Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-23 / 34. szám
A fasizmus elleni harc és a szocialista jelen dialektikája Csehszlovákiában E urópa és a világ haladó emberisége ez évben emlékezik a történelem legszörnyűbb, legpusztítóbb háborúja befejezésének 40. évfordulójáról. E háborúban több mint 50 millió ember vesztette életét, s több mint 35 millióan sebesültek meg. A fasizmus elleni harc a társadalmi és emberi értékek, az állami és nemzeti szuverenitás, a szociális haladás visszaállításáért két síkon zajlott: a második világháború harcterein és az antifasiszta illegális harc terén, a kommunisták, a munkásság és az antifasiszta szociális rétegek küzdelmében. A szovjet hadseregnek döntő szerep jutott a fasizmus leverésében; nemcsak ellenállt a támadásnak, de visszaverte és megsemmisítette az ellenséget saját területén; részben vagy teljesen 13 európai és ázsiai országot szabadított fel. A szocialista társadalmi rendszer fasizmus feletti győzelme ösztönzően hatott az. európai nemzetek harcára és az igazságosabb társadalmi rendszer kialakítására a háború után. S bár a világ és nemzetek sorsáért a döntő csatát a harctereken vívták, nem kisebb jelentőséggel bírt az antifasiszta illegális harc Európa egyes országaiban. A kommunisták által vezetett nép harca lett a kiindulópontja a nemzetek és országok háború utáni fejlődésének. S éppen e síkon találkoztak a cseh, a szlovák és a magyar kommunisták, hogy együttesen hozzájáruljanak a fasizmus vereségéhez, a proletariátus történelmi szerepének megvalósításához - a politikai hatalom kivívásához és a szocialista társadalom felépítéséhez. A szlovák és a magyar kommunisták együttműködése Dél-Szlovákiában már a burzsoá köztársaság idején az internacionalizmus és nemzetközi kommunista és munkásmozgalom harcának a tőke - és később a fasizmus - elleni harc egyik megnyilvánulása volt. A szakirodalom elegendő bizonyítékkal szolgál arról, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja 1938. november 2-a után jelentős segítséget nyújtott a Horthy-rendszer által elnyomott és megtizedelt forradalmi munkáspártnak Magyarországon. A Kommunisták Magyarországi Pártjának Központi Bizottsága tevékenységéhez hozzájárultak a CSKP olyan funkcionáriusai, mint pl. Schönherz Zoltán, a kommunista mozgalom mártírja, Pavol Tonhauser és mások. Nemzeteink és népeink közös harcát növelte a Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Magyar Kommunista párt vezetőségének együttműködése Moszkvában. SZÚ 3 A Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozói nagyra értékelik a magyar kommunisták és antifasiszták részvételét a szlovák népnek a második világháború éveiben kibontakozó nemzeti felszabadító mozgalmában, különösen a magyarok közvetlen részvételét a szlovák nemzeti felkelésben. A felkelésben 27 ország fiai harcoltak. A felkelés kirobbanásakor a Magyar Kommunista Párt vezetősége Moszkvában a Kossuth Rádió hullámain felhívást intézett a magyar néphez, mely így végződött: .....Éljünk a kedvező helyzettel, melye t a szomszéd nemzetek bátorsága teremtett számunka... Kövessük a szlovákok példáját! Vessük minden erőnket a partizánharcba. Együtt a szlovák hazafiakkal harcoljunk mi is a németek ellen! Harcoljuk ki hazánk függetlenségét, szabadságát!“ 1944. szeptember első napjaiban a felkelés központjából, Banská Bystricából magyarul írt színes röplapokat juttattak el a határmenti falvakba és városokba. Az egyiken egyebek között a következő szöveggel: ,, Magyar testvérek! Elérkezett a leszámolás órája. Fegyverbe, magyarok! Ragadjatok fegyvert és el ne mulasz- szátok az alkalmat a német hadsereg utolsó maradványainak legyőzésére. Hozzátok jövünk, magyar testvérek. Nyújtsátok segítő kezeteket, és velünk együtt üssétek mindenütt a német fasisztákat, hiszen ők halálos ellenségei valamennyi becsületes embernek. Harcoljatok a győzelemért, amely már nem sokáig várat magára. “ Dokumentumok tanúsítják, hogy már a szlovák nemzeti felkelés első perceitől harcoltak a magyar antifasiszták is. 1944. szeptember 17-én megérkezett a Tri duby repülőtérre Zvolen mellé Kozlov őrnagy vezetésével egy szovjet és magyar partizánokból álló szervező csoport. A Kozlov őrnagy vezette brigádban a magyar partizánok megalakították a Petőfi Sándor önálló partizánegységet, melynek parancsnoka Fábry József, politikai biztosa Adler Károly volt. A magyar partizánok szervezésében jelentős mértékben kivette részét Keleti Ferenc is, az illegális kommunista mozgalom aktív résztvevője. Mint Krcanov századoshelyettes - a partizánegység keretén belül - magyar partizáncsoportokat szervezett, melyeket konkrét feladattal Magyarország területére küldtek. Az előző korszakok uralkodó osztályai által elvetett és táplált, a nemzeteink és nemzetiségeink közötti bizalmatlanság felszámolásához nagymértékben hozzájárultak a felkelés idején folytatott közös harcok. A felkelés ötödik évfordulója alkalmából (tehát az új szocialista társadalom alapjainak építésekor) Major István, az ismert magyar nemzetiségű csehszlovák kommunista funkcionárius így nyilatkozott: „...a felkelés hagyatéka tömöríti össze Csehszlovákia dolgozó népét tekintet nélkül a nemzetiségi hovatartozásra." Ezt bizonyítja Csehszlovákia szocialista fejlődése. A fasizmus vereségének 40. évfordulója nem lehet csak megemlékezés, visz- szaemlékezés a pillanatra, amikor a harctereken elnémultak a fegyverek, megnyíltak a koncentrációs táborok kapui. A világ négy évtizedes fejlődése gondolkodásra és értékelésre késztet bennünket. Létrejött a szocialista országok közössége, felbomlott a gyarmati rendszer. A kapitalizmus, mint társadalmi-gazdasági rendszer mindmáig nem ismert válságok között vergődik, melyekből igyekszik kiutat találni. Az imperializ- rpus a kilátástalanságból a kiutat az atomháborúban, sőt legújabban a csillag- háborúban látja. Mindnyájan tudjuk, mennyire komoly a nemzetközi helyzet. A Szovjetunió és a szocialista közösség országai széles körű törekvést fejtenek ki annak érdekében, hogy bolygónkon az emberiség és az élet meg ne semmisüljön. A II. világháború befejezésének 40. évfordulója különböző értékelések és elmélkedések tárgyát képezi, mind a szocialista közösségben, mind a kapitalista országokban. A hozzáállások lényegesen eltérőek. A szocialista közösség országaiban a múlt és jelen kontinuitása mutatkozik meg, a háború menetének és eredményeinek, az antifasiszta koalíció egyes tagországainak reális értékelése, a kapitalista országokban viszont a világháború az ideológiai harc egyik eszközét képezi. Az imperialista propaganda visszaél azzal a ténnyel, hogy a Föld lakosságának többsége a második világháború befejezése után született, tehát közvetlenül nem élte át a háború borzalmait. Tagadja a Szovjetunió döntő szerepét a nácizmus leverésében. E történelmi tényt Nyugaton inkább elhallgatják. Emlékezzünk csak vissza, hogyan ünnepelték 1984. június 6-án a második front megnyitásának 40. évfordulóját. A szónok, közöttük Reagan, amerikai elnök, Thatcher brit miniszterelnök úgy értékelték az inváziót, mint a fasizmus fölötti győzelem döntő tényezőjét. A Szovjet Hadsereg győzelmes útjáról hallgattak. S zólaltassuk csak meg helyettük az akkori államférfiakat, politikusokat és katonákat. Winston Churchill, Nagy- Britannia miniszterelnöke 1945. május 8-i rádióbeszédében kijelentette: „Ma nyilván magunk felett gondolkodunk el. Holnap viszont kifejezzük elismerésünket orosz barátainknak, akiknek hősiessége, a harcmezőkön egyik fő tényezője volt közös győzelmünknek." Harry Truman, az USA elnöke Németország kapituláció- ja után Sztálinhoz intézett üzenetében ezt írta: „Magasan értékeljük a hatalmas Szovjetunió hozzájárulását a szabadság és a civilizáció megmentése terén. Mint szabadságszeretó és vitéz nemzet szétzúztátok a barbár ellenséget." Marschall ezredes 1945-ben a következőt jelentette az USA elnökének és hadügyminiszterének: „Az orosz hadsereg Németország földi erőinek kétharmadát, légierőinek egyharmadát kötötte le. Gyilkos és kimerítő harcokban szétfoszlatta a német páncélos hadosztályok verhetetlenségének legendáját... Országunknak a háború elejétől az idő képezte a döntő tényezőt - a második világháború frontjaihoz való eljutást. Ezt az időt a szovjet nép hősies ellenállásából, véréből és bátorságából nyertük." Az út, amelyet Csehszlovákia népe a negyven év alatt megtett, dinamikus volt. A fasizmus felett aratott győzelem lehetővé tette a nemzeti demokratikus forradalom céljainak és feladatainak teljesítését. A nemzeti demokratikus forradalom vívmányai, amelyeket népünk a burzsoá reakcióval vívott harcában 1948. februárjában védett meg, megteremtették a társadalom szocialista átalakulásának feltételeit. Ennek alapján a CSKP IX. kongresszusa 1949. májusában elfogadta a szocializmus építésének programját. Csehszlovákia dolgozóinak életében új történelmi korszak kezdődött, amely annál jelentősebb, hogy először érvényesültek a szocializmusba való forradalmi átmenet általános törvényszerűségei egy olyan országban, amely aránylag igen magas gazdasági szinttel rendelkezett. Csehszlovákia Kommunista Pártja a szocializmus építésénél figyelembe vette a konkrét történelmi feltételeket, az ország hagyományait, a széles néprétegek tapasztalatait. Alkotó módon érvényesítette a lenini stratégiát és taktikát. Pártunk alkotó hozzáállása tükröződik az első népgazdasági tervek kidolgozásában is. A szocializmus építésének időszakában pártunk politikájára e lenini gondolat jellemző: „..kivizsgálni, megtalálni. .. eltalálni azt, ami nemzetileg egyéni, specifikus minden ország konkrét hozzáállásában, hogy megoldhassuk az egységes nemzetközi feladatot. “ A szocializmus építésének minden szakasza új, jelentős tényeket, ismereteket és tapasztalatokat tárt fel, melyeket általánosítani kellett, és levonni belőlük a tanulságokat. Kommunista pártunk kénytelen volt reagálni új tényezőkre, bel- és külpolitikai körülményekre, a társadalomban végbemenő osztály- és eszmei változásokra és következményekre. A társadalom forradalmi átalakítása végtelenül bonyolult feladat, de nálunk mégis sikerült aránylag rövid idő alatt megvalósítani. A népgazdaság valamennyi ágazatában a rendkívüli fellendüléssel egyidejűleg győztek a szocialista termelési viszonyok - igaz, hogy mindenekelőtt a tulajdonformák szempontjából. A gazdasági fellendülés fő tényezője a szocialista ipar tervezett fejlődése volt, amely lehetővé tette a mezőgazdaság és a többi ágazatok szocialista átépítését, Szlovákia iparosítását, és hazánk védelmi képességének megszilárdítását. A hatvanas évek elején a CSKP és az akkori vezetés előtt egy sor probléma és feladat merült fel. Az akkori vezetés nem vette figyelembe azt a lenini gondolatot, és a gyakorlat által igazolt tapasztalatot, hogy az építőtevékenység fellendülése egyre bonyolultabb problémákat vet fel, és ennek következtében a kommunista pártnak mint a dolgozó nép élcsapatának és elsősorban vezető szerveinek a szerepe, igényessége és felelőssége is nő. A csehszlovák kommunisták a szocializmus további fejlődéséért vívott harcban a saját tapasztalataikon ismerték fel, hogy a párt vezető szerepének, marxista-leninista jellegének, elméleti és irányító tevékenységének bármilyen gyöngülése, az ellenséges ideológia iránti békülékenysége a proletár internacionalista elvektől való eltérése komoly hibákat eredményez. A CSKP XIV. kongresszusa 1971-ben lezárta a társadalmi és párton belüli válság időszakát, levonta a tanulságokat s egyidejűleg kitűzte társadalmunk további fejlődésének komplex programját - a fejlett szocializmus építésének irányvonalát. A XIV. kongresszus óta eltelt 14 év eredményei a gazdaságban, az élet- színvonalban, a szociális és társadalmi fejlődés terén azt bizonyítják, hogy a kitűzött irányvonal helyesnek bizonyult. A 70-es éyek közepétől kialakult összetett nemzetközi gazdasági viszonyokban is arra törekszünk, hogy keresztülvigyük társadalmunk szocialista fejlődésének fő céljait. A fejlődés dialektikája viszont komoly és igényes feladatok elé állít bennünket. Ezek megoldása és teljesítése szocialista társadalmunk további gazdasági, kulturális és szociális fejlődésének feltétele. Mind nagyobb jelentőséggel lép fel a gyakorlat bizonyította igazság: ahogy ma dolgozunk, úgy élünk holnap! J elenleg nem kis feladatokat oldunk meg, amelyeket a műszaki-tudományos fejlődés állít elénk, új utakat keresünk a nyersanyagok, alapanyagok és energia hatékonyabb felhasználásához. Központi kérdés a munkatermelékenység emelése, az intenzifikációs tényezők magasabb növekedése. Ezek általános feladatok, és egyaránt jellemzők a szocialista közösség valamennyi országára. Igyekszünk sokoldalúan fejleszteni a nemzetközi szocialista munkamegosztás adta lehetőségeket a KGST keretein belül. A nemzetközi szocialista integráció egyike azon utaknak, mely biztosítja hazánk dinamikus fejlődését. A nemzeti felszabadító harcnak és a szocializmus építése időszakának történelmi hagyománya arra kötelez bennünket, hogy következetesen megvalósítsuk a fejlett szocializmus építésének stratégiai irányvonalát. A CSKP XVI. kongresszusának programja e történelmi hagyaték kiteljesedése az új feltételek között. A társadalmi termelés hatékonyságának növeléséért és a munka minőségének javításáért, valamint a népgazdaság sokoldalú intenzifikálásáért folytatott jelenlegi küzdelmünk közvetlen folytatása a korábbi nemzedékek harcainak és országépítő erőfeszítéseinek. Dr. BALKÓ IRÉN kandidátus, docens Dr. GULYÁS TIBOR kandidátus, docens
