A tudományos-műszaki haladás magasabb szintjének elérésében meghatározó jelentőségű a korszerű technológiai eljárások fejlesztése, mert éppen a technológiai változások jellemzik a tudományos-technikai forradalom fő irányzatait. Az iparilag fejlett országok tapasztalatai I azt bizonyítják, hogy a termelés technológiai megújítása csak akkor gazdaságos, ha az komplex módon valósul meg. Ebben az irányban a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés területén nagyon sokat várunk a biotechnológiai eljárások széles körű alkalmazásától. Megszoktuk, hogy a tudományos-műszaki fejlesztést új beruházások alapján valósítjuk meg, habár ennek megfelelőbb és olcsóbb útja a korszerűsítés és a rekonstrukció. Fel kell számolni azt a gyakorlatot, amikor egyes gazdasági vezető az új termékek gyártásának a bevezetését, s a termelés növelését új kapacitások építésétől teszik függővé, miközben a meglévő számára új termelési programokat keresnek, s nehezen értékesíthető termékeket gyártanak. NYÍLT KÉRDÉS A MINŐSÉG A hatékonyság növelésének további fontos forrása a termékek magas minőségi színvonaláról és használati értékéről való rendszeres gondoskodás. Ennek érdekében növelni kell a termelésben az alkotó gondolkodás és a szakképzett munka részarányát. A minőségnek napjainkban nemcsak gazdasági, hanem politikai szerepe is van. Kifogásolható áruval csak nagy nehézségek árán tudunk megmaradni a piacokon, s az ilyen áru kedvezőtlenül hat az emberek viszonyulására, elkötelezettségére is. Habár az állami minőségvizsgálás a csehszlovák termelés egész volumenének 35 százalékára terjed ki, azt is figyelembe kell venni, hogy a minőségvizsgálás eddigi rendszere csak a fejlesztés befejezése után, illetve a gyártási folyamat végén értékeli a termékeket. Ez azt jelenti, hogy nem gyakorol hatást a kutatás és a fejlesztés szakaszában, amikor a termék műszaki színvonala és minősége kialakulóban van. Az állami minőségvizsgáló intézetek nem részesítik kiemelt figyelemben az exportképes termékeket, s nem segítik elő külkereskedelmi versenyképességük növelését nemzetközileg érvényes certifikálással. Az irányítás egyik megoldatlan problémája abban rejlik, hogy a termelési ágazatokat irányító minisztériumok a műszaki fejlesztés évi terveiben az innovációs programok kidolgozásánál nem mindig veszik figyelembe a népgazdaság szükségleteit. Arra van szükség, hogy az állami terv már a műszaki fejlesztéstől kezdve közvetlen hatást gyakoroljon a termékek minőségére, s teljes mértékben a népgazdaság szükségleteiből induljon ki, elsősorban a kiviteli termelés területén. Az értékesíthetetlen, rossz minőségű termékek gyártása társadalomellenes jelenség, amit nem szabad eltűrnünk, s az elért minőségi színvonalat az egyik alapvető szempontjának kell tekintenünk a dolgozók, főleg a vezetők értékelésénél. A TERVSZERŰ IRÁNYÍTÁS TÖKÉLETESÍTÉSE A tudományos-műszaki haladás meggyorsításához fel kell számolni a gazdasági mechanizmus fogyatékosságait is. Ahhoz, hogy a tudományos-műszaki haladás a népgazdaság fejlesztésének tengelyévé váljon, olyan gazdasági mechanizmust kell létrehoznunk, amely összhangban van a fejlett szocialista társadalom magasabb szintű termelési és társadalmi viszonyaival. Ebből a szempontból a következő három legfontosabb fokozatot kell látnunk. Elsőször is teljes mértékben kell érvényesíteni a CSKP KB 8. ülésén meghatározott irányítási rendszerelemeket. Másodszor teljes mértékben ki kell alakítani a feltételeket a komplex intézkedések kidolgozásánál érvényesített stratégiai célok eléréséhez, különös tekintettel a tervezés perspektív jellegére, a tudományos és műszaki haladás eredményeinek gyors gyakorlati érvényesítésére, valamint a nemzetközi szocialista gazdasági integráció fejlesztésére. Harmadszor a gazdasági és szociális fejlődés 1195-ig terjedő alapvető irányzatainak kidolgozásával együtt az irányítási rendszer fejlesztését is hozzá keli igazítani a kilencvenes évek feltételeihez. A legkifejezőbb haladást a tervezés tökéletesítésében kell elérnünk a tervszerű irányítási rendszer minden szintjén, a gazdasági és szociális szféra minden szervénél és intézményénél. Elsősorban a tervezés perspektív jellegét kell megerősíteni, mégpedig háromféle időhorizontban. A tudományos-műszaki, gazdasági és társadalmi fejlődés 29-25 évre szóló prognózisait folyamatosan kell kidolgozni, melynek egyes ciklusait mindig a soron következő ötéves tervidőszak kezdete előtt két évvel kell befejezni. Ez a munka a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Szlovák Tudományos Akadémia irányítása alatt már kibontakozott, s részt vesznek benne tudományos- Kutatási alapunk legjelentősebb intézményei, szoros együttműködésben a tervezési szervekkel, valamint a tudományosműszaki fejlesztési és beruházási bizottságokkal. Ezzel egyidóben a tízéves előrejelzésre vonatkozó munkák is jól haladnak, amelyek az állami tudományos-műszaki fejlesztési és beruházási bizottság szervezésében, s a tervező szervekkel való együttműködésben főleg a tudományosműszaki fejlesztés irányzatait és komplex programjait dolgozzák ki. Ezek az előrejelzések kiindulási alapul szolgálnak az ötéves tervek fő céljainak meghatározásához, s az ötéves tervekben szereplő állami célprogramok kidolgozásához. Végül pedig az ötéves tervezést is tökéletesíteni kell, egyrészt a fent említett előrejelzések és dokumentumok alapján, másrészt pedig a középtávú tervezés módszertanának fejlesztésével. Ezen az alapon el kell érni, hogy az ötéves terv valóban irányító tervvé váljon, s hogy az éves végrehajtási tervek elsősorban az ötéves terv teljesítésének ellenőrzésére szolgáljanak, s csak a legszükségesebb változtatásokat tartalmazzák, amelyek például a külgazdasági viszonyok tervtől eltérő fejlődéséből következnek. A tervezés perspektív jellegének a fejlesztésében elsősorban a társadalmi prioritásokat kell szem előtt tartani, mégpedig az állami célprogramokat, a tudományos-műszaki programokat, a nemzetközi szocialista gazdasági integráció programjait, valamint a legfontosabb beruházási célokat. A távlati jelleg mellett hangsúlyozni kell a gazdasági hatékonyság jelentőségét is, kiemelve az ezzel összefüggő minőségi mutatók egész rendszerét, amilyen például a végső társadalmi haszon, a nemzeti jövedelem, a saját termelési érték, a nyereség és a jövedelem, a cserearányok és a devizahozam pontos meghatározása. Az árak, a devizaárfolyamok és az ösztönzési források közvetítésével érvényesíteni akarjuk az igényes világgazdasági viszonyokat is. A hatékonyság vizsgálata és mérése alapján kell elbírálni az elosztási és újraelosztási folyamatokat, a beruházások, a nyers- és a tüzelőanyagok, az energia, valamint a deviza- és a béreszközök elosztását is. Ezeket a forrásokat elsősorban azokba a szakágazatokba kell irányítani, amelyek magasabb szintű hatékonyságot érnek el, s ennek elbírálásánál egyre inkább a tudományos megalapozottságra kell törekedni.
